2013. június 12.

Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Azt hiszem ez a könyv lesz az amiről na jó lehet, hogy egy újabb amiről áradozni fogok, de szerintem a legtöbbet. Ugyanis éppen most végeztem ki, és totál szerelem.
Most vagyok úgy a dologgal ahogy nemrég Lupi barátnőmmel beszélgettük, hogy egy ilyen könyv után nem igen kezdek el másikat mert úgy vagyok vele, hogy egy sem érhet ennek a nyomába.
Na de ne rohanjak annyira előre az áradozással, ez miatt előre is bocsánat majd.
Előtte azonban ha valaki még nem olvasott volna még erről a könyvről akkor itt az ideje, hogy pótolja :) Ezért itt egy fülszöveg és az egyik szerelmem: a borító :)

 Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Egy újabb fantasztikus Vörös pöttyös könyv, amibe először a fülszövege és utána a borítójába szerettem bele. Vagy fordítva?
És egy dolog ami miatt ismét kellemesen csalódtam, mégpedig, hogy nem is gondoltam volna - pedig amennyi ilyen kategóriájú és hasonló könyvet olvastam már - hogy még mindig tudnak új dolgokat kitalálni az írók amikből jobbnál jobb történetek születnek.

De kezdjük is az elején.
Megismerhetjük Katyt, egy fiatal lányt aki az édesanyjával az újrakezdés reményében költözik Nyugat-Virginiába. Ekkor kezdődnek számára és számunkra is az izgalmak.
Mikor végre megpillantja, azt a bizonyos már fülszövegben és  borítón is megigéző - hogy Katyt idézzem - magas, szexi, különös zöld szemű szomszédját.
Még éppen az ismerkedésnél tartottak - amit már imádtam - mikor tudtam, hogy imádni fogom a párosukat. Nem árulok el nagy titkot, hiszen a fülszövegből sejthető, hogy elég érdekesen indul a párosunk Katy és Daemon kapcsolata.
Katy leírásából is sejthetjük milyen pasira számítunk, de ahogy először találkoznak magunk is megismerhetjük őt. És személy szerint én már akkor odáig voltam a fickóért.
Na de mielőtt Daemonba merülnék és miután Katy őt megismerte találkozott Dee-vel is Daemon húgával.
Dee és Daemon ikrek, azonban nem hétköznapi emberek. Ez sem újdonság, és  fülszöveg alapján vannak is tippjeink igazán csak akkor derül ki miről is van szó ha elkezded olvasni.
Megmondom őszintén amikor erre fény is derült, nekem rögtön egy másik regény jutott eszembe, és úgy voltam vele, hogy ez is olyan lesz és ez annál a résznél talán icipicit kezdte elvenni a lelkesedésem ami úgymond ezt a természet feletti szálat illeti. De szerencsére hamar kiderült, hogy közel sem hasonlít semmire, és hogy teljesen mást kaptunk, semmi vámpírok meg ilyesmi. Igaz nekik is megvannak a különlegességeik, a múltjuk és minden, hogy el jó kis történetet kapjunk.
Igaz Katy és Daemon kapcsolata nem éppen szokványosan indul, és végig ilyen, de imádom ezt a húzzuk egymás agyát és közben ott van az a bizonyos szikra.
Egyszerűen imádom őket együtt. Persze külön külön is.
Katy egy tizenhét éves lány, és ami ezt illeti kellemesen csalódtam benne, mert botlottam már olyan történetbe ahol az említett tizenhét vagy éppen tizenhat éves lány körülbelül egy nem is tudom tizenkettő tizenhárom éves kis csitri szintjén volt. Ezért is bírtam Katy karakterét akinek szerencsére inkább volt már felnőttes a gondolkodása és a hozzáállás a dolgokhoz és úgy alap járaton. És aki elolvassa a történetet lehet egy sejtése miért is volt Katy még nagyon szimpatikus és ami miatt nagyon kedveltem még. (Gondolok itt a kedvenc időtöltésére. :) )
Ez Daemon szempontjából is igaz, nem is hiába amiken keresztül mentek, nagyon szimpatikus volt a testvére iránti szeretete, és ahogy védelmezte őt, igaz ebből kifolyólag IS nem egyszer volt ahogy Katy mondaná bunkó pillanata amivel megbántotta Katyt ilyenkor le tudtam volna keverni neki egyet, de azért na mégis csak imádom az ilyen rosszfiús pasikat.
Visszatérve a párosra imádtam őket, a beszólásaikat egymásnak és minden közös részüket. Az egymás idegein táncoláson kívül persze akad romantika is, csókok és lehet egy picit több is, de egyenlőre nem mennem tovább, bááár ki tudja a továbbiakban mi lesz?? :) És persze azért ennek a történetnek és nekik is megvoltak a maguk nehézségei, ez esetben ellenségeik, az igazi rosszfiúk. Mert ugye milyen történetben nincsenek?  De ugye enélkül unalmas is lett volna. Ezek a részek is jól meg lettek alkotva, kitalálva, de hazudnék ha azt mondanám jobban szerettem ezeket mint a Daemon - Katy részeket.
Ahogy kettejüket megalkotta az író nő bámulatos. Egyenként is nagyon megszerettem őket - főleg Daemont (mily meglepő ugye?) - de kettejüket együtt? Fantasztikus kombináció.
Akit nagyon kedveltem még, Dee Daemon húgicája és Katy barátnője.
A történet az első betűtől kezdve az utolsóig nemtudott elengedni. Ezzel csak az volt a baj, hogy semmi perc alatt kiolvastam a könyvet, és NAGYON kevés volt.
Jól írták a borítón szereplő ajánlásban, hogy rögtön belezúgtam Daemonba és azonnal akarom a folytatást.

Egy picit kitérve erre a bizonyos folytatásra megmondom őszintén míg most ki nem végeztem a történetet nem is tudtam pontosan mi hogy, és hány részes sorozatról is van szó. De örömmel láttam, hogy több mint három részes ha jól láttam negyedik és ötödik rész biztosan lesz, tehát egy jó darabig még olvashatjuk ezt a fantasztikus sztorit.

És amit imádtam még miután sajnos vége lett a könyvnek, hogy egy kis Daemon szemszöget. Kész voltam tőlük, nem kicsit dobott fel miután letörtem amiatt, hogy vége lett a könyvnek. És a második Ónix című részből is kaptunk két fejezetet ami csak hab volt a tortán. És naná mint minden jónak a legjobbkor lett vége. Szóval remélem mielőtt jön a folytatás :)





És miután egy "kicsit" ömlengtem magáról a történetről jöhet a borító. Egyszerűen már ebbe bele lehet szerelmesedni. Pontosabban azokba a bizonyos zöld szemekbe. Ami viszont újdonság volt számomra, és ennek pontosan nemrég néztem utána, hogy a borító egy magyar modell páros szerepel. Név szerint Tziotziosz Sztella és Tóth Péter akik a való életben is egy már. És nagyon szép kis pár. Imádtam őket a borítón, noha az első résznél, a lány arca nem látható.
A kép az amerikai könyv bemutatón készült. 

És egy kép az író nőről is, akinek ezt remek sorozatot köszönhetjük: 
Jennifer L. Armentrout

A sorozat további részeinek eredeti borító. Remélem itthon is ezek maradnak akárcsak az első rész esetében mert imádom :))


 Egy szóval Imádom, és ha egy szuper Vörös pöttyös könyvet akartok olvasni, vagy egy újabbat akkor ezt mindenképpen a kezetekbe kell vennetek. Biztos akad még olyan aki úgy jár mint én, hogy nemtudja majd letenni, és mindennél jobban fogja várni a folytatást.

Addig is még egy remek kép a párosról, nagyon jól mutatnak együtt :)
    





Értékelés:          
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése