📚 Könyvajánló 📚
Blaire Monroe az egyetlen nő, akit valaha szerettem. Az egyetlen, akinek hagytam, hogy összetörje a szívem. Tíz év telt el azóta, hogy elhagyta ezt a várost egy olyan élet reményében, amelyben nem kapott szerepet a szomszéd cowboy – a fiú, akinél elmosódtak a határvonalak, akiről már azt sem tudhatta, a legjobb barátja, vagy annál sokkal több.
Blair visszatért.
Egy friss szakítással a háta mögött a nagyanyja csőd szélén álló eperfarmján talált menedéket, és úgy viselkedik, mintha a múlt meg sem történt volna.
Blaire azonban nem az a lány, akit csak úgy el lehet felejteni.
Ő olyan, mint a bozóttűz: zabolátlan, vakmerő, és mindenki megperzselődik, aki közel kerül hozzá.
Túl nagy forróság. Túl sok közös élmény. Túl csekély távolság…
Hamarosan visszajutunk oda, ahová – erre megesküdtünk – többé sosem kerülünk: a falhoz feszülő háttal, ajkam az övén, ahogy arra egy évtizeden át vágytam.
Azzal áltatom magam, hogy képes vagyok kezelni, de egy magamfajta cowboy nem arra született, hogy alkalmi kapcsolat legyen.
Vele? Nem. Még egyszer, ugyanaz? Soha.
Jó kis változatosság volt a szerző fantasy sorozata után egy ilyen, teljesen más stílusú regényt olvasni tőle. Míg valljuk be, azért akármennyire is szerettem tőle azt a sorozatot, egy világmegváltó fantasy világ nem volt. Hasonlóképpen van ez a cowboy románc sorozattal is. Kliséhegyek, mégis nekem nagyon tetszik a szerző stílusa továbbra is. Itt ráadásul még inkább átjön, hogy milyen választékosan, szépen és érzékletesen fogalmaz.
Tehát az, hogy milyen sok ismerős elem volt benne, fel sem tűnt, mert olvastatta magát a sztori.
Egyetlenegy óriási gondom volt. Megint. Egy nemrégi Kossuth kiadós értékelésnél már említettem, hogy erre még egyszer fogok kitérni. Most jött el. De előbb kicsit magáról a történetről.
Adott nekünk egy fiatal nő, Blaire, aki a kőgazdag édesapja mellett nőtt fel többnyire. Aki gazdag, befolyásos, de cseppet sem tűnik úgy, mintha szeretné a lányát. Politikus a papa, és inkább csak szeret villogni a lányával. Akármilyen pocsékul is hangzik.
Azt a cuki, szerethető, boldog kislányt, aki Blaire volt a gyermekévei alatt, teljesen átformálta. Egy merev, boldogtalan nővé, akinek csak mosolyognia kell és szépen kinéznie az apja mellett. Plusz a nyomorult – már elnézést a kifejezésért, de más nem tudok az ilyen férfira mondani – vőlegénye mellett. Aki egy ocsmány, a semmire nagyképű, gazdag pojáca. Ráadásul még csalja is a lányt. És az úgy van előadva, mintha ezzel semmi gond nem lenne.
Az apuka és a vőlegény ezt is elintéznék házon belül. Ne legyen botrány, lépjen túl a lány.
Hú. Na, ezek voltak azok a részek, amikor ölni is képes lettem volna ezt a két pofátlan alakot hallgatva.
Nem is csoda, és jó volt látni, hogy Blaire végre a sarkára áll és nem tűr tovább. Sem a szemét pasijának, sem a zsarnok apjának. Noha ő persze nem szándékozik ilyen könnyen kiengedni a lányát a markából.
Blaire az anyai nagymamája eperbirtokára menekül. Oda, ahová hosszú évek óta nem tette be a lábát. Ahol kislányként annyira boldog volt. Ahol tényleg szerették őt. Ő mégis elment.
Félve, fájdalommal telve és bűntudattal tér vissza. Mégis remek volt látni, hogy a nagyija ugyanolyan szeretettel és megértéssel fogadja őt.
Hogy itt végre kezd magára találni. Ismét az a gondtalan, boldog lány lenni, aki itt volt. Az eperfarmon segíteni a nagyinak. Régi ismerősökkel találkozni. Egy egészen más nőt ismerhetünk itt meg. Vagy inkább ez az igazi énje? Amit mások megpróbáltak mindig is elnyomni?
Ebben persze segítségére van egy régi ismerős is. Természetesen egy férfi. Colt.
Akivel az újratalálkozás fájdalmas sebeket is feltép, de talán végre tisztázni is tudják a múltat. Félelmek és fájdalom szövik át a kapcsolatukat. De mindig is olyan erős érzéseket tápláltak egymás iránt, és ezt az idő sem múlasztotta el.
Colt a dögös, szexi cowboy szerepében. Ő kissé tipikus, de ezzel nincs is baj. Egy dögös és szexi férfi. Bajusszal, lovon. Kell ennél több? 😏 Ráadásul segítőkész, remek barát és testvér.
Kettejük között sok a titok és a félreértés. Érdekes tények derültek itt ki. Volt is bőven ármánykodás, ami miatt idáig jutott az életük. De tetszett, hogy mindketten tettek azért, hogy ezúttal ne válasszák szét őket.
Ha kissé tipikusak is a karakterek, azért szerethetőek, és jó volt velük kalandozni.
Megvannak a történetnek a maga mélységei és tanulságai. Családi botrányok, félreértések, ármánykodás. Vádaskodás és szeretet. Van itt minden.
Közben pedig, hogy jól is szórakozzunk, remek pillanatokból sincs hiány. Sok humor. Hála például Colt családjának. Imádtam az öccsét, Huntert. Vagy a hármas harmadik tagját, McCoyt. Ezek a pasik óriásiak. Imádtam olvasni róluk.
Tetszett, hogy már egy kis előzetest is kaptunk, és sejteti a történet, hogy kikről szól majd a Ranch következő kalandja.
Blaire és Colt párosát is nagyon szerettem. Cukik voltak. A kémia remekül működött közöttük. Egy szép, második esély szerelemről olvashatunk.
És akkor itt térnék is ki arra, ami nem tetszett.
Ez nekem annyira elvett az élményből. Mert egyébként olyan szépen ír és fogalmaz az írónő, és minden más is remekül lett fordítva. Sajnos ugyanaz fordította, mint A másik fivér című kötetet. És istenem, azok az erotikus részek...... Mert nyilván voltak. Elképesztően nyersen és gázul lettek itt is fordítva. Olyan szinten elvették az élményből.
Esküszöm, azokon átlapoztam. Annyira elütnek azok a részek a regény többi szövegétől, amik egyébként szépen vannak fordítva.
Na, de ezt leszámítva egy szórakoztató, érzelmes kis történet. Imádtam a farmon kalandozni. Mindig is levesznek a lábamról ezek a cuki, amerikai kisvárosok. És a lakóik. ❤️
Ha szeretitek a cowboy románc történeteket, ezt se hagyjátok ki! Meséljetek majd, nektek hogy tetszett! 😊
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése