Julie Kenner - Örök rabság

Damien menekül a múlt sötét és démoni árnyai elől. Nekem csak egy vágyam van: neki adni magam egész testemmel-lelkemmel, megosztani vele minden kínt, felfedni minden titkot, amit eddig elhallgatott előlem. Uralkodik rajtam – ez természetes. De lesz-e bátorságom meghallgatni minden mocskos részletet, amit eddig elhallgatott?











Mivel ez volt a trilógia befejező része kíváncsian vártam. Főleg a második vége után ami igencsak sok kérdést hagyott maga után. Főként, hogy mi lesz a sorsa Damien Starknak.

Immár a teljes sorozat.






Meg kell mondjam már az első pár oldal után tudtam, hogy a sorozatból ez lesz a kedvenc részem.
Végre nem csak az a tömérdek szex volt benne, hanem volt bonyodalom, dráma is bőven, hogy akkor mi lesz. És nem csak Damiennel hanem belőle kifolyólag kettejükkel is.

Nagyon tetszett ez a fordulat, dráma úgymond amit az író nő belevitt. Végre volt valami ami miatt lehetett izgulni és ami adta az érdekes pillanatokat. Igencsak nehéz próba elé álltak Nikki és Damien, főleg a pasi múltja miatt érdekes volt és szerintem jól megvolt írva, kitalálva. Ahogy alakultak a dolgok. Én személy szerint dráma párti vagyok, unalmas is az ha csak dúl a love és semmi gubanc nincs.

Hát itt nem panaszkodhattam. Mint írtam tetszett ez a része, hogy igencsak meg kellett küzdeniük a maguk démonaival, és múltjukkal. És, hogy ennyi minden ellenére kitartottak egymás mellett, sőt egymásba kapaszkodtak, hogy túl legyenek ezen. Alapból nem tetszene, hogy ennyire függenek egymástól de ismerve az életüket szerintem nagyon jól meg lett írva. Mondom nekem ez a rész tetszett a legjobban.

Szerintem jó befejezés volt, igaz a vége felé talán aki olvasta sejti hol, volt egy pont ahol na megvolt a para, hogy akkor mi is lesz. Hiszen ugye hol van az megírva, hogy mégis happy lesz a történet vége? Volt már rá példa, hogy egy történetben isten tudja meddig szenvedett egymásért és egy pár és a végére ott maradtunk hoppon…. De az izgalmak ellenére végül kiderült minden, az író nő mindenkiről akiről kellett lerántotta a leplet ezzel okozva néhány meglepetést is, és a helyére tette a dolgokat és szerintem nagyon jó véget talált ki Damien Stark és Nikki Fairchild

történetének. Az utolsó pár oldal a nagy kedvenc. Aki még nem olvasta hajrá és megtudja miért is. :)


   A Stark-trilógia még nem ért véget! J. Kenner erotikus bestseller-sorozata még egy novellával bővült, amiből kiderül, mi lesz Nikki és Damien sorsa, és amelyben színre lép az új „Kínzó vágy” sorozat szívtipró és titokzatos főhőse is. Erről a könyvről is olvashattok majd :) addig is egy borítókép erről a bizonyos kiegészítő novelláról:

 

Értékelés:          

 

Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

 Hát várható volt, hogy mivel angyalok vannak a főszerepben kedvenc lett a könyv. Habár nekem ha egy tökéletes angyalos sztorit kell mondani rögtön Nalini Angyalai és világa jut eszembe ugyanis nekem ha angyalokról van szó ő viszi a prímet és vele együtt a kedvenc angyalom Raphael.


De ezt a történetet elolvasva egy újabb nagy kedvenc angyalos történet csatlakozott a már említetthez. Noha a két történet jobban nem is térhetne egy egymástól. De nem is baj ez, hiszen mi izgalmas lett volna benne ha hasonlít a két történet?

Ez a világ amit írónő felépített, a történet a szereplők egyszerűen fantasztikus. Ezek az angyalok ahogy közel sem jók, békésen és miegymás. Köztük is vérre menő csaták folynak és mire a történet végére érsz még akkor sem tudod igazán ki mit miért csinál, vagy mi miért történik. és ez így is izgalmas hiszen csak még inkább várod a következő részt.

Különösen szimpatikus lett a főszereplő Penryn, aki hát mit ne mondjak igencsak belevaló csaj. A mellé szegődő Rafiról már ne is beszéljük aki nem más mint a nagy Raphael Arkangyal.

Hihetetlen dolgokon mennek keresztül egy olyan új világban ahol jóformán minden teljesen más mint amit most ismerünk. Ebben a világban kell szembenézzek a rájuk váró problémákkal és veszélyekkel. Hiszen Penrynnek meg kell menteni az angyalok által elrabolt húgát, Rafinak pedig visszaszerezni többek között a szárnyait.

Hihetetlen dolgokon mennem át együtt, és imádtam a közös pillanataikat. Ami viszont kettejüket és a kapcsolatukat illeti egyenlőre ne sok mindenre számítsunk, bár ezért akad egy két pillanat de abszolút kor határos. Mégis ez a pillanat pont így tökéletes ahogy van, és remélhetőleg alakulnak még a dolgok. Hiszen mindketten teljesen más világból is származnak de most mégis összehozta őket a sors, és remélem az elkövetkezendőkben erre a részre is valami jó kis megoldást talál ki az író.

Ahogy elolvastam a fülszöveget egy teljesen más világot, és történetet olvashattam mint amit ez alapján képzelhettem volna. Mit ne mondjak sokkal brutálisabbat.

Hihetetlen volt az angyalok egy így felépített világáról olvasni. Főleg ami a történet végét illeti. Ez viszont nem éppen gyerekeknek való. Még nekem is volt mit emészteni, főleg, hogy nálam az olvasás olyan mintha közben egy filmet látnék az általam olvasott történetből. Ami olvasok az szinte egy filmként pereg le előttem elképzelve minden amit író elénk tesz. És ez a film hát nem éppen egy rózsaszín álom.
Mégis egy fantasztikusan kitalált és leírt történet. Egy teljesen más világról, kegyetlenségről, harcokról, nem kevés vérrel az angyalok részéről, ugyanakkor emberekről akik a családjukért küzdenek. Ahogy Penryn is tette, és aki a végére nem csak a családjáért harcolt hanem valaki másért is.

Egyszerűen imádtam. Csak azt remélem, hogy mielőtt kapunk folytatást, amiben megtudhatjuk, hogy alakul végül Rafi sorsa azok után ami vele történt, és persze, hogy kettejük sorsa miként alakul.

Ugyanis a történetnek közel sincs vége. Szóval folytatást nagyon hamar. Aki csak egy kicsit is imádja az angyalokat annak kötelező. De azoknak akik netán még nem szeretik, vagy nem olvastak még róluk mert ezután már biztos, hogy fognak.

Ami engem illet csak még jobban imádom őket. És még inkább az angyalszárnyas tetoválást a csuklómon közepén egy R betűvel amit egy Raphael nevű angyal ihletett anno. És ami immár két Raphael iránti imádatra emlékeztet :))








Ami pedig a folytatást illeti már van egy kis infó róla: A történet  World After - Túlélők címet viseli. Itt olvashattok is róla: KATT 

Ide sem hiányozhat néhány idézet :) 
– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal.
– Te. Jó. Ég. – Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. – Te nem vagy más, csupán egy beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík. Hát ez vagy te."

" – Elárulom Neked, én ilyen tökéletes vagyok már az idők kezdete óta. – Olyan közel áll hozzám, hogy a lehelete a fülemet simogatja.
     – Ó, kérlek! Akkora az arcod, hogy alig férsz el az erdőben. Mindjárt beszorul a fejed két fa közé, és nekem kell majd megmentenem téged."

 

Értékelés:          

 

Sophie Jordan Firelight – Tűzláng

EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM.
A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi.
Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.


 Nagyon tetszett a könyv, sőőt. Jó volt végre egy kicsit nem vámpírokról, vérfarkasokról és a többi társaikról olvasni. Végre eljöttek hozzánk is a sárkányok. Vagyis a drakik.


Fantasztikusan felépített világ, ahol ezeket a csodás lényeket megismerhettük. Velük együtt az emberi oldalukat is hiszen képes emberi alakot felvenni.

Igaz én örültem volna még egy kicsit több úgymond „sárkányos résznek” de nagyon szerettem azt is amikor Jacinda éppen ember volt. Mikor el kellett temetnie magában a drakit, hogy az emberek világába betudjon illeszkedni. Hiszen ezt várta tőle a családja. És ugye ismét felbukkant az a fiú az életében aki egyszer már megmentette őt és tudtán kívül ismét, folyamatosan ezt teszi Jacindával.
Mellette Willt is nagyon kedveltem. Imádtam a közös pillanataikat, noha tartottam is, attól, hogy vége szakad. Hiszen Jacindát kereste a falkája és persze Cassian.


Eddig róla nem sokat olvashattunk, de ugye már csak mert Will párti vagyok sem szimpatikus,de persze ez még változhat.

A történetben Jacindáról nagyon sokat, jóformán minden titkát megtudhattuk hiszen az ő szemszögéből olvashattuk a történetet is ezért voltam nagyon is kíváncsi, hogy vajon mit rejteget Will. Ugyanis sejthető, hogy neki is megvannak a titkai azon kívül ami már a legelején kiderült róla.

 Ami a rejtegetett titkot illeti hát én ahogy haladt a történet teljesen másra tippeltem volna és mielőtt mégis kiderült jól sejtettem,hogy mi lesz az. Bár ezzel a fordulattal teljesen meglepett az író nő de jól kitalálta. Jacinda családjáról háát néha én lecsaptam volna a testvérét és az édesanyja se mindig volt szimpatikus annak ellenére, hogy persze imádta a lányait.

Kíváncsian várom mit fog még kihozni ebből az egészből az író nő de csalódni biztos nem fogok benne. Főleg mert ez a FÜGGŐ vég igencsak folytatásért kiállt. És nagyon remélem Will megtartja azt a bizonyos ígéretét.

Egyszóval nagyon tetszett, és amilyen hamar csak lehet ide a folytatást.
Egy bámulatos világ, gyönyörű drakikkal, a hiányozhatatlan tiltott szerelemmel, veszélyekkel és ármányokkal, ugyanakkor szép pillanatokkal is. Csak ajánlani tudom.


És a sorozat második része már meg is jelent a Vanish és már előkészületben a harmadik:

 

 

Értékelés:          

 

Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán

A félig vámpír Cat Crawfield és vámpír hitvese, Bones megküzdöttek már az életükért és szerelmükért. De hiába diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, mert Cat új – és várakozáson felüli – képességei felboríthatják a régóta fennálló kényes egyensúlyt.

Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…

Kezdjük ott, hogy nem kevés idő telt el az előző rész óta amiben Cat és Bones párosa volt, és ezt elkezdve már a második oldalon rájöttem, hogy mennyire hiányoztak. Arról nem is beszélve, hogy még mindig ők az egyik NAGY kedvenc párosom. Ők ketten fantasztikusak, annyira jó volt ismét olvasni róluk. És mint említettem már a második oldalt imádtam :)

Az író nő ismét hozta a formáját és egy szuper kis sztorit olvashattuk róluk, felbukkanó régi ismerős karakterekkel. Nem is kellett más ahhoz, hogy ez jó legyen mint a kedvenc párosunk, az egyik immár még inkább kedvenc karakterem Vlad, és persze a többiek is, jó sok vér, harcok és még sok minden ami nem hiányozhatott. És persze újdonságok is amikről olvashattunk hiszen Cat immár szintén vámpír. Csak jókat tudok mondani róla. Tipikus Cat és Bones.

Mondanom sem kell imádtam a közös részeiket, igaz egy bizonyos „gyertyás” szitu hááát lehet, hogy ilyen téren is lehet még újat mutatni :D

 Ami különösen tetszett a kettejük kapcsolatában Cat egyik pillanata, amikor a múltat emlegette, és mikor emlékezhettünk mi is, hogy mennyi idő, hány év telt is el mióta ők találkoztak. És, hogy találkoztak anno. Jó volt ez a történet által erre is visszaemlékezni. Ami pedig még jobban tetszett és legyek érzelgős p…a de volt egy rész amikor gyűltek a könnyek mikor miután Bones ugye simán kimondja mit gondol és érez a Cicuskája iránt, és hogy végre Cat is megtette. Kedvenc rész <3 igaz mikor itt kicsit meg is ijedtem ahogy beszélgettek, de szerencsére alaptalanul és remélem még, hogy sokat olvashatunk még róluk.

Mind emellett, hogy voltak sötét, aggódó, gyilkos pillanatok sokszor nem hiányozhattak a páros poénjai amiket annyira imádunk. Egyszóval imádtam mint mindig. És egy kis meglepit is kaptunk a végére. Remélem hamar olvashatunk még róluk.

Így a végére egy kis észrevétel ami a fordítást is illeti, hát hagy némi kívánnivalót maga után. Lehet, hogy ez csak nekem szúrt szemet de nekem bántotta a csőröm sokáig ez kapcsán Cat beceneve. Eleinte Cicus volt. Bár lehet, hogy csak Bones lusta volt azt a ka véget hozzátenni de utána aztán a jól megszokott Cicuska volt :D

És végül egy-két kedvenc idézet:

" – Bármi történjék is, sohasem fogsz elveszíteni – suttogta. – Örökké a tiéd vagyok Cicuska. Ebben az életben is meg a következőben is." 

"– Te sem fogsz megszabadulni tőlem soha – mondtam, és a könnyeim telt nevetésnek adták át a helyüket. – És az sem fog számítani, hogy a sír melyik oldalán állunk éppen. Kísérteni foglak, üldözni foglak az örökkévalóság végeztéig, bármibe is kerül, mi ketten együtt leszünk, míg ki nem égnek a csillagok."

 

Értékelés:          

 

Jennifer L. Armentrout - Ónix vélemény és idézetek

"Lesa üzeni, hoyg Daemon ma nagyon szexi.
Egyetérteke vele.
Némán nevetve aláírtam.
Daemon mindig szexi!!!
Kihajoltam a padból, hogy visszapasszoljam a papírt Carissának, de egyszerre eltűnt az ujjaim közül. Bunkó!
Eltátott szájjal, égő arccal megfordultam, és Daemonra meredtem. Vigyorogva tartotta maga elé a papírt.
– Nem illik órán levelezni – mormolta.
– Add vissza! – sziszegtem. Daemon a fejét rázta, és én, na meg Carissa és Lesa legnagyobb rémületére, kibontotta a papírt. Szerettem volna meghalni, amikor ragyogó szeme végigszaladt az üzeneteken, és pontosan láttam, mikor ér az én soraimhoz, mert szemöldöke a magasba szökött. Elvigyorodott, a szájával vette le a tolláról a kupakot, aztán odaírt valamit a lap aljára. Nyögve Lesáékra néztem. Lesának leesett az álla, Carissa pedig épp úgy elvörösödött, mint én. Jó ég! Meddig írogat még?
Végre befejezte, visszahajtogatta a papírt, és a kezembe nyomta.
– Tessék, cica.
– Utállak. – Megfordultam, éppen idejében, mert a tanár járkálni kezdett. Amikor visszaért a táblához, magam elé tettem az átkozott levelet, óvatosan, mintha bomba volna. Lassan, vigyázva nyitottam ki.
És egy kicsit még jobban meghaltam.
Ez a papír soha, de soha nem láthat újra napvilágot.
Visszahajtogattam, és merev mozdulatokkal a táskámba gyűrtem. Az egész testem lángolt.
Daemon halkan nevetett mögöttem."

" – Szent szar – kaptam a szívemhez. – Azt hiszem, infarktusom lett.
– És még a fenekedet is eltörted. – Daemon hangjában nevetés bujkált. Fekve maradtam a keskeny folyosón, igyekeztem lélegzethez jutni.
– Mi van már? Csak így besétálsz mások házába?
– És kihallgatom, ahogy a lányok pillanatok alatt hazavágnak egy dalt? Igen, ez régi szokásom. Mellesleg többször kopogtam, de aztán meghallottam, hogy… énekelsz, az ajtó meg nem volt bezárva. – Vállat vont. – Úgyhogy beengedtem magam.
– Látom – morogtam, és fintorogva talpra kecmeregtem. – Ó, a fenébe! Lehet, hogy tényleg eltörtem a fenekemet.
– Remélem, nem. Különösen vonzódom a fenekedhez. – Rám mosolygott. – Elég piros az arcod. Biztos, hogy nem vágtad pofon magadat közben?"

" – Mondd ki!
– Mit?
– Amit korábban mondtál.
A szívem a torkomba ugrott. Sok mindent mondtam neki, de tudtam, mit szeretne újra hallani.
– Szeretlek.
A szeme elsötétült, és úgy csókolt meg, hogy a pokolba kívántam az egész csináljuk-jól-dolgot.
– Csak erre van szükségem.
– Csak erre az egy szóra?
– Mindig erre."


" Úgy nézett rám, mintha én volnék a világon az utolsó darab csoki."

" – Ha kell anyu autója, engem is megkapsz vele. Akciós ajánlat, kettő az egyben.
Daemon töprengést imitálva megütögette az állát, leeresztett szempillái alól sandított rám.
– Megkaplak? Na, ez már igen érdekes ajánlatnak hangzik."

" – Átöltözöm – közöltem.
– Segítsek?
– Nahát, Daemon, igazán lovagias vagy!
Kiszélesedett a mosolya, arcán mély gödröcskék jelentek meg.
– Nos, az élmény mindkettőnk számára kellemes lenne, ígérem."



" A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében."
 

" – Ebben az életben nem, haver.
– Cica, hiábavaló az ellenállás.
– Akár a csábításod.
– Majd meglátjuk."

" – Szóval akkor, jössz Ash bulijába? – kérdezte végül témát váltva.
– Nemtudom – feleltem a kardigánom gombját csavargatva. – El nem tudom képzelni, minek kellek én oda neki, de…..
– Nekem kellesz.
Rásandítottam: a szívem egyszerre ki akart ugrani a helyéről. Ez szép és gyengéd eltérítés volt.
– Cica? – nézett ő is felém.
– Rendben, elmegyek."

 " Pofonként ért a felismerés: mindvégig azzal voltam elfoglalva, hogy ellökjem magamtól, csak azt ismételgettem, hogy ami közöttünk van, nem valódi. És most, amikor megláttam, milyen mélyek valójában az érzései irántam – és az enyémek iránta –, elment."

" – Mit művelsz? – kérdeztem riadtan.
– Lefekvéshez készülődök.
– Levetkőzöl?!
– Van rajtam bokszeralsó – vonta fel a szemöldökét. – Most mi van? Azt akarod, hogy nadrágban aludjak?
– A múltkor úgy volt. – Szerettem volna meglegyezni magam.
Daemon felnevetett.
– De az pizsamanadrág volt."

" Valamivel később eszembe jutott amit korábban mondott.
– Megtaláltad? – kérdeztem álmosan.
– Hogy mit találtam meg, cica? – A keze megcsúszott a hasán.
– Amit kerestél.
Felpillantott, egymás szemébe néztünk. Újra éreztem azt a feszítést a mellkasomban, de most szétterjedt az egész testemre. Valami szikra – izgalom? – ébredezett az alhasamban, amíg vártam a választ a végtelen csendben.
– Igen, néha úgy érzem, megtaláltam. "


ÉS végül az a nagy kedvencem Daemon szemszögéből <3

"Kat hátrahajtotta a fejét, és a szemembe nézett. Lassan mondta ki a választ.
– Azthiszem, nem kizárt, hogy szeretlek.
Kiszaladt belőlem a levegő. Magamhoz szorítottam, és abban a pillanatban tudtam, ha kell, a világegyetemet felgyújtanám érte. Bármit megtennék, hogy biztonságban tudjam. Ölnék. Gyógyítanék. Meghalnék. Bármit, hiszen ő volt számomra a mindenség. "


 És végül egy picit magáról a könyvről is. Igaz ez az a könyv amiről ha bárki is kérdez csak áradozni tudok. Igaz vegyes érzésekkel vágtam neki. Egyrészt alig vártam mert tudtam, sejtettem, hogy imádni fogom. Másfelől pedig picit ott volt az, hogy mit tud mutatni az első után. Vajon lehet még inkább imádni? Akár Daemont is?
És erre a két kérdésre a válasz, egy hatalmas IGEN :)


Nagyon tetszett, kár, hogy pillanatok alatt kiolvadtam. Daemont és Katyt még jobban imádtam. Daemont mint mindig hozta a formáját, imádtam kettejük szócsatáit. Igaz szerencsére ebben a részben Daemon bunkóbbik oldala, hogy úgy mondjam szerencsére eltűnt. Hiszen még közelebb kerültek egymáshoz.

Igaz néha Katy kiakasztott a kételkedésével, hogy Daemon biztos csak a kötődésük miatt közeledik felé. De aztán ezzel kapcsolatban is helyre álltak a dolgok.

Bár ami őket illeti az első után furcsa volt egy egy bizonyos helyzetben látni őket. Ahogy Daemon Katyvel bánt, az együtt töltött pillanataik. Hogy mindig ott voltak a szikrák, a vágy ugyanakkor a törődés is a másikkal. Ezeket imádtam. Jó volt így olvasni róluk.

És ugye mint várható volt, gondok amik megnehezítették az életüket akadtak itt. De ugye anélkül unalmas is lett volna. Hát okozott ilyen téren a vége egy két meglepetést bár az egyik "rosszfiúról" úgymond sejthető volt, de volt aki meg is lepett. Lehet sejti aki olvasta már kikre gondolok. És nem meglepő, hogy egyik sem volt szimpatikus.

Daemont és ami az új srácot Blaket illeti, hát azok a részek is ott voltak a toppon. Főleg Daemon aki a történet folyamán az összes létező B betűs nevet felsorolta és soha nem találta el a srác nevét :D

Rengeteget nevettem a sztorin, voltak persze nem éppen vidámabb részek is. És  kiderül jó pár dolog, ami Daemon és Dee testvérét Dawsont illeti. Igaz ezzel kapcsolatban is maradtak jócskán nyitott kérdések.

Ami pedig a végét illeti, falat kaparva várom a következőt. És külön imádtam, annyira örültem a végén az ismételt Daemon szemszögnek.

Lupi barátnőm tudja, hogy ilyen könyves álompasik terén nekem Nalini Raphaelje és Dmitrije a csúcs, a nagy szerelmem, de Jennifer Daemonja ezennel végleg kiütötte őket a nyeregből. Imádom a pasit :)

 

Értékelés: