M. J. ARLIDGE NAGY SIKERŰ HELEN GRACE FELÜGYELŐ THRILLERSOROZATÁNAK NYOLCADIK KÖTETE
Gonosz lappang az erdőben.
Első áldozatai a vadlovak voltak.
De most már ártatlan emberekre vadászik az arctalan gyilkos. Elveszetten próbálnak menekülni, elrejtőzni a sötétségben. Segítségért kiáltanak kétségbeesésükben. De senki sem hallja meg a segélykiáltásaikat a rengetegben.
Helen Grace felügyelőnek újabb rémálommal kell szembenéznie. A nyílvesszőkkel átütött testű áldozatok furcsa gyümölcsként lógnak a New Forest öreg tölgyein. Miért támad valaki védtelen kempingezőkre a nyaralószezon közepén? Mit akar üzenni a meggyilkolásukkal? Egy pszichopata ólálkodik az erdőben? Van valamilyen okkult vonása ezeknek az emberöléseknek? Magának az erdőnek mutatnak be áldozatot?
Helennek be kell hatolnia a sötétségbe, ha fel akarja tárni az igazságot a pályája egyik legnagyobb kihívást jelentő, legmorbidabb esetében.
M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, vagy a legfrissebb Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A folytatások (Üsd, vágd; A babaház, Hazudsz, hazudsz; Szegény kisfiú, Bújócska) szintén bestsellerek. Az Erdő mélyén a Helen Grace-thrillersorozat nyolcadik darabja.
Lehet, hogy ez az értékelés a sorozat 8.részének szól, de nézzétek el ha egy picit amolyan általánosságban azért felhozom a sorozat többi részét is. Mert idő hiányában is, de valahogy mindig elmaradt, hogy egyenként írjak a részekre pedig egyszerűen fantasztikus mind. Így majd ebben a posztban áradozok egy kicsit összességében is a sorozatról :) Bocsi :D
Akkor kezdem is rögtön ezzel.
Meg kell hagyni egy eléggé ütős külsőt és fülszöveget is kapott anno az első rész, az Ecc, pecc. Már az megfogott és kíváncsivá tett. Szerintem el is mondhatom, hogy ennek a sorozatnak hála lettem igazi krimi rajongó.
Valami zseniális ahogy megírja ezeket a regényeket a szerző. És igen, bár van már eddig 8 rész és most jön majd a 9., mégis részről részre mindig tud újat mutatni. Mindig, könyvről könyvre képes felülmúlni önmagát.
Na vissza picit ahhoz a bizonyos első részhez. Itt ismerhetjük meg a könyvek hősnőjét, Helen Grace nyomozót. Aki cseppet sem olyan mint egy átlagos nő, egy hétköznapi nyomozó.
Talán a magánéletéből kifolyólag sem. Hiszen eléggé meggyötörte őt az élet már gyermek korában is. A családi háttere nem éppen hétköznapi. Erre az első rész az igazi bizonyíték. Már ott tartogat nekünk a történet nem kevés meglepetést ilyen téren is. Egyszóval jócskán megkínozta már őt eddig az élet. Talán ebből is jön az, hogy Helen egy eléggé magányos típus. A biztonságra játszik. Már amennyire az ő szakmájában ez lehetséges. Érzelmi téren mindenképpen. Mert az a biztos ha nem enged magához közel senkit. Abból baj nem lehet.
Mindenesetre egy ilyen szakmával az életében ez elég magányos és szomorú sors. Még akkor is ha a szerző általa személyében az egyik legkiválóbb nyomozó karakterét alkotta meg. Mégis vannak ennek árny oldalai is. Ez végig kíséri Helent az összes részen.
Igen krimi regények ezek de azért Helen életével kapcsolatban is várnánk bizonyos szálakat. Ha már család fronton eléggé érdekes lett a sztori legalább a magánéletében lehetne mellette valaki. Mintha lett is volna erre esély de ahogy jött úgy ment is ez tovább. Bár mondom ez nem feltétlen baj, hogy nem visz bele a szerző például romantikus szálat.
Bár mi tagadás, már azért is jó lenne mert amennyi kegyetlenség, szörnyűség, félelem, fájdalom és döbbenet van a regényekben így néha elkelne egy kis nyugodtság, fény az alagút végén. Na de talán erre a sorozatra is igaz lehet a mondás, hogy ami késik az nem múlik. :)
Addig is itt van nekünk Helen Grace. A tönnyire jól megszokott nyomozói csapatával. Hiába piszok jó abban amit csinál kellenek még társak mellé. Ezek a szereplők többnyire állandók de itt is vagy vesz el, vagy hoz néha új embereket a sztoriba a szerző.
Egy szereplő van akit kedvelek még és akit ki tudnék emelni. Charlie. Ő minden részben szerepel és ha lehet ezt mondani ismerve Helent, talán Charlie az egyetlen ember akiben tényleg megbízik és akit mégis közel enged magához. Igaz nem kevés dolgon ment együtt át a két nő, így talán ez nem véletlen.
Más kollégájával nem igazán volt ilyesmi. Ami pedig a főnökeiket illeti.... hát no comment. A regény arra is enged rávilágítani, hogy a rendőrség és igazságszolgáltatás berkeink belül sem mindig minden szép és jó. Sokszor eszméletlenül dühítő volt a történéseket olvasni.
De ez a bizonyos 8.rész az Erdő mélyén talán több szempontból is vízválasztó a regényeknél és Helen életében is. Mert ahogy a többi részben is ( hozzáteszem mindnél eszméletlenül félelmetes, izgalmas és elképesztő bűnügyeket kaptunk) az író itt sem fogy ki az ötletekből.
Na de vissza picit Helenre. Itt végre, talán először olyan felettese akad a csoportnak aki nem a saját érdekeit nézi, aki nem korrupt. Sőt! Egy olyan valaki akinek szintén sokat jelent a nyomozónő. Kedveli, segíteni a munkában és a magánéletben is. Ennyi szerencsétlenség, fájdalom után igenis kijárt Helennek végre ez.
Jó volt ezt olvasni. Mert ahogy említettem, hát brutális 7 részen vagyunk túl. Helen Grace szó szerint megjárta a poklot. Került ő is a rácsok másik oldalára. Brutális, kegyetlen gyilkosokat üldözött. Vesztett el családtagot, ismerőst, kollégát.
Nem véletlenül mondtam, hogy ennek a sorozatnak hála szerettem bele a krimikbe. Hiszen egy elképesztően jól kidolgozott, erős, okos és minden szörnyűség ellenére kitartó női karaktert alkotott meg nekünk M.J.Arlidge. Ami mellé minden egyes részében a sorozatnak hihetetlenül jól kigondolt és kidolgozottt cselekményt tár az olvasók elé. Ami csupa félelem, vér, titkok és cselszövések. És még ezeknél is több. Sokszor elgondolkodtató momentumokkal. Hogy vajon az áldozatok vagy akár a gyilkos helyében te mit tennél? Mindenbe enged némi betekintést. Imádom! Lenyűgözően jól ír! Ez a regény sorozata pedig egyenesen zseniális!
A kemény Helen Grace egy percre sem lazíthat. Hiszen újabb brutális gyilkosságok rázzák meg városukat. Elképesztő, véres és kegyetlen részletességel tárul ezúttal is minden elénk. Semmit sem kell a képzeletre bízni hiszen olyan tökéletes van ábrazolva minden pillanata a történetnek, hogy mindent magunk előtt látunk.
Az összes, így ez a regény is teli kérdésekkel, titkokkal, egy gyilkos üldözésével. Miközben azért mi olvasók ezúttal is próbáljuk kitalálni mi lappang a háttérben? Ki is lehet a gyilkos? Mi mozgatja? De azt hiszem még egy regényben sem az lett végül amire én tippeltem és ezt pláne imádom. Csupa meglepetés és izgalom. Egyetlen pillanatra sem hagynak unatkozni a történetek.
Ahogy mondtam az összeset imádom, de most éppen ez vitte nálam a prímet. Egy újabb félelmetes gyilkossággal az élén. Ami most is remekül lett kidolgozva. Ez mellett pedig tényleg mintha végre Helen élete is könnyebbült volna kissé. Végre ő is kap nem csak rosszat, hanem jót is. Arról nem is beszélve, hogy ő két módón éli túl ezeket a kemény és véres mindennapokat. Az egyik egy olyan dolog amit végig próbál és talán meg is tud érteni az olvasó. A másik pedig egy nagy szenvedélye: a sebesség. A motorozás.
És talán.... végre a magánéletébe is kap egy kis boldogságot. Állatira kijárna már neki szóval remélem ez a szál megy majd továbbb a hamarosan megjelenő 9. részben, ami a Mind meghaltok címet viseli.
Visszakanyarodva picit a szereplőkre. Egy karaktert emelnék még ki. Tudjuk ugye, hogy mindenhová kell legalább egy olyan negatívabb szereplő akitől szó szerint a falra tudna mászni az olvasó. Annyira irritálja és utálja. Hát mi tagadás M.J.Arlidge ilyen téren is elképesztő. Ő ugyanis abszolút megtudta alkotni ezt a karaktert. Emilia Garanita személyében. Azt az unszimpatikus eget... Iszonyatosan idegesítő és irritáló volt nekem ez a nő az összes részben. Egy nyomulós, rosszindulatú nő aki tényleg mindenhol ott van és csak a kárt okozza. Ahhhh... nagyon utálom. Lehet nem véletlenül úszott meg mindig mindent és nem szabadul meg tőle az író, így sajnos mi sem :D
Akit pedig még itt az Erdő mélyénből emelnék ki, hiszen itt bukkant fel először, az nem más mint: Hudson őrmester. Nagyon örültem, hogy felbukkant. Sok értelemben kellett ő már a történetbe és vannak reményeim vele kapcsolatban. Amúgy pedig egy nagyon szimpatikus pasiként jön le. Jó lesz ez :)
Találgatások, félelmek, zseniális krimis elemek, amiket a leírásoknak hála hátborzongatóan élesen láthatunk magunk előtt. Ez minden alkalommal egy kegyetlenül jó olvasás élményt nyújt.
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Krimi rajongóknak pláne kötelező. De azoknak is remek kezdet lehet akik még csak kacsingatnak a stílus felé. És az se ijesszen meg senkit, hogy már 9 részes a sorozat. Mert ha egyszer elkezded nincs megállás. Én már csak tudom :)
Hajrá mindenkinek!
Aki olvassa, vagy olvasta jöhetnek a vélemények :)
A végére néhány kedvenc idézetem:
" – Mit gondol, mi volt az oka? – kérdezte. – Miért drogozott, miért választotta ezt az önpusztító életet? Scott tehetetlenül megvonta a vállát. – Talán a személyiségében volt az ok. Talán rossz társaságba keveredett. Vagy csak annyi, hogy néha ilyen szar az élet. "
" Beütve a kódot beléptek a szentélybe. Helen megszámlálhatatlanul sok – hol kellemes, hol nagyon nehéz – órát töltött már ezen a helyen, de mindig örült a visszatérésnek. "
" …gyakran a legfontosabb dolgokat a legnehezebb kimondani az életben. "
" A bűnözés sohasem szűnik meg, sőt folyamatosan átalakul, ami azt jelentette, hogy Helennek folyamatosan lesz munkája. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése