Richelle Mead - Dermesztő ​ölelés (Vámpírakadémia 2.)

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.

Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel.

A könyv elolvasására a lehetőséget nagyon szépen köszönöm az Agave kiadónak! 💛

Erre az értékelésre nem kellett sokat várni. Az első rész után nem volt kérdés, hogy rögtön folytatom a sorozatot. Igaz, lehet kicsit lassabban kellett volna, mert a további részekre most várni kell.... Pedig ennek a vége után is azonnal venném kézbe a folytatást. De ha minden jól megy, akkor ami késik, nem múlik. 

Addig is mesélek nektek egy kicsit a második részről. 

Ismét mutatja a könyv gyors kiolvasása, hogy mennyire tetszett ez a rész is. Jobban mondva a tetszett nem is fejezi ki pontosan. Ha lehet ezt még jobban imádtam, mint az első részt. 

Itt ugye már jól ismertem a szereplőket, vagyis jobban mondva tovább bontakozott ki előttem a karakterük, a személyiségük. Hiszen minden résszel fejlődnek ők is. Imádtam ezt! 

Maga a történet ezúttal kicsit még komolyabb lett. Ahogy a fülszöveg is elárulja, a gondtalannak hit életüket a szereplőknek egy váratlan és brutális gyilkosság szakítja meg. Az egyik híres mora családot végzik ki a vérszomjas strigák. Ez pedig haraggal, félelemmel, találgatássokkal és még sok mindennel jár. Hiszen úgy fest az eddiginél is jobban kell vigyázzanak a morákra. És természetesen az őrzők is magukra. 

Míg az első részben megismerhettük a szereplőket, ott inkább a fiatalos, iskolai problémákon, személyes részeken volt a hangsúly. Itt pedig a strigák elleni küzdemen és védekezésen. Igaz a romantikus, szerelmi szálak ebből a részből sem hiányoztak. Sőt! Itt maxi fokozatra kapcsolatra az írónő ezeket a részeket. De mivel ezúttal is kaptunk ilyen téren is újdonságokat tőle, nem csak ezen volt a hangsúly, így abszolút tökéletesen megvolt az egyensúly a cselekményszálak között. 

Hogy ismét egy lehengerlő, egy ültő helyben kiolvasós és nagyon szerethető regényt kapjunk. 

Mint mondtam hőseink is tovább fejlődtek. Rose például. Ha az első részben önfejű, hirtelen haragú és hirtelen döntött, néhol meggondolatlanul, addig itt meglepően felnőttként viselkedett. Na jó nem minden helyzetben, de azért ahol épp nem, ott érthető volt az érzelmi része miatt. De többségében meglepően józanul és felelősségteljesen próbált viselkedni. Nyilván ő is kezdi felfogni és érteni a felnőttek mit miért tesznek. Hogy miként lehet jó őrző, vagy egyre jobb. Tetszett ez benne. Noha azért szerencsére sok helyzetben nem hazudtolta meg önnagmát és azért megmaradt nekünk az a jó humorú, vagány csaj, akit megszerettünk az első részben. 

Igaz itt számára, ahogy említettem még több érzelmi rész jutott ki. Hiszen szerelmes az idősebb tanárába, Dmitrij-be. Valamint itt van neki a vele egykorú társa, aki odáig van érte: Mason. És akkor felbukkan még egy varátlan szereplő is. Rose-nak van min töprengenie. Megélni az érzéseit, mérlegelni mi volna a helyes és jó magának. 

Az elsőnél nekem óriási szerelem lett Dmitrij. Most mégig sokat nőtt a szememben Mason. Egy vicces, helyes, rendes srác. Aki imádja Rose-t. Aki próbálná ezt értékelni, aztán kiderül ez miként sikerül vagy sem. Lehet, hogy vele tényleg jobban járna a lány? Mint a pár évvel idősebb tanárával, akivel ráadásul egyszer mindketten Lisa testőrei lesznek? 

És itt van még nekünk Adrian Ivaskhov. 💘💘 Ez a pasi rögtön elrabolta a szívem. Ő is mora, egy híres nemesi család sarja, akárcsak Lissa. Már a neve említésére annyi emlék jut eszembe. Annak idején sok szép pillanatot élhettünk át hála Adrian-nek. A barátnőm oda meg vissza volt érte. Nekem is tetszett, szimpatikus volt, de én Dmitrij párti voltam. 

Most ez is átértékelődött bennem. Adrian annyira.... egyszerűen rögtön képes az ember lányát levenni a lábáról. Jó lehet nem Rose-t, mert ő szókimondóbb és erősebb ennél, de engem azonnal az ujjai köré csavart a pasi. A modora, ahogy a leírások alapján elképzeltem, a kis beszólásai, a húzzuk egymást pillanatai Rose-zal. Odáig voltam értük. Mivel ők hasonló szókimondó, humoros, kissé öntelt személyiségek is, nagyon hasonlítanak egymásra. Aztán kiderül, hogy ez jó-e vagy sem..... 

Mindesetre imádtam, hogy immár Adrian is része a sztorinak. Nem kicsit dobta fel. 

Itt volt még Lissa, Christian, akik továbbra is kedvencek. A szerelmes pár, akiknál dúl a love. Jó volt látni, hogy Lissa is jobban van. Kiegyensúlyozott és boldog. 

Igaz mindezekre árnyékot vetnek a gyilkosságok. Sötétséget, félelmet hoznak a sztoriba. De kellő mennyiségben. Van itt szerelem, szeretet, humor. Mindezek tökéletesen egyensúlyban vannak a regényben. 

Jó volt jobban bele látni az egész hierarchiába a morák között. Hogy ezúttal nem az iskolai történéseken volt a hangsúly, hanem a mora családokon. Az őrzőkön. Tetszettek a sztoriba szőtt új szereplők. Okoztak ők is meglepetéseket. 

Az egész sztori. Ahogy szőtte az írónő. Fantasztikus volt. Szerintem még hamarabb kivégeztem mint az elsőt. 

Csupa érzelem volt.  Új karakterek, régi kedvencek és azok is, akiket nem annyira szerettem. Aztán ki tudja.. Hiszen teli volt fordulatokkal a történet. 

Sajnos nem mindig csak jókkal. Az első nem, de ennek a résznek sikerült előcsalnia a könnyeimet. Reménykedtem, hogy ne az történjen amire tippeltem... Ahogy a fülszöveg írja: A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel. Túlságosan nagyot. Ez a pillanat nagyon szíven ütött..

Ez most minden szempontból komolyabb rész volt Ezért is várom elképesztően a következőt. Nem minden momentumával értettem egyet és szerettem, de sajnos a való élet is ilyen.... Néha, sokszor igazságtalan.

Összességében viszont ezt is nagyon szerettem. Jó volt újra Rose-zal kalandozni. Megismerni és találkozni Adrian-nel. Kötetni az eseményeket a már megismerte karakterekkel, újakat megismerni. Kismillió érzelmet átélni olvasás közben. Boldogságot, nevetést, töprengést, érzelmi viharokat, szeretetet és szerelmet. Félelmet, reménykedést, bánatot és fájdalmat. Mindenből kijutott. 

Mégis ezúttal is remekül adott át mindent az írónő. Egy tökéletesen második részt kaptunk a sorozathoz. 

Izgalmas, fordulatos, megdöbbentő. 

Csak ajánlani tudom Nektek ezt a részt is. Még mindig bámulatosan írja le Richelle számunkra a világot amit felépített. Amiről részről részre egyre többen tudunk meg. Jövünk rá, hogy minden összefügg mindennel. Kapjuk a meglepetéseket. Imádtam olvasni! 

Néhol fájdalmas volt, de összességében egy lehengerlő, fantasztikus folytatás volt. Szerelemmel, humorral, érzelmi viharokkal, harcokkal és még sok más remek hozzávalóval fűszerezve. Olvassátok el ti is, szeressétek. Kövessétek Rose és társai nem hétköznapi kalandjait. 💛

Idézetek: 

" - Szóval nem jönnek be az idősekk pasik mi? - élcelődött Adrian amint egyedül maradtunk. 

   - Csak képzelődsz - közöltem vele. Nyilvánvaló, hogy a letaglózó szépségem elvette az eszed. 

   Adrian elereszette azt a vonzó nevetését. 

   - Ez teljes mértékben lehetséges. " 

---------------------------------------

" Volt a srácban valami fura. Az arrongáns modora idegesített....ezzel együtt élveztem a társaságát. Lehet, hogy a nagyszájú énem felismerte a lelki társát. " 

----------------------------------------

"A szerelmet nem lehet erőltetni, döbbentem rá. Az vagy megvan, vagy nincs. Ha nincs, akkor tudni kell beismerni. " 

----------------------------------------

" De amikor elaludtam, Adrian Ivaskovval álmodtam. " 

-----------------------------------------

" Minden elpusztul egyszer. De nem minden marad halott. " 

------------------------------------------

"– Vannak nők, akik úgy gondolják, szexinek tűnök a dohányzástól.

– Szerintem csak azért szívod őket, hogy legyen időd gondolkozni, amíg kitalálod a következő szellemes megjegyzésedet.

Adrian köhögni kezdett a füsttől, mert szívás közben nevette el magát. "

------------------------------------------

" Egyre több az önuralmam, de amikor valamitől kiborulok, általában zsigerből ütök, és csak utána nézem meg, hogy kit találtam el. " 

-------------------------------------------

" Nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül, hogy tudná az ember, mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb bármely rabtartónál. " 

Értékelés: 

Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, akkor KATT IDE és szerezzétek be a kiadó oldalán.

Richelle Mead - Vámpírakadémia (Vámpírakadémia 1.)

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

A könyv elolvasására a lehetőséget nagyon szépen köszönöm az Agave kiadónak! 💙

Picit tartottam olyan szempontból, hogy én igen, szeretem, olvasok fantasy regényeket, de nálam a vámpírok már az Alkonyat vége óta leáldozóban vannak. 

Mégis úgy fest, hogy nem mind. 

Este elkezdtem a könyvet és hajnali 4 órára ki is végeztem. Azt hiszem kezdésnek ez már elég árulkodó arról, hogyan is tetszett a Vámpírakadémia sorozat első része. 

Imádtam! 

Már akkor óriási volt az öröm mikor kiderült, hogy a kiadó újra kiadja őket. Hiszen ma már lehetetlenség beszerezni a köteteket. Ráadásul még sokkal szebb, gyönyörűbb, új borítókkal. 

Szóval elkezdtem és pillanatok alatt beszippantott a világ amit Richelle Mead bámulatosan épített fel. 

A jól ismert sima vámpíros sztorikhoz képest, ő ezt egy egészen új szintre emelte. Ezen belül is új fajokat alkotott meg. Ráadásul tette mindezt úgy, hogy a részletes, pontos, cseppet sem túlzó, hanem tökéletes leírásaival mindent magunk elé tudunk képzelni. Sodort magával a történet. 

Imádtam nála a részletes leírásokat. Legyen szó akár helyszínekről, magáról az iskoláról, a karakterekről, a cselekményekről. Mindenről pont úgy ahogy lennie kellett. 

Egy jól olvasható, pörgös regény. Remek sztori, szuper karakterekkel. 

Hősnőnk, aki mesél nekünk, Rose. Aki még amolyan főszereplője mellette a regényben az Lissa. Aki egy híres mora család utolsó élő tagja. Rangos helyet foglal ez a társadalmukban. Rose pedig nem csak jó, hűséges barátnője, hanem a védelmezője is. Na jó hivatalos még nem a testőre, mert iskolába járnak, de Rose reméli, hogy egyszer az lesz. 

Vannak az őrzők, mint Rose, akik védelmezik a morákat, mint például Lissa. Ők mind együtt járnak a Vámpírakadémiára. Ki, mit tanul. Miközben a sztoriban felmerülnek a szokásos már-már gimis rivalizálások, fiús és egyéb problémák. 

Megismerhetjük Rose-t, aki meséli nekünk a sztorit. Mondanom se kell, hogy azonnal szimpatikus lett a karaktere. Nem egy visszafogott, csendes lányról beszélünk. De még mennyire, hogy nem. Sőt! Egy igazi vagány, lázadó lány. Aki okos, erős, igaz még néha kissé önfejű. Mégis hű társa és barátja Lissának. Remek úton halad affelé, hogy kiváló őrző legyen. Igaz ehhez benne van a pakliban a tanulás. Másoktól, vagy akár a saját hibájából is, a lényeg végül ugyanaz. 

Képes tanulni a hibáiból, fejlődni. Még akkor is, ha néha igencsak forrófejű. Ugyanakkor egy jó humorú, jó fej fiatal lány. Én rögtön megkedveltem és ez maradt is végig. Nagyon jókat szórakoztam rajta, vele.

Lissával szintén ez a helyzet. Annyi, hogy az ő szála nekem néhol komolyabb volt. Persze maga a cselekmény is, de nála voltak erősebb részek. Azért sokszor, sőt mindig kell oda mellé Rose.

Szerettem ahogy átjött a kettejük közti védelmező és baráti kapcsolat. 

Igaz ha választani kell, akkor egyértelmű, hogy a nagy kedvenc karakter nekem: Rose. 

Vagy például Dmitrij. Szerintem őt sokatoknak nem kell lehet bemutatni. Remélem jó sokat olvastátok már ti is a sorozatot. És nektek is ismerős ez a dögös, orosz őrző pasi. Aki komoly, félelmet keltő, mégis szexi férfi. Aki mindenkinél komolyabban veszi a feladatát, hogy vigyázzon arra a személyre, akinek az őrzésére felkérték. 

Szerintem nem kell mondanom, hogy imádtam őt! Akárcsak a Rose és az ő karakterének alakuló szálát. Örülök is, hogy elérhető közelségben van a sorozat második része. 💕

Viszonylag sok szereplőt vonultat fel a történet. Kezdve az iskolai személyzettel, őrökkel, a tanulókkal, akik hol ellenségei, hol barátai Rose és Lissa párosának, a családtagokig bezárólag. Mégsem volt egy útvesztő. Abszolút jól lehetett nyomon követni mindenkit. 

Természetesen voltak akiket nagyon kedveltem. Masont például. Vagy Christiant. Hatalmas formák a srácok is, nagyon bírtam őket. De természetesen milyen történet lenne utálatos karakterek nélkül ugye? Mia például.... Hát jesszuskám.... Na de lássuk be, így volt kerek egész a történet. 

Megismerhettük ezeket a fajokat, kik is ők most, kik voltak a múltban, tényleg mindent megtudhattunk róluk. Nyomon követhettük miféle galibákba mászott bele mindig Rose. Mik történtek Lissával. Közben az életüket, a személyiségüket is megismerhettük. Láthatjuk a szép lassú fejlődést rajtuk. 

Voltak itt vicces, vidám, boldog pillanatok. De sötét fellegek is, ármánykodás, titkok, könnyek, félelem. 

A fiatalkori problémák, iskola harcok mellett, családi témák, barátságok és ellenségek. Miközben egy valami sokkal nagyobbtól való félelem is átjárta a történetet. Hiszen van egy faj, a strigák, akik vadásszák Lissa fajtáját. Nem véletlenül vannak a morák mellett az őrzők. 

Egy összetett történet, egy remekül felépített világban.

Engem azonnal beszippantott. Nem is engedett, amíg ki nem olvastam. Nagy kedvencem lett Rose, Dmitrij, Lissa és még akadtak ilyen szereplők. Vagy akiket nem kedveltem. 

Csupa érzelem. Félelem, aggódás, szeretet, szerelem, irigység, boldogság, vidámság, szomorúság, könnyek. 

Tökéletes kezdete a sorozatnak. Amiben már most sok mindent megtudhatunk erről a világról. A sötét és világos oldaláról. Sok titokról hull le a lepel. Volt itt meglepetés nem kevés. Az írónő egy pillanatra sem hagyott unatkozni. Imádtam ezt! Összességében az egészet! 

Azért mindig kiderül, hogy lehet még ebben a témában is jó regény sorozatot írni. 

Ha netán még nem olvastátok a sorozatot, akkor éljetek a lehetőséggel, hogy a kiadó csodás új külsővel újra elhozza nekünk. Higyjétek el, van ami nem elcsépelt vámpír téma. A Vámpírakdémia nem az. 

Egy lehengerlően kitalált és megalkotott világot mutat be. Remekül felépített karakterekkel. Mozgalmas, fordulatos cselekménnyel. Izgalmakkal és érzelmek sokaságával. Ha egy igazán jó kis kikapcsolódásra vágytok, egy másik világban, akkor ez a Ti regényetek is! 

Én ezúton is mégegyszer nagyon köszönöm a lehetőséget a kiadónak! Egy élmény volt! Megyek is a Dermesztő ölelésre. 😉

Idézetek: 

" -Téged időnként meg kell menteni. Szerintem te szereted, ha időnként megmentenek, csak soha nem ismernéd be. " 

" Időnként magányosnak fogjuk érezni magunkat. Időnként el kell halasztanunk a szórakozást. Lehet, hogy nem tudjuk azt az életet élni, amit szeretnénk. De ennek így kell lennie. Megértettük egymást, megértettük, hogy másokat kell védelmeznünk. A mi életünk soha nem lesz könnyű. " 

" Mindig is így mentek a dolgok kettőnk között. Én vagyok az, aki a tettek mezejére lép, aki gondoskodik arról, hogy történjenek a dolgok – időnként akár nagy kockázatot is vállalva. Lissa elméletibb alkat, ő az, aki kigondolja a terveket, és gondosak körbejárja őket, mielőtt cselekedne. " 

"[…] amikor találkozott a pillantásuk, a levegő úgy felszikrázott közöttük, hogy csoda, hogy hanyatt nem vágódtam. " 

" Haboztam, pedig Dmitrij pont ettől óvott. Ekkor hirtelen megjelent ő maga, és úgy rombolt végig a folyosón, mint maga a Halál a vadnyugati viharkabátjában. " 

" Mint már mondtam, olyanok voltak, mint a halál serege. Szerintem te így is elég vad vagy, Rose, de ha olyanná válsz, mint ők, akkor egy szép napon nagyon komoly károkat leszel képes okozni. Még én sem merek majd kötözködni veled." 

" – Tavaly dolgozatot kellett írnom Oroszországból és a Szovjetfúzióból.

  – Szovjetunióból. " 

Értékelés: 

Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, akkor KATT IDE és szerezzétek be a kiadó oldalán.

Péntek Tünde - Csak még egy perc

Sosem ​kellett volna találkozniuk, ám a végzet mást szánt nekik.

Dominique Lemieux nem csak luxusingatlanok értékesítésével szerzett magának hírnevet… A francia felső tízezer köreiben hedonista, szexi agglegényként tartják számon. Habár világéletében habzsolta az élvezeteket, és egész Párizs a lába előtt hever, mégis úgy érzi: valami hiányzik. Fásultságából és a kapuzárási pánik okozta szorongásából csupán az zökkenti ki, amikor hőn szeretett nagymamája egy rejtélyes feladatot bíz rá.

Temesvári Emese álmai sosem voltak nagyratörőek. Csak egy biztos munkára és párkapcsolatra vágyott. Ám az élete egy csapásra összeomlik, amikor fény derül párja hazugságaira. Úgy érzi, változtatnia kell, ezért jelentkezik arra a külföldi álláslehetőségre, amelyhez eddig nem volt bátorsága.

Dominique egy családi ügy miatt érkezik Prágába, Emese pedig azért, hogy felejtsen. A lány szívét összetörték, a férfi pedig női szívek szilánkjain gázol át, mióta az eszét tudja. Egy világ választotta el őket, ám a reptéren útjuk mégis keresztezi egymást. A véletlen találkozás pedig olyan események láncolatát indítja el, mely nem csak kettőjük életét forgatja fel.

Péntek Tünde regényében az „Arany város” macskaköves utcáira kalauzolja az olvasót, ahol egy nagyívű szerelem bontakozik ki a történelem árnyékában. A szenvedélyben és izgalmakban bővelkedő történet egyúttal érzelmi utazásra is invitál, megmutatja, hogyan tanuljuk meg szeretni egymást és elfogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt.

A Facebook-on már egy picit meséltem nektek erről a regényről. 

Láttam én már a megjelenés előtt is, de konkrétan pár nappal előtte futottam bele úgy, hogy rá is mentem az oldalra, elolvastam a fülszöveget. Ami engem rögtön megvett. Ezzel az szuper rajzos borítóval. Na mondom akkor egy újabb könyv a listámra, amit várhatok. Szerencsére tényleg már csak napok kérdése volt. 

Hétvégére hozhattam is magammal haza. Szombat este pedig elkezdem. Abban a pillanatban be is szippantott. 

Persze sok-sok regény lehet amit szeretünk, odáig vagyunk érte, de én úgy vagyok vele, hogy igazán ritka kincs, ha akadnak ilyenek, amikről nem is tudom már tényleg egy külső, egy fülszöveg, az első mondatok, oldalak után tudom, hogy ez igenis telitalálat lesz, na ezek valóban ritkák. Nekem a Csak még perc ilyen volt. 

Egy igazi gyöngyszem ez a regény. 

Ráadásul egy első könyves írónő tollából. Elolvasva pedig ezt meg nem mondtam volna. Még utána is néztem és írta is az írónő ahogy beszéltünk picit. Nehogy hülyeséget írjak. 😁 Simán állíthatom, hogy a legnagyobbakat, és a magukat annak hívó írókat megszégyenítően írta meg ezt a regényt. 

Valami lehengerlően. Gyönyörűen fogalmazva, mindent pont úgy és annyira kifejtve ahogy kell. Csodálatosan kaptuk vissza a helyszínek, cselekmények leírásait. Egy igazi élmény volt olvasni. 

És akkor még amilyen karaktereket megalkotott.... Hát Wow! Magáról összességében a sztoriról nem is beszélve. Semmi elcsépelt nem volt benne. Izgalas, fordulatos, gyönyörű. Csupa érzelem. Hol nevettem, hol sírtam. Megismertem, nyomonkövettem Emese és Dominique életét, a sorsuk alakulását. Szerettem, aggódtam. 

Tényleg milliónyi érzelmet élhettem át. Sokszor egy igazi érzelmi cunami volt, mégis azt mondom, hogy abszolút megérte átvészelni. Hagyni, hogy magával sodorjon. Mert ami végül utána maradt, az bámulatos.

És ha már szereplők.... 

Velük kapcsolatban még egy óriási plusz pont volt számomra a váltott szemszög. Csak nőire tippeltem, de imádtam, hogy nem vált be a tippem. Rengeteg pluszt adott a történethez Emese szemszöge mellé Dominique-é. Annyira imádtam! Eleve mindig jó a férfi szereplők gondolataiba bele lesni. Hát még most. Odáig meg vissza. Na de hamarosan rá is kitérünk.

Emese. 

Egy aranyos, szorgalmas, ügyes fiatal nő. Aki úgy tűnik boldog párkapcsolatban él. Nos ez az egész pillanatok alatt, alapjaiban omlik össze. A lány érzelmeivel együtt. Teljesen maga alatt van, kiábrándult. Magát is okolva amiért ilyen helyzetbe került. Mondanám, hogy ritka helyzetbe, de sajnos manapság is sok ilyen esetről hallani...  Kegyetlen módón csalódik az erősebbik nemben. 

Viszont ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó. Mégha ő most még reménytelennek is látha mindezt.

Fogja a kis életét, összetört szívét, megrendült bizalmát és elfogadja a cége felajánlott állását Prágában. 

Itt hozzá kell tennem, imádtam ezt a szálat. Hogy végre nem az a nagyon elcsépelt helyszín került a regénybe, amiről már milliószor olvastunk, hanem Prága. Őszinte leszek ezután én is nagyon szeretnék eljutni oda. A már említett lebilincselő leírásoknak hála egy igazán hangulatos, csodás várost láttam magam előtt. A regény minden évszakban bemutatja nekünk. Minden helyszínét magam elé tudtam képzelni. Sőt! Emese és Dominique társaságában én is ott lehettem velük. A száz tornyú városban. 

Párizs, Róma, London, Los Angeles, New York. Persze ezek is csodásak és szerintem legtöbben szeretnénk  mind kipipálni, hogy volt szerencsénk látni őket. De nekem most ilyen lett Prága. Egy város, ami szerintem nem mindig kapja meg a neki járó figyelmet. Mert valóban egy gyönyörű helyről beszélünk. Ugyanakkor hálás vagyok ennek a regénynek, hogy így mutatta be nekem. Hogy én magam is nemcsak magába a történetbe szerettem bele, szerettem meg a szereplőket, hanem megismertem és megszerettem ezt a mesés várost is.

Emese tehát ide utazik az új munkája miatt. A szülei nem nagy örömére. Ők annak örültek volna ha visszatér a Balaton-parti kisvárosba és ott él ahogy ők. Emese azonban már a mai kor lánya. Aki karriert épít, eltartja magát. Nem pedig ahogy régen volt szokás, hogy ő otthon míg a férj dolgozik. Ez nagyon szimpatikus volt benne. 

Hogy ezek a fájdalmas történések, csalódások után is képes felállni és tovább menni. Sőt, meglépni azt, hogy egyedül egy idegen országba költözzön, ott éljen és dolgozzon. De mivel remek abban amit csinál, élvezi is, ezt az akadályt is simán vette. 

Egy erős, okos, rögtön szimpatikus fiatal nő. Aki keményen dolgozik, kiáll azért amit akar, még ha rosszalják is például a szülei. Azonnal megszerettem a karakterét. Tud szerény, elpirulós lenni, de szókimondó, kemény csaj is. Pláne, ha egy nőcsábász, nagyképű férfiról van szó.

Emese nem véletlenül jött még az országból is el a férfiakban való csalódása után. Erre itt az első ember akinek a prágai szél a karjaiba fújja az egy ilyen férfi.

Ő Dominique. Egy híres Párizsi luxusingatlan közvetítő cég igazgatója. Ami amolyan családi vállakozás, de ő van az élén. Szereti amit csinál, jó is benne. Ebben az esetben egy kicsit tipikus férfi. Ördögien jóképű és szexi természetesen. Hajjj.... De még mennyire. Egy igencsak dögös pasinak lehet elképzelni az írónő leírásai alapján, amik kellően részletesen ehhez. 

Egy férfi, aki jómódú, remek munkával, ilyen kinézettel, alap, hogy nők sokasága hever a lábai előtt. Ő mégis ahogy várható, csak a szórakozásnak él. Esze ágában sincs lekötni magát. Mint a testvére, aki boldog férj már régóta. Neki nem hiányoznak az elvárások, amiket az ő családja is támaszt felé. Család, feleség, gyerekek. Egy negyven éves férfi, de ő nem vágyik ezekre. Kielégítik a futó kalandjai. 

Szerintem nem árulok el nagy titkot ha elmondom, hogy lehet, hogy ennek a gyönyörű férfipéldánynak is változni fog előbb utóbb a véleménye erről a dologról....💘

Szép lassan, az egymással való találkozás után majd mindketten másként gondolják ezt.

Ami megmosolyogtató, vicces. Ugyanakkor szikrázó is. Már az első találkozás alkalmával izzik a levegő kettejük között. De jelent esetben Emesének egy ilyen férfi kell most utolsóként az életébe. Minden erejével igyekszik ellenállni Dominique vonzerejének. Ami lássuk be, írtó nehéz.

Nekem sem sikerült. 

Annyira szerettem nyomon követni, hogy miként ismerhetjük meg őket. Ezt a látszólag két teljesen külön világból származó embert. Szó szerint. Más országokból, kultúrákból valók. Más anyagi körökből. Mert ha azt is mondjuk nem minden és nem számít a pénz, sajnos de. 

De náluk ez jól is van így. Emese egy olyan nő, akinek elég az, boldog azzal ami neki jutott. Tökéletesen elboldogul az életben. Dominique szintén azzal amit megszokott és amiért ő is megdolgozott. Mégha néha nem is egyeznek, attól lehet vajon közös jövője ennek a két embernek? 

Megismerhetjük szépen folyamatosan az életüket, a múltjukat és jelenüket. A családjukat. Emese szüleit, barátnőjét, aki hatalmas forma, Adri. Dominique igen népes családját. Antoine-t, nagyon kedveltem. Ő a testvére. Valamint a nagymamája. Aki tipikus nagyi, óriási forma, azonnal a szívem csücske lett.

Ha már a Prágai élet, akkor itt van még Emese munkatársa és új barátja, Günter. Hatalmas figura, imádtam őt is. Természetesen akadnak itt kevésbe szerethető karakterek. Gondolok itt két hölgyre. Hát egek.... Azt az irritáló jó eget.... Huhh....Még most is nagy levegőt kell vegyek, ha eszembe jutnak... De másfelöl, le a kalappal, mert persze ők is így kellettek a történetbe. 

Egy szócsatákkal, előítéletekkel induló kapcsolat története. Nyomonkövethetjük miként kezdődik és alakul Emese és Dominique románca, szerelme. Miközben az írónő tökéletesen formálja az ő történetüket, őket magukat is. Csodás volt mindezt végigkövetni. 

Hogy miként birkóznak meg a félelmeikkel, az elvárásokkal,a bizalmatlansággal, az ármánykodásokkal. 

Ugyanis a sok szép Prágai pillanat mellé ezekből is kijut. Romantika, szenvedély, szerelem, szeretet. Munkahelyi csavarokkal, családi kapcsolatokkal, problémák, meglepetések....

Az elején, a fülszövegből azt hittem ez egy szórakoztató, romantikus regény lesz. Közel sem csak az volt. Tökéletes meglepetésként kaptam a történet olvasása közben bele egy komoly szálat. Ez totálisan új fordulat volt nekem. De annyira többé tette a történetet. Azt nem igazán mondhatom, hogy feldobta, ahhoz túlságosan fájó momentum ez.

De ahogy mégis mindez bele volt szőve a sztoriba, az elképesztően megindító. Szomorú volt, de ugyanilyen gyönyörű is. Voltak olyan pillanatok, hogy.... még most is megkönnyezem... Hát mikor olvastam meg is siratott. 

Ez sem csak egy szimpla szerelmes történet. Annál sokkal több. Történelem, bemutatja családok összefonódását hála a nehéz időknek. Boldog újratalálkozások, fájdalmas igazságok. Keserű és édes. Mégis annyira gyönyörűen beleszőve ebbe a sztoriba. Így lett kerek a Csak még egy perc. 

Bámulatos volt olvasni mert nem számítottam rá. 

Mindezek megkapó, észveszejtő keveréke ez a regény. 

Egy csodás szerelem története. Ami az első pillanatoktól csupa tűz és szenvedély. Nagyon hamar megkérdőjelezik hőseink mindazt, amit ezzel az érzelemmel kapcsolatban fogadtak meg. Imádtam végigkövetni ezt a mindent elsöprő szerelmet. Ami hol mosolyogtató, vidám, boldog, tüzes. Néha szomorú, kételyekkel teli, fájdalmas, titokzatos. Nem volt egyszerű dolguk.

Nagyon tetszett minden szál, csavar amit adott a történetnek az írónő. Már-már egy kis thriller, krimivel is megspékelve. Volt itt minden.......

A romantikus, szenvedélyes részek is remekül megírva. A már említett beleszőtt szál is, a családi momentumok. A nehézségek, mert az is kijutott. Fordulatos, meglepetésekkel teli, hogy végül tökéletesen érjenek össze a szálak.

Egy igazán lenyűgöző regény, ami a száztornyú város utcáin játszódik. Csupa romantika és történelem. Múlt és jelen. A kérdéses jövővel. Annyira imádtam! 

Nemtudom honnan jött még Bon Jovi, de ahogy az egész átszőtte a sztorit, óriási öltet. Imádom! Akárcsak magát Bon Jovit és a zenéjét. 

Első este, jobban mondva, volt az már késő éjszakais, még félre is raktam, hogy ne legyen olyan hamar vége. Így tegnap fejeztem be, de nehéz szívvel. Olyan értelemben, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Persze, kíváncsi voltam milyen véget szán a történetnek az írónő, de sajnáltam is. Annyira olvastam volna még róluk. 

Belelopták magukat a szívembe. Emese és Dominique. A történetük mindenestül. Gratulálok az írónőnek ehhez a csodához! Első regény, de annak igazán elképesztő! Mintha már sokadik lenne. Gyönyörű, fantasztikus írás. 

Csak ajánlani tudom mindenkinek! Ahogy mondtam, nem csak egy romantikus sztori. Ez annál sokkal többet ad. Tanulságos, élethű. Hol vidám, hol szomorú. Érzelmek sokaságát felvonultatva. Lehengerlő, azonnal szerethető szereplőkkel, ezek ellentéteivel is....😅 

Olvassátok el Ti is! Szeressétek! Én imádom! Biztos vagyok benne, hogy még nem egyszer lesz  újraolvasós. Óriási élmény volt Emeséékkel ez a Prágai kaland. Kihagyhatatlan! 

Adjatok esélyt Ti is az írónő első regényének! Higyjétek el, nem fogjátok megbánni! 💙💜

Egy szórakoztató romantikus sztori, komoly témákkal tűzdelve. Vár Titeket is a Száztornyú város, Párizs és a Balaton is. Én imádtam ezt a kalandot! 

Idézetek:

" - Mennyire ismered Európa térképét, Monsieur Párizs? 

  - Áh, tudom már! - csapok a fejemre. - Van az a kicsi ország, ahonnan Drakula is jött. 

  - Szerinted úgy nézek ki, mind egy román, aki ugyanonnan származik, mint Drakula? - csattant fel Emese. " 

" Muszáj lesz találkoznia velem. Feltéve, ha addig nem fúj össze minket a prágai szél. Ebben a kiszámíthatatlan őszi időjárásban még bármi megtörténhet. " 

" Még késő este az ágyban fekve is azon merengek, hogy Isten a nők kedvéért teremtette-e a francia férfiakat a világra. " 

" Ismét csak egy nő és egy férfi voltunk, akik őrülten vágytak egymásra. " 

" Most vagy soha, te sem élsz örökké. Használd ki a lehetőségeket, és élj egy kicsit! " 

" Most vagy fiatal, most vagy gyönyörű és most vagy szabad. Ez az élet, Emese. A te életed, amiről a dal is szól. Hidd el, Bon Jovi már csak tudja....." 

" Prága nem enged el engem....ennek a kedves anyácskának karma van " - mondta egyszer egy barátjának Kafka. 

" A lelkem mélyén érzem, várnak még rám szebb napok is. Ami pedig elmúlt, azon felesleges búslakodni. Csak így van értelme.... " 

" Teljes lelki nyugalommal sétálok át a hídon, nem frusztrál a tömeg, nem mások diktálják a tempót. Megcsodálom az összes szobrot, az elém táruló panorámát a várral és Prága ezer tornyával együtt. " 

" A sors nagy játékos, ha valamit el akar intézni, akkor annak megtalálja a módját, bármennyire is tiltakozol ellene. " 

" December számomra az életre kelt tündérmese. Hóesés és jégvirágok, mézeskalács és fahéjillat, forró csoki és forralt bor, mikulásvirág és karácsonyi kaktusz, angyalok és rénszarvasok, díszkivilágítás és fényvillamos, ajándékvásárlás és csomagolás. " 

" Prágában szinte minden sarkon lehet találni karácsonyi vásárt és betlehemet, az utcák pedig éjszaka is ragyognak a fényfüzérektől és a világító ünnepi diszítéstől. Az ember jóformán azt sem tudja, hová nézzen, annyiféle karácsonyi inger éri a száztornyú városban. " 

" - Csupán szerelmes vagy. Most már te is tudod, hogy nincs olyan messze egymástól a mennyország és a pokol. Ha nagyon szeretsz valakit, akkor az nagyon tud fájni. De attól szép, hogy elmúlik. A fájdalom is, és a boldogság is. Ezek váltogatják egymást. Csak a szeretet állandó. " 

Értékelés: 

Ha Ti is kedvet kaptatok akkor rendeljétek meg a regényt ITT, vagy várunk Titeket az Álomgyár könyvesboltokban. 

Valamint ha szeretnétek személyesen találkozni az íróvel és dedikáltatni akkor a Könyvhéten megtehetitek. Gyertek! 😍😊

KATT IDE AZ ESEMÉNYÉRT

A végére pedig nem hagyhatom ki, egy kis zenei válogatás. Ha elolvassátok a történet rá fogtok jönni miért :)

KATT

Whitney G. - Alapos ​kétely

A farkamnak megvan a maga étvágya – ami nagy és igen sajátos étvágy. Olyan nőt akar, aki szőke, formás és lehetőleg nem egy kibaszott hazudozó. (Hogy miért, az egy külön sztori.)

Menő ügyvédként nincs vesztegetni való időm párkapcsolatra, ezért névtelen csevegéssel és interneten megismert nőkkel elégítem ki az igényeimet.

A szabályok egyszerűek: egy vacsora, egy éjszaka, zéró ismétlés.

Ez csak alkalmi szex. Nem több, nem kevesebb.

Legalábbis így volt egészen Alyssáig.

Ő egy 27 éves ügyvédnő, könyvgyűjtő és állítása szerint a legkevésbé sem vonzó. Elvileg jogi tanácsokat adtam neki késő esténként, és rábízhattam a heti kalandjaim részleteit.

De aztán bejött a cégemhez egy interjúra. Egy hallgatóknak kiírt gyakornoki pozícióra… És rohadtul megváltozott minden.

Az év egyik legerotikusabb könyve, amiben a forró jelenetek mögött mély lélektani összefüggések bontakoznak ki a múltbéli drámák felszínre kerülésével.

Hagyd, hogy elraboljon!

A Felmondólevélben már említettem nektek ezt a bizonyos Withney G. regényt. Azzal a bizonyos első mondattal a fülszöbvegben. Ami anno, első olvasásra ott akkor azt mondtam, hogy ebből ennyi elég is volt. 

Sajnos elég sok ilyennek gondolt, valóban rossz, minősíthetetlen regény van. Amik olyanok, hogy már-már egy pornófilm minőségibb. Mert igenis egy romantikus, erotikus regény is lehet igényes, szórakoztató. Lehet jó a témájában. 

Mint végül most kiderült ez a regény is ilyen kivétel. Ismét ezer hála a kiadónak az ajándék Felmondólevélért! Így olvastam el az írónő ezen könyvét az Alapos kételyt is. 

És lett akkora kedvenc mint az előző, első olvasott regényem tőle a szerzőtől.

A pillanat itt is megvolt, igaz nem csak az elején, hogy a szexi és végtelenül dögös főhősünk, Andrew igencsak mocskos szájú, szókimondó tud lenni néha. Ezt néha sokalltam a regényben, de oké elnézem. Az erotikus részek is itt most némiképp több volt, mint én szükségesnek gondoltam volna. 

De ettől függetlenül szzerencsére maga a sztori jó volt. Néhol kicsit dark. 

Ugyanis például Andew karakterét szerintem  a legvégéig nem igazán lehetett kiismerni, megismerni. Egy igen titokzatos férfi karaktert alkotott meg az írónő. Talán ezért lett mégis hamar a kedvencem.  Egy igazán izgalmas karakter lett ő.

Egy idő után kezdett ugyan fény derülni az életére, a múltjára. Miért lett belőle az a férfi, akit a regény eleje óta ismerhetünk? De az igazi válaszokat majdnem a regény vége adja meg. Mégsem volt zavaró, vagy épp hiányérzetem ez miatt. Remekül volt megoldva így. 

Így is ugyanúgy végig fenntartotta az érdeklődésem a sztori. Egy délután kezdtem el, aztán végül este tudtam rendesen belemerülni. Valamikor hajnali 1 körül tettem le, nagy nehezen, hogy azért csak kéne aludni kicsit. Akkor már nem volt sok a végéből. De a nagy finálé még hátravolt. 

Hogy megkapjam a hiányzó miérteket. 

De ezek is meglettek végre. 

Előtte azonban egy kicsit a főszereplő hölgyről is. Audrey. Fiatal kora ellenére, igazán érett gondolkodású, okos. Igyekszik jó lenni az ügyvédi szakmában, amit a szülei eröltetnek rá. Neki a nagy álma és szenvedélye a balett. De ugye azok a fránya szülői elvárások. Sosem igazán értették meg őt, nem törődtek vele. 

Ennek ellenére nagyon jól helyt állt, mindkét szakmában jó lehetne. De tetszett nagyon, örültem amikor végre kiállt magáért. Az életének minden területén. Hogy az álmai után ment. Mégha azok néha fájdalommal is járnak más téren. 

Egy jó humorú, rendes lány. Nagyon kedveltem. 

A kemény, félelmetes maszk ellenére, amit mindig fenn hord Andrew, ő is tud humoros, poénos fickó lenni. Pláne ha ezt a két embert össze eresztik? Hát kaptunk jó kis pillanatokat. 

Természetesen azért lássuk be, ezek 90%-a szexuális vonatkoztatású volt, de mit tegyünk? Ez egy ilyen regény. Akadt benne szenvedély, nevetés, szeretet, szerelem. Mégha nem is mindig akarták a kedvenceim. Főként az egyikünk. 

Andrew ugyanis utálta a hazugokat. Igaz az egész kapcsulatuk azon alapult, de mit számít igaz? Voltak azért nehézségek, fájdalmas pillanatok. Titkok, félelmek. Az új, mindent elsöprő érzések ellen. Amit már rögtön éreztek egymás iránt, ahogy találkoztak. De én imádtam az előtte levelezős, telefonálós szálat is. 

Tetszett ahogy szépen többnyire fokozatosan alakította az írónő a kapcsolatukat. Jó lehet ez nem mindig volt így és néha felpörögtek a dolgok... de ez így volt jó. 

Közben nyomon követhettük a főnök, Andrew és a beosztottja, Audrey kaladjait. Kapcsolatuk alakulását, a sok veszekedést, a húzzuk egymás agyát pillanatokat, a forróság uralta perceket. Közben pedig még sok nehéz érzelmet is átélhettünk velük. 

A fájdalom, veszteség, a gyász érzését. A lehető legrosszabb szállal. Még olvasni is fájt. Némiképp, sőt ez teljesen magyarázatot adott Andrew teljes jellemére. Szerintem érthető volt. De közben azt is jó volt látni, miként próbált túlélni, feljődni, változni. Valaki kedvéért, akit ha pokolian nehezére is esett bevallani, de megszeretett. Bármennyire nem akarta ezt. 

Egy kissé nehezebb, komorabb hangulatú regény ez, mint a Felmondólevél. Igaz több erotikával. Csak ez miatt vonok le majd egy picit. De összességében ezt is nagyon szerettem. Még mindig hihetetlen, hogy ezt írom. Ahhoz képest, hogy még a teljes fülszövegeit se akartam elolvasni az írónő regényeinek. Nem hogy elolvasni a könyveit. És tessék. :) 

De örülök, hogy a korai ítélkezésem ellenére megtettem. Ugyanis eddig két remek, szórakozató könyvről maradtam volna le. 

Ami igen, lehet sztori ügyileg elcsépelt, olvastunk már ilyeneket. Vagy olyan történeteket, amikben az ezekben lévő cselekmények benne voltak. Túl sokat is. Mégis apróságokkal, a karakterekkel, életszagú momentumokkal fel tudta úgy dobni ezeket a regényeket a szerző, hogy mindez fel se tünjön. Hogy a végén remek kis sztoriknak könyveljük el őket. Egy szuper szórakozást nyújtó olvasmánynak. Nekem így sikerült. 

Néhol borongós, de közben szórakoztató, egyben tanulságos történet volt ez. Nagyon szerettem olvasni.  A műfajában abszolút remek olvasmány. Szóval ha még nem tettétek, akkor tegyetek próbát ti is a Whitney G. regényekkel. 

Engem teljesen megvett ez a Whitney G.regény is. A korai ítéletem ellenére, aminek nagyon örülök. Rögtön megszerettem a karaktereket. Velük éreztem. Miközben próbáltam rájönni azokra a momentumokra, titkokra, amiket csak később fedett fel a sztori. Persze közel sem sikerült. Az írónő jól megtudott lepni. De pont ebben volt  a varázsa. Hogy a lehet elcsépelt cselekmények ellenére, mégis volt amivel egyedivé tudta tenni a sztorit, feldobni, izgalmassá tenni.

Amihez szerintem abszolút illő véget kaptunk. Én nagyon szerettem olvasni. Ha egy néhol komolyabb témájú, de mégis szórakoztató, forróbb olvasmányra vágytok, akkor a ti regényetek is lehet az Alapos kétely. Én totálisan kellemesen csalódtam! 💙

Idézetek: 

"Azt hiszem, hogy vannak bizonyos szükséges hazugságok, és vannak bizonyos elhallgatni való igazságok. " 

" – Megmondtam neked, hogy szeretlek… – szaladt ki a számon.

  – Megmondtam neked, hogy nem kéne. " 

" New York City nem több egy szarral teli pöcegödörnél, ahová a kudarcot vallottak kénytelenek beönteni az összetört álmaikat, hogy messze maguk mögött hagyják őket.  " 

"– Ha egyvalamiről hazudsz, mindenről hazudsz. " 

 "– Majd megosztom, ha kibaszottul észhez tértél, és rábólintottál, hogy lássalak.

  – Erről nem fogsz leszállni, ugye? – kacagott megint. – Mi van, ha igazából azért nem akarok találkozni veled, mert csúnya vagyok?

  – Valami azt súgja, hogy nem vagy az.

  – De ha az lennék?

  – Akkor lekapcsolnám a villanyt, mielőtt megduglak.

  – Én felkapcsolt villany mellett szeretem csinálni.

  – Akkor papírzacskót húznék a fejedre. " 

Értékelés: 

Annie Ernaux - A ​hely / Egy asszony

A ​friss Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható ebben a kötetben. A két írás a szerzőtől megszokott szikár, pontos és kíméletlenül őszinte mondatokban beszéli el egy férfi és egy nő – Ernaux édesapja és édesanyja – életét. A hely, amellyel az írónő első nagy irodalmi sikerét aratta, az apáról szól, aki nincstelen, iskolázatlan családból származott, de hihetetlen fegyelemmel és szorgalommal egy szatócsüzlet-kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát a normandiai kisvárosban. A viszonylagos anyagi biztonság megszerzése mellett azonban nem marad idő a műveltség elsajátítására, ami folyamatos szégyenérzettel tölti el – miközben a középiskolai tanárrá, majd párizsi íróvá váló lánya árulónak érzi magát. Az Egy asszony Ernaux édesanyjának életét beszéli el, nem sokkal azután, hogy Alzheimer-kórban, emlékezetét és szellemi-fizikai képességeit fokozatosan elveszítve meghalt. Ernaux két kisregénye a család felemelkedéséért küzdő szülők életén kívül a szülő-gyermek kapcsolat összetettségéről – szeretetről, gyűlöletről, összetartozásról, bűntudatról –, a szülők halála utáni talajvesztésről és a társadalmi felemelkedés megaláztatásairól is szól.

Nem volt tervben ennek a könyvnek az elolvasása. Pedig ez a május havi NIOK közös könyv. Mikor kiderült, hogy ő lesz, rögtön tudtam, hogy ez nem az én világom. Nem vagyunk egyformák, én most még nem annyira szeretem, nem vesznek a be a szépirodalom témájú könyvek. Ez van. Talán egyszer. Vagy ha mégis, nagyon ritkán. 

Aztán egy hete, készülvén a hétvégére csak magamhoz vettem. Pedig nem igazán ragadott meg, és leszek őszinte, nem keltette fel az érdeklődésem a két benne található történet. 

Ahogy a fülszüveg is írja, két kisregénye van ebben a kötetben a szerzőnek. De mondom, ha már csak a közös könyv..... És 136 oldalt csak kibírok. Nézzem már meg ugyan, hogy milyen. 

Nem is a mai időkben játszódó történetek, féltem a nyelvezete miatt is, hogy szimplán az egész nem tetszene. 

De végül meg kell mondjam, abszolút kellemesen csalódtam. Még ha anno teljesen más idők is jártak, mint most pl. 2023-ban, teljesen jól érzékeltetve írta meg Ernaux a két kisregényt. Remekül repített vissza az időben. Az első oldalaktól lekötött. Úgy vitt végig a történeten, hogy élveztem, kíváncsi voltam. 

Na jó az élveztem talán részemről is kicsit morbid. Hiszen nem éppen egy aranyos, vidám mondandójú kisregények ezek. Mégis azért picit szerintem tud örülni az olvasó, hogy mi, akik most élünk, beleláthatunk a régi időkbe, a szokásokban. Tanulhatunk valami újat. Sőt, sok mindent!

Azt nem mondom, hogy egy olyan könyv lett, amit többször el fogok még olvasni, de egyszeri olvasásra nekem remek volt. Ahhoz képest főleg, hogy egyáltalán nem akartam elolvasni. Néha úgy látszik csak meg lehet próbálkoznom a műfajjal, mert még tetszhet is. 

Örülök és igazi sikerélmény volt, hogy tetszett ez a könyv. Lekötött. Már rögtön az elején. Noha azért akadtak számomra igencsak szókimondó, néhol már-már morbid részek. Másfelől mégis jól volt ez így megírva. Igenis mondja csak el a szerző, mesélje el a dolgokat. 

Az első regényben az édesapja történetét olvashatjuk el. Miként élt, dolgozott. Miként viszonyult a családjához, az akkori életkörülményekhez, társadalmi elvárásokhoz. Mindig is szerettem a történelmi jellegű regényeket. Szeretek régebbi korokat megismerni. Milyen világ volt akkor? Mik voltak a szokások? Az ember pedig ilyenkor akaratlanul is a mai, mi életünkhöz hasonlítva nézi ezeket az időket. Az biztos, hogy más volt. De még mennyire. Mégis szerintem jó tudni és ismerni mindezt. Akár nekünk is mesélhettek, mesélhetnek a szüleink, nagyszüleink. Ezért is szerettem végül ezeket a történeteket. 

A második regény pedig Annie édesanyjának a története. Természetesen közben az ő életét is végigkövethetjük. Miként volt gyermek, hogyan nőtt fel. Milyen nő lett belőle. Elképesztően részletesen leírva minden. Az érzések, a leírások, a cselekmények. 

Egy teljesen olvasható nyelvezettel. Igaz, ahogy említettem nem vidám történetek ezek. Sok szempontból nehéz idők voltak. Rengeteg mindent mutat be a történet, miközben ennek a családnak az életét követhetjük nyomon. Az akkori időkre jellemző társadalmi elvárásokat, akár a pénzügyi helyzetet, akár ezen a családon belül is. Foglalkozik a műveltséggel, családi kapcsolatokkal. Hogy mindez milyen hatással van erre a családra és a benne élőkre. Bemutatja, segít a feldolgozni a gyász érzését. Sok más érzelem mellett. Egy igazi érzelmi hullámvalúst. Amely egyenesen az 1900-as évek elejétől a végéig repít bennünket. 

Nehéz időszak volt ez sokszor az írónőnek, de azért sok szép pillanat is akadt a regényben. Tökéletes leírásokkal, amiknek hála mi magunk is ott lehettünk a regényben említett helyszíneken, vagy akár a szereplőkkel élhettük át a történéseket. 

Nehéz, szép, tanulságos. Sok más jelző illene még a regényre. Én köszönöm a NIOK-nak, hogy ezt olvassuk a hónapban! A csoport nélkül biztos nem olvastam volna el. Egy szép, ugyanakkor nehéz, erős történet ez. Mégis sokat képes adni az olvasójának. Ahogy mondják, minden elolvasott történettel mi is többek leszünk. Egy élmény volt! Köszönöm! 🌺

Pont ez miatt ajánlom nektek is! Akik eleve szeretik a műfajt nekik főleg, de Ti, akik nem annyira, vagy még nem, mint én is, merjetek kilépni a komfortzonátokból és olvassátok el. Szomorú, fájdalmas, megdöbbentő, ugyanakkor szeretettel, boldogsággal teli. Egy életszagú, igaz történet, csodásan megírva. Szerintem mindenkinek megérné elolvasni. :) 

Idézetek: 

" Úgy érzem, azért írok anyámról, hogy ezúttal én hozzam őt a világra. " 

" Jobban szeretett adni, mindenkinek, mint kapni. Az írás vajon nem az adakozás egy formája? " 

" Lassan haladtam, mert rég elfeledett eseményeket napvilágra hozni sokkal nehezebb, mint kitalálni valamit. Az emlékezet ellenáll.  " 

" Senki sem lehet olyan gazdag, mint a család, amelyet összetart a szeretet. " 

" Nem hallom többé a hangját. Ő, az ő szavai, a keze, a mozdulatai, a nevetése, a járása kapcsolták össze azt a nőt, aki vagyok, avval a gyermekkel, aki voltam. Elveszítettem az utolsó szálat is, mely ahhoz a világhoz kötött, ahonnét származom. " 

Értékelés: 

* Villám értékelés* Whitney G. - Barátod: ​Carter 1.-2.

Barátok vagyunk.

Csak barátok. De tényleg…

Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.

Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.

Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.

(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)

Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.

Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.

Ám egy éjszaka minden megváltozott.

Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…

Barátok vagyunk. Csak barátok.

Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…

Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.

Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!

Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet…

Hétéves korom óta utáltam Rachel Dawsont. A szomszédom és az első számú esküdt ellenségem volt. Hála neki, szinte az összes gyerekkori veszekedésünk úgy végződött, hogy felgyújtottam valamijét. (Vagy fordítva.)

Árulkodott a szüleimnek, ha takarodó után értem haza. Árulkodtam a szüleinek, amikor hazudott, hogy van-e barátja.

Így ment közöttünk az adok-kapok a gimi alatt, és amikor egyetemre mentünk, kölcsönösen megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással.

Egészen addig, amíg fel nem bukkant nálam az egyetem utolsó évében, átmeneti szállást kérve. Amíg rá nem döbbentem, hogy mennyi minden megváltozott közöttünk, és egyre nehezebb lett megtartani tőle az öröknek hitt távolságot…

Izgalmas és rendhagyó szerelmi történet, váltott szemszögből.

A magyar kiadásban helyet kapott a történet plusz fejezete is, az Utálattal: Rachel.

Hagyd, hogy elraboljon!

Ez a két regény értékelése se maradjon akkor már el, ha többi Withney G. könyv kapott. Igaz ehhez, ahogy a cím is mutatja csak egy kis villám értékelés érkezik. 

Kezdjük is a sorozat első részével. Barátod: Carter. Annyira egy sablonos, klisés sztori. Fiú - lány barátság. Mi lesz ebből? Persze, hogy szerelem. Maga a sztori így nem igazán okoz sok meglepetést. Indul a történet Carter és Arizona barátságával. Carter ugye az a tipikus, tetkós, dögös pasi, akiért minden csaj odavan. Ő ezt ki is használja. Arizona egy csendesebb, visszahúzódó lány, aki szintén gyönyörű, mégsincs ezzel annyira tisztában. Ők ketten már gyerek koruk óta barátok. 

Az tetszett a regényben, hogy néha voltak visszaemlékezős részek, amikor belepillanthattunk miként ismerkedtek meg. Hogyan indult ez a barátság. Hogyan jutottak oda ahol most vannak. Közben pedig megismherhetjük Cartert és Arit is. Külön-kölön és együtt is. A szerző olyan karakternek alkotta meg őket, hogy azonnal meg lehessen kedvelni őket. Noha ahogy a történetnél, itt sem okozott nagy meglepetéseket. 

Furcsa volt számomra, hogy rengeteg ilyen sztorit olvastam már, mégis nagyon élveztem olvasni.  Ahogy a két korábbi könyvét, ezt is el tudta úgy hozni nekem, a klisék ellenére, hogy nagyon is élveztem. 

A párosunk szócsatáit, vicces pillanatait. A forróságot és szenvedélyt, ami egyszer csak elkezdett ezer fokos lángon égni a "csak barátok" között. Némi bonyodalmat, drámát is csempészett természetesen az írónő a történetbe. Némiképp ez is várható volt számomra, hogy mi is lesz. 

De összességében szórakoztató volt, szerettem olvasni. Bírtam ezt a párost nagyon. Még akkor is, ha olyan sok újdonságot nem tartogatott maga a történet. Mégis ha jól megvan írva egy ilyen, lehet szórakoztató, jó kis olvasmány. :) 

Értékelés: 

Az Utálattal: Ethan Na ez a sztori már más kérdés. 

Őszinte leszek, ez is szintén teljesen milliószor elcsépelt ötletű történet. Itt a hőseink utálták egymást. Ki gondolta volna?  Mégis beszéltek, leveleztek egymással. 

Némely szempontból fordítottja volt a másik könyvnek, mégis nekem ez már nem jött be. Sok esetben úgy éreztem minta teljesen a másik koppintását olvasnám. Így egymás után olvasva pedig ez totál unalmasnak hatott. Valahogy a karakterek: Ethan és Rachel sem fogtak meg. Az egész sztori nem. 

Úgyhogy itt pláne érvényesül a villám értékelés. Nem is nagyon akarlak titeket untatni sokáig a mondandómmal. 

Mindenképp el akartam olvasni, hogy akkor már legyen ✅ az írónő összes itthon megjelent regénye. Ahogy írtam a Carter tetszett, Ethan sajnos nem. Teljesen, mintha néhány változtatást kivéve ugyanaz lenne mint a másik könyv. 

Igaz, nem tetszhet minden. 😁

Összességében ha választani kell a Whitney G. könyvek közül, akkor egyértelmű nekem, hogy a Felmondólevél és az Alapos kétely. Tetszett Carter is. Ethan sajnos nem. Demi sem vagyunk egyformák. Lehet van aki szereti, vagy szeretnétek ha elolvasnátok. Hajrá!

Ettől függetlenül jól ír a szerző, szeretem a stílusát, a karaktereit. Szóval próbáljátok be őket ti is!
Aztán meséljetek! 💖

Értékelés: 

Guillaume Musso - Central ​Park

New York, reggel nyolc óra.

Alice, a fiatal párizsi rendőrnő és Gabriel, az amerikai jazz-zongorista egymáshoz bilincselve ébrednek egy padon a Central Parkban.

Nem ismerik egymást, és arra sem emlékeznek, hogy valaha találkoztak volna. Alice előző este barátnőivel a Champs-Élysées-n bulizott, Gabriel pedig egy dublini klubban zongorázott.

Lehetetlen? És mégis…

Az első döbbenetet megannyi kérdés követi. Hogy kerültek ilyen veszélyes helyzetbe? Honnan származik a vérfolt Alice ingén? Miért hiányzik egy töltény a fegyveréből? Ha meg akarják érteni, mi történik velük, és visszatérni régi életükhöz, Alice és Gabriel kénytelenek összefogni. Az igazság, amire rábukkannak, fenekestül felforgatja az életüket…

Első könyvem a szerzőtől. Amire az ajánlást nagyon köszönöm a kis könyves csapatunknak! Úgy összességében a Musso könyvekre, erre kifejezetten pedig Mariettának! 💚

Többekkel is beszéltük, és hasonló visszajelzéseket kaptam, hogy ez az egyik legjobb, legerősebb regénye a szerzőnek. Ez valóban így volt. Azóta már elolvastam még egyet tőle, A szajnai ismeretlent. Lehet, hogy olyan szempontból nem volt a legjobb kezdés ez, mert igen magasra került az a mérce. És az utóbbinak nem sikerült megugrania. 

Elolvastam a Central parkot és teljesen beleszerettem. A műfaj eddig is feküdt. Ahogy mesélték a legtöbb regényében mindenből van egy kicsi. Krimi, thriller, dráma, romantikus szál. Ha ezek pedig egy regényben mutatkoznak meg, akkor pláne imádom!

Azonnal, az első oldalakkal beszippantot. Már én is elmondhatom, hogy végre olvastam a szerzőtől. Sőt! A rajongója lettem. A NIOK-napon volt kifejezetten neki szentelve egy beszélgetés. Óriási élmény volt. Rengeteget tudtam meg az íróról, a regényeiről, a magyar kiadójáról. Szinte, sőt minden regényére elhangzott ajánlás. Mint kiderült, a Park kiadó szám szerint már 16 Musso regényt hozott el nekünk. 

Ehhez nézve még eléggé le vagyok maradva. Két könyvet olvastam. De ami késik, nem múlik. Tervben van, hogy szeretném mindet összegyűjteni és elolvasni. 

Ezzel a regényével megvett magának a szerző. Remekül kombinálja a történeteiben a külünféle stílusokat. Talán pont ebben is rejlik a sikere. Valamint a remek szereplők megalkotásában. A fordulatos, sokszor megdöbbentő cselekményeivel. Elképesztően képes csavarni a szálakat. Nála sosem lehet tudni mire számíts és ezt imádtam! Mindezek mellé pedig részletes, mégsem túlzó, tökéletes leírásokat kapunk. A cselekményekről, de természetesen a szereplőkről, a helyszínekről szintén. Bámulatos írás volt. 

Na jó bevallom, ezért is örültem, hogy ez a könyv lett ez első, mert hát Central park,  New York...... Mindig imádtam azt a várost, egy álom lenne egyszer oda eljutni. De ha jobban bele is gondolok, hála Musso-nak, sikerült is. Hiszen minden apró részletét a városnak, a már említett híres parknak, mindent olyan részletgazdagon és tökéletesen ad át, hogy olvasás közben te magad is New York-ban jársz. Ez miatt pláne a szívem csücske lett ez a  regény. 

Aztán természetesen maga az egész történet miatt. A fülszövegből már egy izgalmas, találgatós sztorira számíthatunk. 

Akad egy férfi és egy nő, Gabriel és Alice, akik kora reggel összebilincselve, véresen ébrednek a Central parkban. Már önmagában ez egy izgalmas sztori lenne. Már itt csavar egy óriásit a szerző, hogy ők ketten előző este mindketten a világ más-más pontjain voltak. Alice Franciaországban, Gabriel pedig Dublinban. 

Már ebből tudtam, hogy ez nekem való sztori lesz. 

Felmerül, hogy mi folyik itt? Hogy lehetséges mindez? Hiszen azért ha nézzük Párizst, vagy Dublint, New york ezektől a városoktól nem egy köpésre van.... Miként kerültek ide? Miért nem emlékeznek semmire? 

Már millió talánnyal, kérdéssel indul ez az izgalmas történet. 

Alice karaktere, rögtön szimpatikus lett. A regény néha picit ugrál az időben, hiszen bele leshetünk Alice korábbi életébe. Egy fiatal párizsi rendőrnő. Aki noha remek a munkájában, legtöbbször önfejű, nem mindig gondolja át milyen helyzetbe ugrik bele. A történet során erre többször van példa. Sajnos ebből a tulajdonságából kifolyólag, hatalmas, elképzelhetetlen és szörnyű veszteségek is érték őt. 

Durva volt minderről olvasni. Ahogy szép lassan ismertük meg a mostani életét és a múltját is. Magát a karakterét. Szimpatikus volt, de többször volt, hogy nem értettem egyet vele. Vagy jobban fogalmazva óvatosabb, megfontoltabb lettem volna a helyében. De ettől függetlenül kedveltem őt. Sajnáltam azért amiket át kellett élnie. Együtt lehet érezni vele. Okos nő, mindezek után is próbál erős maradni, folytatni az életét. 

Hasonlóan voltam szimpátia terén Gabriellel is. Picit már az elején sejteni lehetett, hogy azért a találgatós, krimis szál ellenére visz majd bele az író romantikát a történetbe. Na de vissza picit még Gabrielhez. Őt nem mindig tudtam hova tenni. Pont a tökéletes ellentéte volt Alice-nek. Akit megismertünk szép lassan teljesen. Róla pedig mindig valami véletlen folytán derültek ki a dolgok. Őt nehezebb volt kiismerni. Mégis eléri a szerző, hogy megkedveld. Aztán már más kérdés, hogy el tud-e vinni bizonyos szálakkal más irányba? 

Néha majdnem bedőltem, de én kitartottam a véleményem mellett. 

Ha kíváncsiak vagytok mire gondolok pontosan, akkor olvassátok el a könyvet ti is! 😉

Alice és Gabriel társaságában elindult tehát egy képtelen, titkokkal és meglepetésekkel teli féktelen kaland a Nagy almában. 🍎🗽

Izgalmas, fordulatos volt végig. Sok-sok leleplezett titokkal. Szépen folyamatosan vitt végig  a regény, hogy fény derüljön mindenre. Miközben mindkét szereplőnket megismerhettük. Valamint rájöttünk, hogy minden összefügg mindennel. Hogy a legapróbb részletre is oda kell figyelni. Természetesen próbáltam össze rakni, hogy kijöjjön a nagyobb kép, de Musso túljárt az eszemen. 

Totálisan nem számítottam a fordulatokra. Arra amivé végül összeállt a sztori. Wow! Csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal! Zseniális!

Azért kell tudni egy ilyen történetet kitalálni. Minden apró mozzanatát így kigondolni és összerakni. Nagyon szerettem!

Két remek, sokrétű karakterrel. New york utcáin kalandozva. Ahogy már említettem a legapróbb részletességig leírva minden. Minden kis utcát, nagyobb ismerős helyszínt, mindent úgy láttam magam előtt mintha én is ott lettem volna. Nemtudom egynémelyik mennyire volt valós, járt-e már a szerző ezeken a helyeken és onnan jött az ihlet, de el tudta adni úgy, hogy wow. Nekem a beleszőtt szerelmi szál is tetszett. Kijárt a boldogság mindkét félnek. 

Lehengerlő volt! 

Az egész regény! Nagyon erős kezdés volt az biztos. Így még nem nagyon nyilatkozhatnék akkora szavakkal, hogy a 16-ból csak kettőt olvastam, de szerintem igencsak felvan adva a lecke, ha a Central parkot le akarja nyomni nálam akármelyik következő is. 

Teljes értékelés lehet nem lesz, de ahogy mondtam A szajnai ismetlent is elolvastam. Túl magason volt az a léc. Nem sikerült akkora sikert elérnie nálam. Az kevésbé tetszett. Nem mondom, hogy rossz vagy egyáltalán nem jött be, de nekem nem volt akkora durranás mint a Central park. Se a sztori, se a karakterek. Talán majd a többi. :)

A Central park egy bámulatosan zseniális regény. Több műfaj kiváló keveréke. Mindenből a megfelelő mennyiséggel. Szuperül életre keltett karakterekkel. Némi humor, de inkább a komolyság jellemezte. Bámulatosan élethű leírások. Érzelmek sokaságának felvonultatása. Csupa megdöbbenés, fájdalom, félelem, éretlenség, míg végül össze áll az a bizonyos teljes, nagyobb kép. Na akkor mikor minden összeáll, pislog csak igazán az olvasó. 

Én legalábbis csak lestem! Lehengerlően fantasztikus volt! Minden percét élveztem olvasni. Még akkor is, ha sokszor nehéz témákat is boncolt a történet. Sokféle érzelmi folyamatba enged bepillantást. Tanulságos is. 

Egyszóval mindezeknek az egyedülálló, utánozhatatlan egyvelege a Central park. Jó szívvel ajánlom Nektek! Ha még ezt nem olvasátok a szerzőtől, akkor azért. Ha még abszolút nem olvastatok tőle ti sem, akkor tökéletes, egy brutál erős kezdés ez a regény. 

De megéri. Olvassátok, szeressétek! Nekem hatalmas, az idei év egyik top kedvence lett! 💚

Idézetek: 

" Vannak az életben olyan ritka pillanatok, mikor kinyílik egy ajtó, megadatik egy olyan találkozás, amiben az ember már nem is reménykedett. Mikor megleli a másik felét, aki elfogadja olyannak, amilyen. Aki ismeri és elnézi a furcsaságait, félelmeit, sértettségét, haragját és a tengernyi komor gondolatot a fejében. Aki megnyugtatja. Aki olyan tükröt tart elé, amelybe már nem fél belenézni. Elég egy röpke perc, egy pillantás, egy találkozás, hogy fenekestül felforgassa az ember életét. A megfelelő ember, a megfelelő pillanatban. A sors cinkos szeszélye. " 

" Sosem érezte úgy, hogy mi, zsaruk igazából a halottakért dolgozunk? Ha jobban belegondolunk, ők a mi valódi ügyfeleink. Nekik tartozunk elszámolással. Ők kísértenek az álmainkban, ha nem találjuk a gyilkosaikat. " 

" […] magunkat is szeretni kell egy kicsit, hogy másokat szeretni tudjunk… " 

" Új város, új szerelem: ez a jelmondatom.  " 

" Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó és napfény árad az ember lelkébe. " 

Értékelés: 

Képeknek most borítóképek jöttek. Nektek melyik tetszik a legjobban?