Jessica Peterson - Cash (Lucky River Ranch 1.)

📚 Könyvajánló 📚

Apámmal évekkel ezelőtt elidegenedtünk egymástól, de nem meglepő, hogy mint egyetlen élő rokona a halálakor én öröklöm a hatalmas szarvasmarha tenyésztő birtokát. Az viszont már elképesztő, hogy a végrendeletében kikötötte: egy évig a farmon kell élnem, és tevőlegesen igazgatnom kell, mielőtt hozzáférnék az örökségemmel járó pénzhez.

Azóta, hogy a szüleim hatéves koromban elváltak, nem tettem be a lábam az ezerfős lakosú texasi Hartsville-be. Vérbeli városi lányként meg sem fordult a fejemben, hogy visszatérjek a cowboyok világába. De szükségem van a pénzre, hogy befektessem a vállalatomba, és egy lány kénytelen megtenni, amit kell.

Egyetlen óriási akadály tornyosul csak a tervem megvalósítása előtt: Cash Rivers, a tanya munkafelügyelője, egy barátságtalan cowboy. Nem érdekel, milyen jóvágású a Wranglerjében és a lovasfelszerelésében, de udvariatlan, morc és azt szeretné, ha eltűnnék az életéből. Gondolkodás nélkül lapátra tenném, de szükségem van rá, hogy megtanítson, hogy kell egy szarvasmarha telepet vezetni.

Első pillanattól ellenségek vagyunk. De kiderül, hogy Cash fantasztikusan ért a telep vezetéséhez. Erős a keze, intelligens a gondolkodása, és elég, ha annyit mondok, hogy Texasban minden nagyobb.

A közös munka révén csillagfényes éjszakai beszélgetéseket folytatunk. És akkor tegyük még hozzá azt, hogy összesimulva táncolunk a helyi kocsmában, és mindez olyan természetesen jó, hogy lassan megkedvelem a tanyasi életet. És talán őt is.

De a hartsville-i tartózkodásom csak átmeneti, és tudom, mit tartanak a cowboyokról: lehet, hogy betörik a lovakat, de a női szíveket is összetörik. Bárcsak Cash ne rántotta volna magához lasszóval az enyémet…

Nagyon köszönöm a példányt a Rainy Days kiadónak! 💛

Erotikus – kisváros – romantikus – western.

És csak néhány címke a könyv adatlapján a Moly.hu oldalon. 

Már a fülszöveg alapján is annyira egy tipikus történetnek tűnt. Minden olyan elemmel, amivel már kismilliószor találkozhattunk. Mégis működött. Sőt, én új kedvenc cowboyrománc-sorozatot avattam. 🤎

Természetesen ehhez nagyban hozzájárult a szerző stílusa is. Szépen, gördülékenyen és nagyon olvasmányosan ír. Remekül mutatja be a szereplőit, szépen szövi a történet szálait, és azért igyekszik – és tud is – kisebb izgalmakat csempészni a sztoriba. Így olvasás közben egyszerűen csak élvezed ezt a texasi kalandot. Sodródsz a szereplőkkel, és fel sem tűnnek az ismerős elemek.

Nyilván lesznek, akiket ez zavar, vagy egyszerűen nem fog nekik tetszeni. Ezzel sincs semmi baj, nem vagyunk egyformák.Szerintem egy külsőre is cuki kötetet kaptunk, igazán szórakoztató tartalommal, amibe azért az írónő kellő mennyiségű komoly témát és mondanivalót is beleszőtt.

Egy mesebeli hely, dögös cowboy pasik és forróság? Kell ennél több? 

A hősnőnek kellene. A pénz, amit ezért a helyért kaphatna. Hogy megvalósíthassa a saját álmát. Csakhogy az édesapja kikötötte, hogy egy ideig vezetnie kell a farmot.

Nincs más hátra, irány a Lucky River Ranch!

Ahol vannak, akik örömmel és szeretettel fogadják Mollyt. Mások – köztük a férfi főszereplő, Cash – éppen az ellentábort erősítik. Nem hiányzik a nyakára egy idegen, városi nő. Körülbelül ezek az első gondolatai. Molly pedig egy morcos, mindig morgós pasiként tekint a férfira.

Egészen addig, amíg a közös érdek miatt el nem kezdik jobban megismerni egymást.

Nekem rögtön szimpatikusak voltak mindketten. A hátterük, a személyiségük, az, ahogyan működnek. Megvannak a maguk terhei, de ha kell, mindketten erősek, és a végletekig makacsok. Pont ebből kifolyólag pedig születtek remek kis jelenetek. 

Az írónő remekül adta vissza ezt a kisvárosi, farmos, igazi texasi hangulatot. Imádtam! 

Molly és Cash párosát is nagyon bírtam. Az ellenségeskedésen túl azonnal ott voltak közöttük azok a bizonyos szikrák is. Tüzesek voltak, szenvedélyesek, de közben cukik is. Jókat lehetett nevetni velük és rajtuk. 🔥❤️

Külön kedvencem az ilyen sorozatoknál, amelyek több részesek lesznek, és minden kötetben másik páros kerül a középpontba, hogy az írónő már itt megszellőztette, kikre és mire lehet számítani a következő kötetekben.

Viszonylag sokszereplős történet, de én nagyon bírtam a többieket is. Abszolút remek és követhető módon mutat be mindent a szerző, így egyáltalán nem éreztem túlzsúfoltnak.

Ne egy eget rengető újdonságra számítsatok, de a maga témájában abszolút egy szórakoztató és szuper kis olvasmány. Megvannak a maga mélységei, miközben az olvasót végig viszi magával a történet.

Én pedig alig várom, hogy visszatérhessek ide a következő párossal. 💛🐎

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Diana Hunt - Őrület ​határán (Őrületben 2.)

     📚 Könyvajánló 📚

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”

A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Készen állsz a félelemre?

Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?

Készülj fel a valódi őrületre!

Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.

Nagyon szépen köszönöm ezúttal is a bizalmat és a példányt az írónőnek! 💚

Nem is tudom, mit írhatnék erre a részre, ha az elsőt imádtam. Ez ugyanis még inkább HŰHA kategória volt számomra. És a befejező rész? Na, az volt mindennek a csúcsa.

De ne szaladjunk ennyire előre…

Az első kötet zseniális befejezése után Nathalie végre némileg megnyugodhat. Próbálja maga mögött hagyni az intézetben és az életében történteket, még akkor is, ha rengeteg kérdés és kétely maradt benne. Dolgozik, kapcsolatban van egy helyes férfival, mégsem hagyja nyugodni valami. Ráadásul a múlt ismét felbukkan az életében.

Ismerős karakterek kerülnek elő. Vagy olyanok, akikről azt hittük, hogy ismerjük őket? 👀

Nathalie számomra továbbra is egy nagyon szerethető karakter. Pszichológusként elképesztő helyzetekben találja magát, és bizony dönt jól és rosszul is. Bizonyos helyzetekben vajon mi az igazság? Hihet a saját szemének? Hihet annak, amit gondol?

A szerző ismét zseniálisan vezeti meg őt – és vele együtt bennünket, olvasókat is. Brutálisan jól piszkálja az agyunkat. Ahogy csavarja a szálakat, egyszerűen sosem tudhatod, mi fog történni a következő oldalon. Kiről mi derül ki? Kiben bízhatunk? Mi az igazság, és mi az, amit csak annak hiszünk?

És akkor Alexander… ❤️

Aki kicsoda pontosan, azt természetesen nem fogom elárulni. Ehhez el kell olvasnotok a sorozatot, és minden értelmet nyer.

Bevallom, Alexander történetével kapcsolatban volt egy ismerős érzésem, egy teljesen másik sorozat kapcsán. Mégis imádtam, ahogy az írónő ezt a szálat a sajátjává, egyedivé formálta. Az első rész történései alapján már volt egy elképzelésed. Következtettél valamire. Aztán ebben a kötetben Diana egyszerűen fogta, és teljesen felborította mindazt, amit gondoltál.

Olyan szinten lepett meg, hogy az állam a földön koppant. 

Remek fordulat volt. Pláne azért, mert egy ponton már azt gondoltam, hogy talán sajnálni fogom, ha nem arra viszi tovább a történetet, amerre elképzeltem. Aztán kiderült, hogy pontosan ez az a vonal, aminek működnie kell. És működött. Méghozzá elképesztően jól.

Nagyon nem erre számítottam. Mégis teljesen beleszerettem. Ahogy haladtam előre, egyre inkább azt éreztem, hogy ez a tökéletes út a történet számára.

Nathalie és Alexander története pedig… 

Imádtam, hogy ezúttal még jobban megismerhettük Alexandert. A múltját, a jelenét, a szövevényes és titokzatos életét. És természetesen újra találkozhatunk korábbi karakterekkel is, miközben új szereplők is érkeznek, akiket aztán vagy megszeretünk, vagy nagyon nem. 

Diana pedig bámulatosan hozza a karaktereit. Legyenek jók vagy rosszak, mindegyiküknek megvan a maga helye és szerepe a történetben.

És szerintem nem okozok senkinek meglepetést azzal, hogy nálam Alexander lett az abszolút szerelem. 

Imádtam a Nathalie-val közös jeleneteiket. A csipkelődéseiket, a párbeszédeiket. A sok komoly és nehéz pillanat mellett ezek igazi üdítő színfoltok voltak. Két erős karakter, akik bizony nem félnek összecsapni egymással.

Főleg akkor, amikor már nem csak a szavaikkal csatáztak… 🔥

Le a kalappal az írónő előtt.

Vitt tovább korábbi történéseket, miközben kismillió titokról hullt le a lepel, és megannyi meglepetést kaptunk. Ahogy pedig haladt előre a történet, újra és újra megpróbáltam összerakni a kirakóst.

Csakhogy Diana eszén nem olyan könnyű túljárni. 

Majd ő jár túl az olvasó eszén.

És én ezt imádtam!

Ahogy ezúttal is kaptunk szenvedélyt, románcot és egyre komolyabb érzelmeket. Olyan érzéseket, amelyeket hőseink vagy elfogadtak, vagy éppen rettegtek tőlük.

Én pedig közben szépen beleszerettem ebbe az egészbe. 

A romantikus jelenetek érzékiek, tüzesek és annyira élők voltak, hogy olvasás közben egyszerűen tudtam: tökéletes irányba halad a történet. Még akkor is, ha számomra, aki most olvasta először a sorozatot, ez egy meglehetősen váratlan irány volt.

Közben elindul a hajsza. Egy igazi őrült vesszőfutás veszi kezdetét.

De vajon ezúttal ki ellen? 👀

A szerző pedig ismét zseniálisan játszik az olvasó és a karakterei elméjével. Brutálisan jól adja vissza a történet pszichológiai vonalát. És itt tényleg fontos a „brutálisan” szó, mert vannak olyan fordulatok, amelyeknél csak annyit tudsz mondani:

HŰHA. 😱

Ami pedig a végét illeti… Na, csak ezután kezdődik az igazi őrület. 

És ekkor nyer igazán értelmet a sorozat és a kötetek címében szereplő „őrületben” kifejezés.

Minden elismerésem és tiszteletem az írónőé azért, ahogy ezt az egészet felépítette. Az első kötetet, majd ezt a részt. A karaktereket, a cselekményt, a titkokat és a fordulatokat.

A csodálatos leírásainak köszönhetően végig mindent magam előtt láttam, és az utolsó érzelmet is tökéletesen át tudtam élni.

Imádtam! 

Ez a történet egy őrült, mégis briliáns sztori, amely folyamatosan gondolkodásra késztet, miközben érzelmileg is teljesen magával ránt.

Nagyon szépen köszönöm, hogy a részese lehettem! ❤️

Ha szeretitek a különleges, már-már őrült történeteket, a pszichológiai thrillereket, a krimis és agyalós vonalat, ahol fontos szerepet kapnak az érzelmek és egy mindent elsöprő, józan gondolatokat is felülíró románc, akkor ez a Ti regényetek is.

Ne hagyjátok ki! 

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Anne L. Green - Arcátlan ​csábító (Csábító 1.)

    📚 Könyvajánló 📚

Minden történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca

Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét.

Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában.

A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat.

De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos.

Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik.

Nagyon szépen köszönöm ezúttal is a bizalmat és a példányt az írónőnek! 💖

Van az a könyv, aminél már az első olvasáskor érzed, hogy ebből bizony szerelem lesz. ❤️ És van, amikor évekkel később újra a kezedbe kerül, rájössz, hogy a történet még mindig ugyanúgy képes magával ragadni. Sőt, talán most még többet is adott.

Az Arcátlan csábító számomra most egy különleges újraolvasás volt. Az írónő újra kiadta a könyvet, egy kicsit javított, átdolgozott változatban, így jó pár év elteltével ismét elmerülhettem ebben a történetben. Nagyon kíváncsi voltam, vajon ennyi idő után milyen érzés lesz újra elolvasni. Vajon ugyanúgy fogom szeretni, mint annak idején?

A válasz egy hatalmas igen. 

Sőt, azt hiszem, most még elképesztőbb élmény volt. Második alkalommal már egészen más szemmel olvastam. Olyan apróságokat is észrevettem, olyan részleteket is jobban értékeltem, amelyekre az első olvasáskor talán nem is fordítottam akkora figyelmet. Jó érzés volt újra találkozni a történettel, a karakterekkel, és közben egy kicsit visszacsöppenni abba az időszakba is, amikor először olvastam.

Két teljesen különböző élet és világ találkozik benne, és bár elsőre talán nem is gondolnánk, hogy ennek a két embernek bármi köze lehet egymáshoz, a sors szépen lassan összefonja az útjaikat. És innentől nincs megállás. 

Kapunk vágyat, szenvedélyt, félelmet, bánatot, problémákat, izgalmat és természetesen rengeteg érzelmet is. Az írónő pedig mindezt úgy gyúrta össze, hogy egy pillanatra sem éreztem túl soknak. Egyszerűen működött.

A leírásoknak hála ezúttal is mindent magam előtt láttam. Gyönyörűen elevenedtek meg előttem a helyszínek, New York nyüzsgése és hangulata, és ugyanígy a különböző jelenetek is. A cselekmények annyira életszagúak és hitelesek voltak, hogy könnyű volt belehelyezkedni a történetbe. Az érzelmek pedig egyszerűen átélhetőek voltak. 

Volt itt minden, amit egy jó történettől csak kívánhatunk, és én bizony rendesen végigutaztam ezt az érzelmi hullámvasutat. 

A karaktereket is nagyon szerettem. Olivia igazán közel került hozzám. Egy jófej, belevaló csaj, akinek természetesen megvannak a maga terhei, ráadásul egyáltalán nem hétköznapi munkával. Már régen is rögtön kedvenc szereplővé avattam őt, és most is imádtam ezt a kalandot újra átélni vele.

Természetesen mellette is akadtak még kedvenceim. És persze olyan szereplők is, akiknél csak annyit tudtam mondani: hűha… 😂 Mi tagadás, az írónő mindig is mestere volt az unszimpatikus karakterek megalkotásának is. De talán éppen ettől működik ennyire jól az egész. Nem mindenkit kell szeretnünk ahhoz, hogy egy karakter emlékezetes legyen.

És hát ugye itt van nekünk az a bizonyos Csábító. Niko. 💖

Szerintem nem mondok újat azzal, hogy odáig vagyok ezért a pasiért. Van esze, kellően nagyképű és arrogáns, közben pedig vicces is, és azért meg tudja csillogtatni a gyengéd oldalát is. Ha van kinek… 😏💖

Ezt is szeretem annyira Anne L. Green történeteiben: nem csupán egy romantikus sztorit kapunk. Persze ott van a szerelem, a vágy és a szenvedély, de közben olyan témákat és helyzeteket is elénk tár, amelyek bizony elgondolkodtatják az embert. Olyan dolgokat, amelyekről nem is olyan könnyű elhinni, hogy valóban megtörténhetnek – aztán rájössz, hogy sajnos nagyon is lehetségesek.

Az egész történet ettől is volt számomra annyira hiteles. A cselekményeknek határozottan van egy életszagú oldala, amihez az is hozzájárul, hogy a szerző maga is dolgozott ebben a világban, így saját tapasztalatokat is be tudott építeni a történetbe. Ettől az egész még közelebbinek és valóságosabbnak hatott.

Minden téren le a kalappal az írónő előtt, mert sikerült egy olyan történetet alkotnia, amely nemcsak szórakoztat, hanem közben meg is mozgat valamit az emberben.

És ami talán a legfontosabb: másodjára is egyszerűen beszippantott. Az Arcátlan csábító most is tökéletes kikapcsolódás volt. Bámulatos karakterek, két különböző világ, egy különleges találkozás, rengeteg érzelem, vágy és szenvedély, miközben a történet újra és újra meglepett.

Egy sorozat, amit ha egyszer elkezdesz, nincs megállás. Mire a végére érsz, már csak arra tudsz gondolni: ide a folytatással, de azonnal! 

Anne L. Green ezúttal sem okozott csalódást. Sőt! Jó volt ennyi év után újra elolvasni ezt a történetet, és még jobb érzés volt rájönni, hogy továbbra is ugyanúgy tudom szeretni. Talán most még egy kicsit jobban is. 

Szerelem újra. ❤️

Köszönöm szépen, Anne L. Green! Gratulálok ehhez a történethez!

Ha még nem olvastátok, ne tessék habozni! Irány beszerezni a regényt!  🥰

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Rebecca Yarros: A ​Little Too Close – Kicsit túl közel (A Madigan-hegy 2.)

    📚 Könyvajánló 📚

Kilenc évvel ezelőtt Weston Madigan megmentett engem.

Pénz nélkül, összetört szívvel és terhesen érkeztem Coloradóba, hogy új életet kezdjek. Weston munkát adott nekem a családja üdülőjében, majd másnap elment, és soha többé nem tért vissza, még látogatóba sem.

Aztán belebotlok, ahogy éppen – fenségesen, de teljesen helytelenül – póló nélkül reggelit készít a dolgozói szállás közös konyhájában. A mindkettőnk arcán látható megdöbbenésből ítélve ő sem számított szobatársra, főleg nem kettőre.

A mogorva pilóta csak azért jött haza, hogy elindítsa családja új vállalkozását. Ha betartjuk a szabályokat, talán figyelmen kívül hagyhatjuk a köztünk lévő vonzalmat. Hiába van gyönyörű, mélabús barna szeme, a pasi egy két lábon járó viharfelhő. De amikor Sutton, a lányom megnevetteti, és rám mosolyog, minden megváltozik. Tiszteletét teszi a kellemetlen szívdobogás.

Ez csak egy ideiglenes helyzet.

Nem szabad beleszeretnem Westonba.

Nem. Szeretek. Bele.

De a szabályok máris repülnek ki az ablakon, ha egy kicsit túl közel kerülünk egymáshoz.

Nyisd meg a szívedet!

Létezhet-e, hogy ezt a részt még jobban imádtam, mint az elsőt? Pedig ettől nagyon féltem, főleg a szerzőt tekintve. A válasz egy hatalmas, meglepő igen! 

Pedig nekem a sorozat első könyve, amit Sarina Bowen írt, már az is szerelem lett. De ez még inkább. Alig akartam elhinni. Főleg, mert nem feltétlenül jókat hallottam róla. És mert Rebecca Yarros írta.

Én a romantikus regényeit nem szeretem. Pont ezért várható volt, hogy ő kapja az exkatona testvér történetét a sorozatból. Sok regénye épül ilyen karakterekre, nekem azonban azok már túl sokak. Drámaiak, túl sírósak. Ezért is tartottam annyira ettől a résztől.

Aztán azért csak elkezdtem olvasni. Szép lassan pedig ezt a félelmet elsöpörte az imádat.

Azonnal beleszerettem ismét a helybe, a környezetbe, ebbe az igazi téli mesevilágba, ami már az első részben is teljesen levett a lábamról.

Jó volt újra találkozni az ott megszeretett karakterekkel, és megismerni az újakat is.

Egy gondom azért volt. Amit többek is említettek nekem, hogy kicsit próbálta, és le is húzta az első rész szereplőit. Főleg Reed karakterét. Mintha túlságosan próbált volna minden terhet és történést rákenni, és rossz színben feltüntetni őt. Ez szerintem abszolút nem volt igazságos.

Megvoltak persze a hibái mindhárom fivérnek. Megvoltak az okaik, amiért ide jutott az életük, és mindannyian sok kemény dolgon mentek keresztül. Ki-ki másképp vette ki a részét ezekből. Szerintem nem volt fair mindent Reedre hárítani.

Persze érthetőek Weston érzései. A fájdalom, vagy inkább a harag, amit érez. Abszolút jogos. De lehet, hogy rossz emberre irányul?

Nyilván fájdalmas és nehéz volt az apjuknak is, de ők voltak akkor a gyerekek. Ő volt a felnőtt. Igenis neki kellett volna a hátára vennie mindent, és nem Westnek, aki végül mindent feladott, hogy felnevelje a legkisebb öccsét. Miközben Reed elment.

Továbbra sem könnyű a történet ezen része. Ezt a számomra nem tetsző részt leszámítva azonban az írónő remekül adott át minden mást. Jól szőtte a szálakat.

Imádtam Westont. Aki végül egy régóta áhított katonai pozíciót hagy veszni, hogy hazajöjjön, mert a testvérének szüksége van rá.

A harag és a neheztelés megvan benne, mégis jön. Egy morgós, morcos alakot ismerhetünk meg először. Ahogy aztán szép lassan megnyílik, láthatjuk, hogy sokkal több van ebben a férfiban.

Odaadó, megbízható, és irtózatosan képes szeretni. Noha talán éppen ettől fél a legjobban a világon. Nehéz ezeket a falakat levetkőzni.

Egy végtelenül szerethető és szeretni képes férfi. Aki a haragja ellenére bármit megtenne azokért, akiket szeret.

És akkor még belecsöppen az életébe egy nem várt páros. Egy gyönyörű egyedülálló anyuka és a tündéri tini lánya.

Kényszerhelyzetbe kerülnek, és osztozniuk kell egy házon.

Míg West rendmániás és szabálykövető, addig Callie és a lánya, Sutton, pont az ellentétei.

Callie remek anya. Brutálisan nehéz életszakaszon ment át, főleg, hogy egyedül maradt a lányával. Mégis igyekszik neki mindent megadni. Csodás anya. Ő maga is nagyon jó fej, aranyos. Egy tipikusan azonnal megszerethető női szereplő.

Életszagú és valós problémákkal küzd, amelyek bárkinek tanulságosak lehetnek.

A páros pedig fenomenális volt.

Mindig is imádtam az egyedülálló szülők románcait. Az exkatonák is jöhetnek. A szerzőt ismerve kicsit féltem, hogy túlságosan kínzóra írja meg Weston katonai életét. Persze nem volt egy fáklyás menet, de tőle nehezebbet vártam.

Volt így is sok nehéz pillanat a regényben, de örülök, hogy ezzel nem volt olyan extrán gonosz. 

Odáig voltam West és Callie párosáért. Igazán izzó volt a kémia köztük. Csodásan volt megírva a románcuk.

Ahogy indult, a lopott kis pillanatok, majd amikor igazán komolyra fordultak a dolgok… Jó volt végigkövetni, kinek milyen dilemmái vannak. Miként fejlődtek. Külön-külön és párként is.

Hármasban pedig a kislánnyal? Igazi cuki kis mintacsalád voltak. 

Jó volt a korábbi szereplőkkel is találkozni, és újakat megismerni.

Egy pörgős sztori, sok nehézséggel és fájdalommal. Igazán érzelmes egy utazás volt. Egyszer fent, egyszer lent.

Még mindig ámulok ezen a mesebeli helyen, ahol játszódik. A leírásoknak hála ezt is végig magam előtt láttam. És én is egy ilyen téli paradicsomban akarok élni. ❄️💙

Egy szép szerelem története, aminek megvannak a maga nehézségei és akadályai. De meg kell hagyni, Weston és Callie remekül vették ezeket az akadályokat.

Hogy aztán hová jutott ez a kapcsolat?

Irány a Madigan-hegy, és derítsétek ki ti is! 🏔️💙

Engem Rebecca totálisan meglepett. És szerelembe ejtett ezzel a történettel. 

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Jud Meyrin - Szökevény ​hableány (Itáliai rejtélyek 4.)

   📚 Könyvajánló 📚

Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.

Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.

Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.

A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.

Forró olasz nyár

Egyre sokasodó hullák

És egy érzéki párviadal

Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?

Köszönöm az írónőnek a lehetőséget és a felkérést a regény elolvasására. 💖

Egy újabb izgalmas, fordulatos, szenvedélyben gazdag történet Jud Meyrin tollából. Kétségem sem volt afelől, hogy ezt is imádni fogom. Szerintem ezzel nektek sem okozok meglepetést. 

Pláne, hogy a kötetben egy ismerős karaktert is köszönthettem. Egy másik Jud Meyrin-regény férfi főhőse is felbukkan, sőt nagy szerepe van a történetben. Amit egyáltalán nem vártam, és állatira örültem neki. Noha ez a történet időben még jóval a saját története előtt játszódik, ezért volt annyira jó és érdekes még olvasni róla, többet megtudni és jobban megérteni ezt a személyt.

Na, de hogy kiről is van szó? Legyen meglepetés. 🙊 Irány beszerezni a regényt és elolvasni! Már most, elöljáróban mondhatok annyit, hogy ezúttal sem fogtok csalódni.

Aki pedig még netán egyáltalán nem olvasott az írónőtől, annak is tökéletes kezdet lehet a Jud Meyrin-univerzumhoz. Ugyanis továbbra is imádom, hogy a szerző miként köti össze a regényeit. Azt gondolnád, hogy ugye vannak sorozatai, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, mégis sorrendben az igaziak. Aztán vannak különálló történetei. Mégis valami közös bennük.

Pont ezért kell mindent elolvasni. Az írónő ugyanis mindig tartogat valami meglepetést. Egy már ismert karakter felbukkan itt, egy másik ott. Odáig vagyok ezért! Hogy így képes felépíteni lényegében az összes történetét, megalkotni a szereplőit úgy, hogy azok a saját kötetükön kívül is fel tudjanak bukkanni. Vagy ha netán csak mellékszereplők voltak, akkor akár saját történetet is kaphatnak.

Le a kalappal. Zseniális, csak ezt tudom mondani. 

Na, de... a titokzatos szereplő mellett itt volt nekünk a két főhős is.

Ez a kötet Judit egy régebbi sorozatának 4. része. Az előző kötetek rövidebbek, azok egy párról szólnak. Ez egy kötetben, egy új kiadásban, év elején érkezik majd. Szóval Matteo és Ana története abszolút helytálló így is. Aztán szerintem ti is annyira meg fogjátok őket szeretni, a mellékszereplőkkel együtt, hogy együtt várjuk majd az év elejét. 

De vissza végre a történethez!

Ami igazán különlegesen indul.

Matteo, a nyomozónk épp végre egy kis szabadságra megy. Gondolja ő. Ugyanis egyik este, egy tengerparti sétája során egy meztelen, eszméletlen nőbe botlik a parton.

Ana nemcsak külsőre, de igazi jelenség is. Imádtam, hogy a férfi ezért miként kezdte becézni őt. Abszolút illett a történethez és hozzájuk. Odáig voltam értük. 

Ana eleinte nem sok mindent árult el magáról, és arról sem, miként került ebbe a helyzetbe. De a történések, az együtt töltött idő, a rendőrség és sok más miatt kénytelen volt beszélni.

Hamar felpörögtek az események, jött a nyomozós, krimis, agyalós szál. Remek volt ehhez, hogy több szemszögből olvashattuk a sztorit. Így állt össze igazán minden.

Ami nem kicsit volt megterhelő és kemény. Brutális néha, de annál tanulságosabb. Hőseinknek igazán kemény múltja és jelene is van. Titkok, félelem, halál jár a nyomukban. Ármánykodás és sok-sok döbbenetes meglepetés.

Mindig is imádtam, ahogy Judit keveri a lapokat. Brutálisan izgalmas volt. Néha csak pislogtam. 

Amit külön imádtam – kövezzetek meg –, az természetesen maga a páros.

Matteo és Ana élete nem volt könnyű. Most sem. Mégis mindketten okosak és erősek. A férfinál ez természetesnek tűnik, és remekül is áll neki. Ana esetében viszont egyáltalán nem ezt vártam volna. Totálisan meglepett, de imádtam, hogy egyáltalán nem egy kis nebáncsvirág.

Hűha. De mennyire, hogy nem! Egy igazi vagány, kemény csaj. Néha még Matteo álla is leesett. 

Ezekből adódóan és a kapcsolatukban is volt bőven évődős, beszólogatós, vicces párbeszéd. Ezekért odáig voltam. Remekül ellensúlyozták a történet komolyabb részeit.

Ráadásul, ahogy a szerzőtől megszoktuk, ez a páros között is sistergő volt a kémia. Igazán tüzes jelenetek születtek, de ezek is lehengerlően megírva és elmesélve.

Annyira szerettem a párosukat. Sokat megéltek, de ez a köztük alakuló románc nagy hatással volt rájuk. Jó volt látni, hogy miként. Hogy Ana is tudott gyenge nő lenni, aki néha biztonságra lelhet egy férfi mellett. Valaki mellett, aki szereti. És viszont.

A Szökevény hableány egy végletekig nehéz sztori. Mégis sok szép, boldog és nevetésre késztető pillanatot tartalmaz. Egy szenvedélyes szerelmet.

De vajon lehet ennek jó vége? Ha igen, milyen árat kell fizetniük érte?

Egy kemény világban játszódik a történet, de a párosunkat sem kell félteni. 

A mellékszereplők között is akadtak olyanok, akik kedvencek lettek. Judit ebben is remekel.

Ha szeretitek a fordulatos, közben persze románccal átszőtt regényeket, ahol egy pillanatra sem lehet unatkozni, akkor irány, és derítsetek fényt ti is a Szökevény hableány titkára.

Vagy titkaira? 🙊

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Gál B. Betti- randiBAJnok (randiBAJnok 1.)

  📚 Könyvajánló 📚

Jess legnagyobb bánata, hogy huszonötéves létére még egyetlen épkézláb párkapcsolatban sem lehetett része. Nem úgy, mint a barátnőinek, akik már a babavállalást tervezgetik. Ő viszont hiába keresi álmai férfiját, a randijai folyton balul sülnek el. Szerelem helyett csak cikibbnél cikibb helyzetekbe keveredik. De ha az élet rendre citromot oszt, miért ne keverhetne belőle egy izgalmas koktélt?

Így születik meg a randiBAJnok, egy blog, ahol a legviccesebb melléfogásait osztja meg a nagyközönséggel, persze névtelenül. A siker pedig nem várat magára sokat. A hirtelen jött népszerűségnek köszönhetően még egy új álláslehetőséget is kap. Ő lesz a város leghallgatottabb reggeli rádióműsorának egyik házigazdája.

De mi történik, ha a nagy Ő épp az új munkahelyen bukkan fel? Vagy a konditeremben, miközben Jess épp a túlélésért küzd. És ha mindkét helyen egyszerre? Nem könnyű a választás, ráadásul még a legjobb barátnői sem érzik át a vívódását. Talán csak a randiBAJnok olvasóira támaszkodhat. De még előttük is titkolóznia kell, mert ha fény derül a kilétére, egycsapásra elveszíthet mindent.

Nagyon köszönöm a példányt az Eleven kiadónak! 💙

Egy újabb remek kis történet, ami tökéletes olvasmány lehet akár ezekre a forró nyári napokra is. Tökéletes kikapcsolódás. Irtó jól lehet szórakozni a hősnővel ezen az úton, miközben azért kellő tanulságot és jó tanácsot is rejt a sztori.

Betti írása igazán különleges. Maga az írásmódja is, de a története még inkább. Mert elképesztően valóságos és életszagú.

Adott nekünk egy huszonöt éves fiatal nő, Jess, aki amolyan útkeresés közepén van. Vagy mondjak inkább párkeresést? Ő is a nagy szerelmet, a boldogságot szeretné megtalálni. Pláne, hogy a barátai társaságában is sorra azt látja, hogy mindenki elköteleződik, jön a család.

Neki ez egyelőre nem igazán jön össze. A sorozatos rossz randik pedig néha már inkább komikusnak hatnak. Viszont legalább profitál belőlük. Elkezdi ugyanis egy blogon vezetni ezeknek a randiknak a történeteit.

Ez szerintem egy irtó jó ötlet. Én is, még ha könyvekről írok is, abszolút tudtam azonosulni vele. Még a randizási problémáival is. És szerintem sokan vagyunk még így ezzel.

Pont ez a történet különlegessége. Végtelenül egyszerű, de közben bonyolult is. Mint maga az élet. Ami néha citromot ad. De tudjátok, hogy tartják: akkor csináljunk belőle limonádét. Tetszett, hogy Jess ezt az elvet követi.

Általa bele lehet pillantani a blogírás, sőt még a rádiózás világába is. Az írónő mindezeket remekül adja át. Miközben Jess sorra mesél a találkáiról, amelyek néha borzalmasak. Vagy ahogy már említettem, annyira rosszak, hogy már-már inkább nevet rajtuk ő is.

Közben pedig ő és általa az olvasó is levonhatja a tanulságokat. Ki tudja, hány olvasó jár még ebben a cipőben. És ehhez abszolút nem kell huszonévesnek lenni. Szerintem sokunknak, sok különböző korosztálynak remek kis olvasmány lehet Jess története.

Aki azért maga is kap alakuló románcot, problémákat, káoszos randikat. Sok-sok kérdést és azt, hogy vajon merre visz az útja. Nem hiányzik tehát a romantikus szál, de sokkal többet ad ez a történet.

Imádtam, hogy végre nem egy tökéletes karaktert kaptunk a személyében. Hibázik, hoz rossz döntéseket, fél. Egy átlagos nő, és ezt kedveltem benne. Tökéletesen lehet azonosulni vele.

Nagyon szerettem ezt a kalandját. Szórakoztató, sokat lehet nevetni rajta, de közben elképesztően jó mondanivalói is vannak.

Semmiképp se hagyjátok ki! 🩷📚

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Holly Renee :Cowboy ​Casual – Alkalmi cowboy (Calloway Ranch 1.)

 📚 Könyvajánló 📚

Blaire Monroe az egyetlen nő, akit valaha szerettem. Az egyetlen, akinek hagytam, hogy összetörje a szívem. Tíz év telt el azóta, hogy elhagyta ezt a várost egy olyan élet reményében, amelyben nem kapott szerepet a szomszéd cowboy – a fiú, akinél elmosódtak a határvonalak, akiről már azt sem tudhatta, a legjobb barátja, vagy annál sokkal több.

Blair visszatért.

Egy friss szakítással a háta mögött a nagyanyja csőd szélén álló eperfarmján talált menedéket, és úgy viselkedik, mintha a múlt meg sem történt volna.

Blaire azonban nem az a lány, akit csak úgy el lehet felejteni.

Ő olyan, mint a bozóttűz: zabolátlan, vakmerő, és mindenki megperzselődik, aki közel kerül hozzá.

Túl nagy forróság. Túl sok közös élmény. Túl csekély távolság…

Hamarosan visszajutunk oda, ahová – erre megesküdtünk – többé sosem kerülünk: a falhoz feszülő háttal, ajkam az övén, ahogy arra egy évtizeden át vágytam.

Azzal áltatom magam, hogy képes vagyok kezelni, de egy magamfajta cowboy nem arra született, hogy alkalmi kapcsolat legyen.

Vele? Nem. Még egyszer, ugyanaz? Soha.

Jó kis változatosság volt a szerző fantasy sorozata után egy ilyen, teljesen más stílusú regényt olvasni tőle. Míg valljuk be, azért akármennyire is szerettem tőle azt a sorozatot, egy világmegváltó fantasy világ nem volt. Hasonlóképpen van ez a cowboy románc sorozattal is. Kliséhegyek, mégis nekem nagyon tetszik a szerző stílusa továbbra is. Itt ráadásul még inkább átjön, hogy milyen választékosan, szépen és érzékletesen fogalmaz.

Tehát az, hogy milyen sok ismerős elem volt benne, fel sem tűnt, mert olvastatta magát a sztori.

Egyetlenegy óriási gondom volt. Megint. Egy nemrégi Kossuth kiadós értékelésnél már említettem, hogy erre még egyszer fogok kitérni. Most jött el. De előbb kicsit magáról a történetről.

Adott nekünk egy fiatal nő, Blaire, aki a kőgazdag édesapja mellett nőtt fel többnyire. Aki gazdag, befolyásos, de cseppet sem tűnik úgy, mintha szeretné a lányát. Politikus a papa, és inkább csak szeret villogni a lányával. Akármilyen pocsékul is hangzik.

Azt a cuki, szerethető, boldog kislányt, aki Blaire volt a gyermekévei alatt, teljesen átformálta. Egy merev, boldogtalan nővé, akinek csak mosolyognia kell és szépen kinéznie az apja mellett. Plusz a nyomorult – már elnézést a kifejezésért, de más nem tudok az ilyen férfira mondani – vőlegénye mellett. Aki egy ocsmány, a semmire nagyképű, gazdag pojáca. Ráadásul még csalja is a lányt. És az úgy van előadva, mintha ezzel semmi gond nem lenne.

Az apuka és a vőlegény ezt is elintéznék házon belül. Ne legyen botrány, lépjen túl a lány.

Hú. Na, ezek voltak azok a részek, amikor ölni is képes lettem volna ezt a két pofátlan alakot hallgatva. 

Nem is csoda, és jó volt látni, hogy Blaire végre a sarkára áll és nem tűr tovább. Sem a szemét pasijának, sem a zsarnok apjának. Noha ő persze nem szándékozik ilyen könnyen kiengedni a lányát a markából.

Blaire az anyai nagymamája eperbirtokára menekül. Oda, ahová hosszú évek óta nem tette be a lábát. Ahol kislányként annyira boldog volt. Ahol tényleg szerették őt. Ő mégis elment.

Félve, fájdalommal telve és bűntudattal tér vissza. Mégis remek volt látni, hogy a nagyija ugyanolyan szeretettel és megértéssel fogadja őt.

Hogy itt végre kezd magára találni. Ismét az a gondtalan, boldog lány lenni, aki itt volt. Az eperfarmon segíteni a nagyinak. Régi ismerősökkel találkozni. Egy egészen más nőt ismerhetünk itt meg. Vagy inkább ez az igazi énje? Amit mások megpróbáltak mindig is elnyomni?

Ebben persze segítségére van egy régi ismerős is. Természetesen egy férfi. Colt.

Akivel az újratalálkozás fájdalmas sebeket is feltép, de talán végre tisztázni is tudják a múltat. Félelmek és fájdalom szövik át a kapcsolatukat. De mindig is olyan erős érzéseket tápláltak egymás iránt, és ezt az idő sem múlasztotta el.

Colt a dögös, szexi cowboy szerepében. Ő kissé tipikus, de ezzel nincs is baj. Egy dögös és szexi férfi. Bajusszal, lovon. Kell ennél több? 😏 Ráadásul segítőkész, remek barát és testvér.

Kettejük között sok a titok és a félreértés. Érdekes tények derültek itt ki. Volt is bőven ármánykodás, ami miatt idáig jutott az életük. De tetszett, hogy mindketten tettek azért, hogy ezúttal ne válasszák szét őket.

Ha kissé tipikusak is a karakterek, azért szerethetőek, és jó volt velük kalandozni.

Megvannak a történetnek a maga mélységei és tanulságai. Családi botrányok, félreértések, ármánykodás. Vádaskodás és szeretet. Van itt minden.

Közben pedig, hogy jól is szórakozzunk, remek pillanatokból sincs hiány. Sok humor. Hála például Colt családjának. Imádtam az öccsét, Huntert. Vagy a hármas harmadik tagját, McCoyt. Ezek a pasik óriásiak. Imádtam olvasni róluk.

Tetszett, hogy már egy kis előzetest is kaptunk, és sejteti a történet, hogy kikről szól majd a Ranch következő kalandja.

Blaire és Colt párosát is nagyon szerettem. Cukik voltak. A kémia remekül működött közöttük. Egy szép, második esély szerelemről olvashatunk.

És akkor itt térnék is ki arra, ami nem tetszett.

Ez nekem annyira elvett az élményből. Mert egyébként olyan szépen ír és fogalmaz az írónő, és minden más is remekül lett fordítva. Sajnos ugyanaz fordította, mint A másik fivér című kötetet. És istenem, azok az erotikus részek...... Mert nyilván voltak. Elképesztően nyersen és gázul lettek itt is fordítva. Olyan szinten elvették az élményből.

Esküszöm, azokon átlapoztam. Annyira elütnek azok a részek a regény többi szövegétől, amik egyébként szépen vannak fordítva.

Na, de ezt leszámítva egy szórakoztató, érzelmes kis történet. Imádtam a farmon kalandozni. Mindig is levesznek a lábamról ezek a cuki, amerikai kisvárosok. És a lakóik. ❤️

Ha szeretitek a cowboy románc történeteket, ezt se hagyjátok ki! Meséljetek majd, nektek hogy tetszett! 😊

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.