Jud Meyrin - Elveszettek ​szigete (Felföldi rejtélyek 4.)

        📚 Könyvajánló 📚

Egy gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…

Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.

Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?

Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.

Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.

Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.

Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?

Jud Meyrin első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyve rengeteg izgalmat és forró pillanatot ígér. Vajon a világítótorony fénye rávilágít az igazságra, vagy tévútra vezet minket?

Nagyon szépen köszönöm a példányt az írónőnek! 💛

Vegyes érzésekkel indultam neki ennek a kötetnek. Nehéz szívvel, hiszen ez a sorozat utolsó része. Másfelől pedig pont ezért izgatottan is vártam, hiszen kíváncsi voltam, milyen befejezést kap ez az általam imádott széria és a kedvenc hőseim, akik az utóbbi időben regényről regényre már szinte valós emberekként voltak jelen az életemben. Egyszerűen imádtam róluk olvasni.

Ezúttal Louise történetén van a sor. Tudjátok, hogy szeretek őszinte lenni: nem ő lett a kedvenc női főszereplőm. Nyilván bizonyos helyzetekben teljesen érthetőek voltak a döntései, hiszen irtózatosan nehéz dolgokon ment keresztül. Emiatt sok tette jogos volt, máskor viszont nem éppen vált a szívem csücskévé.

Ahogy végiggondolom a történetet így az olvasás után, számomra abszolút Tony vitte a prímet kettőjük közül. Szó sincs arról, hogy ne kedveltem volna Louise karakterét. A végére szépen összeállt a kép vele kapcsolatban, és összességében nagyon tetszett az út, amit bejárt. Jó volt végigkövetni a fejlődését. Mégis, számomra nem lett annyira szerethető és imádnivaló karakter, mint Lottie vagy Francesca.

Az pedig alap, hogy az ő párjaikat egyszerűen imádom. Tristan és Blake... OMG. Még mindig a kedvenc férfi karaktereim. Ez a rész után pedig kérdés sem volt, hogy Tony is csatlakozik hozzájuk, és összeállt egy remek kis férfi trió.

Tony egyszerre vicces, nagyképű – tegyük hozzá, sokszor teljes joggal –, és elképesztően szerethető figura. Emellett kellően rámenős, határozott és kemény férfi is tud lenni, amikor arra van szükség.

Imádtam visszatérni ezekre a ködös, borús, baljós hangulatú, mégis számomra annyira kedvelt helyszínekre.

Tony és Louise párosa nem újdonság, hiszen korábban már volt egy kis kalandjuk. Akkor azonban ez amolyan tiltott kapcsolat volt. Most Louise még mindig fél, és megvannak az okai, amiért nem szeretné közel engedni magához a férfit.

Az egykori nagy nőcsábász viszont mindent megtesz azért, hogy meghódítsa a nőt. Nagyon tetszett, hogy ezúttal a férfi volt az, aki először lett fülig szerelmes, aki először mondta ki az érzéseit, és nem félt harcolni ezért. Az már más kérdés, hogy Louise ezt mennyire hagyta neki.

Meg kell hagyni, hogy mindketten rendkívül erős és akaratos személyiségek. Ahogyan a közös munkában, úgy a kibontakozó kapcsolatukban is akadtak összecsapások. Voltak komolyabb vitáik, amelyeket a félelmeik és a múltjuk táplált, de emellett rengeteg humoros szócsatájuk is volt. Nagyon sokat lehetett nevetni ezen a pároson.

Kellettek is ezek a könnyedebb pillanatok, hiszen az írónő ezúttal is komoly hangsúlyt fektetett a krimis szálra. Ismét gondolkodásra késztetett, és én most is imádtam, hogy egészen az utolsó pillanatokig képes volt meglepni. Meglepetést meglepetés hátán tartogatott. Egy eszes, csavaros, zseniálisan felépített krimit kaptunk, egy lassan kibontakozó, de annál szenvedélyesebb románccal, sok humorral és rengeteg érzelmes pillanattal.

Azt pedig talán mondanom sem kell, mennyire imádtam, hogy a korábbi párosok is visszatértek. Hihetetlen jó érzés volt olvasni róluk, látni, hogyan alakult a sorsuk a saját történetük lezárása után. A szívem sokszor majd' kicsordult. Egyszerűen imádom mindannyiukat!

A regény tökéletesen megmutatta, hogyan fejlődnek tovább a karakterek, miközben a háttérben egy mesterien felépített krimiszál bontakozott ki. Régi és új kedvenc szereplők, csodálatos, ugyanakkor sokszor baljós helyszínek, izgalom, humor és érzelmek – minden a helyén volt.

Remek lezárást kapott nemcsak ez a történet, hanem az egész Felvidéki rejtélyek sorozat is. Elképesztő élményekkel gazdagodtam ezen az utazáson, és ezúton is szeretném megköszönni az írónőnek ezt a fantasztikus élményt!

Nektek pedig nincs más hátra, kedves olvasók, mint hogy még egy utolsó, vagy több mondattal ösztönözzelek benneteket: szerezzétek be ezt a sorozatot! Vétek lenne kihagyni. Jud Meyrin valami egészen fantasztikusat alkotott ezzel a szériával. Megtalálja benne a kedvencét a romantikus történetek kedvelője, a krimirajongó is, aki pedig mindkét műfajt szereti, annak ez a sorozat maga a kánaán.

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Jud Meyrin - A ​kastély réme (Felföldi rejtélyek 3.)

          📚 Könyvajánló 📚

Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt

Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.

Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.

Mert kísértetek nincsenek.

Vagy talán mégis?

És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?

Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?

Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről

Nagyon szépen köszönöm a példányt az írónőnek! 💜

Mi volt ez a könyv?

Aki követ és látta az ajánlóimat, az tudja, hogy teljesen a rabja lettem Jud Meyrin történeteinek. Ha pedig a párosairól van szó, eddig nálam Tristan és Lottie álltak a dobogó legfelső fokán.

Nos... már nem.

Blake és Francesca egyszerűen berobbantak a szívembe.

Tudtam, hogy szeretni fogom ezt a részt is, de bevallom, kicsit féltem, hiszen ezúttal már nem az előző kedvenc párosomé a főszerep. Teljesen feleslegesen aggódtam. Már az első oldalaktól magával ragadott ez a történet.

Francescát már az előző kötetben is megkedveltem, de itt igazán megismerhettük. Erős, kitartó és szerethető hősnő, aki rengeteg nehézség után végre kezd otthonra találni az új életében.

Blake története viszont összetörte a szívemet.

A felesége és a kisfia elvesztése olyan fájdalmat hagyott benne, amit szinte minden oldalon érezni lehetett. Az írónő elképesztően érzékletesen mutatta be a gyászt, a bűntudatot, a haragot és a reménytelenséget. Mégis ott volt benne az erő is, ahogy próbált tovább élni és választ találni a kérdéseire.

És közben ott volt a rejtély.

A sötét, baljós hangulatú vidék, a kastély, a gazdag és különös család, a titkok, a furcsa események és a halálesetek. Néha már-már horrorisztikus hangulat lengte körül a történetet, amitől még izgalmasabb lett az egész. A krimiszál végig fenntartotta a feszültséget, a fordulatok pedig ezúttal sem maradtak el.

Ami azonban igazán emlékezetessé tette számomra ezt a könyvet, az Blake és Francesca kapcsolata volt.

Két megtört ember, akik a legnehezebb időszakukban találnak egymásra. Jó volt látni, hogyan segítik egymást gyógyulni, hogyan adnak erőt a másiknak, miközben közöttük egyre erősebbé válik a vonzalom. A kapcsolatuk egyszerre volt szenvedélyes, fájdalmas, gyönyörű és reményteli.

Imádtam azt is, ahogyan a korábbi kötetek szereplői visszatértek. Jó volt látni a régi kedvenceket, a kialakuló barátságokat és azokat a könnyedebb, vicces pillanatokat, amelyek szépen ellensúlyozták a történet súlyosabb részeit.

Ez egy fájdalmas, mégis csodálatosan szép történet a veszteségről, a gyógyulásról, a reményről és a szerelemről.

Érzelmileg talán ez érintett meg a legjobban az egész sorozatból.

Most, hogy ezt a bejegyzést írom, fejben újra végigéltem az egész történetet, és biztosan állíthatom: Blake és Francesca örökre a kedvenceim között maradnak.

Ha még nem olvastál Jud Meyrintől, vagy éppen ezt a sorozatot halogatod, ne tedd. Az ilyen olvasásélményeket vétek kihagyni.

Én pedig ezúton is köszönöm az írónőnek ezt a csodálatos történetet. 💜

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Jud Meyrin - Gyilkosság ​a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.)

       📚 Könyvajánló 📚

A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.

Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.

Egymásnak feszülő írók

Egy felbolydult város

Egy kilátástalan szerelem

Egy veszedelmes ellenfél

Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?

Nagyon szépen köszönöm a példányt az írónőnek! 💚

Kedvenc párosunk visszatér! 💚

Imádtam az első kötetet, és nagyon örülök, hogy Lottie és Tristan története nem fért bele egyetlen könyvbe, mert szerintem a végtelenségig tudnék olvasni róluk.

Imádtam visszatérni ezekre a borongós, mégis gyönyörű — és mint kiderült, sokszor halálosan veszélyes — tájakra. Újra olvasni a kedvenc szereplőimről. Mert a szerző Sosem menekülsz című regénye után azt hittem, nálam senki sem tudja letaszítani Matt és Dawn párosát a trónról… Hát úgy fest, mégis sikerült. Kezdésnek Lottie és Tristan biztosan felkerültek a dobogóra nálam. Már az első könyvben is odáig voltam értük, de itt talán még inkább a szívemhez nőttek.

Talán azért is, mert ismét jelen volt az egyik kedvenc könyves toposzom: a tiltott szerelem. Hiszen továbbra sem lehetnének együtt… de ki tudna parancsolni azoknak a brutálisan erős érzelmeknek, amelyek állandóan egymás felé húzzák őket?

Az írónő ezúttal is fantasztikusan adta vissza a kapcsolatukat. A vonzalmat, a vívódást, hogy hiába éreznek úgy, ahogy… talán mégsem lenne szabad. Vagy ezek a gátak csak a fejükben léteznek? Lehet, hogy először saját magukban kellene rendet tenniük?

Nehéz döntésekből, bűntudatból és érzelmi káoszból most sem volt hiány, mégis imádtam végigkövetni, hogyan próbálnak helyes döntéseket hozni. Egyszerűen képtelenek voltak távol maradni egymástól, és hihetetlen volt látni, mennyit fejlődött a kapcsolatuk ahhoz képest, ahonnan az első részben indultak. Az én romantikus szívem sokszor majd’ megszakadt értük… de közben annyira jó volt olvasni azokat a pillanatokat, amikor végre együtt lehettek.

A karaktereik továbbra is fantasztikusak. Mindketten erős, heves személyiségek. Lottie még mindig mágnesként vonzza a bajt, és bármennyire is próbál kimaradni belőle, képtelen rá. Tristan pedig mindig felbukkan, hogy megmentse, segítsen neki, vagy csak hogy újabb remek szópárbajba keveredjenek. Imádtam őket együtt. Ezek a jelenetek tökéletesen ellensúlyozták a történet sötétebb, keményebb, krimis részeit.

Mert ha ők ketten felbukkannak, ott bizony hullani kezdenek az emberek… és természetesen most is minden mindennel összefüggött.

Egyszerűen a rabja lettem az írónő munkásságának. Olyan színvonalon ír, hogy simán felveszi a versenyt a legnagyobb külföldi szerzőkkel is. Ahogy megalkotja a karaktereit, ahogy a leírásain keresztül mi is elutazhatunk ezekre a zord, mégis meseszép tájakra… vagy ahogy felépíti és végigviszi a cselekményt — egyszerűen zseniális.

A gyilkosságok, a rejtélyek, a titkok, a veszélyek, a fordulatok… és ahogy lassan összeáll a kép a végére — elképesztően jól működött most is. Fantasztikus volt a krimis szál, de közben, ahogy azt Jud Meyrin-től már megszokhattuk, egy igazi érzelmi cunamiban is részünk volt.

Folyamatosan izgultam a kedvenceimért. Régi ismerősök tértek vissza, új szereplők érkeztek, és persze volt olyan, akit az ember azonnal megszeretett… meg olyan is, akiben még nem tudott teljesen megbízni.

Elképesztő élmény volt ez a kötet is. Tele izgalommal, fordulatokkal, veszéllyel és érzelemmel, mindezt a gyönyörű, de mindig fenyegető skót tájakon. Szuper szereplőkkel és számomra az új kedvenc párosommal, akikért végig izgultam.

Ezúttal sem csalódtam az írónőben — sőt! Csak még jobban megszerettem az írásait, a karaktereit és a történeteit.

Ha egy igazán izgalmas, kalandos történetre vágytok, egy vérbeli krimire, zseniális karakterekkel, rengeteg érzelemmel, szenvedéllyel, humorral és fordulattal, akkor ezt a sorozatot egyszerűen kötelező kézbe venni!

Brutálisan jó olvasásélmény volt ismét. Ti se hagyjátok ki! 💚

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.

Jud Meyrin - Lowdeni ​boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)

       📚 Könyvajánló 📚

Egy kotnyeles újságírónő

Egy kemény nyomozó

És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?

Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?

Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

Jud Meyrin ezúttal a ködös, esős, borús skót vidékekre kalauzol el bennünket – nem akármilyen hősökkel.

Egy nagyszájú, merész, minden lében kanál nő a főszereplőnk, Lottie. Mégis pont ez volt a varázsa. Azonnal megkedveltem őt. Ő az a tipikus újságíró, aki mindenhol ott van. A kemény, morcos Tristan Hunter legnagyobb bánatára.

Két teljesen ellentétes karakter, mégis pont ezért működnek olyan jól együtt. Ráadásul ezt csak tovább fokozzák a Lottieról terjedő szóbeszédek és pletykák egy korábbi magánéleti botlásról, ami miatt Tristan brutálisan bánik vele. Sokszor tényleg egy igazi seggfej volt. Még engem is bántott, mennyire megviseli ez az ügy a lányt, és mennyire rosszat gondol magáról – szerintem nem csak az ő hibája, ami történt.

Alapjáraton nagyon bírtam a pasast, amikor épp nem volt ennyire „szenya” Lottie-val. Mentségére legyen szólva, neki is megvoltak a saját ellenérzései és a múltból hozott traumái, szóval részben érthető volt a viselkedése.

Lottie viszont igazi kemény csaj. Vissza tud vágni, nem kell félteni, és ez nagyon tetszett. Az már más kérdés, mit mutat a külvilág felé, és mi zajlik benne belül – ezt nagyon jó volt végigkövetni.

A romantikus szál mellett a krimi is erős volt: eltűnt szomszéd, eltűnt pénz, wicca kultúra – minden adott egy izgalmas történethez. A sztori több szálon fut, csavaros és meglepő, nagyon jól felépített.

És akkor Lottie és Tristan… ha két ilyen erős karakter összekerül, vagy kinyírják egymást, vagy lángra lobban köztük minden. Itt az utóbbi történt. Imádtam, ahogy az írónő lassan, fokozatosan építette fel köztük a feszültséget és a szenvedélyt. Brutál jó volt a kémiájuk.

A nyomozás közben zsaruk, mellékszereplők, újabb rejtélyek tették még izgalmasabbá a történetet. Nagyon eszes, jól felépített cselekmény lett, tele titkokkal, fordulatokkal és meglepetésekkel.

Egy sötét, szexi, borongós skót hangulatú történet, ami egyszerre romantikus, krimis és érzelmileg is erős.

Bevallom, a folytatások fülszövegét direkt nem olvastam el, nem akartam spoilert. Annyi rémlett, hogy más párosok lesznek, de ennek a kötetnek a végén az is kiderült, hogy Tristan és Lottie története még közel sem ért véget – volt meglepetés bőven.

Minden percét imádtam! Sötét, tanulságos, pikáns, humoros – minden benne volt, ami kell. Az írónő zseniálisan adta vissza a helyszínek hangulatát és az érzelmeket is.

Kedvenc szereplőket avattam, és nagyon várom a folytatást!

Jó szívvel ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki egy igazán hangulatos, fordulatos és érzelmes olvasmányra vágyik. A Felföldi rejtélyekben mindent megtaláltok, ami egy tökéletes kikapcsolódáshoz kell.

Köszönöm az élményt! 💖

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.