📚 Könyvajánló 📚
Ezúton is köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam a sorozatot!💜
Ismét egy olyan poszt következik, amelyben rögtön négy kötet ajánlóját is olvashatjátok.
Aki követ, az tudja, hogy az utóbbi időben teljesen ráfüggtem a szerző könyveire. Imádom az írásait! Főleg azért, mert bár szingli könyveket vagy épp sorozatokat ír, mégis képes minden regényét valamilyen módon összekapcsolni.
Apróbb vagy éppen nagyobb utalásokat minden könyvében felfedezhetünk más regényekre. Elképesztően jól oldja meg ezt a szerkesztést.
Ezúttal az Arrowood-sorozat karakterei bukkannak fel ebben a történetben. Alig várom, hogy róluk olvassak legközelebb!
A sorozat előtt néhány elég „darkos” kötetet olvastam, úgyhogy azt gondoltam, egy kis levezetésnek pont jó lesz – elvégre kisvárosi, romantikus sztorikról van szó. Ühüm. Igen... Sejthettem volna, hogy Corinne Michaels-től most sem csak ennyit fogok kapni.
A sorozat első részét konkrétan végigsírtam. És hasonlóan a többit is. Ez a sorozat is igazán nehéz, mégis aktuális és mindennapi élethelyzeteket dolgoz fel. Sokszor brutálisan szívszorító módon.
A negyedik résszel már kicsit lassabban haladtam – annyira megviseltek a történetek.
Félreértés ne essék: imádtam őket! Csak hát ezek nem azok a cuki, rózsaszín sztorik. Sokszor szívfacsaróak. Mégis nagyon szeretem, ahogy a szerző mindezt átadja: brutálisan valóságosnak hatnak. Nagyon szépen és érzékletesen ír. Ezek kemény mondanivalójú történetek.
Legyen szó gyászfeldolgozásról, családi viszályokról és kapcsolódásokról, párkapcsolati nehézségekről, társadalmi különbségekről, várandósságról és az ezekkel járó dilemmákról – ezek tényleg brutálisan életszagú regények. Sokat sírtam rajtuk, de megérte, mert gyönyörű történeteket kaptam.
Természetesen az írónő most is igyekszik ellensúlyozni a nehéz pillanatokat – hol szép és boldog jelenetekkel, hol humorral. Sok szép, szerelmes pillanatról is olvashatunk.
Na de jöjjenek külön-külön a párosok:
Találj el hozzám (Willow Creek Valley 1.)
Tizennyolc évesen elhagytam Willow Creek Valley-t.
Fiatal voltam és ostoba, tele félelemmel. A távozás miatt elveszítettem életem szerelmét, Grayson Parkersont.
Tizennégy évvel később egy baleset megváltoztatta az életemet. Visszatértem, hogy otthon a gyógyulás útjára lépjek.
Grayson még mindig ott élt, csak immár egyedülálló apaként nevelte a lányát. Elég volt a kislányával látnom, hogy felébredjen bennem a mély vágyakozás az után, ami egykor köztünk volt. Abban a pillanatban, amikor belenéztem abba a csodálatos zöldeskék szempárba, úgy éreztem, mintha sosem mentem volna el. Egyetlen csóktól a feje tetejére állt az életem. Egy éjszaka a karjai közt, és én tudtam, hogy ez az a hely, ahová tartozom.
Már nem ugyanaz a lány vagyok, aki régen voltam. Egykor megfélemlített a jómódú család, és kétségbeesetten menekültem el a kisvárosból. De most minden más: látom magam előtt az új, közös életet vele.
Grayson azonban vastag falat épített maga köré, és a bizalmat újraépíteni egyáltalán nem könnyű. Hogyan juthatunk el oda, hogy adjon egy második esélyt az első szerelemnek?
Corinne Michaels, a New York Times bestsellerszerzője ismét négy lebilincselő, kisvárosi szerelmes történettel örvendezteti meg rajongóit. Willow Creek Valley-t el lehet hagyni, de a szív útjai mindig visszavezetnek erre a varázslatos helyre.
Az első páros: Grayson és Jess. Egy fiatalkori szerelem – egy második esély története.
És ez a történet sem könnyű. A szerző igazán különleges témát szőtt a sztoriba: fontos szerepet kapnak benne a traumák és a pánik. A hősnő ugyanis egy repülőgép-szerencsétlenséget él túl. Végigkísérhetjük, és rengeteget tanulhatunk abból, hogyan lehet ezt a traumát feldolgozni – mind fizikailag, mind érzelmileg.
Kemény volt, az biztos. Jess egy igazán erős hősnő – nem is volt kérdés, hogy azonnal megkedvelem.
Ahogy Graysont is. A felnőtt férfit, aki egy cuki kislányt nevel egyedül, miután a gyermek anyja elhagyta őket. Ez önmagában is bonyolult helyzet, és ehhez még társulnak a társadalmi különbségek is: Grayson egy jómódú családból származik, a szülei pedig – ahogy az várható volt – sosem néztek jó szemmel a szegény lányra.
Elszakadtak egymástól, sok minden történt, sok idő telt el – Jess mégis visszatér Willow Creekbe.
A kisvárosba, ahol mindenki mindent tud mindenkiről, és senki sem a saját dolgával törődik. Tipikus… de imádtam! Gyógyulni tért haza.
És természetesen a férfit sem kerülheti el. Újratalálkozás, próbálkozás valamilyen baráti vagy normális kapcsolat kialakítására... de amilyen erős szerelem volt az övék, ez nem megy könnyen. Az érzések újra felszínre törnek.
Mindkettejüknek megvannak a saját érzelmi sebeik.
De vajon most végre összeforrhat a közös történetük?
Nehéz családi kapcsolatok, félelmek attól, hogy újra elhagyják őket, traumák feldolgozása – az írónő nagyon szépen építette fel ezt a történetet. Egy kicsit bepillantást nyerhettünk a múltba is, hogy teljesebb képet kapjunk a jelenhez. Remek volt nyomon követni, hogyan alakult a páros élete. Végigmenni azon az úton, amely megmutatta, miként küzdenek meg a rájuk váró akadályokkal. És meg kell mondjam: remekül helytálltak.
Ahogy említettem, a nehéz és sokszor szívszorító pillanatokat remekül ellensúlyozták a humoros és nevetős jelenetek – főként a barátoknak és a Parkerson testvérek szócsatáinak köszönhetően. Azonnal a szívembe zártam őket, főleg a kis Meliát. Hát ez a cserfes, cuki kislány igazi tündérbogyó!
Természetesen az érzelmes, szerelmes és szenvedélyes jelenetek sem hiányozhattak. A szerzőre jellemző stílusban, gyönyörűen kaptuk meg ezt a szálat is.
Közben pedig finoman megjelentek a háttérben a későbbi párosok – egy kis előzetesként a következő részekhez.
Grayson és Jess útja nem volt könnyű, de minden egyes perc megérte.
Egy érzés idecsábít (Willow Creek Valley 2.)
Tizenöt évvel ezelőtt beleszerettem Jack O'Donellbe.
Pontosan éreztem, hogy a bátyám legjobb barátja az egyetlen férfi, akit valaha szeretni tudok.
A tizennyolcadik születésnapomon megkértem, hogy csókoljon meg. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez örökre megváltoztatja az életemet. Teljesen odaadtam magam Jacknek azon az éjszakán.
Tovább kellett lépnünk, ezért elváltak útjaink, és úgy tettünk, mintha az égvilágon semmi sem történt volna, noha életem legszebb pillanata volt.
De ez semmi volt ahhoz a titokhoz képest, amit rejtegetni kényszerültünk.
Megpróbáltam nem gondolni arra, hogy még mindig mennyire szeretem. Aztán újra megcsókolt, és minden megváltozott. Ezúttal nem volt visszaút. Rögtön tudtam, hogy ennek jelentősége van. Egymáshoz tartozunk, és semmi értelme elkerülni a sorsunkat.
De nem csupán az érzelmek törtek a felszínre, hanem a múlt is, és veszélybe került a boldogság, és az a bizonyos második esély.
Vajon a szerelmünk kibírja ezt a megpróbáltatást?
Egy újabb második esély történet – vagy inkább valami ahhoz hasonló. Jack és Stella története volt számomra a legszívszorítóbb. Szerintem ezen a részen sírtam a legtöbbet.
Fiatalon volt egy közösen eltöltött éjszakájuk – aminek komoly következménye lett. Szívfacsaró döntéseket kellett meghozniuk, és ezeknek a következményeit a mai napig viselik.
Ebben a történetben is fontos szerepet kap a pénz. Stella a gazdag Parkerson család tagja, Jack viszont szerényebb körülmények között nőtt fel. Innen indul a probléma, ami aztán olyan méreteket ölt, amilyenekre álmomban sem gondoltam volna.
Nem erre számítottam – és ez a fordulat egészen letaglózott.
Brutálisan kemény volt ez a történet. Mégis minden pillanata hihetetlenül valóságos és mélyen tanulságos.
Újra szembe kellett nézniük fiatalkori hibáikkal, fájdalmaikkal, miközben a szerelem sosem múlt el köztük. A kapcsolatukat bonyolította, hogy Jack egy kicsit idősebb – bár csak minimálisan, mégis problémaként tűnt fel a történetben. És persze ott volt a vagyoni különbség.
De talán a legnagyobb feszültséget az okozta, hogy Jack Grayson – Stella bátyja – legjobb barátja volt.
A páros olyan titkokat hordoz, amelyek mindent befolyásolnak. Nem elég, hogy a saját érzelmeikkel és nehézségeikkel kell megküzdeniük, még ezekkel az örökségekkel is szembe kell nézniük.
Végig csak azt tudtam mondani: le a kalappal előttük.
Persze, nem kell mindenkinek egyetérteni velük. De olvasás közben nehéz nem belegondolni:
mi mit tettünk volna hasonló helyzetben? Ugyanígy döntöttünk volna, mint Jack és Stella? Vagy teljesen másként?
Nagyon nehéz volt az útjuk. De mivel ez volt az ő történetük, ebből kellett kihozniuk a legtöbbet. És bár még sok nehéz, fájdalmas pillanat várt rájuk, ugyanannyi szép és felemelő is. Az ő szerelmük elképesztően erős.
Gyönyörű volt olvasni, hogyan próbáltak ellenállni egymásnak – de hiába. Ez a szerelem olyan erővel tartotta össze őket, hogy minden ellenére kiálltak egymás mellett. Minden fájdalmat, minden akadályt együtt viseltek. Elképesztő volt.
Ahogy mondtam, ezen a részen sírtam a legtöbbet. Egy nehéz, mégis gyönyörű szerelmi történet – és öröm volt végigkövetni.
Te vagy a minden (Willow Creek Valley 3.)
Már teljesen túltettem magam Joshua Parkersonon.
Naná hogy valamikor régen, tiniként bele voltam zúgva, és mindenki tudott róla. De ő soha nem látott mást bennem, mint a kisöccse haverját, a lányt, aki csak tátogott, mint a hal, valahányszor ő belépett a szobába.
Már réges-rég beletörődtem, hogy soha nem fog az erős karjába zárni, izgató ajka nem forr követelőzőn az enyémre, kék szeme pedig soha nem lát majd semmi többnek, mint ami akkoriban voltam.
De most visszatért Willow Creek Valley-be, és szikrázni kezd köztünk a levegő – még ő sem képes harcolni ellene. A kémiánk robbanással fenyeget, és valahányszor együtt vagyunk, esküszöm, hogy remegni érzem a földet.
Nem jelent semmit… hogy is jelenthetne? Hiszen túl vagyok rajta.
Egészen addig, míg meg nem látom azt a picike, rózsaszín pluszjelet, amitől a föld mozdulatlanságba dermed.
És most már megint az egészet akarom: a közös életet, vele. De Joshua okkal épített falakat a szíve köré, a titkai pedig továbbra sem hagyják nyugodni.
Szeretném megmutatni neki: nem kell, hogy a múltjában kísértő szellemek határozzák meg, milyen jövő vár az újdonsült családunkra. De hogy kezdjek hozzá?
Nagy kedvencem Josh és Delia párosa – egy kicsit tiltott szerelem is az övék. Ez is egy olyan kapcsolat, amely nagyon régóta érik.
A Parkerson testvérek nem épp követendő példát láttak maguk előtt szülői és szerelmi téren.
Ez a minta – vagy annak hiánya – mind a négyük történetében hangsúlyos szerepet kap.
Azt érzik, hogy „el vannak cseszve”, hogy számukra nem létezik – vagy nem is jár – egy boldog, stabil párkapcsolat. Ezeket olvasni sem volt könnyű. És akkor ehhez még hozzájönnek a saját traumáik, múltbéli fájdalmaik és belső vívódásaik is.
Josh is sokat cipelt magával. Nem véletlenül próbálja távol tartani magát attól a lánytól, akiért titokban mindig is odavolt. Úgy érzi, hogy nem érdemli meg a szerelmet. Hogy képtelen megóvni azt, akit igazán szeret.
És mégis: ők ketten képtelenek távol maradni egymástól. Mindig is szerettem az ilyen típusú kapcsolatokat – amikor tiltott, amikor küzdenek ellene, mégsem tudnak ellenállni a vonzalomnak.
Először csak egy barátság extrákkal jellegű dologba kezdenek bele. De a helyzet egyre bonyolultabbá válik, és nehéz, félelmetes döntésekkel kell szembenézniük. A fájdalomból nekik is kijut – az ő történetük sem könnyű. Szerencsére nekik is jutnak szép, meghitt pillanatok.
A kettejük közti kémia brutálisan jól átjön a történetből – imádtam róluk olvasni!
Végigkísérni a nehézségeiket, a lelki útjukat, azt, ahogyan keresik önmagukat és egymást.
Nagyon nehéz az út, amin végigmennek – de Corinne Michaels mindig gondoskodik arról, hogy a párosai méltó lezárást kapjanak. Így volt ez most is.
Vár ránk a pillanat (Willow Creek Valley 4.)
A házasságom kezdete egy hazugság.
Apám utolsó kívánsága azonban az volt, hogy az oltár elé kísérhessen, és én bármit megtennék az apámért.
Még azt is, hogy hozzámenjek egy férfihoz, akit nem is szeretek.
Szóval amikor a vőlegényem faképnél hagy napokkal a ceremónia előtt, a főiskolai barátomhoz, Oliver Parkersonhoz fordulok segítségért, és meggyőzöm, hogy vegyen el.
A családom még egyik férfival sem találkozott, ezért bízom benne, hogy sikerrel nyélbe üthetjük ezt a dolgot.
Csakhogy az érzések, az érintéseink, az, ahogy a szívem megdobban tőle… mindez nem tűnik tettetésnek. És ahogy magához ölel éjszaka, és átsegít a veszteségemen – arról árulkodik, hogy részéről sem megjátszás ez az egész.
Nem szándékoztam belezúgni a kamuférjembe, és a világon legkevésbé arra számítottam, hogy vele együtt az igaz szerelem fog kopogtatni az ajtómon.
Csakhogy semmi sem lehet tartós, ami hazugságra épül, és ezt én mindenkinél jobban tudom.
Az igazság viszont örökre elszakíthat bennünket.
Oliver története sem volt mentes a fájdalmaktól és félelmektől.
A Parkerson testvérek öten vannak:
Grayson, Joshua, Stella és Oliver – ők ikrek – valamint Alex.
Ő azonban nem kapott saját könyvet.
Persze a végén kapott néhány mondatot arról, hogyan alakult az élete, de mégsem értem: ha mindenki más kapott önálló történetet, neki miért nem járt? Iszonyúan hiányoltam. Neki is lehetett volna párja, lett is volna mit elmesélni róla. Őszintén? Én Olivert lecseréltem volna rá. Valahogy Alex története sokkal jobban érdekelt.
Talán épp ezért éreztem úgy, hogy ez a kötet kicsit gyengébb lett. Vagy csak a negyedik könyv végére telítődtem érzelmileg – ki tudja.
Ebben a részben egyébként ismét fontos szerepet kap az Arrowood-sorozat és annak karakterei.
Összességében Ollie és Maren remek párost alkotnak. Az ő történetük a „kamukapcsolat” toposzra épül.
A lány édesapja rákbeteg, és az az utolsó kívánsága, hogy oltár elé kísérhesse a lányát, és boldognak lássa őt. Marennek valóban van egy Oliver nevű vőlegénye – aki viszont az utolsó pillanatban kihátrál a kapcsolatból. Szerencsére Maren egyik közeli barátját is Olivernek hívják – a mi Oliverünket. Így ő ugrik be a férj szerepébe.
Ismerős alaphelyzet, de az írónő természetesen most is megspékelte a történetet jó adag nehézséggel.
A félelmek, könnyek itt sem maradtak el. Mégis gyönyörű volt látni, hogyan válik ez a „kamu kapcsolat” előbb szenvedélyes románccá, majd egy valódi, mély, szép szerelemmé.
Nem kérdés, méltó lezárása volt a sorozatnak. Még akkor is, ha számomra továbbra is fájó pont, hogy Alex háttérbe szorult.
Imádtam a legvégét – amikor bepillanthattunk abba, hogy a párosok gyermekei már felnőttek. Meglepetésszerű párosítások születnek – más sorozatok karaktereivel keveredve! Óriási szálak, imádtam!
Összességében: hiába sírtam sokat ezen a sorozaton, semmiért sem cserélném el azt az élményt, amit adott. A mély mondanivalót, a szerethető, valóságos karaktereket, a párosok történeteit – amik tényleg a szívemhez nőttek. Nagyon megszerettem őket.
Négy, nehéz témákat feldolgozó kötet – mégis tele szép pillanatokkal. És a végén mindig megérkezik az a kárpótlás, amiért megéri végigolvasni az egészet.
Ha ti is szeretitek a komoly mondanivalóval bíró regényeket, ha nem riadtok vissza attól, hogy zsebkendő is kell mellé, akkor ez a ti sorozatotok is.
Corinne Michaels ezzel a történettel új szintre emelte a kisvárosi szerelmek világát.
Fájdalmasak, nehezek, de ugyanakkor gyönyörűek, szerelmesek, vidámak – és mindenekelőtt: életszagúak.
Szerelem lett a Willow Creek Valley-sorozat.🩷💙💜🧡
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor várunk Titeket az Álomgyár könyvesboltokban vagy Online.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése