New York, reggel nyolc óra.
Alice, a fiatal párizsi rendőrnő és Gabriel, az amerikai jazz-zongorista egymáshoz bilincselve ébrednek egy padon a Central Parkban.
Nem ismerik egymást, és arra sem emlékeznek, hogy valaha találkoztak volna. Alice előző este barátnőivel a Champs-Élysées-n bulizott, Gabriel pedig egy dublini klubban zongorázott.
Lehetetlen? És mégis…
Az első döbbenetet megannyi kérdés követi. Hogy kerültek ilyen veszélyes helyzetbe? Honnan származik a vérfolt Alice ingén? Miért hiányzik egy töltény a fegyveréből? Ha meg akarják érteni, mi történik velük, és visszatérni régi életükhöz, Alice és Gabriel kénytelenek összefogni. Az igazság, amire rábukkannak, fenekestül felforgatja az életüket…
Első könyvem a szerzőtől. Amire az ajánlást nagyon köszönöm a kis könyves csapatunknak! Úgy összességében a Musso könyvekre, erre kifejezetten pedig Mariettának! 💚
Többekkel is beszéltük, és hasonló visszajelzéseket kaptam, hogy ez az egyik legjobb, legerősebb regénye a szerzőnek. Ez valóban így volt. Azóta már elolvastam még egyet tőle, A szajnai ismeretlent. Lehet, hogy olyan szempontból nem volt a legjobb kezdés ez, mert igen magasra került az a mérce. És az utóbbinak nem sikerült megugrania.
Elolvastam a Central parkot és teljesen beleszerettem. A műfaj eddig is feküdt. Ahogy mesélték a legtöbb regényében mindenből van egy kicsi. Krimi, thriller, dráma, romantikus szál. Ha ezek pedig egy regényben mutatkoznak meg, akkor pláne imádom!
Azonnal, az első oldalakkal beszippantot. Már én is elmondhatom, hogy végre olvastam a szerzőtől. Sőt! A rajongója lettem. A NIOK-napon volt kifejezetten neki szentelve egy beszélgetés. Óriási élmény volt. Rengeteget tudtam meg az íróról, a regényeiről, a magyar kiadójáról. Szinte, sőt minden regényére elhangzott ajánlás. Mint kiderült, a Park kiadó szám szerint már 16 Musso regényt hozott el nekünk.
Ehhez nézve még eléggé le vagyok maradva. Két könyvet olvastam. De ami késik, nem múlik. Tervben van, hogy szeretném mindet összegyűjteni és elolvasni.
Ezzel a regényével megvett magának a szerző. Remekül kombinálja a történeteiben a külünféle stílusokat. Talán pont ebben is rejlik a sikere. Valamint a remek szereplők megalkotásában. A fordulatos, sokszor megdöbbentő cselekményeivel. Elképesztően képes csavarni a szálakat. Nála sosem lehet tudni mire számíts és ezt imádtam! Mindezek mellé pedig részletes, mégsem túlzó, tökéletes leírásokat kapunk. A cselekményekről, de természetesen a szereplőkről, a helyszínekről szintén. Bámulatos írás volt.
Na jó bevallom, ezért is örültem, hogy ez a könyv lett ez első, mert hát Central park, New York...... Mindig imádtam azt a várost, egy álom lenne egyszer oda eljutni. De ha jobban bele is gondolok, hála Musso-nak, sikerült is. Hiszen minden apró részletét a városnak, a már említett híres parknak, mindent olyan részletgazdagon és tökéletesen ad át, hogy olvasás közben te magad is New York-ban jársz. Ez miatt pláne a szívem csücske lett ez a regény.
Aztán természetesen maga az egész történet miatt. A fülszövegből már egy izgalmas, találgatós sztorira számíthatunk.
Akad egy férfi és egy nő, Gabriel és Alice, akik kora reggel összebilincselve, véresen ébrednek a Central parkban. Már önmagában ez egy izgalmas sztori lenne. Már itt csavar egy óriásit a szerző, hogy ők ketten előző este mindketten a világ más-más pontjain voltak. Alice Franciaországban, Gabriel pedig Dublinban.
Már ebből tudtam, hogy ez nekem való sztori lesz.
Felmerül, hogy mi folyik itt? Hogy lehetséges mindez? Hiszen azért ha nézzük Párizst, vagy Dublint, New york ezektől a városoktól nem egy köpésre van.... Miként kerültek ide? Miért nem emlékeznek semmire?
Már millió talánnyal, kérdéssel indul ez az izgalmas történet.
Alice karaktere, rögtön szimpatikus lett. A regény néha picit ugrál az időben, hiszen bele leshetünk Alice korábbi életébe. Egy fiatal párizsi rendőrnő. Aki noha remek a munkájában, legtöbbször önfejű, nem mindig gondolja át milyen helyzetbe ugrik bele. A történet során erre többször van példa. Sajnos ebből a tulajdonságából kifolyólag, hatalmas, elképzelhetetlen és szörnyű veszteségek is érték őt.
Durva volt minderről olvasni. Ahogy szép lassan ismertük meg a mostani életét és a múltját is. Magát a karakterét. Szimpatikus volt, de többször volt, hogy nem értettem egyet vele. Vagy jobban fogalmazva óvatosabb, megfontoltabb lettem volna a helyében. De ettől függetlenül kedveltem őt. Sajnáltam azért amiket át kellett élnie. Együtt lehet érezni vele. Okos nő, mindezek után is próbál erős maradni, folytatni az életét.
Hasonlóan voltam szimpátia terén Gabriellel is. Picit már az elején sejteni lehetett, hogy azért a találgatós, krimis szál ellenére visz majd bele az író romantikát a történetbe. Na de vissza picit még Gabrielhez. Őt nem mindig tudtam hova tenni. Pont a tökéletes ellentéte volt Alice-nek. Akit megismertünk szép lassan teljesen. Róla pedig mindig valami véletlen folytán derültek ki a dolgok. Őt nehezebb volt kiismerni. Mégis eléri a szerző, hogy megkedveld. Aztán már más kérdés, hogy el tud-e vinni bizonyos szálakkal más irányba?
Néha majdnem bedőltem, de én kitartottam a véleményem mellett.
Ha kíváncsiak vagytok mire gondolok pontosan, akkor olvassátok el a könyvet ti is! 😉
Alice és Gabriel társaságában elindult tehát egy képtelen, titkokkal és meglepetésekkel teli féktelen kaland a Nagy almában. 🍎🗽
Izgalmas, fordulatos volt végig. Sok-sok leleplezett titokkal. Szépen folyamatosan vitt végig a regény, hogy fény derüljön mindenre. Miközben mindkét szereplőnket megismerhettük. Valamint rájöttünk, hogy minden összefügg mindennel. Hogy a legapróbb részletre is oda kell figyelni. Természetesen próbáltam össze rakni, hogy kijöjjön a nagyobb kép, de Musso túljárt az eszemen.
Totálisan nem számítottam a fordulatokra. Arra amivé végül összeállt a sztori. Wow! Csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal! Zseniális!
Azért kell tudni egy ilyen történetet kitalálni. Minden apró mozzanatát így kigondolni és összerakni. Nagyon szerettem!
Két remek, sokrétű karakterrel. New york utcáin kalandozva. Ahogy már említettem a legapróbb részletességig leírva minden. Minden kis utcát, nagyobb ismerős helyszínt, mindent úgy láttam magam előtt mintha én is ott lettem volna. Nemtudom egynémelyik mennyire volt valós, járt-e már a szerző ezeken a helyeken és onnan jött az ihlet, de el tudta adni úgy, hogy wow. Nekem a beleszőtt szerelmi szál is tetszett. Kijárt a boldogság mindkét félnek.
Lehengerlő volt!
Az egész regény! Nagyon erős kezdés volt az biztos. Így még nem nagyon nyilatkozhatnék akkora szavakkal, hogy a 16-ból csak kettőt olvastam, de szerintem igencsak felvan adva a lecke, ha a Central parkot le akarja nyomni nálam akármelyik következő is.
Teljes értékelés lehet nem lesz, de ahogy mondtam A szajnai ismetlent is elolvastam. Túl magason volt az a léc. Nem sikerült akkora sikert elérnie nálam. Az kevésbé tetszett. Nem mondom, hogy rossz vagy egyáltalán nem jött be, de nekem nem volt akkora durranás mint a Central park. Se a sztori, se a karakterek. Talán majd a többi. :)
A Central park egy bámulatosan zseniális regény. Több műfaj kiváló keveréke. Mindenből a megfelelő mennyiséggel. Szuperül életre keltett karakterekkel. Némi humor, de inkább a komolyság jellemezte. Bámulatosan élethű leírások. Érzelmek sokaságának felvonultatása. Csupa megdöbbenés, fájdalom, félelem, éretlenség, míg végül össze áll az a bizonyos teljes, nagyobb kép. Na akkor mikor minden összeáll, pislog csak igazán az olvasó.
Én legalábbis csak lestem! Lehengerlően fantasztikus volt! Minden percét élveztem olvasni. Még akkor is, ha sokszor nehéz témákat is boncolt a történet. Sokféle érzelmi folyamatba enged bepillantást. Tanulságos is.
Egyszóval mindezeknek az egyedülálló, utánozhatatlan egyvelege a Central park. Jó szívvel ajánlom Nektek! Ha még ezt nem olvasátok a szerzőtől, akkor azért. Ha még abszolút nem olvastatok tőle ti sem, akkor tökéletes, egy brutál erős kezdés ez a regény.
De megéri. Olvassátok, szeressétek! Nekem hatalmas, az idei év egyik top kedvence lett! 💚
Idézetek:
" Vannak az életben olyan ritka pillanatok, mikor kinyílik egy ajtó, megadatik egy olyan találkozás, amiben az ember már nem is reménykedett. Mikor megleli a másik felét, aki elfogadja olyannak, amilyen. Aki ismeri és elnézi a furcsaságait, félelmeit, sértettségét, haragját és a tengernyi komor gondolatot a fejében. Aki megnyugtatja. Aki olyan tükröt tart elé, amelybe már nem fél belenézni. Elég egy röpke perc, egy pillantás, egy találkozás, hogy fenekestül felforgassa az ember életét. A megfelelő ember, a megfelelő pillanatban. A sors cinkos szeszélye. "
" Sosem érezte úgy, hogy mi, zsaruk igazából a halottakért dolgozunk? Ha jobban belegondolunk, ők a mi valódi ügyfeleink. Nekik tartozunk elszámolással. Ők kísértenek az álmainkban, ha nem találjuk a gyilkosaikat. "
" […] magunkat is szeretni kell egy kicsit, hogy másokat szeretni tudjunk… "
" Új város, új szerelem: ez a jelmondatom. "
" Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó és napfény árad az ember lelkébe. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése