Ludányi Bettina - Festménybe ​zárt lelkek

A lelkeket festményekbe zárja, hogy örökké ragyoghassanak

A rendőrség egy kivéreztetett női holttestet talál Houston egyik sötét sikátorában. Scott C. Flynn nyomozó kapja meg az ügyet, aki azonnal nekilát a rejtély felgöngyölítéséhez. Amikor végre áttörést ér el, Flynn ismét nehéz helyzetben találja magát.

John M. McGlothlin látszólag egy hétköznapi festőművész életét éli, a felszín alatt azonban szörnyű titkokat őrizget. Munkái a női szépséget és a nőies ragyogást ábrázolják, ám többek ezek hétköznapi festményeknél.

Egy festő. Egy nyomozó. Megannyi áldozat. És egy nő, aki közelről látta a gyilkost, mégis túlélte! Ő az álcázás mestere, egy agyafúrt szélhámos, és talán a kulcs a gyilkos elfogásához.

Ludányi Bettina legújabb regényében bepillantást nyerhetünk egy sorozatgyilkos megborult elméjébe. Izgalmas és brutális utazást teszünk a művészetek világába, és választ kapunk a valódi nőiesség kérdéseire.

Mindig is szerettem volna eljutni az írónő regényeihez, de sajnos az idő.... Olyan kevés. De most ajánlásra ennek azonnal nekifogtam. Nem is csalódtam. Így ahogy lehet, veszem szépen a kezembe a szerző többi regényét is. 

Azt biztosan amiben Scott szerepel. Annyira még nem ismertem Ludányi Bettina műveit, de ahogy képben lettem, hogy Scott nyomozó már szerepelt egy könyvében biztos lett, hogy kerül sorra következőnek. És mivel mint ember itt nagyon a szívembe lopta magát, róla még biztos fogok olvasni. Kezdhettem volna azzal a regénnyel is, az elgondolás megvolt, de most a borító és fülszöveg alapján ez a történet volt amire azt mondtam, hogy oké akkor ez nekem most kell. 

Ugyanis a külső amit kapott a könyv, már az nagyon figyelemfelkeltő. Aki szereti a lélektani thiller, krimi regényeket azokat rögtön megfogja. De annyira elképesztően jól illő borító készült a könyvhöz, hogy biztos vagyok benne, hogy sok új, akár még olyan olvasó a kezébe is veszi a regényt, aki korábban, vagy eddig még nem szerette ezt a műfajt. Borzongató és gyönyörű külső. Egy borító ami hűen tükrözi azt. amit rejt ez a könyv. 

Na aztán még ha az ember el is olvassa? 

Egy igazi lélektani regény. Ami fogva tart az utolsó betűkig. Aminek a hatására te is elgondolkozol. Hogy a környezetedben bárki lehet egy ilyen férfi...... Hiszen senki arcára nincs ráírva, hogy sorozatgyilkos. Honnan tudhatod? Ezek a gondolatok azért rendesen ilyesztőek voltak miközben olvastam. Egy félelmet keltő, sokszor hideg rázós,vérbeli krimi is. 

Ami nálam óriási meglepetés volt és olyan kevés ilyet olvasni,vagy csak én nem futok bele.Hogy végig tudod ki a gyilkos. Sőt! Az írónő tett rá még egy nagy lapáttal. 

Imádtam ezt a regényben, hogy két férfi szemszögéből olvashattuk. A már említett nyomozó, Scott szemén át láthattuk a történetet. Valamint a gyilkos gondolataiba is bele pillanthattunk. Ez azért elképesztő volt. Ahogy meg lett írva, kitalálva, véghez víve az egész. Zseniális! Nincs mese, csak ezt lehet rá mondani. 

Egyfelöl itt volt nekünk Scott. Aki olvasta a már említett könyvet amiben szerepel, akinek nem ez az első Ludányi Bettina regénye, ők már ismerhetitek őt. De nekem ez volt az első találkozásom a nyomozóval. És meg kell mondjam nagyon tetszett amit kaptam. Nagy kedvenc karakterem lett. Így külön örülök, hogy ezután olvashatok majd még róla. 

Egy végtelenül lelkiismeretes, a munkáját remekül végző férfi. Aki remek férj,csodás apa. Ugyanakkor egy férfi, aki iszonyatos dolgokat látott már. És akkor most jön ez az ügy. Ha lehet ilyet mondani ez lelkileg őt minden eddiginél jobban megviseli. De magát a történetet olvasva ez teljesen érhető is. 

Hiszen a két férfi szemén keresztül látott sztori olyan tökéletes átjön nekünk olvasóknak, hogy akár még az olvasás után sok idővel is képes fogva tartani. 

A már említett idő hiányában én magam is csak most, pár héttel később az olvasás után jutok ide, hogy írjak róla. Így újra elő jöttek az olvasás során szerzett érzések, élmények. Még ennyi idő után is képes az ember töprengeni rajta. Annyira sokat adott a szerző az olvasónak a regény mondanivalójával. 

De vissza is Scotthoz. Nincs könnyű dolga, mert sajnos a meggyilkolt áldozatok csak kerülnek elő. Míg a gyilkos valahogyan mindig egy lépéssel előtte jár. 

Már a leírások, a gyilkosságok, az áldozatok, minden annyira élethűen volt megírva. A cselekmények minden mozzanatát magam előtt tudtam látni. És mivel nem egy cukormázas történetről beszélünk, ez igencsak sötét, lélekölő, véres és fájdalmasra sikeredett. Töprengőre, reménnyel telire. Egy érzéki hullámvasútra. Lelkig hatóra. Milliónyi gondolat és érzelem amit kivált a történet olvasása, miközben mi magunk is próbálunk rájönni, hogy mi is történik itt. Hiába  van itt a regény másik különlegessége, hogy ismerjük a gyilkost, mégsem tudjuk még csak körülbelül se eltalálni, hogy mi lesz a csattanó. 

Ezért is óriási gratuláció Bettinek! Hiszen így kigondolni a történet.... Wow! Le a kalappal!

És akkor itt van még nekünk az ezek után mondhatom híresnek, a borítót és a történetet ihletőt festőnk. John M.Mcglothlin. 

Furcsa, kettős érzése lehet az embernek vele kapcsolatban. Hiszen az egyik arca amit mutat az egy művelt, sokat tudó, okos, elbűvölő férfi arca. Aztán ha magára marad és megszállja az ihlet, akkor egy szerintem minden érzést kizáró, hideg, férfi lép a helyébe. Egy férfi, aki gondolkodás nélkül képes ölni. Aki a maga nyakatekert módján ezt helyesnek is látja, megtudja magyarázni. Hát nekem ez a része nem jött át. Hiába adott magyarázatott adni a tetteire, nálam nem áltta meg a helyét. Ahogy senki másnak, szerintem neki sincs joga már-már Istenként ítélkezni mások felett. Hiába látja ő, és valóban abban van valami, hogy milyen séma alapján válaszotta ki ezeket a nőket. De akkor sem, legyen bárkinek bármilyen,bármi szenvedés, fájdalom, reménytelenség az életében, neki magának kell eldöntenie mit is akar kezdeni vele. Soha nem lenne szabad másnak döntenie. Jól ki van természetesen gondolva az egész szál, és átadva mégis dühítő olvasni. És akaratlanul is végig, belegondolni, hogy sajnos mennyi ember gondolkodik így. Nem véletlenül szaladgál ennyi gyilkos köztünk. Akár a valóságban is. Mert sosem tudni. És Johnnak is megvoltak a miértjei. Ahogy szép lassan megismerhettük őt, kezdett összeállni a teljes, nagyobb kép. Hogy miért lett az aki. Ettől függetlenül én nemtudtam megérteni őt.  

Aztán itt volt a végső mű, ami okozott csak igazi meglepetést. 

De mivel ez egy regény, maradjunk a képzeletek talaján mert annak tökéletes volt. Csak nyilván megérinti az olvasót a történet. Nyomot hagy bennünk. Akaratlanul is át hozzuk a valóságba. Hiszen azért valljuk be egy egy ilyen jellegű sztori olvasása után eltöpreng az ember, hogy egek bármelyik ember aki szemszejön veled az utcán, vagy akár ismered is lehet ilyen. Ki tudja kiben mi rejlik? Sajnos amilyen világot élünk. Elgondolkodtató.....

Maga a regény pedig ahogy említettem tökéletes volt. Az egész sztori. Scott karaktere adott. Akárcsak a többi szereplő. De ahogy mondtam főleg John személye. Hogy így bele lehetett látni az életébe, a gondolataiba. Felmenteni nem lehet, de mindig is jó, ha egy ilyen életszagú és elgondolkodtató embert ismer meg az ember. Egy ilyen történetet. 

Hiszen tudjuk ki a sorozatgyilkos, megismerhetjük őt mint hétköznapi embert. Egy jó nevű művészt. Aki aztán az "éj leple alatt" pedig a maga nyakatekert módján szabadítja meg a nőket a félelmeiktől, fájdalmaiktól, reménytelenségeiktől. Az biztos, hogy a Festménybe zárt lelkek illő és tökéletes címet kapott. Mesterien választ kapunk a címre. Minden felmerülő gondolatunkra válaszol a történet. 

Ami az első betűktől az utolsóig fogva tart ha elkezded olvasni. Remek karakterekkel. Akik próbálnak az ügy végére járni. Veszteségekkel, félelmekkel, borzongással, reménnyel, meglepetésekkel. Érzelmek sokaságával. Egy történet aminek a mondanivalója van. Amit nem tud átélés nélkül elolvasni az ember. Ami a végső jelenetekben képes csak igazán sokkolni és meglepni. 

Mesteri mű! Ha egy igazán jó regényre vágytok, szerettek töprengeni, jó kis hideg rázós thriller, krimi keverékre, akkor ez a ti regényetek! Vagy ha netán még ti sem olvastatok eddig Ludányi Bettina könyvet, vagy csupán a műfajt nem szeretitek, vagy eddig nem olvastatok, akkor egy tökéletes első ez a regény. Tudjátok, egyszer mindent el kell kezdeni! Legyen ez a Festménybe zárt lelkek!

Egy a lélek legmélyéig hatoló, fordulatos, megdöbbentő és ámulatba ejtő regény. Olvasni kell, nincs mese! Szerezzétek be! Jó szívvel ajánlom nektek! Én pedig megyek tovább Scott nyomozó újabb gyilkos kalandjára.... 🙈😬 Vagyis az előzőre....

Néhány kedvenc idézetem: 

" Úgy érzem, hiába zártam be duplán az ajtót, és akasztottam be a láncot, egyetlen zár sem tud megvédeni a szörnyektől, amik a sötétben lakoznak. " 

" Talán találkozunk még, talán nem.” Csakhogy én soha semmit nem bízok a véletlenre. A lelke az enyém lesz. Vagy így, vagy úgy. " 

" A sorozatgyilkosok kiszámíthatatlanok – akkor is, ha pszichopaták, és akkor is, ha őrültek. " 

" Gyilkos – mondja a közvélemény. Új életet adó – mondom én. " 

" Eszembe jutnak gyermekkorom meséi. A legtöbben a gonoszok mindig rút, ocsmány lények vagy sebhelyes arcú emberek voltak, akiktől a hideg is végigszaladt az ember hátán. A valóságban azonban a gonosz nem mindig rút és kiállhatatlan. Néha álruhát ölt, a vonzó külső és a kedvesség mögé bújtatja csúf lelkét. " 

Értékelés: 

Anne L. Green - Egyszerűen ​bonyolult (Perzselő románc Provence-ban 1.)

A harmincas éveit taposó Alyssa a levendulamezőkről híres Provence-ban éli idillinek látszó életét férjével, ám a valóság az, hogy már egy ideje nem perzsel köztük a levegő úgy, mint a kapcsolatuk elején. Hogy kitörjön az egyhangúságból, úgy dönt, egy másfajta édes csábításnak enged: cukrászdát nyit a város szívében, ahol megszállottan a macaronok iránti szenvedélyébe fojtja bánatát.

Alessandro Cross hamarosan befejezi az orvosi egyetemet és készen áll arra, hogy beteljesítse szülei nagy álmát: jól fizető állást szerezzen, és fiatal feleséget, akivel az olasz hagyományoknak megfelelően családot alapít. A sors azonban próbára teszi Alyssa és Axel hitét és hűségét is.

A fiatalok a tengerparton botlanak egymásba, ahol már az első pillanattól vibráló feszültség érzékelhető kettőjük között. Némi vívódás után be is következik a katarzis, szenvedélyes és tiltott viszonyba bonyolódnak.

Anne L. Green legújabb története, az Egyszerűen bonyolult rávilágít arra, milyen nehéz a hétköznapokban megküzdeni a megfelelési kényszerrel, hiszen sem a tekintély, sem a rangos szakmai elismerés nem véd meg mások ítélkezéséitől. És mi történik, ha minden észérv ellenére a szívnek nem lehet parancsolni?

Azt hiszem ez a regény nem csak az írónő életében különleges. Hiszen, ha arra is számítottunk, hogy egy aranyos, rózsaszín, cuki nyári történetet kapunk tőle, akkor lehet picit váratlanul éri az olvasót, hogy nem. Vagyis nem csak ilyet. És ezt közel sem rossz értelemben mondom. Mert ezzel valami sokkal többet ad az írónő az olvasóinak. Ez és minden miatt nagyon büszke vagyok rá! Rád, Anne L.Green! De legfőképp Erzsóra! Hogy megírta ezt az a regényt! És így! Elképesztő! 

Ő nemcsak egy zseniális írónő, kolléga, hanem barát is. Nagyon hálás vagyok ezért! Hogy ismerhetlek! Arra a nőre pedig pláne büszke vagyok akiről szól ez a különleges történet. 

Mert igen, ahogy említettem ez nem csak egy vidám, nyári sztori. 

Az Egyszerűen bonyolult egy hihetetlen sok fájdalmat, nehézséget, bánatot megélt nő története is. Egy olyan nőé, aki mindezek ellenére egy csodálatos ember, akiben hihetetlen erő lakozik. Az írónő ezzel a történettel is bárkit képes inspirálni. Nem csak azokat, akik szintén ebből a végeláthatatlan labirintusból keresik a kiutat. 

Alyssa személyét, a leírásai ellenére, gondolok itt a külsőségekre is, én végig egy bizonyos nőnek láttam magam előtt. 💖 Többet tudva, de anélkül is sejthető mi ihlette ezt a történetet. Mindez tudatában teljesen más szemmel olvastam. 

Annyira nehéz szavakba önteni minden érzést amit kiváltott az olvasása. Mert ezt el kell olvasni. Egy történet, ami sokszor a lélek legmélyére hatol. A sötétség és kilátástalanságig taszít néha. Hiszen Alyssa élete cseppet sem könnyű. A házassága válságban, egy olyan férj van mellette aki itt nem feltétlen pozitív szerepet kapott. 

Sokszor elképesztő düh lakozott bennem, ahogy olvastam. Hogy ennek a nőnek, aki annyira jó, szerethető, mégis ilyen dolgokkal kell szembe néznie......Hogy miként képes bárki, most épp mindegy, hogy nővel, de egyáltalán így bánni, viselkedni a másikkal?.. 😡 Alyssa iszonyatos dolgokon ment keresztül. Keresi a kiutat, próbál túlélni. És még ezen felül szörnyű, gondolatokat, érzéseket sulykolnak belé. Nem tudom milyen lehet egy ilyen kapcsolatban élni, és bárcsak egy nőnek sem kellene tudnia. Hihetetlen jól megírt a történetet ezen szála. Az olvasót nem kis gondolkodásra késztetve. Nem keveset lehet tanulni is belőle. Erőt meríteni. Az egésznek mondanivalója van. Tudni kellett mindezt így átadni. Le a kalappal!

Alyssa karaktere az első pillanatoktól kezdve szimpatikus lett. Nagyon megszerettem őt, így olvasva is róla. És ez a rengeteg nehézség, bánat, félelem, önbizalomvesztés és még nagyon sok minden amivel nap mint nap állandóan szembe kell néznie. Annyira jó volt olvasni, hogy van egy dolog ami kirángatja néha ebből. 

Ez pedig a sztori egyik fő eleme, a cukrászat. Főként ezek a picike csodák, amik elképesztően gyönyörűek tudnak lenni. És még ennél is finomabbak. A macaronok. Egy falatnyi csoda, ami ennek a nőnek most szinte mindent jelent. 

De természetesen egy másik mozgatórugó is érkezik az életébe. Egy férfi, aki bár fiatalabb, mégis abszolút felnőtten áll hozzá. Egy találkozás ami mindent megváltoztat. 

Alyssa megismeri Axel-t. A fiatal orvosnak készülő férfit. Méghozza a csodás, lendulamezőiről és a már említett macaronokról híres Provance-ban. 

Alyssa és Axel élete is egy pillanat alatt a feje tetejére áll. Mégis ez egy olyan talákozás, főleg a nő számára, ami talán végre segít neki, tisztán látni. Hogy ne ragadjon ebbe a csak fájdalmat, bánatot, és önmagát megkérdőjelező életbe és kapcsolatba. Hihetetlen volt mindezt végigkövetni. Bevallom, ahogy említettem, legtöbbször mérges voltam. Amiatt amiken Alyssának keresztül kellett mennie. Főleg, hogy nem mindig olyan emberek voltak mellette mint kellett volna. Azt hiszem ezzel kapcsolatban volt egy pillanat ami állatira dühített. Nem kevés meglepetést tartogatott a történet az biztos. 

De a fájdalom és ezek mellé azért sok dolgot megtudhatunk róla, sok olyan szép pillanatot átélhettünk vele ami gyönyörű volt. 

Hasonlóképpen Axellel is. Az ő karaktere is olyanra sikeredett, hogy egy bizonyos férfiként végig magam előtt láttam őt. És örültem neki. Ő kellett Alyssa életébe. Egy férfi, más gondolkozással, aki reménykedik, látja a közös, jobb jövőt és ezt segít el is hitetni Alyssával.  Akinek csakis ő a legfontosabb, akiért bármit megtenni. Nagyon szerettem őt ez miatt. Annyira kellett ez, egy ilyen férfi Alyssa mellé. Imádtam olvasni róluk.

Annyira átjött mindkettejük karaktere. Az egészet történetet egy filmként pergett le előttem ahogy olvastam. Egy nem mindig boldog filmként. Sok fájdalommal kell a párosunknak külön is, és a saját életükben is szembe nézniük. De hála egymásnak szépen kezdtek helyt állni a nehézségekkel szemben. Igaz vár még rájuk lehet küzdelem, de egy ilyen kapcsolat csodákra lehet képes.

Pont ezek miatt, mindezek ellenére egy tökéletes nyári, sőt bármikor és bárhol olvasható történet ez. Hiszen tudjátok, Anne L.Green-t olvasunk! A tőle megszokott bámulatosan gyönyörűen ismerteti meg velünk ezt a vidéket. A helyszíneket, az italok, ételeket, desszerteket. Szinte végig éreztem a csodás levendula illatát. A sülő macaron illatát, aztán az ízét.  Ha valaki, akkor ő mindig képes tényleg elrepíteni azokra a helyszínekre ahol a regényei játszódnak. Imádom ezt tőle! 

Egy történet, ami nagyon sok nőt inspirálhat, sokaknak adhat erőt, hogy ők is merjenek lépni és változtatni. Hogy egy olyan életet akarjanak élni ami igenis kijárt nekik. Hogy úgy tökéletesek és szerethetőek ahogy vannak. Bárki, bármit mond. Természetesen mindez, az egész folyamat iszonyat nehéz. És jó ha ilyen emberek vannak az ember életében mint Axel Alyssa mellett. Hogy célt, lökést adjon neki. 

Egy csodás szerelemi történet kezdete ez. Ami a keményebb részeket abszolút tökéletesen ellensúlyozza. Boldog, vidám, szerelmes, vággyal teli pillanatokkal. Az írónőtől megszokott stílusjegyekkel. És ezúttal még sokkal többel. Még többet mutat nekünk abból ki is Anne L.Green. 

Na jó, bocsánat ha egy katyvasz lesz ez, de azt hiszem az írónő ezúttal elnyerte nálam a díjat, ami azért a könyvért jár, amiről a legnehezebb írni. 😄

Mert annyi mindent éltem át még olvastam. Sírtam, fájdalmat éreztem, elkezdtem élni, mosolyogtam, vágyakoztam és szerettem. Millió érzelmet, amit ez a páros élt meg. Ezek összessége ad ki egy olyan lehengerlő történetet, amit mindenkinek el kell olvasnia!

Ahogy a cím is mondja..... Egyszerűen bonyolult. Elolvasva tökéletesen értelmet nyer. Egy mesés külső mögé rejtett csoda. Ami egy igazi érzelmi hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. 

Két fantasztikus szerepőlővel. Akiket az elejétől azonnal meg lehet szerezni. Együtt érezni velük. Sajnos olyan karakterekkel is, akikről ez közel sem mondható el..... De az élet is ilyen. Néha csalódunk emberekben. Pont azok nem állnak mellettünk akiknek kellene. 

Ahogy említettem sokat lehet tanulni ebből a történetből. Bárkinek. Nem csak az a vidám ALG törénet. Na de melyik az? Egy olyan írónő regényéről beszélünk, aki mindig is sok hozzávalóval fűszerezi a regényeit. Egy a történet pont olyan bonyolult, mint egy macaron elkészítése. De végül annál finomabb és csodásabb. 

Ne hagyjátok ki ti sem! Ha szeretitek az írónő regényeit akkor ez sem maradhat ki! Ha pedig egy olyan olvasó vagy, aki még nem olvasott tőle, akkor is nyugodt szívvel ajánlom neked! Ebben a regényében ad a legtöbbet magából az olvasóknak. Csodálatos, néhol fájdalmas szívvel. Gyönyörűen és lebilincselőn. Egy romantikus történet, hihetetlen mélységekkel. Tanulságos, tele titkokkal, reménnyel. Izgatottan várom mit tartogat még számunka a macaron és a levendula hazája. 💜

Előre is bocsánat a lehet sok képért, de ez egy olyan téma amihez annyi gyönyörű fotót lehet találni. Pláne, hogy jó magam is óriási rajongója vagyok a levendulának. 💜

Néhány kedvenc idézetem: 

"- Egy biztos, soha többé nem leszek szerelmes! 

 - Nem a szerelem elöl kell menekülnöd, hanem az olyan férfiak elől, akik nem tisztelettel néznek rád! " 

" Axel volt az én titkos kis oázisom, ahol végre megpihenhettem, olthattam a szomjam és csillapíthattam az éhségem.  " 

"- Az élet egyszerűnek tűnik, de az egész egy kibaszott átverés.  Az igazság az, hogy baromira bonyolult.  " 

"A cukrászatot egyaránt tartottam művészetnek és tudománynak, amelyben a hozzávalók tökéletes egyensúlyának elérése a cél, éppen ezért az életemben is ügyeltem arra, hogy ne keverjem az össze nem illő ízeket, ám Axel egy véletlenül belekeveredett hozzávaló volt. Nem tudtam azonosítani, hová illik leginkább. Túl pikánsra sikeredett ugyan, de a már megszokott, unalmas életemet felpezsdítette még annak ellenére is, hogy pontosan tudtam, hibát követek el, hiszen minden egyes lépéssel egyre közeledtem a végzetem felé, mégsem voltam képes megálljt parancsolni magamnak. " 

"Amíg kétségbeesve kalimpálsz a vízben, nem fogod észrevenni a világítótornyod fényét, a férfit, aki felé a vágyaid sodornak. Ne hidd, hogy hurrikánként érkezik majd az életedbe, de hogy fenekestül felforgatja a világodat, az egészen biztos. "

Értékelés: