Sziasztok!
Ugye milyen gyorsan repül az idő? Már el is érkeztünk a turné 4. hetéhez.
Hamarosan, most már tényleg csak napok kérdése és kezünkbe foghatjuk Carrie Cooper - Üdv, újra valóság! című csodás regényét.
Remélem nyomon követtétek az előző, kedvcsináló heteket és, hogy tetszettek is nektek.
Ezúttal ahogy ígértük az íróvel, hogy vagy Érdekesség vagy Részlet a regényből érkezik a 4.héten. El is dőlt. Egy kedvenc részletünket hozzuk el Nektek!
Fogadjátok sok szeretettel! Reméljük, remélem Ti is annyira fogjátok szeretni mint én, amikor olvastam.
Csak itt és csak most! Jöjjön is! Jó olvasást hozzá!
*---------------------------------------------------*
A lány aggódva figyelte, ahogy barátja percekig tartó diskurzust folytat Briannel a
távolban. Aztán abban megnyugodva, hogy végül is kisfőnöke miatt tartott vele, nem
idegesítette tovább magát a két ember barátkozásán. A nyugtalansága azonban gyorsvonat
tempóval tért vissza, amikor nem sokkal a két férfi beszélgetése után Brian váratlanul
félrehívta. Ez a tény már önmagában rosszat jelentett, hiszen Evey-hez hasonlóan kisfőnöke is
kerülte a vele való kontaktust és kommunikációt, mondhatni kizárólag munka kapcsán
elegyedtek szóba egymással, így a mostani megmozdulása semmi jót nem ígért.
‒ Elárulnád, milyen aljas kavarásba kezdtél megint? – esett neki azonnal Brian, ahogy
hallótávolságon kívül kerültek a többiektől.
‒ Miről beszélsz? Nem tudom, hová akarsz kilyukadni – értetlenkedett Evey, és máris
katasztrofális döntésnek minősítette, hogy hagyta Tommyt Briannel társalogni, és csak az
nyugtatta meg, hogy nem kettesben van vele.
A férfi néhány másodpercig összehúzott, gyanakvó szemmel mustrálta a másik
meglepett arcát, majd mogorván ismét megszólalt:
‒ Nagyon érdekes, milyen sok szálon összekapcsolódik az életünk, és ennyi közös
ismerősünk van.
‒ Mivel te is a UCLA-re jártál, ráadásul Tommy is építésznek tanul, ez azért nem
annyira meglepő.
‒ Te is ismered Dominic Palmert? – érkezett az újabb, barátságtalan kérdés.
‒ Igen, ismerem.
Brian továbbra is vádlón méregette.
‒ Na jó, ne szórakozz velem! – fakadt ki ismét ingerültebben Brian. – Talán azt akarod
beadni, hogy puszta véletlen, hogy épp Dominic Palmer öccsével jelensz meg a céges bulin?
Ez valamiféle szurkálódó figyelmeztetés, vagy megint egy jó adag régi szennyest szándékozol
a fejemre borítani revansként? Kezdek ismét elgondolkozni azon, miért is nálunk pályáztál
meg gyakornoki állást.
Evey-nek jó néhány másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy felfogja a másik szavait.
Csak nézett a kétkedő, ellenséges, kék szempárba, és automatikusan hátrált egy lépést, nehogy
ismét rángatás legyen a beszélgetésük vége, és csak ezután reagált az újdonsült vádakra:
‒ Komolyan el kéne gondolkodnod azon, hogy szakemberhez fordulj, Brian! Vagy
állást kéne váltanod, mert az összes titkosszolgálat együtt sem gyárt annyi konspirációs
elméletet, mint te. Olyan nehéz elhinni, hogy csupán szakmai okokból tűztem ki magamnak
célul a Linch Artsot, és semmilyen hátsó szándékom nem volt?
‒ Mindig történik valami, ami gyanússá tesz – kardoskodott tovább Brian.
Evey idegesen dörgölte meg az arcát.
‒ Most mégis mi tett gyanússá? Hogy ismerem Dominicot, és hogy az öccse a jó
barátom?
‒ Egész este engem méreget – hőbörgött a férfi. – Aztán az első adandó alkalommal
bemutatkozik, utalásokat tesz az egyetemi éveimre, majd odajön hozzám, és barátságosnak
tűnő társalgás közben elejt néhány utalást a nőkkel való bánásmódról meg a párkapcsolatok
értékéről. Mintha burkoltan célozgatott volna valamire. Vagy a veled való konfliktusom miatt
ajándékozott meg néhány baráti hangvételű fenyegetéssel, vagy… hogy is mondjam… egy
korábbi kilengésemre utalgatott.
‒ Nem tudom, miket mondott Tommy, de szerintem teljesen félreértetted. A kettőnk
közötti konfliktusról például semmit sem tud. Mivel ismeri a szüleimet, jobbnak láttam, ha
nem avatom be a történtekbe – próbálta Evey logikus érvekkel meggyőzni a másikat a
kényszerképzetének alaptalanságáról, bár ő sem értette, minek mondott Tommy ilyen
baromságokat a kisfőnökének.
‒ Ezek szerint a bátyja miatt kardoskodik – jelentette ki Brian ellenségesen villogó
szemmel. – Minek hánytorgatja fel a múltat, hacsak nem annyira fontos a dolog, hogy máig
érzékeny téma legyen náluk? Ennyi idő után tényleg még ezen lovagolunk?
‒ Azért maradjunk annyiban, hogy azt a képen törlést nagyon megérdemelted – bukott
ki Evey-ből, de ahogy kimondta, meg is bánta.
‒ Ezek szerint te is milyen jól értesült vagy! Csak nem ezzel akartátok az orrom alá
dörgölni, hogy én is romboltam szét kapcsolatot? Szemet szemért? – szűkült még jobban
össze a tekintete, de a helyszínből fakadóan igyekezett visszafogni az indulatait. – Komolyan
még ennyi év után is az a téma, hogy lefektettem Dominic csaját? Minek ekkora ügyet
csinálni ebből? A fene se tudta, hogy ennyire fontos neki!
‒ Biztosíthatlak róla, hogy már senkit sem érdekel, Dominicot pedig végképp nem. És
az, hogy Tommy érdeklődéssel mustrált, vélhetően a buliszervezői tehetséged iránti
lelkesedéséből fakad, nem pedig valami képtelen, gonosz, tervezett revans megvalósításából.
Mióta itt dolgozom, azon sóhajtozik, milyen kár, hogy nem a ti időtökben járt egyetemre.
‒ Valóban sokat kérdezgetett a bulikról – adott helyt a másik magyarázatának Brian. –
És miért utalgatott a nők megbecsülésére? – tért vissza a kezdeti témához idegesen.
‒ Gőzöm sincs – ismerte be tanácstalanul Evey, majd barátja felé nézett.
Azonnal összetalálkozott a tekintetük. Tommy mereven őket figyelte, majd a lebukás
hatására vágott egy barátinak szánt, zavart mosolyt és elnézett. Evey-ben felvillant egy
gondolat, ami egyre erősebbé vált, és amikor barátja ismét feléjük sandított, végképp biztos
felismerésként állt össze benne: Hát ezért akart ennyire megkímélni a túlóráktól! Hát ezért
akart annyira eljönni!
‒ Szent ég! – bukott ki Evey-ből hangosan. – Valószínűleg azt hiszi, te vagy a
dugipasim!
‒ Hogy mi vagyok?! – ült ki ezúttal Brian arcára az értetlenség. – A dugipasid?!
Evey elvörösödve, zavarában az alsó ajkát rágva bámult kisfőnökére, de már hiába
tapasztotta össze a száját, a korábbi mondatot visszavonhatatlanul kimondta.
‒ Azt hiszi, hogy viszonyunk van… illetve volt. Ezért beszélhetett neked a nők
megbecsüléséről.
‒ Miért hinné ezt? Nem hiszem, hogy az ő fülébe is eljutottak az irodai pletykák –
nézett gúnyosan a lányra, és lerítt az arcáról, mennyire nem lelkesíti a kettejük közötti
viszonyról szőtt szóbeszéd.
‒ Én sem hiszem, viszont Tommy már korábban is ugratott azzal, mennyire gyanúsnak
találja a viselkedésem, csak nem hittem, hogy tényleg komolyan gondolja. – Evey óvatosan
ismét a barátja felé nézett, aki ugyan egy kisebb társasággal csevegett, ám kitartóan rajtuk
tartotta a szemét, ami tovább erősítette a korábbi felismerését.
‒ Mégis milyen volt a viselkedésed, amiből ezt szűrte le? – érkezett Brian újabb
gyanakvó kérdése.
‒ Ugyan a vitáinkról nem meséltem, de amikor szóba került a munkám, elég markánsan
kinyilvánítottam az ellenérzéseimet veled kapcsolatban, bár leginkább csak cifra szavakat
tettem a neved mellé…
‒ Pff… – hőbörgött Brian sértetten.
‒ Azok után, ahogy bántál velem, örülhetsz, hogy csak becenevekkel láttalak el! –
reagált azonnal Evey. – Feltételezem, ha netán én szóba kerültem valahol, még a nevemet sem
ejtetted ki, csak úgy említhettél, hogy a „hülye kurva” vagy „aljas szuka”.
Brian nem felelt, de az arca megadásról és helyeslésről árulkodott.
‒ Még mindig nem értem, abból, hogy negatív jelzőkkel illettél, hogyan jutott el odáig,
hogy viszonyunk van? – türelmetlenkedett Brian.
‒ Valószínűleg teljesen félreértette, hogy mindig felhúzom magam, ha szóba kerülsz, és
elterelem a témát. Mivel a már említett indok miatt nem igazán akartam belemenni a
munkahelyi konfliktusaim boncolgatásába, a legtöbbször igyekeztem hamar lezárni ezeket a
kérdéseket. Le merném fogadni, hogy a nagyon negatív véleményemet az érzelmeim
palástolásának hitte, és meg van győződve arról, hogy az ellenérzéseim az irányodban az
imádatom leplezésére szolgálnak. Feltehetően ide is azért akart annyira elkísérni – persze az
egekig magasztalt botrányos bulijaid mellett –, mert attól félt, egy karácsonyi mulatság, az
oldott hangulat, na meg az alkohol remek alkalmat teremt, hogy behálózz. Ráadásul azt tudta,
hogy személyes okok miatt akarok felmondani, ami csak megerősíthette a sejtését.
Brian elgondolkodva nézte a lányt, és úgy tűnt, nem találja elképzelhetetlennek a
felvázolt lehetőséget.
‒ Akkor visszakanyarodhatunk oda, hogy a pasid nem a veled való konfliktusom,
hanem a bátyja miatt van rám kihegyezve – vonta le a következtetést.
‒ Felejtsd már el ezt a baromságot! És Tommy nem a pasim, hanem a jó barátom. Hidd
el, semmilyen hátsó szándéka nincs, ráadásul szerintem Tommy nem is ismeri a kiütésed
történetét.
‒ Nem? – nézett kérdőn Brian a lányra. – Akkor te honnan tudsz róla? Talán Dominic is
a „jó barátod”?
‒ Nem, nem a jó barátom… csak egyszer beszélgettünk róla… – jött zavarba Evey.
Nem éppen kisfőnöke volt az a személy, akinek az orrára akarta kötni, milyen kapcsolatban
állt Dominickal. – Egyszerűen csak szóba kerültél, amikor kiderült, hogy nálatok dolgozom.
Nagyjából két mondattal lett megemlítve, miért is nem voltatok puszipajtások az egyetemen –
nyögte ki hebegve.
Brian vizsgálódva méregette egy ideig.
‒ Neked dumcsizás közben elmesélte, de a saját öccse nem tud róla? Ez érdekes…
‒ Nem kell túlbonyolítanod. Akkoriban Tommy fiatal volt ahhoz, hogy Dominic
beavassa, azóta pedig, bármennyire is nehezen hiszed el, nem vagy állandó beszédtéma,
ahogy ez a régi ügy sem. Igaz, elég mocsok módon viselkedtél Dominickal, de megkaptad
érte a jussodat, és kész, már senki sem emlékszik rá, így teljesen abszurd, hogy emiatt bárki is
bosszúhadjáratot akarna indítani ellened. Viszont a jelek szerint a te lelkiismeretedet nyomja
ez a dolog, ha ilyen érzékenyen érint, és ha még mindig ez az egyetlen, ami eszedbe jut a
Palmer családról.
Úgy tűnt, a célkereszt megváltoztatása telibe talált, mert Brian a lány szavaitól
elcsendesedett, és a szótlanságát Evey igenlésnek vette.
‒ Miért érint olyan mélyen ez a téma? – ömlött ki Evey-ből a kérdés, bár nem számított
arra, hogy kap rá választ.
Brian feszengeni kezdett, idegességében végigpásztázta a termet, végül az Evey mögötti
falba mélyesztette a tekintetét.
‒ Ez az ügy túl sok negatív következménnyel járt, és az élet valahogy újra és újra az
arcomba vágja. Tény, hogy nem vagyok rá büszke… – nézett Evey-re, és mint aki most
döbben rá, kivel is áll szemben, azonnal bezárkózott és elkomorodtak a vonásai. – De nem
veled fogom ezt kitárgyalni – jelentette ki mogorván, majd kíváncsian Tommy felé pillantott,
aki továbbra is feszülten őket bűvölte. – A haverod nem tűnik kimondottan lelkesnek attól,
hogy velem társalogsz. Ha annyira nagy rajongóm, nem inkább szurkolnia kéne? – fordult
ismét Evey felé jelentőségteljesen.
‒ Csak aggódik értem. Tudod, ilyenek a jó barátok.
‒ Olyan jó barátok vagytok, hogy még azt sem tudja, kivel volt viszonyod?
‒ Miből gondolod, hogy tényleg volt valakim? Csak annyit mondtam, hogy Tommy
gondolatban összeboronált minket – próbált a lány az igazság mezsgyéjén maradva kisiklani a
kérdés elől.
‒ Ne fárassz, Evey! – forgatta a szemét Brian. – Úgy mondtad: „Azt hiszi, te vagy a
dugipasim” – nyomta meg a határozott névelőt a férfi. – Ráadásul néhány hete láttalak
egyedül pityeregni a konyhában, és ti nők csak pasik miatt tudtok így kiakadni.
‒ Mi van, ha azért sírtam, mert meghalt a tengerimalacom? – Evey egyre idegesebb lett
a témától.
‒ Van tengerimalacod?
‒ Nincs – adta meg őszintén a választ, mielőtt végiggondolhatta volna. – De lehetne –
fűzte hozzá bizonytalanul, hátha még megmentheti a magánszférájának ezt a rejtett titkát,
főként utált kisfőnöke előtt. Sajnos a másik lekezelő vigyora egyértelművé tette, hogy erre
nem sok esélye van.
‒ Tudod, Evey – ingatta a fejét Brian szórakozottan –, bármennyire irritálsz, azt az egy
tulajdonságodat igazán értékelem, hogy konkrét kérdésekre nem tudsz hazugsággal
válaszolni. Vagy tereled a témát vagy kibököd azt, ami benned van. De igazából egyáltalán
nem érdekel a magánéleted, csak a kis Palmer motivációját szeretném megérteni.
‒ Szerintem elég nyilvánvaló indokot adtam a viselkedésére.
‒ Többé-kevésbé – húzta el a száját elégedetlenül Brian, majd ismét vetett egy gyors
pillantást a kitartóan őket szuggeráló Tommyra. – De ha mégis igaz, amit mondasz, jó lenne,
ha tisztáznád a haveroddal a dolgokat, mert ahhoz képest, hogy nem a pasid, mindjárt felöklel
a szemével. Ugye nem családi szokás náluk, hogy jobb egyenessel intézik el az ügyeiket?
Nem hiszem, hogy jót tenne a hangulatnak egy botrány.
‒ Nem, mintha nem érdemelnéd meg, azok után, ahogy bántál velem, de mivel erről
semmit nem tud, nem hiszem, hogy ilyen tervei lennének. Az alapján pedig, amit távolról
kiolvas a gesztusainkból, nem valószínű, hogy azt feltételezné, mindjárt a karodba ájulok.
Brian megvető arccal nézett végig Evey-n, majd így szólt:
‒ Tudod, más esetben még szórakoztatónak is szoktam találni, ha összeboronálnak
valakivel, de azt, hogy épp közöttünk feltételeznek érzelmes, romantikus kapcsolatot, kissé
ízléstelennek találom – mondta Brian, majd mintha vizualizálná maga előtt ezt a lehetőséget,
újabb lekezelő fintorral nézett végig Evey-n.
‒ Nem kell elképzelned, milyen lenne, Brian, a helyzet abszurditását mindketten
érezzük. Hidd el, te sem testesíted meg álmaim férfiját. Ha választanom kéne egy fadarab és
közted, nem kérdés, hogy inkább lennék Mrs. Tuskó, és öntözgetném a kis facsemetéinket,
mint hogy összefeküdjek veled. Én sem rajongok az ötletért, hogy ezt hiszik rólunk, de jobb,
mint ha az igazságon csámcsognának.
‒ Ez igaz. De ettől még idegesít, hogy ilyeneket feltételeznek rólunk. És ahogy
elnézem, már nemcsak a kis Palmer, de a kollégák nagy része is majd meghal a
kíváncsiságtól, miről beszélhetünk itt percek óta. Mibe fogadjunk, hogy máris egy szerelmi
háromszög részleteit építgetik a fejükben, és azt feltételezik, az új pasid miatt
féltékenykedem! Pff…! Pedig ha tudnák…! – húzta el megvetően a száját, és egy újabb
lekezelő grimasszal ajándékozta meg a lányt.
‒ Mit tudnának? – kérdezett vissza a másik lekicsinylő viselkedésén felhúzva magát
Evey. – Hogy már megint Don Quijotét játszva harcolsz az óriásoknak vélt szélmalmokkal?
Vagy azt, hogy néhány hónapja minden gond nélkül rám nyomultál az iroda teakonyhájában,
csak hogy kipaterolj innen?
‒ A cél szentesíti az eszközt: egy bosszúdugás még belefért volna, mert azért nem vagy
olyan rossz darab, de hogy romantikus kapcsolatom legyen az anyám szeretőjének a lányával,
ahhoz azért gyomor kéne. Még szerencse, hogy nem történt semmi, mert nem hagyott volna
bennem szép emlékeket…
Brian ismét olyan arccal méregette Evey-t, mintha maga a megtestesült démon állna
előtte.
‒ Azért ebben nem vagyok olyan biztos – bukott ki Evey-ből. – Te szerintem
kifejezetten élvezted volna, hogy néhány percig legálisan és következmények nélkül ütemesen
verheted a fejem a konyhaszekrénybe… – Evey érezte, hogy már megint hamarabb járt a
szája, mint hogy gondolkozott volna, és Brian döbbent arca ezt az érzést csak megerősítette. –
Kicsit túlvittem a képet, igaz?
Brian ugyanolyan kikerekedett szemmel bólintott, bár már mosoly bujkált a szája
sarkában.
‒ Meglepő módon ez a megközelítés valahogy mégis elnyerte a tetszésem – szólalt meg
végül vigyorogva a férfi, és talán most először Evey nem fedezett fel sem a hangjában, sem az
arcán gúnyt vagy egyéb negatív érzelmet, tisztán derültséget.
‒ Még furcsább, hogy ezen reakciód a legkevésbé sem akaszt ki – vágta rá Evey lángoló
arccal, majd gyorsan hozzátette: – Mielőtt azt hinnéd, hogy rólad fantáziálok, csupán beugrott
az a kép, ahogy Jamilával igen aktívan tesztelitek a fénymásolót. – Evey érezte, hogy a
zavarában kiömlő, őszinte magyarázata nem sokat segített rajta.
‒ Láttál minket Jamilával?! – pislogott egyre nagyobbakat Brian, mire Evey jobbnak
látta, ha beszéd helyett inkább csak bólint egyet. – Nem hallottam vissza ilyen pletykát…
Hogyhogy nem kürtölted szét?
‒ Nem szokásom pletykálkodni. A magánéletetek nem tartozik rám, ahogy másra sem –
vont vállat Evey. – Épp ezért legközelebb legalább csukjátok be az ajtót.
Egy ideig zavart csend nehezedett rájuk, ami minden másodperccel kellemetlenebbé
vált, bár a férfi már jóval kevésbé látszott ellenségesnek.
‒ Szóval azt állítod, puszta véletlen, hogy a haverod Dominic öccse, és semmilyen
célotok nem volt azzal, hogy éppen ő ma a partnered – foglalta össze Brian az elmúlt percek
eredményét.
‒ Pontosan így van – helyeselt Evey. – Remélem, eloszlattam az irreális tévképzeteidet,
és végre elhiszed, hogy nem vagyok ellenség. Most már visszamehetek puncsot iszogatni és
mérget keverni? Ha megnyugtat, állíts rám egy magánnyomozót vagy FBI-os kollégákat az
Összeesküvések Alosztályáról, csak kérlek, ne lásd bennem állandóan az ördögöt!
‒ Nem ígérek semmit. És ez a magánnyomozós ötlet nem is rossz.
‒ Tőlem! – hagyta rá Evey, majd visszaindult Tommyhoz, aki érdeklődve figyelte,
ahogy közeledik felé, és láthatóan megkönnyebbült.
*--------------------------------------------------*
KATT IDE , ha kedvet kaptatok.
Beszerezhetitek az első részt, ha még nem olvastátok. Vagy akkor is, ha azt már igen és elő szeretnétek rendelni a folytatást. 💜
Vagy gyertek el hozzánk az Álomgyár könyvesboltokba.
Oldalt a menüben pedig egy külön menüt is találtok a turnénak. Ahol a korábbi és az ezutáni állomásokat is megleshetitek. :) Valamint alatta az első, a Viszlát, józan ész! turnéja is megtalálható.
Sőt Carrie Cooper - Lili Green sorozatához is találtok egy ilyet. 😊
.jpeg)
.jpeg)
.jpeg)
