A friss Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható ebben a kötetben. A két írás a szerzőtől megszokott szikár, pontos és kíméletlenül őszinte mondatokban beszéli el egy férfi és egy nő – Ernaux édesapja és édesanyja – életét. A hely, amellyel az írónő első nagy irodalmi sikerét aratta, az apáról szól, aki nincstelen, iskolázatlan családból származott, de hihetetlen fegyelemmel és szorgalommal egy szatócsüzlet-kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát a normandiai kisvárosban. A viszonylagos anyagi biztonság megszerzése mellett azonban nem marad idő a műveltség elsajátítására, ami folyamatos szégyenérzettel tölti el – miközben a középiskolai tanárrá, majd párizsi íróvá váló lánya árulónak érzi magát. Az Egy asszony Ernaux édesanyjának életét beszéli el, nem sokkal azután, hogy Alzheimer-kórban, emlékezetét és szellemi-fizikai képességeit fokozatosan elveszítve meghalt. Ernaux két kisregénye a család felemelkedéséért küzdő szülők életén kívül a szülő-gyermek kapcsolat összetettségéről – szeretetről, gyűlöletről, összetartozásról, bűntudatról –, a szülők halála utáni talajvesztésről és a társadalmi felemelkedés megaláztatásairól is szól.
Nem volt tervben ennek a könyvnek az elolvasása. Pedig ez a május havi NIOK közös könyv. Mikor kiderült, hogy ő lesz, rögtön tudtam, hogy ez nem az én világom. Nem vagyunk egyformák, én most még nem annyira szeretem, nem vesznek a be a szépirodalom témájú könyvek. Ez van. Talán egyszer. Vagy ha mégis, nagyon ritkán.
Aztán egy hete, készülvén a hétvégére csak magamhoz vettem. Pedig nem igazán ragadott meg, és leszek őszinte, nem keltette fel az érdeklődésem a két benne található történet.
Ahogy a fülszüveg is írja, két kisregénye van ebben a kötetben a szerzőnek. De mondom, ha már csak a közös könyv..... És 136 oldalt csak kibírok. Nézzem már meg ugyan, hogy milyen.
Nem is a mai időkben játszódó történetek, féltem a nyelvezete miatt is, hogy szimplán az egész nem tetszene.
De végül meg kell mondjam, abszolút kellemesen csalódtam. Még ha anno teljesen más idők is jártak, mint most pl. 2023-ban, teljesen jól érzékeltetve írta meg Ernaux a két kisregényt. Remekül repített vissza az időben. Az első oldalaktól lekötött. Úgy vitt végig a történeten, hogy élveztem, kíváncsi voltam.
Na jó az élveztem talán részemről is kicsit morbid. Hiszen nem éppen egy aranyos, vidám mondandójú kisregények ezek. Mégis azért picit szerintem tud örülni az olvasó, hogy mi, akik most élünk, beleláthatunk a régi időkbe, a szokásokban. Tanulhatunk valami újat. Sőt, sok mindent!
Azt nem mondom, hogy egy olyan könyv lett, amit többször el fogok még olvasni, de egyszeri olvasásra nekem remek volt. Ahhoz képest főleg, hogy egyáltalán nem akartam elolvasni. Néha úgy látszik csak meg lehet próbálkoznom a műfajjal, mert még tetszhet is.
Örülök és igazi sikerélmény volt, hogy tetszett ez a könyv. Lekötött. Már rögtön az elején. Noha azért akadtak számomra igencsak szókimondó, néhol már-már morbid részek. Másfelől mégis jól volt ez így megírva. Igenis mondja csak el a szerző, mesélje el a dolgokat.
Az első regényben az édesapja történetét olvashatjuk el. Miként élt, dolgozott. Miként viszonyult a családjához, az akkori életkörülményekhez, társadalmi elvárásokhoz. Mindig is szerettem a történelmi jellegű regényeket. Szeretek régebbi korokat megismerni. Milyen világ volt akkor? Mik voltak a szokások? Az ember pedig ilyenkor akaratlanul is a mai, mi életünkhöz hasonlítva nézi ezeket az időket. Az biztos, hogy más volt. De még mennyire. Mégis szerintem jó tudni és ismerni mindezt. Akár nekünk is mesélhettek, mesélhetnek a szüleink, nagyszüleink. Ezért is szerettem végül ezeket a történeteket.
A második regény pedig Annie édesanyjának a története. Természetesen közben az ő életét is végigkövethetjük. Miként volt gyermek, hogyan nőtt fel. Milyen nő lett belőle. Elképesztően részletesen leírva minden. Az érzések, a leírások, a cselekmények.
Egy teljesen olvasható nyelvezettel. Igaz, ahogy említettem nem vidám történetek ezek. Sok szempontból nehéz idők voltak. Rengeteg mindent mutat be a történet, miközben ennek a családnak az életét követhetjük nyomon. Az akkori időkre jellemző társadalmi elvárásokat, akár a pénzügyi helyzetet, akár ezen a családon belül is. Foglalkozik a műveltséggel, családi kapcsolatokkal. Hogy mindez milyen hatással van erre a családra és a benne élőkre. Bemutatja, segít a feldolgozni a gyász érzését. Sok más érzelem mellett. Egy igazi érzelmi hullámvalúst. Amely egyenesen az 1900-as évek elejétől a végéig repít bennünket.
Nehéz időszak volt ez sokszor az írónőnek, de azért sok szép pillanat is akadt a regényben. Tökéletes leírásokkal, amiknek hála mi magunk is ott lehettünk a regényben említett helyszíneken, vagy akár a szereplőkkel élhettük át a történéseket.
Nehéz, szép, tanulságos. Sok más jelző illene még a regényre. Én köszönöm a NIOK-nak, hogy ezt olvassuk a hónapban! A csoport nélkül biztos nem olvastam volna el. Egy szép, ugyanakkor nehéz, erős történet ez. Mégis sokat képes adni az olvasójának. Ahogy mondják, minden elolvasott történettel mi is többek leszünk. Egy élmény volt! Köszönöm! 🌺
Pont ez miatt ajánlom nektek is! Akik eleve szeretik a műfajt nekik főleg, de Ti, akik nem annyira, vagy még nem, mint én is, merjetek kilépni a komfortzonátokból és olvassátok el. Szomorú, fájdalmas, megdöbbentő, ugyanakkor szeretettel, boldogsággal teli. Egy életszagú, igaz történet, csodásan megírva. Szerintem mindenkinek megérné elolvasni. :)
Idézetek:
" Úgy érzem, azért írok anyámról, hogy ezúttal én hozzam őt a világra. "
" Jobban szeretett adni, mindenkinek, mint kapni. Az írás vajon nem az adakozás egy formája? "
" Lassan haladtam, mert rég elfeledett eseményeket napvilágra hozni sokkal nehezebb, mint kitalálni valamit. Az emlékezet ellenáll. "
" Senki sem lehet olyan gazdag, mint a család, amelyet összetart a szeretet. "
" Nem hallom többé a hangját. Ő, az ő szavai, a keze, a mozdulatai, a nevetése, a járása kapcsolták össze azt a nőt, aki vagyok, avval a gyermekkel, aki voltam. Elveszítettem az utolsó szálat is, mely ahhoz a világhoz kötött, ahonnét származom. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése