Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.
" Fejük felett Deres Starkjainak lobogója csapkodott a levegőben: egy jeges mezőn rohanó szürke rémfarkas. "
" És közeleg a tél. "
Ha már a sorozat, akkor természetesen a könyvek sem maradhatnak el. Érkezzen tehát egy kis Trónok harca. :)
Így utólag eszméletlenül örülök, hogy esélyt adtam a sorozatnak. Pedig már az első évad első részénél azaz körülbelül negyed óra után fel akartam adni. Mondván, hogy ez aztán végképp nem az én műfajom. Majd nagyon hamar kiderült, hogy esélyt kell adni az újdonságoknak is. Egye fene azt mondtam, hogy legalább ezt az egy részt kibírom.
Végül annyira belemerültem, hogy semmi mást nem csináltam ahogy volt egy kis szabadidőm csakis Trónok harcát néztem. Míg le nem nyomtam a már kijött hét évadot. Addigra pedig már meg is érkezett a legújabb és egyben utolsó évad. Imádom! Hatalmas szerelem lett a sorozat. Valami fantasztikus a sztori, a látvány, ahogy megcsinálták.
" Szerette a meleget, mert tisztának érezte magát tőle. Amellett a bátyja mindig azt mondta, hogy semmi sem túl forró egy Targaryennek.
- A mi házunk a sárkány háza - mondogatta. - A tűz a vérünkben van. "
Na de vissza a könyvekre. Amikből eddig 5 rész van. Az utolsókat még várjuk, de így még, hogy egyiket sem olvastam egy ideig nem fogok unatkozni. Már abból kifolyólag sem, hogy egy-egy könyv van vagy ezer oldal. Nem éppen csöpp kis könyvek. De azt hiszem ezeknél kell is.
Épp, hogy véget ért a sorozat de máris hiányzott így vettem is kezembe az első részt. Jó volt ismét elmerülni ebben a hihetetetlenül fantáziadús, kegyetlen és gyönyörű világban amit George R.R.Martin alkotott meg.
Aki imádja a sorozatot annak a könyvek is kötelezők.
" Jamie elmosolyodott.
- Remélem, nem akarod felölteni a feketét, édes öcsém.
Tyrion nevetett.
- Mi, hogy én és a cölibátus? A szajhák rimánkodnának Dorne-tól Casterly-hegyig. Nem, csak szeretnék felállni a Fal tetejére, és lepisálni a világ széléről. "
Remek volt olvasni. Az első rész a Trónok harca teljes mértékben követi a sorozatot.
Nyilván annyi különbséggel, hogy itt még több mindent meg tud mutatni nekünk a könyv ami a sorozatba nem fért bele. Sokkal részletesebb így rengeteg újdonságot tud nyújtani az olvasónak. És ettől még jobban imádtam.
A helyszínek, az események, a szereplők leírásai tökéletesek. Akárcsak a sorozat verziójánál remekül képes vagy mindent magad előtt látni. Annak hála pedig biztos, hogy megvannak az arcok is a karakterekhez.
Jó volt ismét visszatérni a kezdetekhez. Deresbe, a Stark családhoz. Nem titok, hogy nekem ők a nagy kedvenceim. Ned és Robb Stark főként. :)
" Az ember nem mindig lehet ott ahová tartozik. "
Így olvasva is eltöpreng az ember. Az akkori szokásokon, hogy is mentek a dolgok akkor. Amik nekünk most hihetetlennek és botrányosnak minősül az akkoriban teljesen normálisnak számított. Az biztos, hogy nem kicsit voltak mások ezek a régi idők. Sokszor megdöbbentő ezekről olvasni. Akaratlanul is belegondolni, hogy egy ilyen világban is élhetnénk? Nem hiszem, hogy annyira jó lett volna...
" - Gyerünk, mondd, hogy jobb király vagyok, mint Aerys volt, és fejezzük be! Te sohasem hazudnál a szeretet vagy a becsület miatt, Ned Stark. Még mindig fiatal vagyok és most, hogy itt vagy velem, minden másképp lesz. Olyan korrá tesszük az uralmamat, amiről énekelnek majd, a Lannisterek pedig menjenek a hét pokolba. "
Ahogy említettem én Team Starkok :), de nagy kedvencem még az Ördögfióka, Tyrion Lannister például. És később majd Jamie, de erről tényleg később. Egy másik résznél.
Az biztos, hogy minden téren és nem véletlenül sokunk kedvence a Stark ház. Szerintem ők minden tekintetben a legnormálisabbak a sztoriban. Bátrak, becsületesek, szeretik és védik egymást. Nem pedig ott áskálódnak ahol lehet és hasonlók. Kár, hogy nem sokáig élvezhetjük őket együtt. Hiszen ahogy alakul a történet nagyon hamar elválnak.
Hiszen kezdetét veszi a pokolian hosszú harc Királyvárért és a Vastrónért.
Amin jelenleg Robert Baratheon ül. Ned Stark régi jó barátja. Nem mondanám, hogy a legtökéletesebb király, de az előtte és a soron következő önjelölt királyok után még mindig messze a legjobb választás. Másfelől pedig egy humorbomba is a pasas, alapvetően bírtam.
" - Még nem tudom, mire fogom elkölteni a pénzed - szólt le Kisujj Renly Baratheonnek.
- Tudtam, hogy a Véreb fog győzni! - kiáltott fel Sansa.
Kisujj meghalotta.
- Ha azt is tudod, ki nyeri a második viadalt, beszélj most, mielőtt Renly nagyúr teljesen megkopaszt!
Ned elmosolyodott.
- Kár, hogy az Ördögfióka nincs itt velünk - jegyezte meg Renly. - Kétszer ennyit nyertem volna. "
Akinek szintén volt egy kis sütnivalója és nem igen, vagy ha mégis akkor tényleg csak nagyon kevés, konkrétabban egy emberben bízott meg igazán. Ned Starkban. Amit külön szerettem. Jó páros voltak ők ketten, bár annyi biztos, hogy ők is csinálhattak volna sok mindent másként de ez a történet így lett megírva.
És akkor itt van még egy kedvenc karakter Havas Jon, Ned Stark törvénytelen fia. Őt is nagyon kedveltem. A fiú az Éjjeli őrség tagjaihoz szeretett volna csatlakozni és így is lett. Na nem mintha ott jobb vagy könnyebb lenne neki mint otthon, ahol sokan egy fattyúként tekintenek rá. Mégis úgy van vele segít ezzel másoknak, a hazájáért, az emberekért teszi.
" - A szerelem nagyszerű dolog, drága Ned, de nem tudja megváltoztatni egy férfi természetét. "
Hát ha már volt említve a Baratheon família..... Robertet kedveltem. A harmadik testvérnek Stannisnek itt még szerencsére nem igazán jutott szerep. Renleynek igen, igaz elég kevés. A legfiatalabb testvérnek. Én nagyon bírtam őt. Ha összességében nézzük a sok becsvágyó és a trónra vágyó karaktert akkor ő is azon kevesek közé tartozott akik normálisak. Ráadásul a beszólogatásokkal, poénokkal ő sem szűkölködik. Nagy kedvencem lett. Na jó bevallom egész helyes pasi is :) még akkor is ha......
A sok vér, halál, harc, titkok és áskálódás közepette jó volt néha egy kicsit derülni is. Szerencsére azért ilyen pillanatok is akadtak a sztoriban, hogy némileg ellensúlyozzák a sötétebb, keményebb részeket.
Az tuti, hogy a család java része elég ocsmányra és utálatosra sikerült. Főként a királyné, Robert felesége, Cersei. Hát nála nem hiszem, hogy találni lehetne becsvágyóbb, szemetebb, könyörtelenebb nőszemélyt. Mindegy csak a családjáé legyen a trón, az övé. Ezért pedig tényleg képes arra, hogy ne nézzen se istent se embert hanem gázoljon keresztül mindenen.... Na ő nagyon hamar arra a listára került ahol az utált karakterek vannak.
" Ne feledd, mit mondtam neked: egy Lannister mindig megfizeti az adósságát. "
Jamie Lannister. Ebben a részben még hasonló kategória mint Cersei. A jóképű testvére a királynénak. Aki aztán nem restell olyan dolgokat tenni amik még azért ebben az időkben is szóbeszédre és helytelenítésre adnak okot. Ő sem éppen a becsület és a tisztaság mintaképe. Neki pedig csak a nővére számít. Az biztos, hogy érdekes egy karakter ő is. Jóképű, jó családból való. Mégsem szorult belé együttérzés vagy tisztesség. Nagyon utáltam őt is sajnos. De csak itt... Későbbi részek során még nagyon is visszatérünk rá.
" Nem volt nehéz megállapítani, melyikük melyik. Ser Jamie Lannister Cersei királyné ikertestvére volt, magas és aranyhajú, villogó, zöld szemmel és késpenge élű mosollyal. "
Tetszett, hogy az író a legtöbb főbb karakter szemén keresztül mesélte el nekünk a történetet. Igaz még így is akadt olyan szereplő akin keresztül szívesen olvastam volna, de remélem a későbbi részekben velük is találkozhatok :)
Iszonyatosan ellenszenves, mondjuk ki gyűlöltem a kis Joffrey karakterét. Rá már szavak sincsenek. A kényes kisfiú anya szoknyája mögött. Aki mégis hatalmasnak hiszi magát, közben pedig egy gyáva kisgyerek. Az biztos, hogy a szerző előtt le a kalappal mert iszonyat jól hozza nekünk a negatív karaktereket. Már már túlságosan is jól.
– Egy rémfarkas – felelte Jon. – Szellemnek hívják. – Felbámult a kis emberre és hirtelen megfeledkezett a csalódottságáról. – Mit csinálsz odafent? Miért nem vagy a lakomán?
– Túl meleg van, túl nagy a hangzavar és már túl sok bort ittam – mondta neki a törpe. – Már régen megtanultam, hogy udvariatlanságnak számít, ha az ember lehányja a fivérét. Megnézhetném a farkasodat közelebbről is?
Jon habozott, majd lassan bólintott.
– Le tudsz mászni vagy hozzak egy létrát?
– Ó, a fene vigye! – felelte a kis ember. "
Ahogy említettem ez egy olyan történet ahol ezek a szereplők vannak többségben. Sajnos nem igen célszerű megszeretni senkit, mert az emberek hullanak mint a legyek. Azt pedig ugye mégis hiába mondjuk, hogy nem célszerű mert úgyis lesz akit vagy akiket a kedvencünkké avatunk. Aztán nincs mit tenni mint reménykedni, hogy a következő percben ne halljon meg.
Nem hiányozhatnak még a felsorolásból a Targaryen testvérek sem. Róluk röviden és tömören annyit tudok elmondani, hogy sajnáltam őket azért amiket átéltek, de én ezek ellenére és a későbbiek ismeretében pláne nem tudtam megkedvelni őket. Sem a NAGY sárkányt :D sem Danny-t. Őt aztán végképp nem. Egy hisztis kislány aki felnőttnek hiszi magát és valami olyat követel ami nem is őt illetné meg. Természetesen a Vastrónt akarja. Ráadásul a hisztik és hasonlók miatt már rosszabb sokszor egy bömbölő kisgyereknél aki nem kapja meg a játékot amit akar. Maga a karaktereik sem voltak szimpatikusak... Az tuti, hogy őket is remekül megformálta a szerző.
De nem vagyunk egyformák. Nekem ebben a részben teljes mértékben a Starkok a kedvenceim :) Ahogy mondtam bírtam még Robert, Renley, Tyrion karakterét.
" És közeleg a tél.
– Igen -bólintott Catelyn. Mint mindig, most is megborzongott a szavak hallatán. Stark-szavak. Minden nemesi háznak megvoltak a saját szavai. Családi jelmondatok, próbakövek, különféle fohászok. Becsületről és dicsőségről szónokoltak, hűséget és igazságot ígértek, hitet és bátorságot fogadtak. Mind ilyen volt, kivéve a Starkokét. „Közeleg a tél” mondták a Stark-szavak. "
Kisujj és Varys személyét nem tudtam sokszor hová tenni. Az előbbi többször tűnt barátnak, majd kiderül, hogy ellenség? Sőt végtére ugyanilyen Varys is. Sosem tudtam hányadán állok velük. De végül annál maradtam, hogy ők ketten azok akikben aztán végképp nem lehet soha megbízni.
Theon, Sam, Jorah, őket is kedveltem. Aztán meglátjuk a továbbiakat. De mind említettem rengeteg karakter volt még.
George R.R.Martin egy fantasztikus és nagyszabású történetet álmodott meg ezzel a sorozattal. És ezzel kezdődik minden. A trónok harca. Harc a trónért és harc a családok között.
Vérre menő csaták, titkok tömkelege, árulás és cselszövés, sokkoló tettek, félelem. Szerelem, szenvedély, család, barátok, szeretet. Rengeteg összetevőből álló regény amiben végül mindig egy a cél. Megszerezni a Vastrónt.
" – A Mások vigyék el a gyenge havazásotokat! – szitkozódott Robert. – Milyen lesz ez a hely télen? Rossz rágondolni!
– A telek kemények – ismerte el Ned –, de a Starkok el fogják viselni. Mindig is elviseltük. "
És ez a rész csak mindennek a kezdete. De annyi biztos, hogy egy elképesztő, zseniális, izgalmas és fordulatokkal, meglepetésekkel teli kezdet. Remek karakterekkel. Már itt lehet kedvenceket avatni.... Sokat pedig naaaagyon nem szeretni.
Lenyűgöző leírásaival az író egy mesés, félelmetes és elképesztő világba kalauzolja el az olvasóit. Mindent képes vagy a leírtak alapján magad előtt látni és ez eszméletlenül jó. Én a sorozat minden percét imádtam és élveztem. Abbahagyhatatlan ha egyszer elkezded.
" – Nem tudod, mit kérsz Jon. Az Éjjeli Őrség felesküdött testvériség. Nincs családunk. Egyikünknek sem lesz soha fia. A mi feleségünk a szolgálat. A mi úrnőnk a becsület. "
Így elolvasva pedig a könyvek is hasonlóan sőt még jobban hatottak rám. Hiszen ha jó is egy sorozat ami könyv alapján készült akkor majdnem ezer százalék, hogy a könyv verziója még sokkal de sokkal jobb. Így is van.
Imádtam ismét visszatérni ezekre a vidékekre, a szereplőkhöz, ehhez a történethez. Ami még sokkal többet, zseniálisabb élményt nyújt mint a sorozat. Hiszen képes többet és részletesebben megmutatni mindent. Imádtam újra átélni ezt a nem mindennapi, csodás és veszélyes kalandot!
" – A halott ellenség gyönyörű látvány! – közölte.
– Jon mindig azt mondta, hogy egy barom vagy Greyjoy – szólalt meg Robb hangosan – Meg kéne, hogy kötöztesselek az udvaron és hagynom, hogy Bran rajtad gyakorolja a nyilazást! "
Ha láttátok a sorozatot akkor a könyvek is kötelezőek. Ha pedig még azt sem akkor is. És ne tántorítson el titeket maga a műfaj. Az első pillanatokban én se voltam úgy, hogy nekem ez valaha is bejönne. Nyitottnak kell lenni az újra mert az valami elképesztően lehengerlő.
" Ha arra készülsz, hogy elvedd egy férfi életét, tartozol neki azzal, hogy a szemébe nézel, és meghallgatod az utolsó szavait. "
Ezt nem igazán lehet leírni de azért valamit megpróbáltam. Ezt látni de főként olvasni kell.
Nézzétek meg a sorozatot, olvassátok el a könyveket és legyetek ti is részei ennek a bámulatos utazásnak a Tűz és a jég dalának a világába :) Ne hagyjátok ki! A legfantasztikusabb olvasmányok egyike. Bárhol, bármikor képes rabul ejteni ha egyszer elkezded.
" Egy ember értékét nem az határozza meg, hogy ott van-e a neve előtt, hogy ser. "
Köszönöm az élményt a szerzőnek! Imádom! (Na jó nem mindent és mindenkit de összességében igen :D )
Én addig is folytatom a további könyvekkel. Ugyanis ahogy hallottam a könyveknél a második résztől már lesznek eltérések a sorozattól. Szóval izgatott várom mit tartogat még számomra a Tűz és jég dala.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése