Az újrakezdés szívás.
Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk – éppen az utolsó gimis évem előtt –, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt… akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg…
„Daemon és Katy robbanókeveréket alkotnak… Az Obszidián pörgős utazásra visz, csak úgy kapkodod majd a levegőt, és könyörögni fogsz a folytatásért.”
– Jus Accardo, a Touch írója
Bevallom őszintén, nagyon nem volt tervben ennek a könyvnek, sőt egy egész sorozatnak az újraolvasásra.... A kevés idő.... Pedig úgy hiányzott. Annyira imádom ezt a sorozatot! De jó, ha már Vámpírakadámiával is ez lesz, főleg, hogy ez a sorozat is új borítókkal érkezik, akkor már itt egy indok, hogy mégis újraolvassam. Igaz, idő így se lett több, de néha kell az ilyen.
Volt olvasás közben nosztalgiázás rendesen. Annak idején oda meg vissza voltam a sorozatért. Daemon és Katy párosáért. Ez most, sokadik olvasásra sem volt másként. Még mindig imádom! (sóhajtozik......) 💜
Nekem a régi borítókkal van meg a sorozat. Nemtudom nekem ha választani kell, akkor a szereplős változatos jobban bejön. Képen ahogy ezt láttam, nem voltam elszédülve. De most őszintén, hogy megjelent és látom a könyvet élőben, igazán szép lett.
De kezdjük is az elején, ha valakinek netán teljesen új a sorozat. Akinek pedig nem, annak ajánlom szintén az újraolvasást. 😊
Megismerhetjük Katy-t, egy fiatal lányt, aki az édesanyjával az újrakezdés reményében költözik Nyugat-Virginiába. Ekkor kezdődnek számára az izgalmak.
Mikor végre megpillantja, azt a bizonyos már fülszövegben és a régi borítón is megigéző - hogy Katy-t idézzem - magas, szexi, különös zöld szemű szomszédját.
Újfent, már az ismerkedésüknél odáig voltam értük. Nem árulok el nagy titkot, hiszen a fülszövegből sejthető, hogy elég érdekesen indul a párosunk Katy és Daemon kapcsolata.
Katy leírásából is sejthetjük milyen pasira számítunk, de ahogy először találkoznak magunk is megismerhetjük őt. És személy szerint én már akkor odáig voltam a fickóért. Még akkor is, ha legtöbbször lássuk be, egy igazi bunkó volt. Főleg Katy-vel.
De szerencsére a lányt igazán kemény fából faragták. Ha eleinte neki furcsa is volt ez a váratlan ellenszenv, hamar bekeményített és méltó ellenfele lett a fiúnak.
Katy egy igazán, azonnal megszerethető karakter. Pláne, az már akkoriban is azonnal szimpatikus volt benne, hogy bloggerkedik, imád olvasni. Emellett hiába fiatal, még nincs 18 éves, mégis igen érett a gondolkodása. Amihez hozzájárult sajnos, hogy elvesztette az édesapját, amit az anyukája rengeteg munkával dolgoz fel, így Katy sokat van egyedül. Sőt az anyukája mellett is inkább ő tűnik felnőttnek. Furcsa volt ez már anno is, de mégis úgy gondolom ez egyáltalán nem hátrány neki. Sőt! Egy igazán értelmes, okos, szeretniveló és szeretni képes lány.
Na Daemon barátunkról ezek nem feltétlen mondhatóak el. Vagyis nem azonnal. Igen, a húga Dee a mindene, bármit megtenne érte. Ez becsülendő is. De néha lehetne kevésbé szemét. Másfelől viszont nála is érthető, hogy nem képes az emberekben bízni, félti a családját. Nem feltétlen indok ez sokszor a bunkóságára, de szerencsére ő is változik. Meg sokszor inkább poénosan bunkó. 😀
Dee és Daemon ikrek, azonban nem hétköznapi emberek. Ez sem újdonság és fülszöveg alapján vannak is tippjeink, de igazán csak akkor derül ki miről is van szó, ha elkezded olvasni.
Egy új fajt alkotott meg ebben a sorozatában az írónő. A fénylényeket, a Luxeneket. Valamint, ha már fény, akkor természetesen itt van a sötétség is, az arumok.
Elképesztően megszerettem anno a sztorit. Ezért is volt nagyon jó nosztalgiázni vele. Még mindig imádom a világot amit az írónő megteremtett. Tökéletesen, érthetően mutatja be. Lehengerlően. Miközben remek szereplőket ismerhetünk és szerethetünk meg. Természetesen a kevésbé szimpatikusak is jelen vannak. Én még mindig nagyon szeretem ezt a világot. Ami fantasy is, de közben megmutatja a fiatalok hétköznapi életét. A sulit, barátokat, problémáikat.
Nem utolsó sorban pedig egy olyan igazi, mindent elsöprő szerelmet. Vagyis a zökkenőkkel tarkított kezdetét.
Katy és Daemon kapcsolata nem éppen szokványosan indul és végig ilyen is. De annyira szeretem ezeket a húzzuk egymás agyát részeiket. Közben ott van az a bizonyos szikra is kettejük között már a legelejétől. Remekül szőtte bele ezeket a pillanatokat a regénybe az írónő. Az az igazi utálják egymást kapcsolat, de közben pedig odavannak egymásért.
Egyszerűen imádom őket együtt. Persze külön-külön is.
Nagy kedvencem volt még Daemon húga, Dee. Aki pikk pakk legjobb barátnője is lett Katy-nek. Igaz ő aztán egy igazi forgószél. Mindent tudni akar, mégis jó szándékú, szereti a testvérét, a barátait, bármit megtenne értük. Csak mindig ezres fordulaton pörög, de őt ilyennek kell szeretni és én szerettem is.
Nagyon szeretem őket, ennyi idő után is. A beszólásaikat egymásnak és minden közös részüket. Az egymás idegein táncoláson kívül persze akad romantika is, csókok és lehet egy picit több is...... Persze azért ennek a történetnek és nekik is megvoltak a maguk nehézségei, ez esetben ellenségeik, az igazi rosszfiúk. Mert ugye milyen történetben nincsenek? Enélkül unalmas is lett volna. Ezek a részek is jól meg lettek alkotva, kitalálva, de hazudnék ha azt mondanám jobban szerettem ezeket mint a Daemon - Katy részeket. Mégis megvolt a tökéletes egyensúly. Sok vidám pillanattal, nevetéssel. Eszméletlen jókat lehet velük szórakozni.
Egy új világ, új szereplők, jó és rossz fiúk. Érzelmek sokasága, amit felvonultat a regény. Titkok, izgalmas és fordulatos momentumok. Egy pillanatra sem hagy unatkozni a történet.
Mindezek fantasztikus kombinációja az Obszidián.
A történet az első betűtől kezdve az utolsóig nemtudott elengedni. Sokszor olvastam régen is, de még most is olyan élmény volt, mintha először vettem volna a kezembe. Ez az igazán jó regény ismérve.
Szuper szereplők. Katy, akit csak kedvelni lehet, Dee, Daemon. Őt egyenesen imádni. A stílusa ellenére. Lássuk be, a leírásoknak, az elképzeléseknek hála mi is rögtön belezúgunk, akárcsak Katy. Fantasztikus volt ismét találkozni és kalandozni velük.
Ismerkedtem ismét, nosztalgiáztam, izgultam, féltem, néha megkönnyeztem, nevettem és szerettem. Sok-sok érzelem, néha igazi érzelmi hullámvasút volt. Egyszer fent, egyszer lent. Egy bimbizó, csodálatos szerelem kezdete. A Luxenek megismerése. Van itt minden, hogy egy igazán jó kis kikapocsolódást kapjatok. Akár a nyárra, hiszen ma hivatalosan is beköszöntött. De ez a sorozat bármikor és bárhol remek olvasmány lehet.
Csak ajánlani tudom Nektek! Ha egy kicsit kiszakadnátok a hétköznapokból, elkalandoznátok egy új világba, akkor tartsatok Katy és Daemon nem mindennapi kalandjaival.
Idézetek:
" Nekem is jogom van a boldogsághoz. Nem volna szabad, hogy számítson, kitől kapom meg, embertől vagy luxentől. "
---------------------------
" Az, hogy a költözés óta nem fértem hozzá a könyvesblogomhoz, olyan volt, mintha elvesztettem volna az egyik kezemet vagy lábamat. "
---------------------------
"Délután egy óra lehetett. Daemon úgy nézett ki, mint aki az imént mászott ki az ágyból, gyűrött farmer, kócos, ezerfelé álló haj. Mobilon beszélt valakivel, fél kezével az állát dörzsölgette.
És nem viselt inget.
– Nincs egy pólója? – kérdeztem, ásót ragadva.
– Sajnos, azt hiszem, nincs. Állandóan félmeztelenül mászkál. Még télen is. – Dee felnyögött. – Nagyon zavaró, hogy ennyit kell látnom a… bőréből. Fujj!
Neked fujj. Nekem meg átkozott hőhullám. "
------------------------------
.png)
"Sietve megástam néhány gödröt a fontosabb helyeken. Kiszáradt a torkom. Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága. "
-----------------------------
"– Cica, te nagyon bizakodó vagy.
– Ne nevezz így! – Nehezen tudtan tartani a tempót hosszú lábaival, úgyhogy le is maradtam néhány lépésre. Hátrapillantott, de meg sem botlott.
– Senki sem hívott még így?
Kikerültem egy nagy, szúrós bokrot.
– Dehogynem, az emberek folyton cicáznak. De tőled valahogy…
A szemöldöke a magasba szökött.
– Tőlem valahogy?
– Nem tudom, úgy hangzik, mint egy sértés. – Lelassított; így már mellette sétáltam. – Vagy valami szexuálisan deviáns dolog. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése