Tempe Brennan halottakkal dolgozik, de az élőkért.
Aki ismeri Tempe Brennant, az jól tudja: igazi munkamániás. Most végre vakációzni készül Ryannel, a tengerkék szemű nyomozóhadnaggyal, akivel oly sok bűnügyet oldottak már meg együtt. A nyaralás szokás szerint mégsem akar összejönni. Minden egy ártatlan pikniken kezdődik, ahol Boyd, Tempe exférjének hű ebe, aki egyre nagyobb szakértelemmel túr ki maradványokat a föld alól, rejtélyes medvecsontokra bukkan. Ez önmagában még nem lenne baj, de sajnos emberi kéztőcsontok is kerültek melléjük a szemeteszsákba…
És ahol egy bűnügy van, akad több is. Sziklafalnak csapódik, és lezuhan egy Cessna, pilótája és utasa megég. Kik ők, és milyen sötét titkokat rejtenek a maradványaik? A szálak egyre jobban összekuszálódnak. Tempet azonban nem olyan fából faragták, hogy egy kis nehézség visszariasztaná. Nem ijeszti el a nyomába szegődő, titokzatos Kaszás sem. Pedig lenne oka félelemre, hiszen a Kaszás nemcsak az ő, hanem a lánya életét is fenyegeti…
Nagyon szeretem az író nő könyveit, akárcsak a történetei által ihletett sorozatot. Jóval a sorozat után bukkantam a könyveire és be is szereztem őket.
Annak idején az első A holtak beszélnek címmel jelent meg itthon, majd immár a harmadik kiadónál tart a sorozat. Elkezdte egy kiadó, majd egy második újra kiadni más sorrendben a részeket mert tán az első nem úgy jött ki ahogy sorban lett volna, most pedig egy harmadik folytatja a már teljesen új részekkel itthon.
De legalább folytatják ez a lényeg, mert nagyon szeretem a sorozatot és ezt a Csupasz csontokat is nagyon vártam. Noha sajnos így kiolvasva nem hozta számomra azt amit vártam volna. Sajnos sem az előző rész, sem ez.
Pedig ismét a kedvenc antropológusunkról Temperől olvashatunk benne és az újabb kalandjairól. A fülszöveg ismét izgalmasnak ígérkezett, de szerintem közel sem volt az a szint mint az első részeknél. Persze ez is tartogatott érdekességeket, izgalmakat főleg, hogy nem egy szálon indult neki Tempe a dolgoknak.
Hiszen először csak medve csontokra bukkant a doktor nőnk, majd emberi csontokra, jön a repülő lezuhanása, a halott baba és még nem egy dolog amibe Tempe beleütközik. Holott éppen remélte, hogy végre lehet egy kis nyugta és elszakadhat a munkától a dögös nyomozóval Ryannel. Hát nem éppen jöttek be a tervei. Sőt. Egyik eset jött a másik után, ami már önmagában furcsa volt számomra, hogy ennyi szálon indul el a dolog. Persze sejthető volt, hogy végül minden kapcsolódik majd mindenhez. Noha kíváncsi voltam ezúttal mit talált ki nekünk Kathy Reichs, hogy ezt a sok kusza szálat mind összeszője és végül megoldódjon a rejtély.
Ez a része összességében az egész érdekes volt persze, remek leírásokkal és magyarázatokkal, hogy ne csak az antropológusok hanem mi is értsük :D Ugyanakkor meg is lepett a végével, mert nem az lett a rossz fiú akire gyanakodtam. Ilyen esetben az író nő még mindig remekül írja meg a dolgokat. Ami magát az eseményeket illeti, semmi komoly, félelem, rémület. Jó a végén talán volt valami, de szerintem ez most koránt sem sikerült olyan félelmetesre, izgalmasra mint az első részek. Főleg az első rész. Számomra még mindig az a csúcs. Na az aztán nem semmi volt. Végig izgalomban tartott, csak úgy mert esténként a lakásban közlekedni ha minden lámpa égett és az utcán minden lépés után a hátam mögé néztem. Na az minden szempontból remek volt.
A már említett és imádott első rész még anno a Szó kiadó gondozásában
Ami itt a karaktereket illeti, hát Tempet még mindig imádom. Remek nő. Nemcsak hihetetlen jó a munkájában, jó anya, imádja a kutyáját és a macskáját ( Boyd és Birdie) akiket mi is szeretünk :) ugyanakkor remek beszólásai vannak, pláne ha Ryannel ketten vannak. Ahogy a fülszövegből is sejthető volt végre még inkább alakulgatott a kapcsolatuk. Na ez a része volt a regénynek amit totál imádtam.
Már az első pillanattól szimpatikus volt a dögös nyomozó na persze nem csak a külseje miatt hanem az egész karaktere miatt. Nagyon bírom a pasast, nem hiába Brennan is. És örültem, hogy végre így alakulgat a kapcsolatunk. Igaz most nem együtt nyomoztak ahogy a korábbi regényekben, hiszen Ryan ezúttal csak vendég volt - noha akadt, hogy segített Tempenek. Imádtam a kettejük közös jeleneteiket és ami őket illeti csak így tovább. Minden szempontból remek páros, örülök, hogy az író nő ezt a részét ilyen remekül alakította.
Mint írtam maga a bűnügyi része annyira nem fogott meg, a párosunk kapcsolata annál inkább. :) Minden esetre kíváncsian várom a folytatást amiben remélem az itt annyira nem tetszett részek jobbak lesznek.
Összességében jó volt, de még jobbra számítottam. Talán majd a következő. Azt hiszem ha már így felemlegettem azt a bizonyos első részt ami totális szerelem a sorozatból jó lesz ha időt szakítok egy újraolvasásra :)
A könyvbeli Brennant én hasonlónak képzelem mint a filmbelit, igaz az életünk közel sem egyforma, hiszen a könyvekben teljesen más Tempe mint akit a sorozatban ismerhetünk. És Boothról sem éppen Ryan jut eszembe már a leírása alapján sem mégis imádom a sorozatot és a könyvet is. Képet most hirtelen Ryanről nem találtam, de ahogy számomra minden könyv mivel vizuális típus vagyok a leírások alapján őt is életre keltette a fantáziám hiszem egy remek pasit ismertetett meg velünk a személyében az író nő. :)
És ha már a kép a végére akkor a csontváz sem hiányozhat. Az ilyen részeket mivel az író nő maga is antropológus remekül le tudta írni nekünk. Nem mindennapi hivatás az biztos. Éppen egyik éjjel munka közben beszélgettünk a történeteiről és a témáról a kolléga nőkkel és arról, hogy sokan nem hiszem, hogy bírnák ezt a munkát már több okból sem. Minden esetre érdekes és kemény embert igénylő hivatás szerintem. Ennek ellenére érdekes lehet ilyen módon bűnözőket elkapni, hogy az illető majd hogy nem szóra bírja a csontokat, hogy megtudja mi is történt. Érdekes lehet egy ilyen eseten dolgozni, noha tuti, hogy félelmetes is lehet. Szóval le a kalappal Kathy előtt már csak az írásai miatt is, pláne, hogy megosztja velünk a történeteit, a tudását.
Az újra kiadott részek az Ulpius kiadónál:
Az új részek immár a Fumax kiadótól: A Végzetes utazás és a mostani Csupasz csontok
Legvégül egy kedvenc pillanat:
" - Legalább mis is tettünk valamit ebben az ügyben, Tempe.
- És folytatni is fogjuk! - Ryan szeme kék volt mint az Atlanti-óceán, ahogy rám szögezte a tekintetét. - Te meg én.
- Komolyan gondolod, Ryan?
- Igen. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése