Mesés hollywood-i karrier, két csodálatos gyerek, impozáns villa Beverly Hillsben.
És ami a legfontosabb:
Heily és Nick egymás iránt érzett szenvedélyes szerelme mit sem változott az évek során.
Csakhogy egy családi ünnep váratlan fordulatot hoz…
Felbukkan egy titokzatos asszony, aki a megszólalásig hasonlít Nikki – Nick balkézről született kislányának – édesanyjára. A helyzet képtelen és rémisztő, hiszen a nő sok évvel ezelőtt meghalt. Az ismeretlen ismerős megjelenése valóságos lavinát indít el: az álompár kapcsolata, tehetséges kamaszlányuk törékeny lelki egyensúlya, és a féltett családi egység is veszélybe kerül, miközben mindenki azon őrlődik: MIÉRT TÉRT VISSZA ENNYI ÉV UTÁN?
Meg kell mondjam kissé félve kezdtem a történetbe bele. Ennek pedig a fülszöveg az oka. Amiből ugyanis többé kevésbé ki is derül úgy mond mi okozza a történetben ezúttal a bonyodalmat. Mégpedig egy nő megjelenése akit Nick pillant meg és aki megszólalásig hasonlít a lánya édesanyjára.
Így indul a történet jó néhány évvel később mint ahogy a Borostyánkönny végetért. És ettől a bizonyos felbukkanástól tartottam. Hogy ez milyen hatással lesz nem csak Nikkire aki időközben mondjuk úgy felnőtt hanem, hogy ez milyen hatással lesz Heilyre és Nickre. A kapcsolatukra. A házasságukra. Aminek ekkorra már tíz éve.
Ahogy olvastam a történetet eszembe jutott amit Kitti mondott a könyv bemutatón és ami ezt a befejező részt olvasva jön át igazából. Sőt Heily is megemlíti egyszer, pontosabban Nick Richards életkorát. Ez volt az a pont ahol lehűltem picit és azon töprengtem, hogy úr isten mennyi idő is telt a a történetben és az ő életükben azóta, hogy megismerkedtek. Hát nem kevés és ezt így hihetetlen volt végiggondolni. Hogy ennyi idő alatt mennyi minden történt velük, mennyi jó és rossz dolgon ment keresztül Nick és Heily mióta annak idején kis fiatalokként megismerkedtek és egymásba szerettek.
Az ugyanakkor nagyon tetszett amikor róluk olvashattunk igaz keveselltem is. Mert most mivel ugye ez a trilógia befejező része ami lezárja a történetet így hiába ők voltak úgymond a középpontban és a gond ami felbukkant az életükben mégis sok sok más dologgal is foglalkozott a történet. Így kevesebbet szerepeltek ők is amit sajnáltam. Ugyanakkor imádtam a közös pillanataikat, jó volt olvasni, hogy mennyire szeretik egymást még mindig. Nicket imádtam ahogy Heilyvel viselkedett, ahogy egymással viselkedtek néha nem mint egy házaspár akik már tíz éve házasok és akiknek nagy gyerekeik vannak hanem mint azok a fiatalok akik régen voltak. Főleg mikor Nick Hellnek hívta Heilyt mint régen :))
ÉS ha már a kapcsolatuk került szóba nem hiányozhatnak a gyerekek sem. Brandon :) hát őt csak imádni lehet. Főleg, hogy tudjuk Kitti honnan merítette a kis Brendon egy egy vicces beszólását. Imádtam a kis srácot. :) És itt van ugye Nikki akit szintén nagyon megkedveltem. És ugye vele kapcsolatban bukkan fel valaki a történetben. Vagyis mondhatjuk, hogy két valaki is. Az egyik a múltja Nikkinek a másik pedig a jövője. ?
Ez volt a múlttal kapcsolatos rész volt amitől féltem, hogy ez milyen gubancot okoz ugyan főleg Nickék kapcsolatában, és kíváncsian vártam milyen hatással lesz Nikkire ha megtudja az igazat.
És ez a szál mellett még sok sok olyan dologra derült fény, és történtek olyan dolgok, hogy csak lestem. Végig fent tartotta a történet az érdeklődésem, csak úgy faltam az oldalakat. Hol együtt nevettem a szereplőkkel, izgultam, idegeskedtem és volt, hogy meg is sirattam. Előfordul nálam igaz nagyon olyannak kell lennie, hogy sírjak egy könyvön. Most sikerült. Na de erről majd a végén.
Mint írtam nagyon aggódtam a múltnak ezen szála miatt, de Kitti ezt is tökéletesen kitalálta. Minden szálat jól elvarrt, új kapcsolatok születtek. Gondolok itt Nikkire és Danielre. És ahogy Kitti azt hiszem említette is én is csatlakoznék azok közé akik NAGYON örülnének egy külön történetnek Nikkiről és Danielről :) Számomra ők voltak azok aki a leginkább feldobták a történetet. Öröm volt a kettejük részeit olvasni. Már csak azért is mert mintha csak újra visszarepültünk volna az időben és egy fiatal szerelmespárról olvashattunk akik egy filmforgatáson ismerkedtek meg. Nagyon tetszett. Igaz akadtak izgalmas Daniellel kapcsolatban is, ahogy jobban megismerhettük őt, és mi tagadás Kittinek igencsak élénk volt a fantáziája mikor az ő karakterét alkotta meg és a hozzá tartozó életet. De nagyon megkedveltem a srácot :) Főleg egy bizonyos telefonbeszélgetés volt a nagy kedvenc Nick és Daniel között. Hát ott kész voltam, imádtam Nicket mint az aggódó apukát aki félti a kicsi lányát :)) jó volt így olvasni róla ugyanakkor furcsa is és itt ismét visszatért az a gondolat, hogy mennyire is elrepült az idő a történetben.
Mint az előző két részt is, bőven izgalmassá tette Kitti és mint minden szuper lett. Öröm volt olvasni. Igaz kissé szomorú is mivel ezzel vége lett a történetnek. De méltó véget írt neki. Az utolsó oldalak voltak amik megríkattak picit de hátha járt ezzel így más is.
Talán azért is mert sok minden eszembe jutott. Ahogy visszagondoltam a történet elejére egy kicsit más is eszembe jutott róla. Még pedig az ami annak idején megihlette Kittit is és aminek köszönhetjük úgymond ezt a történet. Egy bizonyos valaki. Szerintem a nevét ki sem kell mondanom. Lehet, hogy nem csak én esetleg Kitti hanem más is van így vele, hogy hálás ennek a valakinek, annak a bizonyos történetnek ami megihlette mind ezt a könyvet és másokat is. Aki összehozott bennünket, akiknek hála talán olyan embereket ismerhettünk meg akit enélkül talán soha. Ezt is eszembe juttatta a történet vége és ahogy ezt olvasva visszaidéztem az első részt. Azt hiszen én örökké hálás leszek ennek a Twilightnak, hiszen ennek hála imádok olvasni, írni. Ennek hála csöppentem bele ebbe a világba ami sokszor kikapcsolódás a gondokból és az élet nehézségeiből. És aminek hála rengeteg embert megismertem, és főleg sok barátot :)
Na de elég is is ebből. A lényeg, hogy imádtam Kitti és köszönjük ezt a fantasztikus sorozatot. Szerintem nem is nagyon akad olyan aki netán ne ismerné ezt a történet ha mégis akkor tessék pótolni ezt a hiányt. Egy tökéletes vég, tele romantikával, a múlt árnyaival, új és régi kapcsolatokkal amiknek a születésével és lezárásával véget ért egy fantasztikus történtet. És ahogy időm engedi majd a közeljövőben mindenképp szeretném majd újraolvasni a trilógiát.
És köszönöm még egyszer Kittinek a dedikálást is a könyvbe valamint a közös fényképet is a bemutatón. És mivel most írja a másik története a Fényemberek trilógia szintén befejező részét sok sok ihletet neki :)
És a végére egy kis Brendon :))
"-Helló, mami – nézett rá elkerekedett szemekkel. – Képzeld, a papa inget
adott rám, hiába mondtam neki, hogy nem esküvőre megyünk, és meg akarom
mutatni Gilbert nagypapinak az új pókemberes pólómat…"
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése