A farkamnak megvan a maga étvágya – ami nagy és igen sajátos étvágy. Olyan nőt akar, aki szőke, formás és lehetőleg nem egy kibaszott hazudozó. (Hogy miért, az egy külön sztori.)
Menő ügyvédként nincs vesztegetni való időm párkapcsolatra, ezért névtelen csevegéssel és interneten megismert nőkkel elégítem ki az igényeimet.
A szabályok egyszerűek: egy vacsora, egy éjszaka, zéró ismétlés.
Ez csak alkalmi szex. Nem több, nem kevesebb.
Legalábbis így volt egészen Alyssáig.
Ő egy 27 éves ügyvédnő, könyvgyűjtő és állítása szerint a legkevésbé sem vonzó. Elvileg jogi tanácsokat adtam neki késő esténként, és rábízhattam a heti kalandjaim részleteit.
De aztán bejött a cégemhez egy interjúra. Egy hallgatóknak kiírt gyakornoki pozícióra… És rohadtul megváltozott minden.
Az év egyik legerotikusabb könyve, amiben a forró jelenetek mögött mély lélektani összefüggések bontakoznak ki a múltbéli drámák felszínre kerülésével.
Hagyd, hogy elraboljon!
A Felmondólevélben már említettem nektek ezt a bizonyos Withney G. regényt. Azzal a bizonyos első mondattal a fülszöbvegben. Ami anno, első olvasásra ott akkor azt mondtam, hogy ebből ennyi elég is volt.
Sajnos elég sok ilyennek gondolt, valóban rossz, minősíthetetlen regény van. Amik olyanok, hogy már-már egy pornófilm minőségibb. Mert igenis egy romantikus, erotikus regény is lehet igényes, szórakoztató. Lehet jó a témájában.
Mint végül most kiderült ez a regény is ilyen kivétel. Ismét ezer hála a kiadónak az ajándék Felmondólevélért! Így olvastam el az írónő ezen könyvét az Alapos kételyt is.
És lett akkora kedvenc mint az előző, első olvasott regényem tőle a szerzőtől.
A pillanat itt is megvolt, igaz nem csak az elején, hogy a szexi és végtelenül dögös főhősünk, Andrew igencsak mocskos szájú, szókimondó tud lenni néha. Ezt néha sokalltam a regényben, de oké elnézem. Az erotikus részek is itt most némiképp több volt, mint én szükségesnek gondoltam volna.
De ettől függetlenül szzerencsére maga a sztori jó volt. Néhol kicsit dark.
Ugyanis például Andew karakterét szerintem a legvégéig nem igazán lehetett kiismerni, megismerni. Egy igen titokzatos férfi karaktert alkotott meg az írónő. Talán ezért lett mégis hamar a kedvencem. Egy igazán izgalmas karakter lett ő.
Egy idő után kezdett ugyan fény derülni az életére, a múltjára. Miért lett belőle az a férfi, akit a regény eleje óta ismerhetünk? De az igazi válaszokat majdnem a regény vége adja meg. Mégsem volt zavaró, vagy épp hiányérzetem ez miatt. Remekül volt megoldva így.
Így is ugyanúgy végig fenntartotta az érdeklődésem a sztori. Egy délután kezdtem el, aztán végül este tudtam rendesen belemerülni. Valamikor hajnali 1 körül tettem le, nagy nehezen, hogy azért csak kéne aludni kicsit. Akkor már nem volt sok a végéből. De a nagy finálé még hátravolt.
Hogy megkapjam a hiányzó miérteket.
De ezek is meglettek végre.
Előtte azonban egy kicsit a főszereplő hölgyről is. Audrey. Fiatal kora ellenére, igazán érett gondolkodású, okos. Igyekszik jó lenni az ügyvédi szakmában, amit a szülei eröltetnek rá. Neki a nagy álma és szenvedélye a balett. De ugye azok a fránya szülői elvárások. Sosem igazán értették meg őt, nem törődtek vele.
Ennek ellenére nagyon jól helyt állt, mindkét szakmában jó lehetne. De tetszett nagyon, örültem amikor végre kiállt magáért. Az életének minden területén. Hogy az álmai után ment. Mégha azok néha fájdalommal is járnak más téren.
Egy jó humorú, rendes lány. Nagyon kedveltem.
.jpeg)
A kemény, félelmetes maszk ellenére, amit mindig fenn hord Andrew, ő is tud humoros, poénos fickó lenni. Pláne ha ezt a két embert össze eresztik? Hát kaptunk jó kis pillanatokat.
Természetesen azért lássuk be, ezek 90%-a szexuális vonatkoztatású volt, de mit tegyünk? Ez egy ilyen regény. Akadt benne szenvedély, nevetés, szeretet, szerelem. Mégha nem is mindig akarták a kedvenceim. Főként az egyikünk.
Andrew ugyanis utálta a hazugokat. Igaz az egész kapcsulatuk azon alapult, de mit számít igaz? Voltak azért nehézségek, fájdalmas pillanatok. Titkok, félelmek. Az új, mindent elsöprő érzések ellen. Amit már rögtön éreztek egymás iránt, ahogy találkoztak. De én imádtam az előtte levelezős, telefonálós szálat is.
Tetszett ahogy szépen többnyire fokozatosan alakította az írónő a kapcsolatukat. Jó lehet ez nem mindig volt így és néha felpörögtek a dolgok... de ez így volt jó.
Közben nyomon követhettük a főnök, Andrew és a beosztottja, Audrey kaladjait. Kapcsolatuk alakulását, a sok veszekedést, a húzzuk egymás agyát pillanatokat, a forróság uralta perceket. Közben pedig még sok nehéz érzelmet is átélhettünk velük.
.jpeg)
A fájdalom, veszteség, a gyász érzését. A lehető legrosszabb szállal. Még olvasni is fájt. Némiképp, sőt ez teljesen magyarázatot adott Andrew teljes jellemére. Szerintem érthető volt. De közben azt is jó volt látni, miként próbált túlélni, feljődni, változni. Valaki kedvéért, akit ha pokolian nehezére is esett bevallani, de megszeretett. Bármennyire nem akarta ezt.
Egy kissé nehezebb, komorabb hangulatú regény ez, mint a Felmondólevél. Igaz több erotikával. Csak ez miatt vonok le majd egy picit. De összességében ezt is nagyon szerettem. Még mindig hihetetlen, hogy ezt írom. Ahhoz képest, hogy még a teljes fülszövegeit se akartam elolvasni az írónő regényeinek. Nem hogy elolvasni a könyveit. És tessék. :)
De örülök, hogy a korai ítélkezésem ellenére megtettem. Ugyanis eddig két remek, szórakozató könyvről maradtam volna le.
Ami igen, lehet sztori ügyileg elcsépelt, olvastunk már ilyeneket. Vagy olyan történeteket, amikben az ezekben lévő cselekmények benne voltak. Túl sokat is. Mégis apróságokkal, a karakterekkel, életszagú momentumokkal fel tudta úgy dobni ezeket a regényeket a szerző, hogy mindez fel se tünjön. Hogy a végén remek kis sztoriknak könyveljük el őket. Egy szuper szórakozást nyújtó olvasmánynak. Nekem így sikerült.
Néhol borongós, de közben szórakoztató, egyben tanulságos történet volt ez. Nagyon szerettem olvasni. A műfajában abszolút remek olvasmány. Szóval ha még nem tettétek, akkor tegyetek próbát ti is a Whitney G. regényekkel.
.jpeg)
Engem teljesen megvett ez a Whitney G.regény is. A korai ítéletem ellenére, aminek nagyon örülök. Rögtön megszerettem a karaktereket. Velük éreztem. Miközben próbáltam rájönni azokra a momentumokra, titkokra, amiket csak később fedett fel a sztori. Persze közel sem sikerült. Az írónő jól megtudott lepni. De pont ebben volt a varázsa. Hogy a lehet elcsépelt cselekmények ellenére, mégis volt amivel egyedivé tudta tenni a sztorit, feldobni, izgalmassá tenni.
Amihez szerintem abszolút illő véget kaptunk. Én nagyon szerettem olvasni. Ha egy néhol komolyabb témájú, de mégis szórakoztató, forróbb olvasmányra vágytok, akkor a ti regényetek is lehet az Alapos kétely. Én totálisan kellemesen csalódtam! 💙
Idézetek:
"Azt hiszem, hogy vannak bizonyos szükséges hazugságok, és vannak bizonyos elhallgatni való igazságok. "
" – Megmondtam neked, hogy szeretlek… – szaladt ki a számon.
– Megmondtam neked, hogy nem kéne. "
" New York City nem több egy szarral teli pöcegödörnél, ahová a kudarcot vallottak kénytelenek beönteni az összetört álmaikat, hogy messze maguk mögött hagyják őket. "
"– Ha egyvalamiről hazudsz, mindenről hazudsz. "
"– Majd megosztom, ha kibaszottul észhez tértél, és rábólintottál, hogy lássalak.
– Erről nem fogsz leszállni, ugye? – kacagott megint. – Mi van, ha igazából azért nem akarok találkozni veled, mert csúnya vagyok?
– Valami azt súgja, hogy nem vagy az.
– De ha az lennék?
– Akkor lekapcsolnám a villanyt, mielőtt megduglak.
– Én felkapcsolt villany mellett szeretem csinálni.
– Akkor papírzacskót húznék a fejedre. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése