Jud Meyrin Fellegvár ​– Bűnösök játéka

       📚 Könyvajánló 📚

Vegyél részt az olasz Alpok legtitkosabb, legkegyetlenebb illegális versenyén: A Próbán a Fellegvárban.

Ha nyersz? Elképesztően gazdag leszel.

Ha vesztesz? Azt nem biztos, hogy túléled…

Nem a nyeremény miatt jelentkeztem a játékra. Álnéven nyomozok egy szövevényes bűnügyben, de pechemre belebotlok egy régi ismerősbe. Leo Morelli veterán katona, aki tesz a törvényekre, és ki nem állhat engem. Gondolkodás nélkül feldobna, csak úgy, a szórakozás kedvéért.

Muszáj valahogy meggyőznöm, hogy tartsa a száját. Közben pedig el kell kapnom a Fellegvárban bujkáló gyilkost, és még az egyre brutálisabb Próbákat is át kell vészelnem.

De lehet esélyem egy hótól elzárt, rémisztő erődítményben, ahol az egyetlen segítségem az a férfi, aki ugyanannyira idegesítő, mint amennyire szexi? És még az sem biztos, hogy megbízhatok benne.

Jud Meyrin rejtélyekkel és feszült izgalmakkal teli regénye a sötétség mélyére vezet minket, ahol kíméletlen játékok várnak ránk, baljós pillanatok villannak fel a múltból, és tiltott szenvedélyek izzanak fel. Mindeközben csak találgatni tudunk, ki lehet a tettes.

Ahogy olvastam a Fellegvárat, akaratlanul is töprengtem közben, hogy egyáltalán részt mernék-e venni egy ilyen játékban. Ami persze izgalmas, de félelmetes is. Igazi őrület. Ráadásul halálos is. Szó szerint.

Ebből is lejön, hogy a szerző ismét annyira fantasztikusan alkotta meg ezt a történetet, hogy te magad is a szereplők helyébe képzeled magad. Hogy te mit tennél? Képes lennél végigjátszani ezt a játékot? Még akkor is, ha tudod, hogy nem biztos, hogy kikerülsz belőle? Pláne, hogy a játékosok egyszer csak hullani kezdenek.

A hősnőnk, Tonia eleve azért érkezik erre az elit helyre, ebbe az elit játszmába, hogy nyomozzon. Az előző alkalommal ugyanis életét vesztette egy játékos. A brutálisan jó megérzésekkel és ösztönökkel rendelkező Antonia nem hazudtolja meg magát.

Aki esetleg olvasta már az írónő Szökevény hableány című regényét, annak Tonia és Leo ismerős lehet. Nagyon vártam, hogy az ő sztorijukat is elolvashassam. Hogy vajon miként működik együtt ez a páros, akik között amolyan „utáljuk egymást” dinamika működik.

Nem egymás esetei, mégis eljön az a pont, amikor férfiként és nőként kezdenek tekinteni a másikra.

Pechjükre pont egy véres verseny közepén. A hegyek között, a hótakaró alatt megbúvó Fellegvárban.

Már attól odáig voltam, ahogy ezt kitalálta az írónő. Pláne, hogy a könyv elejére a képzeletünknek ad egy kis löketet némi illusztráció. A karakterekről és magáról a Fellegvárról.

Már ezt imádtam! A hegyek közé ékelődő Fellegvárat. Ami egy elit, mérhetetlenül lehengerlő építmény. Egyszerre sötét, titokzatos, lenyűgöző és félelmet keltő. Elegáns és merész. Ráadásul nekem külön szerelem volt, hogy télen játszódik a történet. Ezek mindig a gyengéim.

Elzárva hát mindentől, a külvilágtól és a segítségtől, itt találkozik újra a párosunk. A rend védelmére felesküdött nő és az exkatona, aki már sok terepen kipróbálta magát. Más-más indokokkal jönnek ide. Az első találkozás itt, a félelem, hogy leleplezik egymást. Egy alku, és máris indulhat ez a sötét, szexi és izgalmas kaland.

Hőseinknek megvannak a maguk indítékai. Toniáét tudjuk. Leoét pedig homály fedi. Itt is jött be az a tipikus, de imádom feelingű Jud Meyrin-hozzávaló.

Hogy olyan szinten tud meglepni, hogy sokszor csak pislogtam.

Magán a Fellegváron, a tulajdonosán. Hogy Leo mit keres itt. És természetesen magán az egész férfin. Akit itt ismerhettünk meg igazán. A brutális és kemény múltját. Hogy miért lett olyan férfi, amilyen. Döbbenet és ámulat váltakozott bennem. Viszont nem lepek meg senkit szerintem azzal, hogy odáig voltam a pasasért.

Természetesen egy tetkós, izmos, dögös és szexi férfi. Kellő keménységgel, de ha a helyzet úgy hozza, akkor meg tudja csillogtatni a lágyabb, törődőbb oldalát. Imádtam ezt benne.

Ráadásul mivel ő és Tonia is elég erős személyiségek, imádtam az adok-kapok jeleneteiket. A szócsatáikat. Amiket szép lassan átszőtt a szenvedély és az érzelmek. Végül egy sokkal erősebb érzés.

Miközben millió dologgal kellett megküzdeniük. A próbákkal, a résztvevőkkel. Hogy senkiről sem lehetett tudni, melyik az igazi oldala. Fantasztikusan alkotta meg Judit a játékosokat. Eltérőbbnél eltérőbb jellemek és karakterek. Múltat és jelent adott nekik, ami még érdekesebbé tette a történetet.

Volt, akiket szerettem, akiket nem kedveltem. Vagy akit éppen nem tudtam hová tenni. De ennél is több meglepetést tartogatott ez a kaland. Nem véletlen. Hiszen Jud Meyrinről beszélünk.

Az első soroktól az utolsó betűig imádtam. Izgalmas volt. Féltem, próbáltam találgatni, összerakni a képet. Persze közel sem sikerült. Mégis így volt tökéletes. Hogy állandóan meg tudott lepni. Vagy megdöbbenteni?

Egy élet-halálért vívott játék. Hatalmas nyereményért. Gyilkosság és újabb esetek. Elzárva a külvilágtól ebben a kastélyban. Ahol lehet, hogy senki sem az, akinek tűnik?

Eszement próbák, titkok és meglepetések.

Mindeközben pedig remekül ismerhettük meg Leo és Tonia személyét. A múltjukat, a jelenüket. Találgathattunk, milyen jövő vár rájuk. Jókat lehetett nevetni velük és rajtuk. A kémia brutálisan jól működött köztük. Az írónő ezúttal is csodásan szőtt szenvedélyt, erotikát és mély érzelmeket ebbe a kalandba.

Ezúttal is egy lehengerlő sztorit olvashattam tőle. Bár nálam a neve mindig garancia erre.

Remekül ötvözi a romantikát és a krimit. Nem kevés izgalommal, hála a Fellegvárban zajló próbáknak.

Újabb Jud Meyrin-történet lett szerelem nálam. Ezúttal is köszönöm az élményt.

Ha ti is szeretitek a néha sötét hangulatú sztorikat, a krimis elemeket, nem féltek az extrém dolgoktól, és kíváncsiak vagytok két igazán egyedi és különleges karakterre, akkor Tonia és Leo története vár titeket is. A Fellegvár csupa izgalom és félelem. Múltbéli titkok, ármánykodás és meglepetések. Egy kis humorral és sok érzelemmel megspékelve.

Kell ennél több? Ugye, hogy nem? Irány az Olasz-Alpok!

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE