Guillaume Musso - Az ​angyal hív (Madeline 1.)

📚 Könyvajánló 📚

New York. Kennedy repülőtér. A zsúfolt csarnokban egymásnak ütközik egy férfi és egy nő. Némi vita után mindketten folytatják útjukat. Madeline és Jonathan korábban soha nem találkozott, és soha nem kellett volna viszontlátniuk egymást. De a holmijukat összeszedve véletlenül elcserélik a mobiljaikat. Mire észreveszik a tévedésüket, már 10 ezer kilométer választja el őket egymástól: a nőnek virágboltja van Párizsban, a férfi egy San Franciscó-i éttermet vezet. Kíváncsiságuknak engedve mindketten átnézik a másik telefonjának tartalmát. Kettős indiszkréció és egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, sikerült örökre eltemetniük.

Ez volt a 3.Musso könyvem. Eddig az első, a Central park vitte abszolút a prímet. A szajnai ismeretlen nekem gyengébb volt. De örömmel jelenthetem, hogy ez a regény fellépett nálam a dobogóra a Central park mellé. 

Elképesztően imádtam! 

Az elejétől a végéig letehetetlen, izgalmas, fordulatos. Telis tele titkokkal, találgatásokkal. Musso regényeit szerintem nem lehet úgy olvasi, hogy az ember ne próbálna meg rájönni közben, hogy mi is folyik itt. Én imádom nála pont ezt, hogy hiába próbálkoztam, eddig sosem sikerült megfejtenem azt amit kiagyalt. De pont ebben van szerintem a varázsa a regényeinek. 

Bámulatos csavarokat képes beleszőni a történeteibe. 

Ugyanilyen jól megalkotott karaktereket kaptam ismét. Madeline és Jonathan mindketten nagy kedvenceim lettek. Nem annyira főszereplő, de nekem még talán Jonathan-nál is nagyobb kedvenc volt Danny. 

Én egy másik fajta végkifejletnek is örültem volna, de így is egy tökéletes Musso történetet olvastam. 

Krimis elemek, thriller, ismét sok lélekkel kapcsolatos témát boncolgatott a regény. Nem hiányozhatott a romantikus szál sem. Mindenből volt egy kicsit benne. Vicces, boldog, szerelmes pillanatok. Könnyek és fájdalom. Titkok, félelmek. Meglepetések sokasága. 

Nagyon szerettem olvasni! 

Örülök, hogy ez volt a következő és ezzel kezdtem, mert az Egy párizsi apartmant néztem először ki. Nem is tudom milyen indíttatásból nézem rá molyon, de örülök, hogy megtettem, mert ez volt a sorozat első része. Igaz, ahogy hallottam abszolút helyt áll a két regény a másik nélkül is, de időrendben így volt az igazi. 

Ezek után kíváncsian várom majd miként folytatódik tovább a másik könyvben Madeline története. 

Addig is, ha még nem olvtatok Musso könyvet akkor hajrá! Az angyal hív szintén tökéletes kezdet lehet. Fantasztikus, azonnal szerethető karakterekkel kalandozhattok ebben a történetben. Megismerhetitek az életüket, múltjukat és jelenüket. Választ kaphatunk mit tartogat számunkra a jövő. Miközben sok váratlan fordulatot tartogat számunkra a szerző. Higyjétek el, nem fogtok csalódni benne. 

Ha szeretnétek beszerezni KATT IDE

Mörk Leonóra - Szentjánosfű

📚 Könyvajánló 📚

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.

A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.

Ennél a regénynél a borító volt az ami először megfogott. Valami gyönyörű. Nincs agyon bonyolítva, mégis tökéletes. 💛🌼

Ráadásul egy szépirodalom témájú történet. Tudjátok, ezekkel még hadilábon állok...... De már egész jó vagyok, mert egyre többet olvasok és a legtöbb eddig telitalát is lett. 

Így voltam az írónő ezen regényével is. Ez volt az első könyvem tőle, de ezek után biztos nem az utolsó. 

Nagyon szép történet. Szomorú, de gyönyörű. Egy fiatal lány története, akinek egyszerű, de jó élete van. Egy lány, aki még igen naív, tapasztalatlan. Végigkövethetjük miként lesz ebből a fiatal lányból felnőtt nő. Egy sokszor elképesztően szomorú, nehéz utat jár. De megérte vele tartani és kideríteni merre vitte őt az uta. 

Egy dolog volt nekem ami furcsán jött le. Aelke és Jan kapcsolata, szerelme. Oké ez egy regény, bármi megtörténhet. Nekem akkor is kicsit érdekesen hatott, hogy náluk ez tényleg szerelem első látásra volt. Sőt, inkább első pillanatra. Minden is ami megtörtént. Mert még ha egy mai 21. századi regényben olvasnám. De egy 1634-ben játszódó regénynél nem erre számítottam. Nem ilyen rögtön. Oké bizonyos része manapság már jóformán normálisnak is mondható, de itt nekem kicsit hupsz hirtelen volt. Az egész köztük lángoló óriási szerelem. Hogy csupán egyetlen találkozás volt... De végtére is egy regényről beszélünk. Bármi lehetséges. Csak nekem az ilyen a könyvekben mindig furcsa. Hogy egy másodperc alatt tudják, hogy ők lelki társak és örök szerelem meg minden. Ez már tényleg csak mese. 

Ettől függetlenül egy gyönyörűen megírt regény. Aminek sok szomorú és nagyon fájdalmas momentuma is van. Ami bemutatja Aelke életét. Hogy ez a fiatal, naív lányból miként lesz felnőtt erős, okos nő. Feleség és anya. 

Közben pedig ahogy magát hívatja: a néma Jan történetét is megismerhetjük. 

Ahogy az írónő mesélt róluk nagyon szimpatikusak lettek. A többi szereplővel együtt. Ahogy bemutatta az akkori szokásokat, időket. Csodálatos leírásokat kaptunk. Főleg az elején mikor Aelke még otthon él. Gyönyörű helyeken jártam miközben olvastam. 

Fordulatos, néha megdöbbentő cselekményekkel. Amik számomra csupa meglepetések voltak. Természetesen próbáltam rájönni a csavarokra, de nem sikerült. Ez is mutatja, hogy milyen remek munkát végzett az írónő. 

Végig fenntartotta az érdeklődésem. Igaz nehezebb pillanatból is akadt bőven. Olyan volt mint az élet. Sokszor kiszámíthatatlan és szomorú, fájdalmas, mégis reménnyel teli.

Egy csodálatos szerelem története. Két ember sorsát ismerhetjük meg a regényben. Boldog pillanatok, csalódások, megpróbáltatások, titkok, reménytelenség és remény. Boldogság és könnyek. Millió érzést kiváltani képes írás. 

Jó szívvel ajánlom mindenkinek. Aki elkalandozna ezekre a csodás régi időket bemutató vidékekre. Kedvelhető, szerethető karakterek társaságában. Ha egy életszagú regényt szeretnétek olvasni, de amiben mégis van fantázia. Egy történetet, ami tanulságos és tanítani képes. 

Én örülök, hogy elolvastam. Egy fantasztikus olvasásélménnyel, tanításokkal és sok érzelemmel lettem gazdagabb. 

Ha szeretnétek Ti is elolvasni akkor KATT IDE és szerezzétek be. 

 A Könyvhéten volt szerencsém találkozni az írónővel. 💛

Francesca Giacco - Hat ​nap Rómában

 Emilia, ​az amerikai festőnő szerelmi bánattól sújtva érkezik az Örök Városba, hogy számot vessen a múlttal. A Michaellel való váratlan szakítás után, a kettesben tervezett romantikus utazás helyett egyedül vág neki az izgalmas kalandnak. Emlékekkel a szívében járja be Róma tágas tereit és zegzugos sikátorait, hogy a város zenéje, művészete és kulináris élményei szabad utat engedjenek a gondolatainak, és szembe tudjon nézni önmagával.

Róma bohémnegyedében, a Trasteverén találkozik a szintén amerikai Johnnal, aki egy idilli élet reményében telepedett le Rómában. A kölcsönös vonzalom hamarosan intim kapcsolattá mélyül, felszínre hozva mindkettőjükben múltjuk legfájóbb emlékeit. Emilia ugyanakkor – életében először – szembesül saját gyengeségével, amely arra kárhoztatja, hogy rockzenész apja sikereinek árnyékában alábecsülje saját művészi kvalitásait. El kell fogadnia ezt az örökséget és minden korábbi döntését, hogy végigjárja azt a belső utat, amelynek során meglepő változásokon megy keresztül.

Engem már a címével megvett magának ez a könyv. Jöhet minden ami olasz, pláne ha Rómás. 💕

Egy igazán különleges olvasmány ez a regény. Nem csak Róma történelmi helyszíneire, csodás utcáira kalauzolja el az olvasókat, hanem egy belső, önismereti utazásra is invitál. Igaz, Emilia életét ismerhetjük meg, inkább az ő lelki utazását, de ez teljesen hatással van, tanító jelleggel lehet ránk, olvasókra is. 

Az miatt is tetszett különösen, hogy a fájdalmas szerelmi csalódása után igenis fogja magát és egyedül nekivág ennek az útnak. Már volt szerencsém ehhez a csodás városhoz, de eddig meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer jó lenne egyedül is elmenni ide. Annyira tökéletesen és ezúttal így egy más arcát mutatja a város az olvasónak, hogy az elképesztő. Megmutatja, hogy mennyire más tud lenni egy ilyet út, mint mikor mondjuk társasággal utazol el Rómába. 

Nem is gondolná az ember mennyire más is lehet. Hihetetlen volt. 

Nyugodt, annyira másként látsz mindent egyedül. Elképesztő utazás volt így. Társaságban van tervben, de lehet egyszer én is kipróbálom így. Nagyon inspiráló volt a regény. Több szempontból is. 

Megismerhetjük benne Emiliát, aki mindig is mintha háttérbe lett volna szorulva mások mögött. Akit óriási csalódást ért. De aminek köszönhetően mégis elmegy erre az útra, ahol igazán megismerheti főleg önmagát. Megtanulja hogyan álljon ki magáért, azért amit gondol. Hogy ne féljen önmaga lenni. Mert aki szeretné szeretni őt, az így is fogja. 

Nagyon sokat tanul ezen az úton. Miközben természetesen sok új élménnyel is gazdagodik. Hiszen Rómában van. A szerző lehengerlően mutatja be az Örök várost. Jártam már ott, de olvasva ismét ezeken a mesés helyszíneken kalandoztam. Tökéletesen át tudja adni azt az igazi olasz életérzést. 

Miközben Emiliával kalandozhatunk. Bejárhatjuk ezt a várost, új embereket ismerünk meg. Megismerhetjük az életét, a családját, a kapcsolatait. Amik közel sem boldogok és felhőtlenek. Nyomon követhetjük miként tanul magáról sok újat, hogy megnyílik, az igazi valóját mutatja. És látja, hogy mások elfogadják és nem kell tökéletesnek mutatnia magát állandóan. Hiszen senki sem az. 

Annyit megjegyeznék, kicsit zavaró volt nekem, ahogy Emilia mesélt. Akár mondaton belül is, igencsak oda kellett figyelni, túl gyorsak voltak a váltások. Hogy most éppen a jelenről mesél-e vagy a múltról mesél-e.... Néha kissé csapongó volt ez a része. Ez miatt vonok csak le egy picit. 

Egy igazán tanulságos, életszagú regény. 

Róma antik utcáin kalandozva, iszogatva, bemutatja a helyi gasztrónómiai életet, elkalauzol a nevezetességekhez. Egy lehengerlő Római kaland. Ami egyben egy lelki utazás is. Egy olyan hősnővel a főszerepben, akivel és akinek a gondjaival nagyon is könnyű azonosulni. Ezálltal pedig mi is sokat tanulhatunk tőle. 

Ha egy igazán szép történetet szeretnétek olvasni, ha szeretitek az olasz helyszíneket, de ha nem akkor ennek a történetnek hála ti is Róma szerelmesei lehettek. Induljatok el ti is Emilia társaságában erre a csodás lelki utazásra. Ami csupa érzés, illat, kaland. Éljétek át Ti is! 

Idézetek: 

" A szabadság élménye: hogy mások lehetünk, hogy azt tesszük, tehetjük, amihez éppen kedvünk van. " 

" Nem lehet, hogy ezértis szeretünk távoli országokba utazni? Hogy rádöbbenjünk, mennyi mindent nem tudunk? Hogy mennyivel nagyobb a világ, mint gondoltuk? " 

"A magány kétségtelenül fájdalmas, de lehetnek előnyei is. Olyan hozadékai, amik megérik az áldozatot. " 

" Rómában bárhol és bármikor érhetik az embert ilyen csodás meglepetések. Egy sarok mögül váratlanul felbukkan valami gyönyörűség, amitől elakad a lélegzeted. "

" Ma magam vagyok. Egy csodálatos helyen. Végre az lehetek, aki vagyok, nem kell megjátszani magam. És mennyivel jobb így! " 

Értékelés: 

Ha kedvet kaptatok a könyvhöz KATT IDE

Nyúl ​Péter világa – Mesék minden évszakra

📚 Könyvajánló 📚

Nyúl Péter ámuló örömmel figyeli az évszakokat: a tavaszi esőt, a nyári verőfényt, az őszi szelet és a téli havazást. Annyi érdekes dolog történik erdőn-mezőn: kisbárányok születnek, beérik a szeder, és korcsolyázni is csoda jó mulatság! Ez a szívmelengető könyv tele van nyulas kalandokkal, és minden mesét játékos feladatok kísérnek.

Annyit már írtam nektek hétvégén is erről a mesekönyvről és bocsánat, hogy ismét áradozok róla. De nálam ez az év legszebb mesekönyve lett, amit olvastam. Igaz már jó ideje várta szegény a sorát a polcon, de jobb későn, mint soha. 

Emlékszem már anno külsőre totál megvett. Ráadásul nekem jöhet minden ami Nyúl Péter. Imádom ezeket a kis rosszcsont nyulakat és a történeteiket. Van már néhány róluk szóló mesekönyvem, de valahogy ha lehetséges ez még mesésebb lett. Még sokkal de sokkal gyönyörűbben az illusztrációk benne. Sokszor ahogy olvastam lehet több időt töltöttem el az oldalakon a rajzok nézegetésével mint amennyi az olvasásra elment. Nemtudtam betelni vele. 4 évszak, azon belül pedig cuki, aranyos mesék. 

Nyúl Peti a húgocskáival és az unokafivérével és a barátaival, újakkal és régikkel keveredik sok-sok kalandba. Vagy inkább kalamajkába?😀🐇🐰

Minden mesét imádtam benne, de annyit megsúgok mivel nekem az Ősz és a Tél a kedvenc évszakaim, ha lehet akkor ezeket még jobban imádtam. Ezekből is ha választani kell akkor az Őszi mesékből az Almaszüret lett nagy szerelem. A Téliek közül pedig a Hó, hó, hó. 

Plusz még ha valóban rendeltetés szerűen van használva a könyv és gyerkőcök olvassák, vagy gyerekeknek olvassák fel és nem egy több mint 30 éves felnőtt rajong érte, akkor minden mese után van még egy kis plusz. Játékok kicsiknek. Nyáron akár egy hűsítő limonádé recept. Minden meséhez tartozik valami kis feladat, játék vagy recept. Írtó jó ötlet volt ezeket pluszként belecsempészni. 

Egy igazán csodálatos mese gyűjtemény. Bámulatos rajzokkal, csodás, vidám mesékkel. Amik sokszor akár tanító jellegűek is lehetnek. Kicsiknek és felnőtteknek. A mese az örök. Én imádtam! 💚

Ha szeretnétek beszerezni KATT IDE

Gabrielle Zevin - Egy ​könyvmoly regényes élete

„Vicces, ​de gyengéd és megható történet, ami mindannyiunkat emlékeztet arra, hogy miért olvasunk és miért szeretünk ebben az életben.”

A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át.

Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmes levél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „senki sem különálló sziget”.

A könyv elolvasására a lehetőséget nagyon szépen köszönöm az Agave kiadónak! 💜

Egy könyveket, az olvasást szerető embernek nem is kell jobb történet. Egy sztori, ami egy aranyos vízparti városkában játszódik. Mindig is imádtam az ilyen helyszínű regényeket. Pláne ha még ez mellett a könyveké is a főszerep. 

Nem volt még szerencsém a szerzőtől olvasni, ez volt az első könyvem tőle. Tetszett. Egy két apróbb észrevételem van. Ezeket meg is osztom hamarosan. 

Maga a történet szerint A.J. egy igencsak morcos, mogorva férfi. Jó ez részben érthető is. Elvesztette imádott feleségét. Aki inkább volt a szíve lelke a közös könyvesboltjuknak is. Azóta igencsak rosszul megy a bolt is. 

De érkezik A.J.életébe egy igencsak váratlan fordulat. Egy két, három éves kislány, Maya személyében. 

Meg kell mondjam, nekem ő volt a történetben a kedvenc szereplőm. Még akkor is, ha szerintem őrá is vonatkozik az, hogy egy kicsit jobban megmutatkozik a szerző képzelte világ. Pontosabban az, hogy egy ennyire kicsi lányka azért szerintem nem beszél és mond még ilyen dolgokat mint Maya. Persze lehet az átlagnál sokkal korábban érő, okosabb gyermek, de ez picit túlzásnak éreztem. 

Ennek ellenére imádtam őt! Azt is amilyen hatással volt A.J.-re. Erre a durván morcos pasasra. Aki még beszélgetni se szeret az emberekkel. Ahogy említettem részben érthető, de jó volt látni, hogy ez a csöpp, tündéri kislány milyen hatással van rá. 

A szomszédok, ismerősök mind bele szeretnének szólni abba, hogy A.J.mindenki legnagyobb meglepetésére magához veszi Mayát. De szép lassan itt látszik majd, hogy a férfi kezd megnyílni, enyhülni. Maya jelenléte ismét visszahozza őt az életbe. Kedvesebb lesz, az ismerősök is megkedvelik. Újra. És viszont. Fellendülni látszik a könyvesbolt is. 

Remekül mutatja be kettejük immár közös életét. Miközben nagyon fontos szerep jut a könyvek szeretetének. Amy személyében például. Aki egy könyvkiadó munkatársa, akitől A.J. a könyveket rendeli. 

Ahogy várható a szerző egy romantikus szálat is beleszőtt a sztoriba. 

Megismerhetjük tehát szereplőinket. A.J., Amy, Maya. Nekem aki nagy kedvencem volt még az Lambiase rendőrfőnök. Aki időközben jóbarátja lett A.J.-nek. Igazán rá is fért. Szerettem mindezt olvasni. És ha már a rendőrfőnök. Imádtam a Rendőrfőnök Ajánlja nevezetű könyvklubot, amit Lambiase alakított. Óriási ötlet volt. 

Összességében tetszett a történet. Ahogy bemutatta a szereplőket, sok remek könyvet belecsempészve a könyvbe. Mindig jó, igaz lehet nem a már így is végeláthatatlan olvasási listámnak, ha egy könyvben könyvek vannak. 😀

Szerettem ahogy alakult a sztori. Természetesen kisebb, nagyobb problémák, drámák nem hiányozhattak. Romantika, szerelem. Láthattuk felnőni a kis Mayát. 

Egyik gondom, én nem olvastam még az írónő Világépítők regényét, de ott már a vastagságból látni, sejteni lehet, hogy egy jobban kifejtett regényt olvashatunk. Úgyis tudom, hogy ez az Egy könyvmoly regényes élete volt a korábbi műve. Ez látszik is. Ahogy kézbe fogtam a regényt, elég vékonyka. Ezen meglepődtem. Ehhoz viszont iszonyat sok időt ölel fel maga a sztori. Szerintem lehetett volna jóval vaskosabb a kötet. Picit elnagyolt volt nekem. Lehetett volna akár a karaktereket, magát a sztorit, mindent egy kicsit jobban, részletesebben elmesélni, kifejteni. 

Igaz volt sok-sok fordulat. Főleg a regény vége felé. Na itt volt még valami, amire én nagyon nem számítottam.... valahogy én mást képzeltem volna el. Jó persze tudjuk az élet is kiszámíthatatlan. Az biztos, hogy fordulatos, izgalmas olvasmány. Vidámság, meglepetések, titkok, fordulatok, könnyek. 

Könyvek szerelmeseinek természetesen kötelező. 

Ajánlom tehát mindenkinek, aki szeret olvasni. Hasonló aranyos kis könyvesboltokba járni, könyvklubokba. Ugyanakkor azoknak, akik még nem állandó olvasók. Ha esetleg eddig nem vonzották a könyvek. Ezt elolvassátok és már meg is van a remek kezdet a könyvek, az olvasás szeretete felé. 😍📚

Idézetek: 

" E.A. Poe szerint a novella az, amit az ember egy ültő helyében elolvas. Azt hiszem, akkoriban mèg hosszabb ideig tudtak ülve maradni az olvasók. " 

"Az emberek unalmas valótlanságokkal traktálják egymást, hazudnak a politikáról, Istenről és a szeretetről. Csak egy kérdést tegyél fel valakinek, ha minden fontosat tudni akaraz róla: Mi a kedvenc könyved? " 

"– Utálom a könyves partikat – vallja be A. J.

– De hát van egy saját könyvesboltod – jegyzi meg Lambiase.

– Igen, ez így nem túl szerencsés. " 

"A könyvesbolt vonzza a jó embereket. "

" Ha mindenkit megszeretsz, nagyon sok csalódás fog érni.  "

" Az egész életem benne van ezekben a könyvekben, szeretné mondani. Olvasd el őket, és a szívem mélyére látsz. "

Értékelés: 

Ha kedvet kaptatok a regényhez akkor KATT IDE és a kiadó honlapján beszerezhetitek. 

Henry Oster · Dexter Ford - Az ​auschwitzi lovászfiú

Henry inspiráló története a reményről." – Linda Rader Overman, írónő

Mindent elvesztett. Mindent túlélt. Mindent elmesél.

Henry Oster mindössze ötéves volt, amikor 1933-ban Hitler hatalomra lépett. Ő volt az utolsó túlélője a 2011 zsidónak, akiket összeszedett a Gestapo, és deportált Kölnből. Henry azt remélte, hogy az auschwitzi lótenyésztő istállóban végzett kemény munkájának köszönhetően nehezen lesz pótolható, és így életben maradhat.

Ez a gondolat erőt adott neki a túléléshez, és egyike lett annak a 23 embernek, akik élve kerültek ki a koncentrációs táborokból a háború után.

Henry Oster és Dexter Ford szerzőpárosa egy szívszorító és felejthetetlen igaz történetet mesél el, amely lerombolja az emberiségbe vetett hitünket, majd újra felépíti azt. Megmutatja hogy a földi pokolban egyedül, elfeledve már csak a remény marad.

Először is kezdeném azzal, hogy nagyon köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy elhozta nekünk ezt a könyvet! Azt is, hogy elolvashattam! 

Egy könyvet, ami egyszerre hátborzongató, dühítő. Mégis vannak gyönyörű pillanatai, reménnyel teli momentumai. 

Olvastam már néhány ilyen történet, ami a II.Világháborúról szól, azon is belül is holokausztról. Nekünk, az Álomgyár kiadónak is elég sok ilyen van. Tőlünk viszont ez volt az első. De az biztos, hogy nem az utolsó. 

Múlthéten olvastam ki, de még mindig nem engedett el. Azóta is sokat jár a gondolataimban. Ez a könyv, inkább így nevezem mert nem is teljesen regény. Ez meglepetés volt számomra, de abszolút kellemes. Hogy regény helyett inkább egy elbeszélés. Mint egy interjú elmesélve. Mégis így szerintem sokkal jobban átjön az olvasónak. 

Egy igaz történeten alapuló elbeszélés. Aki pedig ezt a történetet elmeséli nekünk, nem más mint Henry Oster. 

Maga a könyv külseje igazán szívet tépő és gyönyörű egyszerre. Abszolút illik a történethez. Akárcsak a cím. 

Nyilván annyi mindent szeretni tudni, olvasni az ember. Sok ilyen témájú, szomorú mégis gyönyörű történetről olvashatunk manapság. Ami szerintem rendben is van. Mert igenis tisztában kell lennünk ezekkel a fájdalmas és dühítő tettekkel. Ismernünk kell, még akkor is ha így olvasva is iszonyatosan fájdalmas. Hát még azon kevesek számára, akik mindezt túlélték. Tanulnia kell belőle az emberiségnek. Kellene. Hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő. Pedig sajnos most is elég elcseszett egy országban és világban élünk. Csak remélni lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló soha nem történik újra. Bár így is rengeteg borzalomról hallani. Hogy nem fogadjuk el az embereket olyannak amilyen. Elég szomorú ez. Úgy fest még ezekből, ennyi borzasztó dologból sem mindig tud tanulni az emberiség... 

Ezért is kell néha ilyen regényeket olvasni. Igen, itt is Henry borzalmas éveket élt meg. Már kisfiúként. Mikor elhurcolták őt a szüleivel. Egyik koncentrációs táborból a másikba került. Sosem tudva, hogy mi fog történni vele. Folyamatos rettegésben élni, megpróbálni mindent megtenni azért, hogy túléje a kevés élelem ellenére, ne legyen beteg. Megannyi dolgot átélt. Nem sok jó történt vele. Sőt! Mégis néha ott pislákolt a remény. Hogy hátha legalább ő túlélheti mindezt.

Elképesztő volt olvasni. Ezért is tetszett nagyon, hogy nem egy rendes történet volt. Semmi fikció, képzelet szülötte momentum nem volt benne. Henry maga mesél el mindent ami vele történt. Mégis amolyan regény formába szedve. Ha lehet ilyet mondani, csodálatosan leírva. 

Abszolút nem volt meglepő, hogy mindent mennyire részletesen, érzékletesen tudott átadni. Azt hiszem sajnos ez egy olyan dolog lehet egy ilyen szörnyűséget túlélő esetében, amit sosem felejt el. Végigvitt rajta a történet, miként próbálta és élte is az életét mindezek után. Természetesen ez az egész életére rányomta a bélyegét. Szó szerint. 

Elindul a történet, amit még egy kisfiú mesél nekünk. Aki éli vidám, boldog, nyugodt mindennapjait a szüleivel. Aztán itt a háború, kezdődnek a megkülönböztetések, amik a zsidókat érik. Még most is iszonyatosan felbosszant ha eszembe jut. Már akkor miket kellett elviselniük.... Felfoghatatlan, hogy ilyen megtörténhetett. Az pedig még inkább, hogy néha még ma sem fogadnak el minden embert olyannak amilyen. Legyen az bőrszín, vallás, vagy akár a szexualitás.. Úgy tűnik az emberi faj csak papol, mégsem képes ennyi borzalomból sem tanulni. Természetesen nem mindenkinek inge szóval....

Éli az életét ez a kisfiú, ami szép lassan lesz egyre nehezebb. Bántják őt az iskolában, a családja elveszíti a munkáját, az otthonát. Ha ez még nem lenne eléggé rossz, el is viszik őket. Már mindez elég nehéz és összetöri ez embert ahogy olvassa. Pedig mégcsak ezután jön, hogy a szüleivel haláltáborokba viszik őket. Amit nem mindenki él túl.... 💔😢

Szívszorú volt Henry elbeszélét olvasni. Miként indult a gondtalan kisfiú élete. Hogy miként kellett nagyon hamar felnőnie, felnőtt fejjel megpróbálni mindezt túlélni. Egyik tábort a másik után. Mégis néha azt hiszem, hogy hinni kell a szerencsében. Sokszor volt jó helyen, jó időben talán? Mert másban hinni ezeket átélve, ő maga már nem igazán tudott. Amit abszolút megértek. 

Szerintem mindenki látott már videókat, intejúkat túlélőkkel, akik meséltek. Vagy olvasott könyvet. Én magam is. Mégis ezúttal is kaptam új információkat ezekről az időkről. Amitől még jobban fáj mindebbe belegondolni. Nem mondom, hogy átélni, mert egy picit lehet sikerülhet, de ezt a mennyiségű szenvedést, félelmet, fájdalmat, reménytelenséget így sosem lehet. Azok tudják, akik valóban ott voltak. És akik egyre kevesebben vannak már. 

Szinte minden momentuma ennek a könyvnek fájdalommal teli. Mégis ha mondhatok ilyet, gyönyörű is. Hiszen megmutatta, hogy azért néha egy halvány reménysugár felcsillanhat néha. A sok borzalom közepette. Hogy a rokonai, akiket ott megismert, nem is mindenki élte túl, neki talán sikerülhet. Hogy eljönnek értük és felszabadulhat.

Nehéz olvasvány, de mégis megéri. Ismerjük és tudjunk ezekről. Végig elszoruló szívvel olvastam ezt a történetet. Ahogy Henry mindent elmesélt. A legapróbb részletekig. 

Bemutatta miként indult az élete, amikor még minden rendben volt. Majd a tábori életeit. Ha lehet egyáltalán így nevezni. A harcait inkább a túlélésért. Megdöbbentő volt, fájdalmas. Mégis a későbbi életét is bemutatja. Ami pedig már reménnyel teli. Mi történik a táborokban és utána. Egy fiatal fiú, majd felnőtt férfi életét követhetjük végig. Ezekről az időkről már kicsit könnyebb szívvel olvastam. 

Mégis összességében az egész egy megrendítő, fájdalmas olvasmány. Amiből kiderül miként lehetett mindezt túlélni. Feldolgozni egyáltalán, ha ez lehetséges. Inkább elfogadni, hogy mindez megtörtént vele. Megtudhatjuk milyen élete volt Henry Osternek. 

Ha mondhatok ilyet, az idei év egyik kedvence lett ez a regény. Beférkőzött a szívembe. Annyira nehéz volt, szomorú. Nem kevés könnyet elhullattam az olvasása közben. Mégis voltak boldog, reménnyel teli és szép pillanatai is. 

Ajánlom mindenkinek, hogy ismerje meg ezeket az időket Az auschwitzi lovászfiú szemén keresztül. 💔 Plusz a könyv szinte minden fejezetéhez, az adott részekhez fotók is vannak csatolva. 

Idézetek: 

" Amikor a felszabadulás utáni reggelen felébredtem, eltartott néhány percig, hogy rájöjjek, ez nem csak egy újabb álom amiből hamarosan felébredek, és azon kapom magam, hogy ismét abban a pokolban vagyok, amely hosszú évek óta az életemet jelentette.  " 

" Egy dolog viszont nem volt: kiabáló németek. Senki sem parancsolt meg nekem semmit...nagyon furcsa érzés volt. Mintha az éjszaka folyamán megsüketültem volna. " 

" Nehéz feladni a reményt, ha az ember megpróbál meggyőzni valaki mást arról, hogy ne tegye. "

Értékelés: 

A könyvet beszezhetitek az Álomgyár Webshopján, vagy várunk Titeket az Álomgyár könyvesboltokban. 

Könyvhét - Élménybeszámoló

 Sziasztok! 

Bocsánat, hogy csak most jutottem el ide. Semmi kép, semmi nem jött még a Könyvhétről. De a hétvége további részében egyszerűen annyira elfáradtunk ott, hogy nem nagyon vitt rá a lélek semmire. 

Egy fantasztikus nap volt, remek társaságban, de olyan brutális időjárás volt, elképesztően sokat mentünk, hogy estére mint a hullák értünk haza. Egy szuper napot eltöltött hullák voltunk, csodás új könyvekkel. 😍

Úgy volt, hogy az egész szegedi kis könyves csapatunk jön. Aztán sajnos mindenkinek lett valami dolog, vagy beteg lett. Így Roxival ketten álltuk a sarat és vágtunk neki a szombati napnak. Én egy ütős péntek után. Az a péntek éjszaka mintha egy fél pillanat alatt elröppent volna, majd hajnali 5 órakor már csörgött is az ébresztő. Régen esett ennyire rosszul a felkelés. De ahogy mondani szokták, mindig csak a kezdet a nehéz. Készülődés, indulás. A 7 órás vonattal indultunk neki a nagy Budapestnek. Ahhoz képest az úton is már egész élénkek voltunk. Roxit látásból már régebb óta ismerem, az utóbbi időben viszont nagyon jóban is lettünk. Így erre még remekebb volt ez az út. Sokat beszélgettünk. Könyvekről, magunkról, az élet nagy dolgairól. Köszönöm szépen neki! Szuper volt ez a nap! :) 💓

Feltankoltunk egy jó is mekis reggelivel, aztán irány a Vörösmarty tér. Ahol megrendezésre került a 94. Ünnepi könyvhét. 

Már reggel brutálisan meleg idő volt. Attól nem kellett félni, hogy fázni fogunk. Természetesen első utunk a mi kis standunkhoz vezetett, az Álomgyárhoz. Meglestük a kint dolgozó és a vásárlók sokaságát hőseiesen álló kollégáimat. :)  Az első dedikálás amire szerettünk volna menni 11 órakor kezdődött. Így addig volt egy kis időnk. Az ott lévő nagyobb kiadók standjait látogattunk végig. Ekkor is sokan voltak már, de talán nem az a brutális tömeg mint délután. Olyankor már esélytelen rendesen nézelődni. 

Én gyorsan be is szereztem a nagyját annak a pár könyvnek ami a listámon volt. Egyrészt, könyvesboltban dolgozóként nem itt akartam nagy bevásárlást tartani, de azért csak meg kellett legyen a feeling, hogy a Könyvhéten vesz magának valamit az ember. 

Ráadásul nem is könyv volt az első szerzeményem... az Olvashop standjánál egy csodás könyvtokot szereztem be elsőként. 

21.század kiadó, Líra, Maxim, Kossuth, KMK őket lesünk meg elsőként. 

A Maxim kiadótól volt a listámon természetesen az új Ali Hazelwood regény. Ami 3 novella gyűjteményét tartalmazza. 

Valamint pont előtte este a Tik-tok-on futottam bele egy regényünk ajánlójába. Ő pedig a Twisted love. Őszintén, elég klisésen hangzik a története, egyszerű, de mégis remek külsőt kapott a könyv. De ettől függetlenül és mert tetszett az ajánló róla, őt is be akartam szerezni. Valamiért jó érzésem van vele kapcsolatban. Attól mert kissé elcsépeltnek tűnik a sztori, és valljuk be, egy ilyen témával már ennyi ilyen regény után nehéz újat mutatni, de azért van akinek sikerül. Szerintem Ana Huang regénye is ilyen lesz. Alig várom, hogy olvashassam! 

Valamint egy nem tervezett, de 3.Maximos könyv is hazajött vele. Volt ugyanis egy olyan akciója a kiadónak, hogy kettőt fizet, hármat vihet. Így mivel már két könyv eleve jött velem, éltem is ezzel. Pont előtte pénteken jött meg hozzánk a boltba ez a könyv, rá esett a választásom. Rögtön megfogott a külseje, noha maga a sztori fülszöveg alapján nem annyira varázsolt el. De majd kiderítem. Így ő lett az ajándék könyvem. Kristin Harmel - Elveszett nevek könyve. 

Utána egy másik nagy kedvenc kiadómhoz látogattunk el. Kossuth kiadó. Tűlük ott vettem át, 3 most megjelent könyvet! Ezúton is nagyon köszönöm a kiadónak a recenziós példányokat! 💓 Erika, a kiadó munkatársa, akivel ez ügyben tartom a kapcsolatot ő is ott volt pont. Komolyan ez a nap egyik fénypontja volt nekem, hogy végre személyesen is találkozhattunk. Egy végtelenük kedves, aranyos nő. Beszélgettünk kicsit, faggattam egy szerzőről, akinek imádtam nálunk az első megjelent könyvhét. Nem titok, ő az Éjfélkor a fekete rigó kávézóban. Mikor megjelent én beleszerettem abba a könyvbe. Annyira gyönyörű külsőt kapott. De sajnos pont ezzekkel szoktam úgy járni, hogy ennyire tetszik a borítója, de nem szeretem a regényt benne. Nos itt szerencsére nem így történt. Az első pillanatoktól imádtam a könyvet. Annyira bámulatos a történet amit rejt. Roxi is már sokat hallott róla tőlem, így be is szerezte. Aminek iszonyatosan örültem. Remélem ő is annyira fogja szeretni mint én. Erikának nagyon köszönjük a hatalmas kedvességet, a beszélgetést és mindent! 💖

A kiadótól a nagyon várt Ex talk című regényt kaptam meg, valamint szintén elképesztően vártam A legrosszabb esküvői tanú című regényüket. Imádom ezeket a rajzos borítós, vicces, cuki, romantikus könyveiket. Valamint, mivel én imádom a meséket, a cuki, új megjelenésű Medvendel és a névtelen erdő című mesekönyv lett még a szerzeményem. Annyira aranyos már kívülről is, és ahogy átlapoztam csodás kis történet lesz. 

Szép lassan tehát elkezdtek egyre nehezebbek lenni a táskáink az új csodás könyvektől. 

Majd elkezdtünk a 11 órás dedikálásra sorbaállni. Roxi szeretett volna Budai Lottitól egy regényt. És ha már volt esély a dedikáltatta is. :)

Közben pedig pont akkor és volt még Péntek Tünde írónő dedikálása is. Ő új szerző nálunk az Álomgyár kiadónál. Első regénye a Csak még egy perc nemrég jelent meg. Róla is meséltem már Nektek. Csodálatos történet, olvassátok el. Óriasi öröm volt őt is megismerni, találkozni, beszélgetni kicsit. Sőt, az enyém volt az első könyv amit dedikált. Nagyon szépen köszönöm! 

Majd folytattuk a nézelődést. Lenéztünk a másik helyszínre: a Duna korzóra is. Itt is további kiadókkal találkozhattunk. Én itt ezen a részen csak a Handmade by Julie V.Scott standnál szereztem be a barátnőmnek idehaza pár gyertyát. És akkor már persze én sem bírtam ki, hogy gyertya nélkül jöjjek haza. Igaz magamhoz képest egy igazi hős voltam. Ugyanis csak 2db-ot vettem. Egy KMK-s rendelésem van még útban hozzám, abban lapul majd a Lost sisters - Holly Black tollából. Egy ahhoz készült gyertyát választottam. Valamint az Utálom, hogy szeretlek új Ali Hazelwood regényhez is találtam. 

Persze nyilván, istentelen összegeket eltudna itt az ember költeni. Könyvekre, kiegészítőkre. De már igyekszek én is egyre tudatosabban tennie ezt. Igenis kibírni, hogy nem lehet és nem is kell mindent egyszerre. 

Sétáltunk egy kicsit itt, elindultunk vissza a Vörösmarti térre. Amikor szó szerint szembe jött velem valaki, akit nagyon szeretek. A kedvenc írónőm és jó barátnőm, Carrie Cooper. Vele eleve meg volt beszélve, hogy a dedikálása előtt egy kis beszélgetésre összefutunk. Erre tessék. Véletlenek nincsenek. Egy kis beszélgetés, kávé. Mi a regényei kapcsán, főleg, hogy megjelent egy újabb nemrég, az Üdv, újra valóság! eleve sokat szoktunk beszélgetni, de élőben azért csak más. Egy végtelenül tündéri nő. Imádom őt, az írásait. Szuper volt. 💜 Hozzá már sorba nem válltunk, ugyanis tőle dedikáltan jött már mindkét nemrég megjelent regénye. Természetesen azért a közös fotó ezúttal sem maradhatott el. 

Na utána jött a fekete leves. Könyvmolyképző. Mivel volt nemrég egy ajándék könyves kuponom, én pár Könyvhetes megjelenést így rendeltem meg. De azért volt két élfestett könyv, amiről utána jött infó, így azokat itt terveztem megvenni. Holly Black A levegő népe sorozatának 2.része is megjelent gyönyörű élfestett kiadásban. Ez volt egyik. Ráadásul épp akkor egy utolsós darabra sikerült lecsapni. Valamint a kemény borítós és szintén élfestett Emily Párizsban kötetre. Épp megvehettem volna még másnap itthon a szegedi Könyvhéten is, de itt is vagy épp lett volna kemény kötésű Emily, vagy nem. Pénteken tán nem volt. És azért csak kihasználja ezeket az alkalmakat az ember, amikor személyesen megtudod venni, pl.szállítási költség nélkül is. Csak ez vett rá, hogy megvegyem őket. Ugyanis itt jött az említett rész, ami hát sokkk volt számomra. Egy pénztár volt csak, és kb egy kilómértes sor volt itt. A tűző napon álld ki, hogy kifizesd a könyveket. Ezen totál szét voltam akadva. Remélem azért jövőre lesz erre valami megoldás. Több mint 1 órát álltam sorba, hogy fizethessek. Ráadásul sikerült egy jó kis napszúrást is összeszedni itt. Nem volt kellemes. Valamint tőlük még lett végül még egy szerzeményem. Az újra kiadott, most megjelent Slammed - CoHo tollából. 

Na mind1. Nagy nehezen eljutottam fizetni, ami nem volt fél perc.. Több mint 1 óra sorbaállással érte a napon.... Mindegy túl voltunk rajta, megvoltak a könyvek. Addig legalább Roxi is körbejárt és begyűjtötte még amit szeretett volna. 

Pedig még igen korán volt, de már ilyenkorra lejártuk és álltuk a lábainkat. Középen a szobroknál találtunk egy árnyékos részt, ahol végre leültünk és tartottunk egy kis pihenőt. 

Én előtte napokban szereztem be Mörk Leonóra új könyvét, ami a Szentjánosfű címet viseli. Mivel szépirodalom, tudjátok ez nekem még mindig ismerkedős terep. De annyira megfogott a külseje, hogy elkezdtem. És nagyon megtetszett. Őt vittem magammal az útra. Igaz mivel oda vissza beszélgettünk, nem volt alkalom olvasásra. Nem is tudom miért cipeltem magammal. De annyira meg van szokva, hogy könyv nélkül sehova. Talán ez egy sugallat is volt, mert az írónő is kint volt és dedikált. Az övé előtt tudtuk megejteni ezt a kis pihenőt. Utána újra jöhetett a tűző napon sorba állás. A nap végére már egész jól és időben tudtunk beállni a dedikálásra váró sorokba. Vasárnap este, éjszaka be is fejeztem a regényt. Öröm volt személyesen is találkozni az írónővel. Így egy dedikált Szentjánosfű tulajdonosa lettem. Hamarosan hozom róla az értékelést. 

Utána még több séta, nézelődés. Újabb sorok. Palotás Petránál is dedikáltattunk. Őt is imádom! Magát mind egy embert és azokat a csodákat amiket ír. Pont előtte olvastam ki A kastélykert álma című regényét. Írtam is róla nektek. Azt vittem magammal, hogy dedikáltassam. Vele is jóban vagyunk, mindig megtisztelő és öröm számomra, hogy már mint régi ismerősként köszön, jön oda, ölel meg ha találkozunk. Sikerült is beszélgetnünk közben kicsit. Természetesen közös fotó vele sem maradhatott el. Petrám, nagyon köszönök mindent! 💜

Roxi is dedikáltatott vele. Ismét köszönöm, hogy az ő könyvét is az ajánlásomra olvassa el. :)  Aztán neki vártunk ki egy sort mert Moskát Anitától szeretett volna dedikálást. Ekkorra már rutinosak lettünk. Igaz itt már totál hullák voltunk. 

Lakatos Levente barátommal is találkoztunk. Persze, mivel nincs Könyvhét eső nélkül, itt a végére az is elkezdett szakadni. De míg rá vártunk volt időnk egy újabb jóleső pihenésre. Nagyon köszönjük neki a dedikálást. Ami Roxié lett, mivel nekem már minden könyvem dedikált Leventétől. Az ajándék matricákat és közös fotókat is. 💓 Hogy kijött a kedvünkért kicsit előbb! 

Lényegében vele zártuk a napot. Össze szedtük a cuccainkat, egy utolsó séta a Duna korzó és a Vörösmarty tér között. Amit ezen a napon számtalanszor tettünk meg. Többetekkel, akiket innen, a  FB oldalról ismerek találkoztam. Csodás szerzőkkel, barátokkal, kollégákkal. Remek nap volt.

Igaz elképesztően meleg, sorban ácsingozó, de minden perce megérte. Ez a nap nem a pihenésről szólt. A hazafelé tartó vonat úton már mint az éhezők termeltük be a mekis szendvicseket, kis nasikat. Majd nem maradhatott el, hogy át nézzük a napi szerzeményeinket. Aztán tovább beszélgettünk. 

Elfáradtunk, de mindent megért. Barátok, ismerősökk, csodás és sok-sok könyv között töltött nap. Ha akkor a nap végére iszonyatosan el is fáradtunk, akkor is elképesztően fel is töltött ez a nap. Köszönöm Roxinak ezt a remek napot! Szuper könyveket zsebeltünk be, remek élményekkel tértünk haza. 

Aztán hamarosan, mivel az idő hihetetlenül gyorsan repül, az őszi Könyvfesztiválon folytatjuk. 😊

Addig is ha van kedvetek meséljetek Ti voltatok-e, ha igen miket szereztetek be, kikkel találkoztatok. Akár ide, vagy a FB oldalra. 

Köszönöm, hogy végig olvastátok a "kis" mondandómat!😁 Beszámoló, képek. 

Ahogy ígértem tegnap, ma jön majd egy játák. De ez már szerintem csak este felé. Munka, délután pedig egy Ludányi Betti és Sienna Cole olvasói találkozó szegeden, szóval ma sem fogok unatkozni. De így szép, ha zajlik. 

Az alábbi könyvek értékeléseivel is jövök a napokban: 

- Gabriella Zevin - Egy könyvmoly regényes élete

- Mörk Leonóra - Szentjánosfű

- Henry Oster - Az auschwitzi lovászfiú 

Addig is csodaszép napot Nektek és jó olvasást! 💖😘

Colleen Hoover - November ​9.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

A könyv elolvasására a lehetőséget nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak! 🌸💙

Egy újabb CoHo regény amit imádtam! Igaz, akadt olyan, ami nekem nem jött be, de az nem ez a regény volt. Igaz őszinte leszek, utána nehezen, kissé félve kezdtem neki ennek. De nagyon örülök, hogy megtettem, mert nagyon szerettem! 

Egyrészt ismét egy tipikus CoHo regény. Gyorsan, jól olvasható. Ugyanakkor eseménydús, remek cselekmény szálakkal, fantasztikus karakterekkel megfűszerezve. Vidámság és dráma lehengerlő egyvelege. Ahogy az írónőtől megszokhattuk. Meglepetés hegyek, izgalmak, fordulatok, titkok. Egy ültő helyben kiolvasós, csodás kis történet. 

Megismerhetjük Fallont, a hősnőnket. Akiről hamar elárulja a szerző, hogy milyen karakter is ő. Sajnos kellett már elég sok fájdalmas pillanatot, szörnyűséget megtapasztalnia Aminek a nyomait a mai napig magán viseli. Emiatt pedig egy visszahúzódó, félénk, semmi önbizalommal nem rendelkező fiatal nő. Pedig nem mindig volt ez így. Próbál a saját maga létrehozott takarásba bújni. Hogy senki se láthassa a teljes valóját. Ami pedig igazán gyönyörű. Azonnal megkedveltem őt. 

Férfi hősünk pedig Ben. Ha lehetséges őt méginkább. És most itt nem azért mondom, mert az írónő a tőle megszokott és megkövetelt elképesztően helyes, dögös, szexi pasinak írja őt le. Nyilván ahogy elképzeli az olvasó ez is szerepet játszik. De engem most inkább a belső tulajdonságai fogtak meg. Ahogy reagált és viselkedett a lánnyal. Nagyon szerettem olvasni, milyen volt az első találkozás. Az a bizonyos November 9. Ahogy egy hirtelen ötlettől vezérelve ők megismerkedtem. Ahogy az első pillanatoktól segített megnyilni Fallonnak, erősítette, vagyis elkezdtem újra felépíteni a lány önbizalmát. Imádtam őt ezért. Mert ő tényleg ilyennek látta őt, nem csak duma volt, hogy elszédítse. 

Igazán kellett ez a lánynak. Jó volt látni, hogy Fallon ezálltal, hogy kezd megnyilni, elfogadni az életét ilyennek. Erősebb és magabiztosabbá vált. Remekül vezetett végig a szerző a történet által ezen az útkeresésen. Már csak ez miatt is ajánlom. Rengeteget tanulhatunk ebből a történetből. Hasonlóan sérült emberek is, mint Fallon. Segít önmagunk elfogadásában, valamint mindenki másnak is, hogy igenis elfogadjuk egymást úgy és olyannak amilyenek vagyunk. Bámulatos történet volt. 

Közben pedig ahogy várható, nem is lenne igazi Hoover regény, romantikus szál nélkül. Mondanom sem kell szerintem, de azért megteszem, hogy nagyon szerettem a kettejük párosat. 

Okos, erős és még erősebb szereplők lesznek ők folyamatosan a történet vége felé haladva. Külön-külön is imádtam őket, együtt pedig főleg. 

Azt pedig különösen, ahogy kitalálta a szerző és hamar értelmet nyer a November 9. 

Párosunk, Ben és Fallon ezen a napon ismerkedett meg. Ráadásul ez az egy nap adatott meg nekik, ugyanis Fallon épp költözni készült. Mégis egy lehengerlő, vicces, érzéki, millió érzelemmel átszőtt órák voltak ezek. Rövid idő, mégis hihetetlenül tartalmas. Aggódtam, nevettem velük. 

Ismét remekül adta az írónő a történethez a kettejük közti romantikus szálat. Csupa izzó szenvedély. A kémia tökéketesen működött kettejük között. Se nem kevés, se nem túlzó. Pont ahogy kell. Imádtam nyomon követni ahogy elkezdték megismerni egymást. Ahogy az első percektől egymásra voltak hangolódva. A vicces, húzzuk egymás agyát momentumokat. Miközben azért komoly témák is merültek fel. 

Kellő egyensúlyban volt minden. Igaz, ha már CoHo és volt egy regénye ami nekem sajnos csalódás volt, nem nekem írodott, picit ott volt bennem a félsz. Ugyanis nála tényleg sosem lehet tudni mire számíts. Olyan szinten képes mindig meglepni a történetei alakulásával, hogy csak na. Mit ne mondjak, voltak olyan fordulatok, titkok itt is, hogy a földön koppant az állam. De le a kalappal ahogy mindez végül összeért. Álmomban sem erre gondoltam volna. 

Néha féltem, de reménykedtem egy bizonyos végben. 

Nekem tökéletes regénye volt ez. Maga a történet, a cselekmények, ahogy azok alakultak. Imádtam a szereplőket. Egy csodás érzelmi utat jártam én is be velük. Igazi lelki fejlődéseket élhettünk meg a karakterekkel. Csodás volt mindezt végigkövetni. 

De hogy vajon miként is alakul ezeknek a november 9. napokban a sorsa? Hogy miként végződik Fallon és Ben regénye? Olvassátok el ti is, hogy választ kapjatok!

Én minden percét imádtam! Pláne, hogy mivel Ben írja azt a bizonyos regényt, így egy kicsit az ő gondolataiba is belepillathattam. 💙

Egy igazi CoHo regény. Mégis ezúttal is teljesen új élményt ad az olvasónak. Engem lenyűgözött. Hogy szórakoztat a sztori, mégis tanít is. Fantasztikus karakterekkel, leírásokkal. Sokszor egy fájdalmas történet, de máshol boldog és gyönyörű. Mindezek szédítő keveréke. 

Idézetek: 

"– Mire a fenére való a szerencse, ha nem arra, hogy kísértsem? – kérdezi nevetve. " 

" Rá kell vennem magam, hogy megteremtsem az életemet, mielőtt felemészt az az élet, amit nem élek. " 

" Megkönnyebbülök attól, hogy ő… egyáltalán létezik. És amiért annyira szerencsések vagyunk, hogy ugyan abban az időben, a világnak ugyanazon pontján, ugyanabban az államban létezünk. " 

" Bármennyire is igyekeztem, hogy simán menjen, nem sikerült macskaléptekkel beosonnom ennek a lánynak az életébe. Helyette úgy trappoltam be, mint egy héttonnás elefánt. " 

" Sohasem fogod tudni megtalálni önmagad, ha elveszel valaki másban. " 

" – Tehát gyakorlatilag összesen huszonnyolc órát töltöttünk együtt a megismerkedésünk óta – szólal meg.

– Ez bőven elég hozzá, hogy az ember tudja, hogy szeret valakit. " 

Értékelés: 

Ha kedvet kaptatok a regényhez akkor KATT IDE és szerezzétek be. :)