Egy gyermekotthon krónikája
1950-es évek, Fehérvárcsurgó
Etelka egy reggel arra ébred: édesapja megbízást kapott, hogy az iskolaigazgatói állását maga mögött hagyva vegye át a Fehérvárcsurgói Állami Gyermekotthon vezetését. A serdülőkor küszöbén álló kislány a már kirepült idősebb testvérei nélkül csöppen a fiúk lakta nevelőintézetbe, ahol életének egyik legfontosabb időszaka veszi kezdetét.
Milyen sorsok keresztezik egymást a Károlyi-kastély falai között? Mekkora hatással vannak egymásra a vélt és valós barátságok? Meg tudnak-e birkózni a gyerekek az élet és a társaik által rájuk rakott terhekkel? Kik lesznek azok a nevelők, akik örökre nyomot hagynak bennük?
Sóvárgás, remény, irigység, versengés és a családpótló szeretet utáni vágy bújik meg a kastély kertjének ősfái között.
Palotás Petra legújabb regényének különlegessége, hogy a szerző saját családjának a históriáját vette alapul: az éveket, amikor az apai nagyszülei igazgatták a fehérvárcsurgói intézetet. Emlékek, anekdoták, tények és az írói fantázia keveréke keltik életre ezt az érzelmekkel teli történetet, amelyben minden korosztály megtalálhatja a számára értékes üzenetet.
Én imádom és szeretem minden írását Petrának! Őt magát is nagyon, egy tündéri nő! A regényeit pedig ahogy elhozza nekünk az egyenesen bámulatos.
Igaz, kicsit sokára sikerült sorra kerítenem A kastélykert álmát, de ahogy mondani szokták, jobb későn, mint soha.
Egy pihenős vasárnap délután volt a társam a regény. Egy könyv, amit jóformán egy ültő helyben olvastam ki. Annyira beszippantott.
Elképesztően imádtam Fehérvárcsurgón A kastélykertben kalandozni. Megismerni a lakóit, magát a kastélyt és annak történetét. Felnőttek és gyerekek. Múlt és jelen találkozását. Kíváncsian várva, hogy mit tartogat a jövő.
Ahogy írtam, nagyon szeretem Petra írásait. Egyrészt mindig különleges témákat hoz el nekünk. Játszódjanak a regényei a jelenben, vagy legyen az akár történelmi írás. Csodálatos az írásmódja, ahogy mesél. Mindig lehengerel, bármit is olvasok tőle.
Igaz, ne legyen titok,nekem eddig az óriási szerelem a Szárnyaszegett pillangók volt tőle. Amellett természetesen minden írását nagyon szeretem, de az nálam egy kicsit még nagyobb kedvenc lett. Most viszont azt kell mondanom, hogy A kastélykért álma került fel az első helyre.
Gyerekek.....💜💜
Iszonyatosan várom a szombatot, a Könyvhetet Budapesten, ahol Petra is dedikélni fog. Mindig óriási öröm találkozni vele. Most pedig különösen várom, hogy megölelhessem, megköszönhessem neki és hogy személyesen is gratulálhassak neki ezért a csodáért. Lehengerlő pillanatokat kaptam ennek a történetnek hála. Ami még utána is sokáig fogvatartotta a gondolatimat. Hihetetlen hatással volt rám.
A történet, amihez neki is személyes kötődése van. Talán ezért is sikerült még inkább és így átadnia a mindezt. Valami elképesztően fantasztikusra sikerült.
Megismerhetjük történetünk egyik, talán nevezhetjük főszereplőjének a kis Etelkát. A fiatal lánykát, aki a családjával, a szüleivel költözik az intézetbe. Az édesapja lesz az igazgatója ennek a fiúkat nevelő gyermekotthonnak.
Nem kifejezetten Etelka szemszögén keresztül ismerhetjük csak meg a sztorit, de őt mondhajuk a fő szálnak. Ezt az aranyos, okos, talpraesett fiatal lányt. Aki a megszokott életéből egy teljesen új környezetbe kerül. Ráadásul, hogy még egy kicsit nehezebb legyen a helyzete, egyedüli lányként.
De szerencsére Etelkát nem kell félteni. Azonnal a szívembe zártam őt. Egy olyan lány karakter lett, akit rögtön meg lehet kedvelni. Ahogy említetem egy csupa szív, aranyos, okos lány. Remek lánya a szüleinek, jó testvér és barát. Aki, ahhoz képest, hogy a kastélyban csak fiúkkal találkozik, nagyon hamar megtalálja a helyét. Barátokat talál. És lehet még valami többet is egy fiú személyében.......
Őt is mondhatjuk akár a másik főszereplőnek. Ferkét. A fiatal fiút, aki már ennyire fiatalon elképesztő sok dolgon ment át. Nehéz élete volt és van. Szép lassan ahogy halad a történet megtudhatjuk miért és miként került az intézetbe.
Sokszor elszomorítottak ezek a pillanatok. Akárcsak más bentlakó fiúk esetében is. agy akár ha néha a felnőtt szereplők életét ismerhettük meg. Sajnos az élet is ilyen. Nehéz, fájdalmas, igazságtalan. De azért sokszor boldogsággal, reménnyel teli is.
Ferkét is nagyon szerettem. Egy szintén nagyon okos fiú. Igaz ő talán sokszor tűnthet tüskésnek. Ezzel próbálja magát védeni. Az újabb csalódásoktól. De hála Etelka természetének, ők ketten mégis jó barátok lesznek. Aztán ki tudja.....
Olyan igazi gyermek barátságnak indul, majd nyomon követhetjük miként fejlődik ez többi. Hogy hiába játszódik a regény az 50-es években,van ami mindig ugyanolyan. Aztán ahogy elkezdenek felnőni ez átmegy a kamasz szerelembe. Imádtam ezt nyomon követni. A már jól ismert életszagú momentumokkal tartkítva a kettejük kapcsolatát.
Ugyanakkor elég sok még itt lakó fiút ismerhettünk meg közelebbről. Itt volt Andris. Őt is nagyon szerettem. Nem mindig szerethető, vagy nehézkesebb természetttel induló szereplőket is kapunk. Ilyen nekem Vica, vagy Zsiga. Mégis így volt tökéletes. Mert minden karaktert remekül megalkotott az írónő. Vegyük akár a felnőtteket is. Etelka szüleit, vagy két sokat szerepelt és kedvenc tanáraikat: Zsuzsannát és Gergelyt.
Mellettük még, összességében sok szereplőt vonulatat fel a történet, de abszolút nem tulzón, remekül követhetőn. Pont így volt tökéletes a történet.
Ami bemutatta nekünk A kastélykertet. Hogy milyen céllal működik az 1950-es években. Vagy akár korábban. Bemutatta az ottlakó fantasztikus gyerekeknek a történeteit, az életét. Csodálatosan repített vissza az időben, hogy megismerhessük az akkori országunkat. Láthatjuk milyen világot éltünk akkor. Mennyi minden mennyire más volt. Ebben a mai, teljesen más világban ezt elképesztően jó dolognak tartom. Hogy ismerjük és tudjuk ezeket. Nem utolsó sorban pedig az egész regényből, a mondanivalójából, a történésekből nagyon sokat lehet tanulni.
Miközben együtt kalandozhatunk Etelkával és Ferkével. Követhetjük alakuló kapcsolatukat. Az intézményben lakó többi gyermekét. Azokét akiknek családjuk van, azokét akik abban reménykednek, hogy egy család örökbefogadja őket. Sokszor volt szomorú a történet. De pont ennyiszer volt boldog és vidám. Megvolt a tökéletes egyensúly.
Miközben Petra bámulatosan írt le nekünk mindent. Egy gyönyörű filmként pergett le előttem. A részletes és ámulatba ejtő leírásainak hála, egy lehengerlő időutazáson vehettem részt. Voltam Fehérvárcsurgón a Kastélyban, a csodás kertjeiben és parkjaiban. Ebben a régi, mégis gyönyörű és ódon épületben. Fantasztikus szereplőkkel együtt járhattam be ezt az utat. Megismerhetünk mindent ami az akkori időkre volt jellemző.
Ami sokszor volt szomorú, fájdalmas. Sok-sok meglepetést is tartogatott a történet. Néha igazán csak ámultam. Ugyanilyen sok vidám és szép pillanatot is tartogatott. Miközben közeledtem a vége felé, hogy megtudjam vajon milyen véget is szánt Petra A kastélykert lakóinak?
Imádtam! És wow! Hihetetlen volt a befejezés is. Igazán zseniális. Meglepő. Tökéletesen illett a történethez. Elég sokat is pityeregtem rajta. Hogy bánat, vagy inkább öröm könnyei voltak ezek, tudjátok meg Ti is! Olvassátok el a regényt és derítsétek ki! 😊
Nagyon jó szívvel ajánlom nektek! Akárcsak az írónő minden írását. De most ezen van a hangsúly.
Ha egy tökéletes történetre vágytok, ami sokszor egy érzelmi utazás, igazi kalandokkal, egy csodás időutazás keretein belül, remek szereplőkkel, akkor ez a regény legyen a Ti választásotok is.
Én biztos fogom még újraolvasni. Engem lehengerelt. Az írónő stílusa, ahogy visszaadta ezt a történetet. A végére mintha én magam is személyesen ismerném Etelkát és Ferkét. Gyönyörű történet!
Csak köszönni tudom ezt az ámulatba ejtő élményt! Nagyon köszönöm az írónőnek ezt a regényt! Ami csupa érzelem, történelem, kapcsolatok,titkok, meglepetések. Barátság, család, szerelem. Izgalmas, fordulatos.Szomorú és boldog. Reménytelen és reménnyel teli. Olvassátok el ti is! Nem fogjátok megbánni! 💜
Drága Petrám! Nagyon köszönöm! 💜💖
Idézetek:
" Zsigának elakadt a lélegzete, miközben arra gondolt, hogy lám, igaza volt Márton bácsinak, az alvó kastélykertben mindenki álma valóra válik. "
" Elválni valakitől, akit szívébe zárt az ember, maga a borzalom. "
" Ha szereted, elengeded. Ha szeret, visszajön. "
" Ha kesztyűs kézzel bánnunk velük, nem készülnek fel az életre, ha csak babusgatjuk őket, nem tudnak majd egyedül megküzdeni az akadályokkal. Az eszközt kell a kezükbe adni, és megtanítani őket használni azt, hogy az otthon falain kívül is életképesek legyenek. Hogy soha ne legyenek kiszolgáltatottak, hogy ne mástól függjön a sorsuk, hogy soha ne legyenek a saját naivságuk áldozatai. "
" Megtestesítették a tökéletes pár fogalmát, mindenki ilyen szerelemre vágyott. Merthogy szerelemmé lépett elő a köztük lévő kapocs, abban senkinek nem volt kétsége. "
" El kellett fogadnia, hogy a múlt hatalmával szemben tehetetlen. Hogy ezekben a helyzetekben meg kell adnia magát a gyermekkori emlékeinek. "
Értékelés:
Ha pedig Ti is jöttök a Könyvhétre Budapesten, ráadásul szombaton akkor gyertek és dedikáltassatok Petrával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése