Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel.
A könyv elolvasására a lehetőséget nagyon szépen köszönöm az Agave kiadónak! 💛
Erre az értékelésre nem kellett sokat várni. Az első rész után nem volt kérdés, hogy rögtön folytatom a sorozatot. Igaz, lehet kicsit lassabban kellett volna, mert a további részekre most várni kell.... Pedig ennek a vége után is azonnal venném kézbe a folytatást. De ha minden jól megy, akkor ami késik, nem múlik.
Addig is mesélek nektek egy kicsit a második részről.
Ismét mutatja a könyv gyors kiolvasása, hogy mennyire tetszett ez a rész is. Jobban mondva a tetszett nem is fejezi ki pontosan. Ha lehet ezt még jobban imádtam, mint az első részt.
Itt ugye már jól ismertem a szereplőket, vagyis jobban mondva tovább bontakozott ki előttem a karakterük, a személyiségük. Hiszen minden résszel fejlődnek ők is. Imádtam ezt!
Maga a történet ezúttal kicsit még komolyabb lett. Ahogy a fülszöveg is elárulja, a gondtalannak hit életüket a szereplőknek egy váratlan és brutális gyilkosság szakítja meg. Az egyik híres mora családot végzik ki a vérszomjas strigák. Ez pedig haraggal, félelemmel, találgatássokkal és még sok mindennel jár. Hiszen úgy fest az eddiginél is jobban kell vigyázzanak a morákra. És természetesen az őrzők is magukra.
Míg az első részben megismerhettük a szereplőket, ott inkább a fiatalos, iskolai problémákon, személyes részeken volt a hangsúly. Itt pedig a strigák elleni küzdemen és védekezésen. Igaz a romantikus, szerelmi szálak ebből a részből sem hiányoztak. Sőt! Itt maxi fokozatra kapcsolatra az írónő ezeket a részeket. De mivel ezúttal is kaptunk ilyen téren is újdonságokat tőle, nem csak ezen volt a hangsúly, így abszolút tökéletesen megvolt az egyensúly a cselekményszálak között.
Hogy ismét egy lehengerlő, egy ültő helyben kiolvasós és nagyon szerethető regényt kapjunk.
Mint mondtam hőseink is tovább fejlődtek. Rose például. Ha az első részben önfejű, hirtelen haragú és hirtelen döntött, néhol meggondolatlanul, addig itt meglepően felnőttként viselkedett. Na jó nem minden helyzetben, de azért ahol épp nem, ott érthető volt az érzelmi része miatt. De többségében meglepően józanul és felelősségteljesen próbált viselkedni. Nyilván ő is kezdi felfogni és érteni a felnőttek mit miért tesznek. Hogy miként lehet jó őrző, vagy egyre jobb. Tetszett ez benne. Noha azért szerencsére sok helyzetben nem hazudtolta meg önnagmát és azért megmaradt nekünk az a jó humorú, vagány csaj, akit megszerettünk az első részben.
Igaz itt számára, ahogy említettem még több érzelmi rész jutott ki. Hiszen szerelmes az idősebb tanárába, Dmitrij-be. Valamint itt van neki a vele egykorú társa, aki odáig van érte: Mason. És akkor felbukkan még egy varátlan szereplő is. Rose-nak van min töprengenie. Megélni az érzéseit, mérlegelni mi volna a helyes és jó magának.
Az elsőnél nekem óriási szerelem lett Dmitrij. Most mégig sokat nőtt a szememben Mason. Egy vicces, helyes, rendes srác. Aki imádja Rose-t. Aki próbálná ezt értékelni, aztán kiderül ez miként sikerül vagy sem. Lehet, hogy vele tényleg jobban járna a lány? Mint a pár évvel idősebb tanárával, akivel ráadásul egyszer mindketten Lisa testőrei lesznek?
És itt van még nekünk Adrian Ivaskhov. 💘💘 Ez a pasi rögtön elrabolta a szívem. Ő is mora, egy híres nemesi család sarja, akárcsak Lissa. Már a neve említésére annyi emlék jut eszembe. Annak idején sok szép pillanatot élhettünk át hála Adrian-nek. A barátnőm oda meg vissza volt érte. Nekem is tetszett, szimpatikus volt, de én Dmitrij párti voltam.
Most ez is átértékelődött bennem. Adrian annyira.... egyszerűen rögtön képes az ember lányát levenni a lábáról. Jó lehet nem Rose-t, mert ő szókimondóbb és erősebb ennél, de engem azonnal az ujjai köré csavart a pasi. A modora, ahogy a leírások alapján elképzeltem, a kis beszólásai, a húzzuk egymást pillanatai Rose-zal. Odáig voltam értük. Mivel ők hasonló szókimondó, humoros, kissé öntelt személyiségek is, nagyon hasonlítanak egymásra. Aztán kiderül, hogy ez jó-e vagy sem.....
Mindesetre imádtam, hogy immár Adrian is része a sztorinak. Nem kicsit dobta fel.
Itt volt még Lissa, Christian, akik továbbra is kedvencek. A szerelmes pár, akiknál dúl a love. Jó volt látni, hogy Lissa is jobban van. Kiegyensúlyozott és boldog.
Igaz mindezekre árnyékot vetnek a gyilkosságok. Sötétséget, félelmet hoznak a sztoriba. De kellő mennyiségben. Van itt szerelem, szeretet, humor. Mindezek tökéletesen egyensúlyban vannak a regényben.
Jó volt jobban bele látni az egész hierarchiába a morák között. Hogy ezúttal nem az iskolai történéseken volt a hangsúly, hanem a mora családokon. Az őrzőkön. Tetszettek a sztoriba szőtt új szereplők. Okoztak ők is meglepetéseket.
Az egész sztori. Ahogy szőtte az írónő. Fantasztikus volt. Szerintem még hamarabb kivégeztem mint az elsőt.
Csupa érzelem volt. Új karakterek, régi kedvencek és azok is, akiket nem annyira szerettem. Aztán ki tudja.. Hiszen teli volt fordulatokkal a történet.
Sajnos nem mindig csak jókkal. Az első nem, de ennek a résznek sikerült előcsalnia a könnyeimet. Reménykedtem, hogy ne az történjen amire tippeltem... Ahogy a fülszöveg írja: A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel. Túlságosan nagyot. Ez a pillanat nagyon szíven ütött..
Ez most minden szempontból komolyabb rész volt Ezért is várom elképesztően a következőt. Nem minden momentumával értettem egyet és szerettem, de sajnos a való élet is ilyen.... Néha, sokszor igazságtalan.
Összességében viszont ezt is nagyon szerettem. Jó volt újra Rose-zal kalandozni. Megismerni és találkozni Adrian-nel. Kötetni az eseményeket a már megismerte karakterekkel, újakat megismerni. Kismillió érzelmet átélni olvasás közben. Boldogságot, nevetést, töprengést, érzelmi viharokat, szeretetet és szerelmet. Félelmet, reménykedést, bánatot és fájdalmat. Mindenből kijutott.
Mégis ezúttal is remekül adott át mindent az írónő. Egy tökéletesen második részt kaptunk a sorozathoz.
Izgalmas, fordulatos, megdöbbentő.
Csak ajánlani tudom Nektek ezt a részt is. Még mindig bámulatosan írja le Richelle számunkra a világot amit felépített. Amiről részről részre egyre többen tudunk meg. Jövünk rá, hogy minden összefügg mindennel. Kapjuk a meglepetéseket. Imádtam olvasni!
Néhol fájdalmas volt, de összességében egy lehengerlő, fantasztikus folytatás volt. Szerelemmel, humorral, érzelmi viharokkal, harcokkal és még sok más remek hozzávalóval fűszerezve. Olvassátok el ti is, szeressétek. Kövessétek Rose és társai nem hétköznapi kalandjait. 💛
Idézetek:
" - Szóval nem jönnek be az idősekk pasik mi? - élcelődött Adrian amint egyedül maradtunk.
- Csak képzelődsz - közöltem vele. Nyilvánvaló, hogy a letaglózó szépségem elvette az eszed.
Adrian elereszette azt a vonzó nevetését.
- Ez teljes mértékben lehetséges. "
---------------------------------------
" Volt a srácban valami fura. Az arrongáns modora idegesített....ezzel együtt élveztem a társaságát. Lehet, hogy a nagyszájú énem felismerte a lelki társát. "
----------------------------------------
"A szerelmet nem lehet erőltetni, döbbentem rá. Az vagy megvan, vagy nincs. Ha nincs, akkor tudni kell beismerni. "
----------------------------------------
" De amikor elaludtam, Adrian Ivaskovval álmodtam. "
-----------------------------------------
" Minden elpusztul egyszer. De nem minden marad halott. "
------------------------------------------
"– Vannak nők, akik úgy gondolják, szexinek tűnök a dohányzástól.
– Szerintem csak azért szívod őket, hogy legyen időd gondolkozni, amíg kitalálod a következő szellemes megjegyzésedet.
Adrian köhögni kezdett a füsttől, mert szívás közben nevette el magát. "
------------------------------------------
" Egyre több az önuralmam, de amikor valamitől kiborulok, általában zsigerből ütök, és csak utána nézem meg, hogy kit találtam el. "
-------------------------------------------
" Nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül, hogy tudná az ember, mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb bármely rabtartónál. "
Értékelés:
Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, akkor KATT IDE és szerezzétek be a kiadó oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése