📚 Könyvajánló 📚
„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?
Nem titok, írtam is, amikor kitettem, hogy épp ezt a regényt olvasom: egyetlen kérdéstől tettem függővé, hogy végül belevágok-e. Kedves kolléganőmtől olyan választ kaptam, hogy eldőlt a dolog. Ideje volt nekem is elindulni ezen az őrült úton.
Szó szerint.
Mert hát... hű, a mindenit! Ez a történet aztán nem semmi volt. Már eltelt pár nap, mióta letettem, de azóta is folyamatosan a fejemben jár.
A szerző zsenialitása persze nem volt újdonság számomra, hiszen imádom tőle a Prédák háza sorozatot. Vagy mégis? Mert ezzel a kötettel és ezzel a sorozattal nálam egy új szintre emelte a lécet. Azt kell mondjam, teljesen megvett magának.
Nem is értem, miért halogattam ennyi ideig az olvasását. Vagy mégis. A befejezés miatt. Így utólag viszont abszolút örülök neki, mert nekem már nem kell várnom a folytatásokra. A sorozat teljes.
Mondjuk az őrületbe kergetett, hogy pont a betegségem előtt fejeztem be a könyvet, aztán ágynak estem, így nem tudtam bemenni dolgozni, hogy beszerezzem a következő részt. De jó hír: holnap már dolgozom! 😁
Na de ne szaladjunk ennyire előre...
Szerintem magát a történetet már szinte mindenki ismeri. Ha mégsem, és most futsz bele először, akkor remélem, sikerül meghoznom hozzá a kedvedet.
Adott nekünk egy férfi, Conor, akit gyilkossággal vádolnak. Az áldozat mellett találják meg, mégsem börtönbe kerül, hanem egy pszichiátriai intézetbe. Ugyanis azt állítja, hogy nem ő ölt. Hanem egy másik énje.
Ütős, ugye?
Így tulajdonképpen két férfit kapunk. A kemény, intelligens Conort, és a nála is eszesebb, agyafúrtabb, sokkal veszélyesebb Lenardot.
Már maga ez az alapötlet is zseniális. Az pedig pláne, ahogyan az írónő bemutatja nekünk ezt a két személyiséget. Az egész történet pszichológiai része egyszerűen elképesztő. Ahogy ezekről a betegségekről és esetekről ír, hihetetlenül részletes és okos. Mégsem válik egyetlen pillanatra sem száraz vagy unalmassá. Épp ellenkezőleg: végig izgalmas és elgondolkodtató marad.
Aztán itt van a hősnő, Nathalie, a doktornő. Egy átlagos, már-már unalmas életet él... leszámítva, hogy egy pszichiátriai intézetben dolgozik. Az ő feladata kideríteni, mi is az igazság Conorral. És a benne élő Lenarddal.
Közben furcsa, már-már hátborzongató események történnek. Rengeteg kérdés merül fel, de ahelyett, hogy válaszokat kapnánk, egyre csak újabb rejtélyek bukkannak elő.
Persze én is rögtön találgatni és kombinálni kezdtem. Bár sejtettem, hogy mivel Diana Hunt-regényről van szó, a megoldás közelébe sem fogok jutni.
És valóban.
A könyv végén csak ültem, és kerestem az államat. Hűha... ez valami lehengerlő volt!
Ahogy szépen lassan minden összeállt. Ahogy minden szál összefüggött. Ahogy sorra a helyükre kerültek a mozaikdarabok. Becsuktam a könyvet, és csak néztem magam elé: mi volt ez?
Zseniális.
A nyomozás, az intézetben zajló események... tényleg a legapróbb részletekre is figyelni kellett. És még így is olyan szinten meg tudott lepni a szerző, hogy csak kapkodtam a fejem.
Szerintem senkit sem lep meg, hogy a romantikus szál is az egyik kedvencem lett. Románc nélkül nincs Diana Hunt-regény. Csakhogy ezúttal az írónő még erre is rátett egy lapáttal. Valljuk be... elég meredek helyzet, amikor az ember a saját betegébe kezd beleszeretni.
Mégis imádtam!
Nathalie az első pillanattól szerethető hősnő. Remek szakember, mégis ez az ügy őt is alaposan próbára teszi. A különös események rá is egyre nagyobb hatással vannak. A közte és Conor közötti kémia pedig egyszerűen lehengerlő volt. Ez a tiltott vonzalom nálam mindig telitalálat.
A befejezés pedig feltette az i-re a pontot. Amikor minden összeállt... na, az durva volt. A kivitelezés előtt pedig tényleg le a kalappal! Persze én még semmit sem könyvelek el, hiszen még két kötet hátravan.
Egy dolog azonban biztos: kezdésnek ez brutálisan erős volt.
Egy ördögien jól felépített pszichothriller, némi romantikával fűszerezve, az írónőtől megszokott stílusban. Ugyanakkor szerintem ezúttal még valami pluszt is beletett. Egyrészt a karakterek megalkotásába, másrészt az egész cselekmény felépítésébe és kivitelezésébe. Ahogy ezt az egészet átadja nekünk, olvasóknak, szinte minden jelenet filmszerűen elevenedik meg a szemünk előtt.
És ami számomra a leglehengerlőbb volt: a pszichológiai háttér. Részletes, intelligens és hiteles. Látszik, hogy rengeteg munka van mögötte.
Le a kalappal!
Ha egy brutálisan jó, pörgős, fordulatos pszichothrillerre vágytok egy csipetnyi romantikával, akkor irány az Őrületben sorozat. Szerintem kihagyhatatlan! 💜📚
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése