Chris Carter - Bosszú (Robert Hunter 13.)

           📚 Könyvajánló 📚

Az igazi szörnyek sokkal közelebb vannak, mint gondolnánk.

Los Angeles hegyei között brutálisan elgázolnak egy férfit. Látszólag. Ugyanis egy holttest nem hazudik, és a boncasztalon az orvos szikéje alatt kiderül, hogy a balesetet valaki megrendezte, hogy elfedje a férfi halálának valódi okát: a rideg és kegyetlen kínzásokat. Amikor pedig gyanús körülmények között felbukkan egy újabb tetem, Robert Hunter nyomozó rádöbben, hogy egy vérszomjas és rendkívül számító sorozatgyilkossal állnak szemben. Valakivel, aki ki tudja, mióta űzi háborítatlanul a maga embertelen játékát, az indítékai pedig ismeretlenek.

De mégis hogyan lehet kivizsgálni olyan gyilkosságokat, amelyek áldozatai között első ránézésre semmilyen kapcsolat nincsen, és nem tudni, mivel érdemelték ki a könyörtelen kínzásokat? Miként lehet elkapni egy gyilkost, aki nem hagy maga után nyomokat? És hogyan lehet megállítani egy fantomot, akinek a létezését senki sem tudja bizonyítani?

Előre is elnézést kérek, de aki követ, tudja: ha erről a szerzőről van szó, akkor már nem kicsit vagyok elfogult! Mi volt ez megint, kérem szépen? Egy újabb zseniális regény a szerző tollából. Chris Carter a Robert Hunter-sorozatot ezúttal egy 13. kötettel koronázta meg.

Szerintem simán kijelenthetem, hogy nincs még egy olyan szerző, akinek ennyi regénye lenne, és akinek az összes könyvéről azt tudnám mondani: hűha! Imádom! Mert akadnak szerzők sok kötettel, de ilyen mennyiségnél akarva-akaratlanul mindig vannak gyengébb darabok – legalábbis számomra. Na, nem Chris Carternél. Előtte még mindig csak fejet tudok hajtani a zsenialitása miatt. Ehhez nyilván nagyban hozzájárul a sokat látott, mérhetetlen szakmai tudása is, amellyel részről részre elkápráztat bennünket.

Ezúttal egy olyan gyilkost vesz üldözőbe a kedvenc nyomozópárosunk, aki öngyilkosságnak állítja be a haláleseteket. Robert és Garcia most is a sűrűjében találják magukat. Nagyon jó volt hosszabb kihagyás után újra olvasni róluk. Egy olyan páros ők, akikről én személy szerint sosem fogom megunni, hogy olvashatok.

Carter ismét megcsillogtatja a tudását. Megkapjuk tőle a már megszokott stílusú történetet, mégis ezúttal is kapunk valami újat. Tovább pörög két kedvenc nyomozónk sztorija. Ami viszont nem változik, az a történet brutalitása.

A szerzőt olvasva mindig elgondolkodom azon, milyen beteg világban is élünk. Mert még ha ezek a regények csupán a képzelet szüleményei is, ott motoszkál a gondolat, hogy az író ebben a világban dolgozott, látta mindezt. Hogy ezek a szörnyűségek bárkivel, bármikor megtörténhetnek. Hogy mennyi beteg, elborult elme rohangál köztünk, akikről sok esetben nem is sejti az ember, mire képesek. Sosem lehet senkit igazán kiismerni – és ez mindig ijesztő tud lenni.

Mert a sztori ezúttal is brutális. Számomra különösen akkor, amikor a történet az áldozatok szemszögébe, életébe is bepillantást enged. Olyankor mindig sokkal nehezebb olvasni róla, áldozatként átélni mindezt. Tudjuk, hogy Chris regényei nem a finom lelkű, rózsaszín világot kereső olvasóknak készültek. Mélységesen elgondolkodtatóak – most is. Kegyetlenek, félelmetesek, eszelősek és nagyon is agyalósak.

A félelem és a rettegés mellett, amit a szerző még mindig remekül elő tud idézni a részletes és érzékletes leírásaival, továbbra is imádom, ahogyan a kedvenc nyomozóink dolgoznak. Nem csak ők ketten, hanem a már megszokott csapattal együtt. Imádok olvasni róluk, arról, ahogyan kezelik ezeket a helyzeteket.

Ráadásul külön pluszpont, hogy a sok sötétség és félelem ellenére az író mindig csempész a történetekbe humort, nevetést, szép és boldog pillanatokat is. Ezúttal sem volt hiány ezekből. Mindig jó olvasni, hogy ezek a kegyetlen és brutális dolgokat átélt nyomozók még mindig tudnak nevetni, ugratni egymást. Ezek a részek tökéletes ellensúlyt adnak a durvább jeleneteknek.

Az utolsó bekezdések… szakadtam a nevetéstől. Óriásiak ezek a karakterek – és maga a szerző is, amiért ilyennek alkotta meg őket. A történet hozta a tőle elvártat: brutális gyilkosságokat, azok részletes bemutatását, az áldozatok és a szereplők alapos kidolgozását. Ahogy minden apró szálat összekötött, és ahogy a gyilkos fejébe mászott… csak annyit tudok mondani: le a kalappal!

Ismét egy utánozhatatlan Chris Carter-élmény. Köszönöm!

Ha szeretitek a krimiket – azon belül is a véresebb fajtát –, akkor ez a ti regényetek. Chris Carter rajongóinak kötelező darab a polcra. Aki pedig még nem olvasott tőle, adjon neki egy esélyt: vedd meg a sorozat első kötetét, és hidd el, nem lesz megállás. Robert Hunter és csapata azonnal a te kedvenced is lesz!

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE. 

Szlavicsek Judit - Hullámsír (Balatoni krimik 2.)

        📚 Könyvajánló 📚

Kardos Júlia, a keszthelyi rendőrség nyomozója éppen túl van élete ügyén. Boldognak és elégedettnek kellene lennie, mégis az egyik gimnáziumi barátjától kölcsönkapott siófoki luxusapartmanban tölti a napjait, és igyekszik számot vetni a múltjával és még inkább a jelenével.

Amikor holttestet találnak a Balatonban, Júlia mindent megtesz, hogy a végére járjon a dolgoknak. Pedig az ügy nem hozzá, hanem egy fiatal rendőrtiszthez kerül, aki először magabiztosan vág bele a nyomozásba, később azonban elbizonytalanodik. Vajon elfogadja Kardos segítségét? Elfogadhatja-e egyáltalán? Mert mi van, ha Júlia esetleg érintett az ügyben? És mi van, ha épp ő a kulcs a megoldáshoz?

Szlavicsek Judit krimijének helyszíne ezúttal is a Balaton. A csendes, a haragvó, a befogadó, a bosszúálló Balaton.

Imádtam!

Még úgy is, hogy közel sem tartottam a sorozat sorrendjét. Elviekben külön is olvasható, de ha tehetitek, akkor inkább sorban haladjatok. Mondom ezt én, aki úgy olvasta a részeket, hogy: 3. rész, 1. rész, 4. rész, majd a 2. rész… Igen, eléggé kuszán. Mégis, így is remekül összeállt a kép.

Mert hiába mások a gyilkossági ügyek és a kötetek történetei, a hősnő, Kardos nyomozónő sztorija szépen épül kötetről kötetre. És igen, még így is tökéletesen össze tudtam rakni mindent. Esküszöm, ez lett a kedvencem. Pedig imádom Judit összes könyvét, de valahogy a történet – főleg Júlia múltja szempontjából – nálam most ez lett a befutó.

Elképesztő élmény volt olvasni. Olyan érzés, mintha egy kicsit visszautaztam volna az időben, és láthattam, hogyan ismerkedett meg Forrai Csongorral. Odáig vagyok értük! 

Nagy szerepet kapott Júlia élete, és így végre teljesen összeállt bennem a kép róla, a korábbi kötetek fényében is. Kellett ez a rész.

Természetesen a krimis vonal ezúttal is zseniális volt. Nem győzőm hangsúlyozni az ajánlóimban, mennyire imádom a balatoni helyszíneket. Most megvolt az a téli, hideg, fagyos hangulat, ami abszolút illett a sztorihoz: a gyilkossági ügyhöz és az egész regény cselekményéhez. Pláne úgy, hogy Júlia ilyen-olyan módon maga is belevonódik az eseményekbe. 

Meg sem próbáltam találgatni – egyszerűen élveztem az utazást, amire az írónő ezúttal is elvitt. Megérte, hiszen meglepetés meglepetést követett. Titokzatos és fordulatos ügyek, ármány, a múlt sötétsége, a jelen árnyai – volt itt minden. A szerzőre jellemző stílus most is remekül visszaköszönt.

Titokzatos, fordulatos, eszes történet, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését. Mesterien kitalált, sokrétű cselekmény, miközben a hősnő személyes története is szépen halad előre. Jó volt újra találkozni vele – vagy inkább egy kicsit visszamenni az időben.

Ha nagyon választani kell, akkor nálam eddig ez lett a sorozat kedvenc része. Hozzáteszem: az összeset imádom! A krimik kedvelőinek csak ajánlani tudom, sőt, azoknak is, akik még csak most ismerkednek a műfajjal. Judit írásai simán felveszik a versenyt bármelyik nevesebb külföldi szerző műveivel, ismét bebizonyítva, hogy a hazai írók is képesek világszínvonalú történeteket adni az olvasóknak.

Egy kis hazai hangulat, a Balaton, fordulatos gyilkossági nyomozás, remek karakterek – az egész történet magával sodor egészen addig, míg mindenre fény nem derül. Ismét köszönöm az élményt! 💛💙

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.  

Bán Mór · Karády Anna - Lillafüredi ​karácsony

      📚 Könyvajánló 📚

Történik 1940 decemberében Lillafüreden.

A magyar filmipar nagyjai zártkörű karácsonyi ünnepségre készülnek az elegáns palotaszállóban, melyre neves olasz és német filmforgalmazók is hivatalosak. A filmsztárok és elit vendégek nyugalmát azonban váratlan, rettenetes események zavarják meg.

Egy szlovák fiatalember holttestére bukkannak a közeli erdőben, és hamar kiderül, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Tovább fokozza a feszültséget, hogy veszedelmes külföldi ügynökök jelennek meg, és kezdenek kíméletlen hajszába.

Mire vagy kire vadásznak? Ki lesz a következő áldozat? Mit rejteget a Lengyelországból menekült, félig magyar, félig lengyel származású színésznő? Mi a megbízatása Késmárky Áron grófnak, a sajátos stílusú nagyvilági kalandornak?

A kerettörténetbe ágyazott regény filmszerű látványossággal jeleníti meg a negyvenes évek elegáns, de a háború árnyékában már vészterhes világát.

Kicsit megcsúszva érkezem, ami a címet illeti, de az évszakhoz még abszolút illik. Sőt, ez teljes mértékben egy bármikor élvezhető olvasmány. Engem pont remek időben talált meg. Hihetetlen, hogy egy évet vártam az olvasásával a megjelenés után. Igaz, ahogy mondani szokták: jobb későn, mint soha.

Szerintem nálam ez a Karády Anna-történet az élre ugrott. A Bán Mórral alkotott kettősük egy igazán különleges, fantasztikus történetet hozott el az olvasóknak.

Az 1940-es évek bámulatos varázsát tökéletesen adja vissza a sztori. Elképesztő élmény volt, ahogy olvastam, és szinte minden megelevenedett előttem. A fantasztikusan megalkotott karakterek, maga a cselekmény, a helyszínek, az egész korszak, a történelem – mind-mind hozzátettek ehhez az élményhez. Egy lehengerlő időutazás volt két olyan szerző tollából, akik mesterei ennek a műfajnak. Ráadásul remekül szőtték a történetbe a kalandot, a szerelmet és a humort.

A neves lillafüredi Palotaszálló, híres magyar történelmi személyek, valamint a két főhős mind emlékezetessé tették a regényt. Ők azonnal a kedvenceim lettek.

Késmárky gróf egy hihetetlen figura. Megvan benne – ha a helyzet úgy kívánja – a kellő komolyság, máskor pedig egészen lehengerlő a humora és a poénjai. Esküszöm, nálam óriási kedvenc karakter lett. Több helyen láttam, hogy amolyan magyar James Bondként emlegetik – abszolút találó! Imádtam!

A hősnő, Agnieszka, egy lengyel–magyar színésznő, akinek el kellett hagynia az otthonát, és elveszítette szeretteit. Tudjuk, milyen kemény időszak volt ez a történelemben. A szerzők ehhez hűen adják vissza a korszak hangulatát, mégis a saját stílusukra formálva.

Én nagyon élveztem. Bámulatos utazás volt. Noha a cím karácsonyi történetre utal, és időben akkor is játszódik, én inkább téli történetként gondolok rá – annak viszont mesés volt. A leírásoknak hála olyan gyönyörű helyeket láttam magam előtt, hogy csak na. A történet sokszor volt szórakoztató, ami kellően ellensúlyozta a komolyabb részeket. Csupa történelem, remek szereplők társaságában – egy igazán fordulatos, titokzatos, meglepő időutazás.

Annától már olvastam korábban, de a két szerző közös írása azonnal megvett magának. A történelmi háttér, a szereplők sorsa, a cselekmény alakulása – mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy élvezetes és kalandos utazás részese lehessek. Volt, amikor félelmetes és nehéz volt, máskor pedig hihetetlenül jókat mosolyogtam. Tetszett a romantikus szál is. Mivel én alapból ilyen vagyok, mindig örülök, ha egy komolyabb – jelen esetben történelmi, nyomozós – történetbe ilyen érzelmeket is tudnak csempészni a szerzők. Mindezek csodálatos egyvelege volt ez a regény.

Nem kérdés, hogy jó szívvel ajánlom mindenkinek. Aki szeretne elmerülni a régi idők világában, egy kicsit kalandozni a történelem sötétebb időszakában, és vágyik egy szórakoztató, ugyanakkor tartalmas olvasmányra remek karakterek társaságában, az ne hagyja ki!

Irány Lillafüred! Ezt az utazást nem érdemes kihagyni. Lehengerlő élmény volt. Köszönöm a szerzőknek!

Utóiratként csak annyit: én bármikor szívesen olvasnék még Agnieszka és Késmárky gróf párosáról… Hátha… 😊💙💜

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Elsie Silver: A ​Photo Finish – Célfotó (Gold Rush Ranch 2.)

       📚 Könyvajánló 📚

Már a teste minden apró részletét ismeri, de a lánynak fogalma sincs, ki ő… Egészen mostanáig.

Ami Cole Harding és Violet Eaton között történt a névtelen online chatelés közben, annak a feledés homályába kellett volna vesznie. De nem így lett. Kicsi a világ, Ruby Creek pedig még kisebb, és amikor Cole egy üzleti vállalkozás miatt a kisvárosba költözik, megtudja, hogy Violet zsokéként dolgozik a családi farmon – és éppolyan kívánatos, mint volt.

Amikor egy lovasbaleset miatt Violet kiesik a munkából, egy fedél alá kényszerülnek, és Cole mogorva álarca lassan kezd repedezni. Valahányszor Violet szemében felvillan a vágyakozás szikrája, Cole gondosan kialakított jégpáncélja tovább olvad.

Cole-nak mély, régi sebei vannak, amikről senki sem tud. Az a terve, hogy a titkait megőrzi magának, és a szívét sem adja oda senkinek.

Amíg Violet újra fel nem tűnik a láthatáron…

Ezúton is köszönöm a Kossuth Kiadónak, hogy elolvashattam a kötetet! 💛

Egy igazán különleges Elsie Silver-történet volt ez!

Többek között azért, mert újra találkozott két sorozata. A főszereplő fiatal nő, Violet, a szerző Chestnut Springs szériájából lehet ismerős. Imádtam, ahogy összekötötte a két világot, és felbukkantak az ismerős kedvencek!

Na de térjünk vissza a Gold Rush Ranch sorozathoz, Ruby Creekbe. Ezúttal Cole Harding történetét ismerhetjük meg – a legtöbbször morcos, mogorva és kemény férfiét, aki szinte senkit sem enged közel magához. Az előző részben már hallhattunk róla és a családja múltjáról. Már akkor éreztem, hogy az ő története még nagyobb kedvencem lesz, mint a testvére, Vaughn regénye. Nem is tudom, miért, de volt egy olyan megérzésem, hogy ebben a fickóban sokkal több rejlik. A kemény álarc alatt valami egészen más lapul.

És uram atyám! Erre még én sem számítottam. Őszintén, le a kalappal a szerző előtt! Olyan történetet talált ki Cole-nak, hogy csak kapkodtam a fejem. A cselekmény és a karakterábrázolás terén – főleg Cole szempontjából – abszolút tudott újat mutatni, de még milyet!

Amikor lehullt a lepel a férfiról, és megtudtuk a miérteket, hogy mit érez és miért vált ilyenné… hát az állam a földön koppant. Minden értelmet nyert. Mégis sokszor szívet tépő volt ez a történet. Ugyanakkor az utolsó pillanatig reménnyel teli és gyönyörű maradt. Cole nemcsak Violet szívét nyerte el, hanem az enyémet is.

Violet szintén nagy kedvenc lett. Ez az apró termetű fiatal nő, akit a családja mindig szinte burokban tartott. Igen, szeretik és védelmezik, de számára ez időnként már fojtogató. Itt végre lehet valaki más is? Nem csupán egy Eaton? Kiváló a munkájában, kedves, szerethető és igazán remek fiatal nő.

Két fiatal, akiknek megvannak a maguk terhei. Mégis feszül valami köztük… Kémia? Tűz? Közös ügy köti össze őket, ami akár kínos is lehet, hiszen kénytelenek együtt dolgozni, sőt igen közel kerülni egymáshoz. Egy online beszélgetés során ismerkednek meg – ennek pedig mindig megvan az előnye. Az ember sokszor könnyebben nyílik meg egy idegennek. Szinte barátokká válnak, miközben így is szikrázik köztük a levegő. Aztán fény derül a másik kilétére, és a közös munka csak tovább bonyolítja a helyzetet. A férfi múltja és jelene, valamint mindkettőjük sérülései és félelmei komoly akadályokat gördítenek eléjük. Az írónő gyönyörűen és érzékletesen vezet végig kettejük történetén, külön-külön és együtt is.

Ráadásul közben bámulatosan szövi a románcukat. Ami talán mindig is több volt egyszerű vonzalomnál? Valami erősebb? De mi történik, ha mindketten félnek ettől? Az ember félelmében bizony képes butaságokat elkövetni. Nem egyszerű történet – mégis gyönyörű.

Tipikus Elsie Silver, mégis ezúttal annyi újdonságot adott, hogy csak pislogtam. Cselekményben és karakterábrázolásban egyaránt lehengerlő volt. Sokszor könnyekig megható, érzelmileg nehéz mondanivalóval, mégis ahogyan végigvezetett ezen az úton, az valami fantasztikus. Igazi érzelmi hullámvasút – és egy percig sem bántam.

Imádom ezeket a kisvárosi románcokat, Elsie Silver pedig igazi mestere ennek a műfajnak. Ezúttal még inkább megmutatta, miért érdemes elolvasni ezt a regényt, és miért szeretjük annyian az írásait. Cole Harding és Violet Eaton nem mindennapi története az első oldaltól az utolsóig a lapokhoz szegezi az olvasót.

Irány a mesés Ruby Creek! Régi és új kedvencek, egy fantasztikus történet, tele váratlan fordulatokkal, érzelmi mélységekkel és magasságokkal.

Imádtam! 💛

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.  

Freida McFadden: Never ​lie – Sose hazudj

         📚 Könyvajánló 📚

Néha az igazság öl…

Tricia és Ethan friss házasok, az álmaik otthonát keresik. Azt hiszik, meg is találták, amikor egy távoli udvarházra bukkannak, ami egykor dr. Adrienne Hale-é, a híres pszichiáteré volt, aki évekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. De amikor egy heves téli vihar miatt képtelenek elhagyni a birtokot, a ház kezdi elveszíteni a varázsát.

Amikor képtelen kimozdulni, és erőt vesz rajta a nyugtalanság, Tricia véletlenül felfedezi dr. Hale páciensekkel készített hangfelvételeinek átírását. Miközben a kazettákat hallgatja, megismeri a doktornő rejtélyes eltűnéséhez vezető rémisztő események láncolatát.

Minden kazettával a kirakós egy-egy újabb megdöbbentő darabja kerül a helyére, és Tricia lassan megismeri a hazugságok egész hálóját. Mire az utolsó kazettához jut, ami az egész ijesztő történetet feltárja, már késő lesz…

Frieda McFadden, a New York Times bestseller szerzőjének letehetetlen, megjósolhatatlan fordulatokkal teli thrillere, ami közben csak egyet ismételgetünk: mi az igazság?

Amilyen rövidke ez a történet, annál ütősebb. Még most is koppan az állam a földön, ha eszembe jut. Pedig már jó néhány napja befejeztem. 

Olyan tipikus Freida-kötet. Rövid, tömör, lényegre törő és brutális.

Gyilkosságok tekintetében – a szerzőt ismerve – azokból is akad, valamint az egész cselekményt illetően is. 

Megismerhetjük a főszereplő házaspárt: Triciát és Ethant. Egy hóviharban érkeznek meg házat nézni. Nem akármilyen házat, hanem egy híres, halott pszichiáternő egykori otthonát. Ami ráadásul szó szerint a semmi közepén áll. Nem kicsit volt para érzésem itt. Sőt, végig. 

Itt aztán semmi sem stimmelt. Se a házzal, se a szereplőkkel. Aztán végül, mikor minden szál összefutott… totális döbbenet.

Külön remek pont, hogy több szemszögből íródott a sztori. Igaz, mindig nehéz olyan karakter szemén keresztül látni a történéseket, akiről tudod, hogy áldozat lesz. De itt abszolút kellett, hogy teljesen összeálljon a kép.

Az biztos, hogy a szerző remekül hozza a stílusát. Sosem tudhatod, mire számíts. Fordulatos és titokzatos. Gyilkos volt. Szó szerint! Pedig biztos megvoltak az apróbb jelek, mégis annyira vitt magával a történet, hogy csak a nagy leleplezésnél állt össze a kép. Akkor aztán jött az újabb sokk.

Pedig sejthettem volna. Hiszen Freida McFadden történeteiben soha, senki sem az, akinek látszik. Na, itt aztán ez végképp igaz volt. Az utolsó mondatokkal pedig még inkább lesokkolja az olvasót.

Csak annyit tudok mondani a történetre, hogy zseniális volt. Igaz, a szerzőt tekintve nem kellett volna, hogy meglepjen. Eddig bármit olvastam tőle, az mind ilyen volt. A Milli-sorozat és a Gyilkos örökség azok, amiket eddig olvastam. De ezután rajta leszek, hogy mindent beszerezzek és elolvassak tőle.

Addig is: ha egy jó kis borzongató, titkokkal teli sztorira vágytok, ahol minden pillanat egy meglepetés és döbbenet, akkor ezt a kis könyvecskét vegyétek kézbe. Vékony kötet, de annál tartalmasabb. 😉🙈

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.  

Brooke Fast: To ​Cage a Wild Bird – Rabmadár (Rabmadár 1.)

     📚 Könyvajánló 📚

Küzdelem a túlélésért

Dividiumban egyszerű a törvény: ha bűncselekményt követsz el, akkor örökre Végzár Börtönébe száműznek. Egy olyan helyre, ahol a gazdagok szórakozásból levadászhatják a rabokat.

Raven Thorne Dividium leghírhedtebb fejvadásza. Azonban amikor öccse, Jed Végzárba kerül, Raven bármit megtesz, hogy megmentse. Így most egy olyan börtönben reked, ahol minden sarkon veszély leselkedik rá. És nem csak a korábban általa oda juttatott rabok jelentenek számára fenyegetést…

Valami olyan is történik vele a rácsok mögött, amelyre soha nem számított. Találkozik egy börtönőrrel, aki mélyen felkavar benne valamit. Egy férfi, akit gyűlölnie kellene. Egy férfi, akinek indítékait lehetetlen megfejteni.

Egy olyan világban, ahol a bizalom fegyver, a szerelem pedig teher, Ravennek el kell döntenie, hogy mi mindent hajlandó kockáztatni egy elnyomó rendszer lerombolásáért!

Brooke Fast disztópikus regénye nyers, akciódús és forró romantikában gazdag. Készen állsz, hogy te is belépj Végzár kapuján? De vajon ki is jutsz?

Nem terveztem, hogy elolvasom ezt a kötetet, vagy hogy írok róla. De ahogy a barátaim mondták, ezzel a könyvet is reklámoznám – és azt bizony vétek lenne kihagyni!

A kolléganőim addig győzködtek, míg végül beadtam a derekam. Ezúton is köszönöm, Dóri és Bogi! 💖 Hihetetlen élményt hagytam volna ki.

Brooke Fast regénye számomra egy hatalmas robbanás volt. Az utóbbi elcseszett, beteg napok után nem igazán volt hangulatom, kedvem vagy erőm az olvasáshoz. Ez a regény mégis képes volt visszahozni – és olyan szinten rabul ejteni, hogy az elképesztő. Nem is sokat aludtam éjszaka, de megérte: reggelre kiolvastam.

Belekezdesz, és azonnal beszippant. Nem ereszt, amíg el nem érsz a végére. Ami – megjegyzem – számomra kegyetlen volt. Durván kívánja az azonnali folytatást. Csak remélni tudom, hogy az írónő mihamarabb elhozza nekünk. De ne rohanjunk ennyire előre.

A történet egy disztópia: egy olyan sztori, amely a mai világtól teljesen eltérő jövőt vázol fel. Egy igazi „mi lenne, ha?”. Higgyétek el, adjunk hálát, hogy ma élünk, és nem ebben a világban.

Brutális volt. Mégis lehengerlő. A szereplőket azonnal a szívedbe zárod – lesznek kedvenceid, és olyanok is, akiket kevésbé kedvelsz. Egyik ámulatból a másikba esel. Egy igazán különleges, sokszor kegyetlen világban találod magad, ahol mégis utat találnak az érzelmek: a szeretet – legyen az családi vagy baráti –, a szenvedély és a szerelem. Igen, még egy ilyen közegben is. Ezek adják a reményt: nekünk, olvasóknak, de legfőképp a hőseinknek. Ugyanakkor jelen van a félelem, a bánat, a bizonytalanság és a reményvesztettség is. De ahogy mondani szokták: néha felcsillan a fény az alagút végén.

Hogy vajon erre a történetre – a végére – melyik lesz igaz? Olvassátok el ti is, és derítsetek fényt rá!

Nálam biztos, hogy hiába van még csak február, ez a kötet már most az év egyik top kedvence lett.

A hősnő Raven, akinek van egy öccse. Őt igyekszik terelgetni, nevelni és óvni, mivel a szüleiket egy Végzár nevű, börtönszerű helyen megölték.

Ez egy olyan világ, amely semmiben sem hasonlít arra, amit ma normálisnak ismerünk. Háborúk dúltak, a nép és a földrészek alsóbb és felsőbb kasztokra szakadtak. Ahogy sejthető, akik legalul vannak, azok sorsa a legkeményebb: kevés élelem, minimális biztonság. A legapróbb kihágásért is a kegyetlen Végzárba kerülhetnek, ahol a felsőbb osztálybeli gazdagok szó szerint kedvükre vadásznak rájuk. Ez elképesztően durva volt – még belegondolni is. Nemhogy olvasni róla.

Ide kerül Raven testvére is. A lány pedig egyetlen céllal juttatja be magát: hogy kiszabadítsa őt. Csakhogy itt a túlélés sem egyszerű. Percről percre, napról napra kell helytállni. Ellenségekre és barátokra lelni – netán szerelemre is?

Imádtam, ahogy a szerző felépítette ezt a világot: magát az életet ebben az időben, Végzárat. Még ha brutálisan kegyetlen is volt, remekül ellensúlyozta sok szerethető karakterrel. Momo, Gus, Kit, Raya, Jed… És persze, ahogy egy jó történethez illik, negatív szereplőkből sincs hiány. Kedvenceinknek közel sincs könnyű dolguk: tervek, ármánykodás, félelem és halál – rengeteg minden vár rájuk.

Izgalmas és nehéz történet ez, mégis Raven olyan hősnő, akit azonnal megkedvelsz. Néha ő is örül, ha vele törődik valaki, de alapvetően inkább másokért él – főleg, ha a testvéréről van szó. Az biztos, hogy Végzárban ő maga is rengeteget változik. Nagyon jó volt ezt végigkövetni.

Az ő útja sem könnyű, hiszen egy korábban megismert férfiról – akivel volt köztük némi forró pillanat – kiderül, hogy őr Végzárban. Vale. A férfi, aki pimasz. Akinek az ellenségnek kellene lennie… de lehet, hogy mégsem az? Ki ő valójában? Miért segít Ravennek? Rengeteg kérdés merül fel, de Brooke Fast remek válaszokat ad mindegyikre.

Miközben kedvenceink nem mindennapi terveket szőnek, újabb és újabb akadályok gördülnek eléjük. Vér, szenvedés, félelem és halál. Ugyanakkor az írónő kiválóan ellensúlyozza ezeket a sötétebb részeket. Fantasztikus szócsatákat olvashatunk Raven és Vale között – imádom ezt a párost! De a többieket is nagyon megszerettem. Szeretet és barátság minden mennyiségben, és természetesen akadnak igazán forró, tüzes pillanatok is. Még egy ilyen pokoli helyen is szárba szökken a szerelem. Szívet tépő és szívmelengető pillanatok voltak ezek, imádtam őket.

Ez egy végletekig feszült, izgalmas, félelmetes és döbbenetes történet. Egy olyan valóságról szól, amelyben nem szeretnénk élni – mégis, olvasás közben az ember akaratlanul is elgondolkodik azon, milyen lenne egy ilyen világ részesének lenni.

Brutálisan zseniális történet. Szól szeretetről és szerelemről, hűségről és árulásról – minden megvan benne. Ha egy igazán különleges regényre vágytok, akkor irány beszerezni a Rabmadarat. Én kölcsön kaptam, és titkon reméltem, hogy nem fog tetszeni, nehogy tovább növelje a végtelen hosszú beszerzési listámat… de nem kérdés: ez KELL nekem! Kívül-belül gyönyörű kötet, teljesen elvarázsolt. Epekedve várom a folytatást! 💖🐦

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE. 

Liz Tomforde: Caught ​Up – Szerelem a meglepetések között (Windy City 3.)

    📚 Könyvajánló 📚

A szingli baseball sztárnak a háta közepére sem hiányzik egy kapcsolat. Aztán belép az életébe a főnöke lánya…

Kai

Egyedülálló apuka vagyok, és Chicago MLB-csapatának a kezdő dobójátékosa. A szakadék peremén egyensúlyozok, de nem akarok segítséget kérni a kisfiam felneveléséhez. Minden korábbi dadusa csak pár hétig húzta, mielőtt elküldtem őket. Miller Montgomery a legutolsó nő, akibe bele kellene esnem. Túl vad, túl fiatal és túl független.

Számára Chicago csak egy gyors megálló. Azt hittem, számolni fogom a napokat, amíg el nem húz, de a nyár túl rövidnek érződik, amikor az örökké gondolata befészkeli magát a fejembe.

Miller

Mestercukrászként, aki nemrégiben megnyerte a szakma legelőkelőbb díját, elkeseredetten próbálom bebizonyítani, hogy igenis megérdemelten győztem. Csupán két hónapom van visszazökkeni a korábbi kerékvágásba, ezért fókuszáltan kéne munkálkodnom a konyhában, de ehelyett hagyom, hogy apu rábeszéljen: a szabadidőmben legyek a dadája a sztárjátékosa gyerekének. Kai Rhodes elfelejtette, hogyan érezze jól magát, én pedig szíves-örömest felfrissítem az emlékezetét. Viszont amikor kezdem otthon érezni magam vele és a fiával, mindkettőnket emlékeztetnem kell,

hogy a Chicagóban töltött időm véget ér a nyárral. Emellett pedig mindig is elmenekülős típus voltam, és a legutolsó dolog, amire vágyom, hogy elkapjanak.

Engedd, hogy téged is megbabonázzon!

Mindig is a gyengéim, a kedvenceim voltak a szingli apukás történetek. Hát még ha mindez párosul egy dögös, sportoló apukával, akinek nagyon hirtelen csöppen az életébe egy kicsi gyerkőc, ő pedig azonnal mindent elkövet, és a gyerekét helyezi az első helyre.

Hát lehet nem imádni egy ilyen férfit?

Nem kérdés: Kai azonnal a szívembe lopta magát. Nagyon vártam, hogy az ő történetét is megismerhessem. Nem is csalódtam! Ahogyan eddig egyetlen Liz Tomforde-regényben sem. Sőt! Egy újabb „imádom” kategóriás regény született! 💛

Kai és Miller remek párost alkotnak. Két teljesen különböző karakter, más életet élnek, mások a céljaik. Mégis imádtam olvasni, hogyan fonódik össze szép lassan az életük – főként egy cuki kisembernek köszönhetően. Odáig voltam a közös jeleneteikért, főleg Miller oldaláról. Hiszen tőle nagyon távol állt a babázás és a bébicsőszködés. De ahová kifutott ez a történet? Hát, elolvadtam. Ráadásul ismét élvezhettük a szerző lehengerlő írásmódját.

Nagyon szépen adta át a szereplők gondolatait és érzéseit. Végigvezetett az útjaikon, megmutatta, hogyan élik meg az új helyzeteket. Gyönyörű volt.

Egy igazán szép szerelmi történet, amely természetesen kellően tüzes és forró is. Már megszokhattuk az írónőtől, hogy olyan párosokat kapunk tőle, akik között brutálisan jól működik a kémia.

Szenvedélyes, szerelmes, vicces és megható. A korábbi kedvenc párosokkal, szereplőkkel – és újakkal is. Állatira élveztem olvasni!

Csodás emberi sorsok és azok összefonódása Liz Tomforde nem mindennapi tolmácsolásában. Természetesen a problémák sem hiányozhattak, hiszen sejthető volt, hogy nem lesz könnyű útjuk a hőseinknek. Mégis le a kalappal, ahogy haladtak ezen az úton! Csupa kaland és meglepetés: váratlan fordulatok, félelmek, fájdalmak, könnyek. Bőven kijutott a nehezebb érzelmekből is – kellett is, hogy teljes legyen a történet.

Ezúttal sem csalódtam! Sőt! Nagyon-nagyon szerettem! Életszagú mondanivalók, szerethető karakterek, néhol könnyek, máskor sok nevetés. Mindezek csodás egyvelege volt a Windy City 3. Csak annyit tudok mondani: olvassátok! 💛 

 Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.