Elsie Silver: Wild ​Side – Vad lélek (Rose Hill 3.)

         📚 Könyvajánló 📚

Tabitha mindig is az esküvőjéről álmodozott. De ezekben az álmokban soha nem szerepelt az, hogy egy olyan férfinak mondjon igent, akit gyűlöl.

Ám amikor kiderül, hogy elvehetik tőle árván maradt unokaöccse felügyeleti jogát, Tabitha elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy a kisfiú Rose Hillben maradhasson. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy le kell mondania az álmairól.

Rhys Dupris titokzatos, komor és idegesítő alak, akit a munkája hetekre elszólít, és rejtélyes sérülésekkel tér vissza, amelyekről nem hajlandó beszélni.

Amikor Rhys nem beszél, akkor bámul – és ahogy Tabithára néz, az már-már erkölcstelen, egy fedél alatt élni vele pedig veszélyes kísértés.

Tabitha megesküszik, hogy soha nem fog megbocsátani neki, de még azelőtt, hogy megismerné a maszk mögött rejtőző embert: aki heves és védelmező, gyengéd és türelmes. Azt, aki mindig ott van Tabitha és az unokaöccse mellett, amikor a legnagyobb szükségük van rá.

A férfi nem az, akinek Tabitha hitte – ami megnehezíti, hogy továbbra is gyűlölje őt…

Nagyon köszönöm a példányt a Kossuth kiadónak! 💚

Az írónő továbbra is remekel abban, hogy bemutassa az élet nehézségeit, hiszen mindig csempész komoly, elgondolkodtató témákat a történeteibe. Ez most sem volt másként. Két sokat megélt emberről olvashatunk, akikre most egy igazán nagy kihívás vár: a saját traumáik feldolgozása.

Elsie Silver azonban mindig is mestere volt annak, hogy a komoly mondanivaló mellé kellő szórakozást is csempésszen nekünk, olvasóknak. Gyönyörű leírásokat kapunk az általa megálmodott kisvárosokról, a karaktereiről és az érzésekről, amelyeket bámulatosan tud átadni.

Mindig kapunk egy jó adag humort, csipkelődést és szócsatákat a párosaink között. És természetesen sok-sok szenvedélyt és szerelmet is. Könnyek és nevetés. Mindezek jellemzik Elsie Silver regényeit. Így volt ez a Vad lélekkel is.

Egy sok esetben nehéz mondanivalójú történetet kapunk, tele fájdalmakkal, könnyekkel és akadályokkal. Ugyanakkor az írónő a gyógyulás útját is bemutatja nekünk. Hogy milyen az önfeláldozás valakiért, akit szeretünk. És milyen rájönni arra, hogy mindez valójában nem is áldozat, hanem maga a boldogság.

De addig, mint mindig, rögös út vezet.

Nagyon szerettem ezt a történetet. Mégis hiányzott belőle számomra az a bizonyos plusz, amit eddig a legtöbb Elsie-regénynél éreztem. Nem lett nálam az a hűha. Lehet, hogy azért, mert a szokásosnál is több nehéz témát dolgozott fel a történet? Nem tudom.

Rhys, Tabitha és Milo hármasát viszont nagyon megszerettem. A szívemhez nőttek, és ez akkor is így van, ha most hiányzott az a bizonyos hűha faktor.

Már a történet elején elég különleges helyzetben találjuk magunkat. Itt van nekünk Tabitha testvére, Erika, akinek van egy tündéri kisfia. Kár, hogy az édesanyjával mindig csak a baj van, és ezekből a helyzetekből rendre Tabithának kell kihúznia őt. Aztán Erika életét veszti. Időközben pedig megismerünk egy férfit is, akinél korábban laktak, és aki szintén sokat volt Erika mellett, valamint a kis Milo életében is jelen volt.

Erika nekem egyáltalán nem volt szimpatikus. Főleg úgy, hogy a testvére mindig mindent megtett érte, ő pedig végül nem sok jót hagyott maga után. Ez pedig nagyban meghatározza Rhys és Tabi kapcsolatának kezdetét is, hiszen az ő történetük bizony félreértésekkel indul.

Nem egyszerű ez a sztori. Félreértések, hazugságok és sokszor érthetetlen helyzetek nehezítik a szereplők életét, miközben egy kisfiúért is komoly csatározás indul.

Ráadásul egyiküknek sem volt könnyű élete. Mindannyian cipelik a saját terheiket, a múltjuk fájdalmait, amelyekkel előbb-utóbb szembe kell nézniük, és amelyeket valahogyan fel is kell dolgozniuk.

Összességében nagyon tetszett, ahogyan a szerző végigvezetett minket a történeten, és ahogyan összeállította az egészet. A csattanók, a titkok, a váratlan fordulatok, valamint az, ahogyan alakult az élet Rose Hillben, mind hozzátettek az olvasásélményhez. Tabitha sorsa, a család életének alakulása Erika halála után, és az, hogy mi történik Milóval, mind fontos részei a történetnek.

A kisfiút viszont egy kicsit hiányoltam. Szerintem még jobb lehetett volna a regény, ha Milo valamivel több szerepet kap, és még többet láthatunk belőle. Annyira cuki kisfiú, hogy szívesen olvastam volna még róla!

Rhys és Tabitha végig szimpatikusak voltak, és nagyon megszerettem őket. Szó se róla, nem volt könnyű olvasni az életükről és a velük történtekről. Talán éppen ez vitte el nálam most azt a bizonyos hűha érzést. Persze Elsie-től már megszokhattuk a drámát és a nehéz élethelyzetekkel küzdő karaktereket, de itt most mintha dupla adag lett volna belőlük.

Bőven volt mit feldolgozniuk a szereplőknek, de ahogyan már említettem, rengeteg szép és cuki pillanatot is kaptunk. Jó volt nyomon követni, hogyan változnak a főhőseink, miként próbálják feldolgozni az őket ért traumákat, és hogyan formálódnak az események hatására. Külön-külön, de egymás mellett is. Hiszen a kapcsolatuk és az a kis család, amely lassan kialakul körülöttük, mindkettőjükre hatással van.

Akadtak meglepetések a történetben, és néhány olyan toposz is, amely elsőre talán sablonosnak tűnhet. Elsie azonban most is elérte, hogy ezek remekül működjenek a regényben.

A párosunk kapcsolatát továbbra is nagyszerűen építette fel. A kémia remekül működött közöttük, és igazán tüzes, szenvedélyes részeket is kaptunk. Egy szépen alakuló szerelmet követhetünk végig, amelyre azért mindig jutott valami, ami árnyékot vetett. Mert hiába a vonzalom és az érzések, az élet bizony újra és újra próbára teszi őket.

De vajon végül elvonulnak a viharok?

Milyen sorsot szánt az írónő a kis Milo, Rhys és Tabitha számára?

Irány Rose Hill, és derítsétek ki!

Számomra ez most egy nehezebb mondanivalójú történet volt. Szerettem, de közben nem volt könnyű olvasmány. Talán a következő részben ismét meglesz az a bizonyos imádom faktor, amit Elsie regényeinél annyira szeretek.

De nem vagyunk egyformák, szóval hajrá mindenkinek! És mivel Elsie Silver neve nálam továbbra is garancia egy szuper olvasásélményre, biztos vagyok benne, hogy sokan most is megtalálják majd ebben a történetben azt, amitől igazán különleges lesz számukra. 🥰📚

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Anne L. Green: Szüret ​egy toszkán festménybe zárva (Évszakok Toszkánában 4.)

        📚 Könyvajánló 📚

Egy misztikus festmény, egy régi ellentét és egy halhatatlan szerelem

Elinor Valli tehetséges festőművész, aki kénytelen mások alkotásait restaurálni, hogy megéljen. Zárkózott természet, de ennek megvan az oka. Egy titok, amelyet gyerekkora óta hordoz: időnként bepillantást nyer a jövőbe. Egy ritka, örökölt betegség pedig egyre finomabbra hangolja az érzékeit, így már nemcsak a jövő, hanem a régmúlt árnyai is kísértik.

Amikor egy 16. századi festmény kerül a birtokába, amely saját családjának történetéhez kapcsolódik, Elinor élete végérvényesen megváltozik. A képen egy titokzatos nő látható, akit boszorkánysággal vádoltak, és akinek vérvonala még évszázadok múltán is veszélyben van. Dante di Valdo egy ősi rend harcosa, amelynek tagjai a múlt értékeinek megőrzésére esküdtek fel. Amikor Elinor és a festmény válik célponttá, a férfi mindenre kész, hogy megóvja őket.

Miközben menekülnek és próbálják megfejteni a műalkotás misztériumát, egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

A nyomok Toszkána aranyló dombjai közé vezetnek, ahol a szüreti időszak látszólag békés nyugalma mögött évszázados titkok rejtőznek. Vajon beteljesül a jóslat, amely örökre elválasztaná őket egymástól, vagy képesek saját kezükbe venni a sorsukat?

Anne L. Green regényében az ősz meleg színei, a szüret illata és a szerelem ereje átlépi az idő határait.

Nagyon szépen köszönöm ezúttal is a bizalmat és a példányt az írónőnek! 💛🍂

Az ősz egy igazán különleges olvasmányt hozott nekünk. Egy újabb utazást Toszkánába, egészen pontosan Volterra városába, ami nekem mindig is egyet jelentett egy kis mágiával és különlegességgel.

Na jó, lehet, hogy ez még a Twilight-imádó korszakomból maradt velem. 

De Anne L. Green Évszakok Toszkánában sorozatának zárókötete igenis magában hordozza a múltat, egy mesés és titokzatos vidéket. Titkos rendek, boszorkányság, egy csipetnyi különleges adottság, egy lehengerlő olasz táj és igazán egyedire formált karakterek. 

Bár a sorozat többi része is különleges volt, talán mégis ez a kötet lett számomra a legkiemelkedőbb. A történelmi háttere és az a világ, amit az írónő köré épített, egészen magával ragadott. Természetesen Anne L. Green ezúttal is beleszőtte a saját stílusát és fantáziáját, de abszolút látszik, mennyi munka van abban, ahogyan ezt a történetet megalkotta és elénk tárta.

Magát Volterrát és a környékét, a város múltját és jelenét is közelebb hozta hozzánk. Fantasztikus helyszínekre utazhatunk ezzel a regénnyel, miközben szinte észrevétlenül merülünk el a vidék titkaiban.

Volterra eddig még nem szerepelt az úti céljaim között, de egyelőre, ha csak képzeletben is, hála az írónőnek, én is jártam ott. 

Elinor és Dante társaságában egy titokzatos, félelmetes, történelemmel átszőtt kalandba csöppentem.

Már a szereplők neveit is imádtam. Igazán különlegesek, és tökéletesen illenek ehhez a történethez.

Nem volt kérdés, azonnal megkedveltem őket. Sőt, szerintem ők az egyik legérdekesebb párosa a szerzőnek.

Elinor egy félénk, zárkózott, de brutálisan tehetséges művész. Egy régi családi örökségnek hála – bár lehet, hogy ez inkább teher számára –, időnként képes belepillantani a jövőbe. Ez a különleges adottság azonban rengeteg fájdalmat okozott már neki, lelkileg és testileg egyaránt.

Mégis le a kalappal előtte, amiért mindezt ilyen erővel viseli és kezeli. Egy félénk, ugyanakkor talpraesett fiatal nő, aki már sok mindenen keresztülment, és ez a kaland csak még erősebbé teszi őt.

Aztán itt van Dante. A férfi, aki egy ősi rend tagja és harcosa, ráadásul különleges feladatokkal bízzák meg. Erős és kemény férfi, testileg és lelkileg is. Persze neki is megvannak a maga terhei, a saját múltja és a titkai, amelyekkel meg kell küzdenie.

A párosunknak az útja során titkok egész sorával, árulással, ármánnyal és váratlan meglepetésekkel kell szembenéznie.

Dantét ugyanis a lány védelmezőjének küldik, így együtt próbálnak rájönni egy titokzatos festmény rejtélyére. Az írónő pedig egy fantasztikusan felépített történetszálat szőtt mindez köré, amelynek köszönhetően végig ott motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy vajon mi rejtőzik a háttérben.

A történelmi vonal, a csavarok és a már-már krimibe illő elemek különösen tetszettek. Volt itt agyalás bőven, hiszen nekünk, olvasóknak is össze kellett raknunk a kirakós darabjait, hogy végül összeálljon az a bizonyos nagyobb kép. És persze Anne L. Green ezúttal is bizonyította, hogy mestere a leírásoknak.

Legyen szó a tájakról vagy a környezet apró részleteiről, teljesen magába szippantott a történet. A leírásoknak hála mindent magam előtt láttam. Megelevenedtek előttem a helyszínek és a cselekmények, megismerhettem ezeket a csodás szereplőket, és találkozhattam a korábbi kedvencekkel is. Olyan érzés volt, mintha én magam is ott lennék velük ebben a különleges világban.

A fordulatos és izgalmas események mellől ezúttal sem hiányozhattak az érzelmek. Hűha! ❤️ Azokból is kijutott bőven!

Hiszen a párosunk között már az első találkozástól kezdve ott szikrázott a levegő. A románc szála remekül volt adagolva, szépen illeszkedett a történetbe, és egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy elnyomná a cselekmény többi részét.

Annyira megszerettem ezt a párost is! 

Számomra, és ezáltal nekünk, olvasóknak is, csupa meglepetést tartogat ez a regény. Történelem egy csodaszép vidéken, titkok, rejtélyek, érzelmi hullámvölgyek, miközben szinte folyamatosan valami újra derül fény.

Egy pillanatra sem lehet unatkozni!

Ha ti is szeretitek az olyan izgalmas történeteket, amelyekben a történelem, némi akció, krimi és dráma mellett helyet kap a szerelem és a szenvedély is, mindez egy csipetnyi humorral és még sok más hozzávalóval fűszerezve, akkor irány Volterra! 

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Jud Meyrin Fellegvár ​– Bűnösök játéka

       📚 Könyvajánló 📚

Vegyél részt az olasz Alpok legtitkosabb, legkegyetlenebb illegális versenyén: A Próbán a Fellegvárban.

Ha nyersz? Elképesztően gazdag leszel.

Ha vesztesz? Azt nem biztos, hogy túléled…

Nem a nyeremény miatt jelentkeztem a játékra. Álnéven nyomozok egy szövevényes bűnügyben, de pechemre belebotlok egy régi ismerősbe. Leo Morelli veterán katona, aki tesz a törvényekre, és ki nem állhat engem. Gondolkodás nélkül feldobna, csak úgy, a szórakozás kedvéért.

Muszáj valahogy meggyőznöm, hogy tartsa a száját. Közben pedig el kell kapnom a Fellegvárban bujkáló gyilkost, és még az egyre brutálisabb Próbákat is át kell vészelnem.

De lehet esélyem egy hótól elzárt, rémisztő erődítményben, ahol az egyetlen segítségem az a férfi, aki ugyanannyira idegesítő, mint amennyire szexi? És még az sem biztos, hogy megbízhatok benne.

Jud Meyrin rejtélyekkel és feszült izgalmakkal teli regénye a sötétség mélyére vezet minket, ahol kíméletlen játékok várnak ránk, baljós pillanatok villannak fel a múltból, és tiltott szenvedélyek izzanak fel. Mindeközben csak találgatni tudunk, ki lehet a tettes.

Ahogy olvastam a Fellegvárat, akaratlanul is töprengtem közben, hogy egyáltalán részt mernék-e venni egy ilyen játékban. Ami persze izgalmas, de félelmetes is. Igazi őrület. Ráadásul halálos is. Szó szerint.

Ebből is lejön, hogy a szerző ismét annyira fantasztikusan alkotta meg ezt a történetet, hogy te magad is a szereplők helyébe képzeled magad. Hogy te mit tennél? Képes lennél végigjátszani ezt a játékot? Még akkor is, ha tudod, hogy nem biztos, hogy kikerülsz belőle? Pláne, hogy a játékosok egyszer csak hullani kezdenek.

A hősnőnk, Tonia eleve azért érkezik erre az elit helyre, ebbe az elit játszmába, hogy nyomozzon. Az előző alkalommal ugyanis életét vesztette egy játékos. A brutálisan jó megérzésekkel és ösztönökkel rendelkező Antonia nem hazudtolja meg magát.

Aki esetleg olvasta már az írónő Szökevény hableány című regényét, annak Tonia és Leo ismerős lehet. Nagyon vártam, hogy az ő sztorijukat is elolvashassam. Hogy vajon miként működik együtt ez a páros, akik között amolyan „utáljuk egymást” dinamika működik.

Nem egymás esetei, mégis eljön az a pont, amikor férfiként és nőként kezdenek tekinteni a másikra.

Pechjükre pont egy véres verseny közepén. A hegyek között, a hótakaró alatt megbúvó Fellegvárban.

Már attól odáig voltam, ahogy ezt kitalálta az írónő. Pláne, hogy a könyv elejére a képzeletünknek ad egy kis löketet némi illusztráció. A karakterekről és magáról a Fellegvárról.

Már ezt imádtam! A hegyek közé ékelődő Fellegvárat. Ami egy elit, mérhetetlenül lehengerlő építmény. Egyszerre sötét, titokzatos, lenyűgöző és félelmet keltő. Elegáns és merész. Ráadásul nekem külön szerelem volt, hogy télen játszódik a történet. Ezek mindig a gyengéim.

Elzárva hát mindentől, a külvilágtól és a segítségtől, itt találkozik újra a párosunk. A rend védelmére felesküdött nő és az exkatona, aki már sok terepen kipróbálta magát. Más-más indokokkal jönnek ide. Az első találkozás itt, a félelem, hogy leleplezik egymást. Egy alku, és máris indulhat ez a sötét, szexi és izgalmas kaland.

Hőseinknek megvannak a maguk indítékai. Toniáét tudjuk. Leoét pedig homály fedi. Itt is jött be az a tipikus, de imádom feelingű Jud Meyrin-hozzávaló.

Hogy olyan szinten tud meglepni, hogy sokszor csak pislogtam.

Magán a Fellegváron, a tulajdonosán. Hogy Leo mit keres itt. És természetesen magán az egész férfin. Akit itt ismerhettünk meg igazán. A brutális és kemény múltját. Hogy miért lett olyan férfi, amilyen. Döbbenet és ámulat váltakozott bennem. Viszont nem lepek meg senkit szerintem azzal, hogy odáig voltam a pasasért.

Természetesen egy tetkós, izmos, dögös és szexi férfi. Kellő keménységgel, de ha a helyzet úgy hozza, akkor meg tudja csillogtatni a lágyabb, törődőbb oldalát. Imádtam ezt benne.

Ráadásul mivel ő és Tonia is elég erős személyiségek, imádtam az adok-kapok jeleneteiket. A szócsatáikat. Amiket szép lassan átszőtt a szenvedély és az érzelmek. Végül egy sokkal erősebb érzés.

Miközben millió dologgal kellett megküzdeniük. A próbákkal, a résztvevőkkel. Hogy senkiről sem lehetett tudni, melyik az igazi oldala. Fantasztikusan alkotta meg Judit a játékosokat. Eltérőbbnél eltérőbb jellemek és karakterek. Múltat és jelent adott nekik, ami még érdekesebbé tette a történetet.

Volt, akiket szerettem, akiket nem kedveltem. Vagy akit éppen nem tudtam hová tenni. De ennél is több meglepetést tartogatott ez a kaland. Nem véletlen. Hiszen Jud Meyrinről beszélünk.

Az első soroktól az utolsó betűig imádtam. Izgalmas volt. Féltem, próbáltam találgatni, összerakni a képet. Persze közel sem sikerült. Mégis így volt tökéletes. Hogy állandóan meg tudott lepni. Vagy megdöbbenteni?

Egy élet-halálért vívott játék. Hatalmas nyereményért. Gyilkosság és újabb esetek. Elzárva a külvilágtól ebben a kastélyban. Ahol lehet, hogy senki sem az, akinek tűnik?

Eszement próbák, titkok és meglepetések.

Mindeközben pedig remekül ismerhettük meg Leo és Tonia személyét. A múltjukat, a jelenüket. Találgathattunk, milyen jövő vár rájuk. Jókat lehetett nevetni velük és rajtuk. A kémia brutálisan jól működött köztük. Az írónő ezúttal is csodásan szőtt szenvedélyt, erotikát és mély érzelmeket ebbe a kalandba.

Ezúttal is egy lehengerlő sztorit olvashattam tőle. Bár nálam a neve mindig garancia erre.

Remekül ötvözi a romantikát és a krimit. Nem kevés izgalommal, hála a Fellegvárban zajló próbáknak.

Újabb Jud Meyrin-történet lett szerelem nálam. Ezúttal is köszönöm az élményt.

Ha ti is szeretitek a néha sötét hangulatú sztorikat, a krimis elemeket, nem féltek az extrém dolgoktól, és kíváncsiak vagytok két igazán egyedi és különleges karakterre, akkor Tonia és Leo története vár titeket is. A Fellegvár csupa izgalom és félelem. Múltbéli titkok, ármánykodás és meglepetések. Egy kis humorral és sok érzelemmel megspékelve.

Kell ennél több? Ugye, hogy nem? Irány az Olasz-Alpok!

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE

Victoria Wilder: Bourbon ​& Lies – Laney és Grant (A Foxx fivérek 1.)

       📚 Könyvajánló 📚

A Kentucky állambeli Fiascóban egyetlen szabály van: „Sose szeress bele egy Foxx fivérbe!” Azok a nők, akik mégis megtették, mind meghaltak – legalábbis így szól a pletyka. A helyiek szerint átok. De velem megtörtént, és ha még egyszer megtörténne, azt nem élném túl.

Már nem vagyok rendőr, de épp elég veszélyt láttam életemben ahhoz, hogy tudjam, Laney Young, ez a gyönyörű idegen, aki most bukkant fel a kisvárosban, épp azelől menekül.

Távol akartam tartani a családomtól és a csendes kis életemtől, de a testvéreim másképp gondolták. Így most állandóan Laney-be botlok: a szeszfőzdénkben dolgozik, a vendégházunkban lakik, „cowboynak” hív, és meztelenül lubickol a lóitató vályúban.

De amikor kinyitja azt a csinos kis száját, feltámad bennem a vágy, pedig megesküdtem arra, hogy elfojtom magamban. El kellene taszítani magamtól, elfelejteni az ajka ízét. Már nem érdekelnek a szabályok. Hibát hibára halmozok, túl mélyre ások, és túl közel kerülök, és már csak két dolog maradt, ami biztonságban tarthatja őt: a bourbon és a hazugságok.

Egy izgalmas, feszültséggel teli kisvárosi románc kényszerű közelséggel, talált családdal és grumpy x sunshine dinamikával.

Ha szeretted Devney Perry könyveiben a krimi szálat, a szikrázó kémiát és a mogorva főhősöket, ezt a sorozatot imádni fogod!

A Bourbon & Lies a Foxx fivérek sorozat első része, Laney és Grant története.

Nagyon köszönöm a példányt a Kossuth kiadónak! 💛

Irány egy amerikai kisváros, egy fiatal nő, aki a hatóságok elől menekülve itt keres menedéket, és egy család, amely igazán egyedi és különleges foglalkozást űz. Egy regény, amelyben a történet és az események forgatagában a bourbonkészítés rejtelmeibe is betekintést nyerhetünk. 🥃🤎

Már emiatt is különleges volt számomra ez a regény. Végre nem borral és hasonlókkal találkoztam, hanem egy egészen más világba csöppenhettem. A szerző viszonylag mélyen belemerült ennek az italnak a készítési folyamataiba, méghozzá szerintem abszolút élvezhető módon. Egyáltalán nem volt unalmas vagy száraz, sőt! Kifejezetten érdekesnek találtam ezt a részét is.

Közben pedig csak úgy pörögtek az események!

Az biztos, hogy a Foxx családdal egy új kedvenc sorozatot avattam. 

A szerző stílusa élvezetes és gördülékeny. Remekül alkotta meg a szereplőit, és ügyesen szőtte a történet szálait. Egy pillanatig sem unatkoztam. A kisvárosi románc és a bourbonkészítés mellé némi veszélyt is csempészett a sztoriba, hiszen gyilkosok utáni nyomozásból és izgalmas krimipillanatokból sem volt hiány. Szerintem ezek csak még inkább feldobták a történetet.

Én mindkét műfajt imádom, szóval ha a romantika és a krimi találkozik egy regényben, annak nálam máris nyert ügye van. 

A hősnő, Laney egy meglehetősen zűrzavaros és nehéz helyzet után kerül ebbe a kisvárosba, a Foxx család birtokára. Szinte semmit sem tudni róla. Látott, tud és tett valamit, ami miatt bujkálni kényszerül. Nincs könnyű helyzetben, de keresve sem találhatott volna jobb helyet a menedékre.

Egy családi birtokra kerül, ahol folyton pörög az élet, és ahol szexi férfiak készítenek egy igazán dögös italt. Persze nekik is megvannak a maguk terhei és nehézségei, mégis igyekeznek továbblépni, és valahogy megbirkózni mindazzal, amit az élet eléjük sodor.

A karaktereket szinte azonnal meg lehetett kedvelni, a Foxx fivéreket pedig egyenesen imádtam! 🤎 Egyelőre Grant kapta a főszerepet, és nem kérdés, hogy engem is sikerült levennie a lábamról ennek a morcos, mogorva pasasnak. Egy férfinak, akinek már összetörték a szívét, és aki elhatározta, hogy többé nem engedi az életnek, hogy újra megtegye vele.

Azonban az érzelmek, ha egyszer megérkeznek… 

És egyszer csak betoppan a birtokra egy vörös hajú nő, aki mindenhol ott van, akiről senki sem tud semmit, és aki egyáltalán nem fél visszavágni Grantnek. Imádtam a szócsatáikat! Ahogy Laney időnként odaszúrt neki, és még ennek a kemény férfinak is elakadt a szava. Rengeteget nevettem rajtuk, és nagyon élveztem a közös jeleneteiket.

A szerző nem kevés drámát, különösen sok veszteséget is beleszőtt a történetbe. Az egész családnak kijutott már a szomorú eseményekből. Nehéz volt ezekről olvasni, mégis hihetetlenül érzelmesen, tanulságosan és végig átélhetően mesélt róluk az írónő.

És persze nem csak ezekről szólt a regény! Ahogy már említettem, remekül megalkotta a karaktereit, és tökéletesen szőtte össze a történet szálait. Kellő feszültséget és izgalmat teremtett, amikor arra volt szükség, miközben humorból, könnyekből és fájdalmas pillanatokból sem volt hiány. Na és persze a szenvedély! 🔥 Laney és Grant között csak úgy izzott a levegő. Egy szépen kibontakozó szerelem története ez, amelyet egyikük sem tervezett, mégis megérkezett, és mindent felforgatott.

De vajon hogyan állt mindehhez a mi párosunk?

Nehézségek, titkok, jó és rossz meglepetések, valamint a múlt bűnei kísérték az útjukat. Nem volt éppen egyszerű dolguk, az biztos!

Az írónő mindezt remekül gyúrta össze egyetlen történetté. Volt itt minden: nevetés és sírás, szomorú és nehéz pillanatok, de rengeteg szép perc is. Egy sodró lendületű románc, amelyet különlegesen átszőtt a bourbonkészítés művészete. 🥃

Engem abszolút megvett ez a történet! Szuper kikapcsolódást nyújtott, és a szerző még újat is tudott mutatni nekem. Egy igazán szerethető regényt kaptam, remek karakterekkel, akiket sikerült a szívembe zárnom. 

Alig várom, hogy újra visszatérhessek a Foxx családhoz, és megismerhessem a következő kalandjaikat! 🤎📚

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Carian Cole: Don't ​Kiss the Bride – Ne csókold meg a menyasszonyt!

      📚 Könyvajánló 📚

Azt hittem, hogy én egy bajba jutott hercegnő vagyok, ő pedig a hős lovag fehér lovon, de igazából csak egy lány voltam, akit kísért a balszerencse, ő pedig egy kigyúrt, tetoválásokkal teli, jószívű srác.

Jude ’Lucky’ Lucketti nemcsak egy szexi, mindig komor építkezési vállalkozó, hanem az én hősöm is, aki mindig a megfelelő helyen és időben bukkant fel. Mint például, amikor lerobbant az autóm, és szükségem volt egy fuvarra, vagy amikor pont az orra előtt estem össze a járdán, és ő bevitt a sürgősségire.

Ezek nem éppen a legjobb pillanataim voltak, az övéi viszont annál inkább.

Amikor egy őrült ötlettel állt elő, hogy segítsen megoldani a problémáimat, nem tudtam neki nemet mondani. Mentőkötelet dobott nekem.

A megállapodásunk ideiglenes volt. Nem kellett volna komplikáltnak lennie, de nem így alakult. Csak egy egyszerű szabályunk volt: „Ne csókold meg a menyasszonyt!” De végül megszegtük ezt a szabályt. Többször is.

Elvarázsolt Carian Cole fantasztikus írói stílusa? Oda vagy a korkülönbség toposzért és a mély érzelmekért? A Ne csókold meg a menyasszonyt is imádni fogod!

Carian Cole új könyve olyan sokak által kedvelt toposzokat sorakoztat fel, mint a barátokból szerelmesek, az érdekházasság és a lassan izzó szerelem.

Nagyon köszönöm a példányt a Kossuth kiadónak! 💙

Lehet, hogy nem leszek túl népszerű a véleményemmel, de hát nem vagyunk egyformák. ❤️

Hála istennek, ennyi elolvasott könyvvel a hátam mögött már a legtöbb esetben sikerül jól választanom. Azért néha így is akad egy-egy történet, ami valamiért nem talál be nálam.

Sajnos nekem most ez a könyv ilyen volt.

Olvastam a szerző előző két, itthon is megjelent regényét, és szerettem őket. Nem feltétlenül a hűha kategóriába tartoztak nálam, de összességében jó olvasmányok voltak. Ennél a kötetnél viszont valahogy nem alakult ki az a bizonyos kémia. Nem kapott el a történet, nem tudott igazán magával ragadni, és a szereplőkkel sem sikerült úgy egy hullámhosszra kerülnöm, ahogyan szerettem volna.

Azt mindenképpen látom a szerző eddigi regényein, hogy szívesen nyúl különlegesebb témákhoz, olyan élethelyzetekhez, amelyekkel nem feltétlenül találkozunk minden második könyvben. Ez leginkább a szereplőkön, illetve valamelyikük életének alakulásán keresztül jelenik meg. Szeret nehezebb, drámaibb vonalat vinni a történeteibe, és ez most sem volt másként. Ezúttal főként a női főszereplő életét kísérik komoly nehézségek. 

Na, de kezdjük Sky-jal!

Őt azért még nem igazán nevezném nőnek, hiszen mindössze 18 éves. És mielőtt bárki félreértené, egyáltalán nem az zavart, hogy a férfi jóval idősebb nála. Jude ugyanis, ha jól emlékszem, 34 éves. Olvastam már hasonló korkülönbséggel megírt történetet, sőt, olyat is, amit kifejezetten imádtam. Szóval önmagában ez nálam egyáltalán nem probléma.

Most mégis volt valami, ami miatt nehezebben tudtam kapcsolódni hozzájuk. Talán az, hogy Sky még iskolába jár, és a fiatal baráti köre is sokszor emlékeztetett arra, mennyire más életszakaszban tartanak. Persze a problémái korántsem gyerekesek, sőt! Elég nehéz otthoni körülmények között él, és olyan dolgokkal kell megküzdenie, amelyekkel egy ilyen fiatal lánynak egyáltalán nem lenne szabad. Nem szeretnék semmit lelőni a történetből, úgyhogy ezt inkább meghagyom azoknak, akik elolvassák a könyvet.

Azt viszont mindenképpen kiemelném, hogy Sky a korához képest sokszor meglepően éretten gondolkodik. Mintha az élet már túl korán rákényszerítette volna arra, hogy felnőjön. Egy elhagyó apa és egy ilyen anya mellett nem is csoda, ha hamarabb kellett megtapasztalnia az élet nehezebb oldalát.

Amikor szó esett az otthoni körülményeiről, azért akadtak olyan dolgok, amelyeken csak néztem. Egészen brutális belegondolni, hogy min kell keresztülmennie nap mint nap, és mindez hogyan hat az életére, az érzéseire, sőt, még az egészségére is. Ezek a részek azért megmutatták, mennyi nehézséget cipel magával ez a lány.

Mégis, ahogyan a szerző megírta a történetet, nekem valamiért nem működött igazán. Leginkább talán Sky és Jude kapcsolatának alakulásánál éreztem ezt. Ahogyan elindult közöttük ez az egész, és ahogyan a kapcsolatuk formálódott, nekem néha kissé fiatalosnak, esetlennek hatott. Nehéz pontosan megfogalmaznom, miért éreztem így, egyszerűen csak nem tudtam igazán belehelyezkedni ebbe a dinamikába.

Jude már a harmincas évei közepén jár, és egyáltalán nem hiányzott az életéből, hogy vonzalmat kezdjen érezni egy nála jóval fiatalabb, nehéz sorsú lány iránt. De hát az érzéseknek nem igazán lehet parancsolni, ugye?

Ráadásul számos tényező nehezíti az életüket és a kapcsolatuk alakulását. Vajon érdemes engedniük annak, amit egymás iránt éreznek? Működhet közöttük ez a kapcsolat? Van egyáltalán közös jövőjük? És vajon milyen jövő vár Sky-ra mindazok után, amin keresztül kell mennie?

Maga a történet egyébként kifejezetten érdekelt, amikor elkezdtem olvasni. Aztán valahogy mégsem sikerült úgy beszippantania, ahogyan reméltem. Az írásmód sem volt számomra annyira különleges vagy magával ragadó, hogy önmagában megvegyen kilóra, ahogyan azt más szerzőknél néha megtapasztalom. A karakterek sem kerültek igazán közel hozzám, így hiába voltak érdekes elemei a történetnek, egyszerűen nem találtuk meg egymást ezzel a könyvvel.

Néha bizony van ilyen. ❤️

Azért körülnéztem Molyon is, és láttam, hogy közületek sokaknak ez a kötet is nagy kedvenc lett. Ennek őszintén örülök, hiszen attól, hogy nekem most nem működött, másnak még ugyanúgy jelenthet különleges olvasmányélményt.

Nem vagyunk egyformák, és talán pont ettől szép ez az egész könyves világ. Mindenki mást keres egy történetben, és nem feltétlenül ugyanazok a dolgok érintenek meg bennünket.

Ha felkeltette az érdeklődéseteket, azért adjatok neki egy esélyt! És ha már olvastátok, szívesen elolvasom a ti véleményeteket is. 💖

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Anne L. Green - Érzéki ​csábító (Csábító 2.)

     📚 Könyvajánló 📚

Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell!

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják.

Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek.

Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el…

Nagyon szépen köszönöm ezúttal is a bizalmat és a példányt az írónőnek! 💜

Így évekkel később, hogy már én is felnőttebb vagyok a történethez, egy kicsit túl láttam a rajongáson.

Szó se róla, imádom ezt a sorozatot. Olivia és Niko párosát pedig különösen. Azonban tényleg elképesztően igaz, hogy ha évekkel később újraolvasol egy történetet, olyat is megláthatsz benne, amit korábban talán nem. Vagy szimplán tényleg ott van az is, hogy közben te magad is változol, érettebbé válsz, és másképp állsz a regényben olvasottakhoz.

Volt, ami ezúttal kevésbé volt számomra szimpatikus, de ezt is csakis építő értelemben mondom.

Ebben a folytatásban nálam Olivia volt az, aki nem mindig a jó irányba változott. Persze érthetőek az indokai. A bosszú hajtja, a fájdalom és a veszteség. De tudjuk, hogy a bosszú sosem jó tanácsadó. Sajnos sosem hozza vissza a szeretteinket, és talán csak még nehezebbé teszi a veszteség feldolgozását. Nyilván nem vagyunk egyformák, és egy ilyen helyzetben mindenki másképp reagálna.

Nem mondom, hogy nem szeretem őt továbbra is. Egyszerűen nem minden tettével értettem egyet. Itt nyilván az is játszik, hogy nem vagyunk egyformák, és nem feltétlenül ugyanúgy reagálnánk hasonló helyzetekben. Szimplán erre is remek egy-egy ilyen nehezebb mondanivalójú történet. Megmutatja, láthatjuk általa, hogy miként élnénk meg mi magunk egy ilyen szituációt, milyen döntéseket hoznánk, és vajon képesek lennénk-e más utat választani.

Azért természetesen sok remek pillanatuk is volt Nikóval.

Ő is változott már. Itt mintha kicsit ellágyult volna, ami érdekes oldala volt a karakterének. Mindezek ellenére jó volt nyomon követni, hogy miként fejlődnek és változnak. Még akkor is, ha néha nem feltétlenül az olvasó kedve szerint. Ők is követnek el hibákat, amelyekből jó esetben tanulnak. Kellenek ezek a folyamatok, hiszen ettől lesznek igazán életszerűek a karakterek.

Továbbra is egy izgalmas regény. Igaz, a cím talán kicsit utalhat rá, hogy ezúttal inkább az érzelmeké a nagyobb főszerep, nem pedig az akcióé. Fordulatokban és meglepetésekben így sem volt hiány, de most inkább a szenvedélyesebb utat választották hőseink. Szó se róla, ezek megírásában is mindig remekel a szerző.

Egy érzelmes, sokszor fájdalmas utazás volt ez. Néha érdekes fordulatokkal és egy olyan csavarral a végére, amitől azonnal akarod a folytatást.

Niko és Olivia még mindig sok meglepetést tartogatnak nekünk. Néha meglepő irányba döntenek és változnak, de pont ilyen az élet is. Nem mindig azt kapjuk, amit várnánk. Pont ettől olyan életszagú a történetük. Ők sem tökéletesek, és talán nem is kell annak lenniük. Szerettem ismét nyomon követni a hibáikat, a jó pillanataikat, a változásukat. Mindent, ami hozzájuk tartozik.

Ez a páros még mindig közel áll a szívemhez. Még akkor is, ha nem mindig könnyű az útjuk, és nem minden döntésükkel tudok azonosulni.

Az Érzéki csábító egy szenvedélyes páros története. Akik sok mindent tapasztaltak már meg együtt. Jót és rosszat egyaránt. Éreztek félelmet, fájdalmat, dühöt, ugyanakkor boldogságot, szeretetet, szenvedélyt és szerelmet is.

Ha te is kíváncsi vagy egy szerethető párosra, akiknek a sorsa közel sem átlagos, akkor kövesd végig az ő történetüket. Mert Olivia és Niko útja még mindig tartogat meglepetéseket.

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Victoria Walters: Love ​and Lattes at Pumpkin Hollow – Szerelem és latte (Birch Tree Farm 1.)

    📚 Könyvajánló 📚

Willow Connornak egyetlen esélye maradt, hogy megmentse a családi farmot: Birchbrook első igazi tökföldjévé kell varázsolnia. Csakhogy van egy apró bökkenő: jelenleg egyetlen tökje sincs. Willow azonban eltökélte, hogy bebizonyítja, hogy terve igenis lehetséges.

És ekkor bukkan fel Dylan Henderson, a nagymenő ingatlanügynök, aki egy egész jegyzettömbnyi érvet hoz magával arról, miért lenne sokkal okosabb eladni a farmot. De Willow nem hátrál meg még akkor sem, ha ehhez a környéken az összes tököt fel kell vásárolnia. Közben lassan ráébred, hogy Dylan nemcsak az üzletről és a becsvágyról tanít neki egyet s mást, hanem talán a szerelemről is.

Vajon sikerül megmentenie a farmot, és rácáfolnia mindenkire?

Victoria Walters regénye meghitt, kisvárosi romantikus történet hamisítatlan őszi hangulattal, perzselő „ellentétek vonzzák egymást” kémiával és garantált boldog befejezéssel.

Nagyon köszönöm a példányt a Kossuth kiadónak! 💛

Egy újabb tökéletes, őszi hangulatú, bekuckózós történet.

Már a borítója is igazi cukiság. Hozza azt a vibe-ot, amit sokan imádunk ilyenkor. Még ha maga a történet számomra például eget rengető újdonságot nem is rejtett, mégis megvolt a varázsa. Egy hűvösebb őszi estén, valami jó kis ősz illatú gyertya mellett tökéletes olvasmány lehet. Nekem ez volt.

A szerző írása igazán remek. Lendületesen ír, visz magával a történet. Tökéletesen adja vissza a sztorit. Az évszak hangulatát, a helyszíneket, az érzéseket. És nem utolsó sorban a karaktereit.

Lehet egy sokadik ilyen típusú regénynek gondolni. Mégis hozza azt, amit elvárunk tőle. A kikapcsolódást. Hogyha csak képzeletben is, de elutazhassunk ebbe a bájos kisvárosba, ahová beköszöntött a kedvenc évszakom.

Remek karaktereket alkotott a szerző. Akiktől igazán sok mindent megtanulhatunk.

Főleg Willowtól. Ez a fiatal nő, ha valamit elmondhat magáról, akkor azt, hogy sosem adja fel. A végsőkig küzd. Azért, amit szeret, ami sokat jelent neki, amiben hisz. Ez pedig a családja birtoka. Amiről a már betegeskedő édesapjával gondoskodnak. És ami nem megy már valami jól. Felmerült az eladás gondolata is. De ez az életük. Willow itt nőtt fel. Eszében sincs valami gazdag cégnek eladni a helyet, hogy aztán ledózerolják, és valami óriási épület kerüljön a helyére.

Azonban nem sok választása van. Vagy ez, vagy kitalál valamit.

Willow szintén imádja az őszt. Mindent, ami ezzel jár. Így jön az ötlet, hogy csináljanak egy igazi tökös farmot. Egyetlen nagy bökkenő van. Tök sehol.

Ráadásul a nyakára jár egy ingatlanos pasas. Dylan.

Aki nekem első olvasásra picit tipikusnak tűnt. Nyilván külső jegyekre is. Egy szexi, dögös férfi. Aki erőt sugároz, komoly. Millió érvet hoz fel, miért járnának jól Willow és az apja, ha eladnák a farmot. Közben pedig, ahogy haladt a történet, nekem úgy lett egyre szimpatikusabb ez a férfi. Ahogy kezdte megmutatni a gyengédebb, szerethetőbb oldalát is. Főleg, mikor már ő maga segített a lánynak.

A kezdeti ellenséges hangulatból, ami köztük volt a különböző nézeteik miatt, szép lassan valami mássá kezdett fejlődni a kapcsolatuk is. Elkezdték megismerni és megérteni egymást.

Igazán példás volt a lány ereje és kitartása. Hogy a végletekig kitartott és küzdött ezért az ügyért. Ami az élete.

Kettejüket pedig nagyon bírtam együtt. Megvolt ez a tipikus ellenségekből szerelmesek dinamika, ami sok vicces pillanattal és humorral is járt. Közben pedig a szerző remekül szőtte a románcot a sztorijukba. Igazán érzéki és szép pillanataik születtek. A regényhez méltóan. Se nem kevés, se nem sok.

Egy cuki romantikus történet. Életszagú és nehéz, megoldásra váró helyzetekkel, amik a hőseinkre vártak. Miközben az érzéseikkel is küzdeniük kellett. A kialakult helyzet és a kapcsolatuk miatt. Remek kis páros voltak ők ketten.

Szuper jól formálta a karaktereit az írónő. Az egész sztorit. Brutálisan jól visszaadta azt az igazi őszi hangulatot. Tök mindenhol, jó sok pumpkin spice latte, őszi sütik. Illatok, ízek, amiket tényleg úgy adott vissza ez a történet, hogy érezted őket. Egy igazi bekuckózós könyv. Szerelem és szenvedély. Félelmek, küzdelmek, nehézségek. Közben nevetés és humor. Mindezek remek keveréke ez a történet.

Irány a Birch Tree Farm, és derítsétek ki ti is, sikerül-e, és ha igen, miként létrehozni ezt a tökös farmot Willownak és Dylannek. 💛🎃🍂

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.