Jennifer L. Armentrout - Ónix vélemény és idézetek

"Lesa üzeni, hoyg Daemon ma nagyon szexi.
Egyetérteke vele.
Némán nevetve aláírtam.
Daemon mindig szexi!!!
Kihajoltam a padból, hogy visszapasszoljam a papírt Carissának, de egyszerre eltűnt az ujjaim közül. Bunkó!
Eltátott szájjal, égő arccal megfordultam, és Daemonra meredtem. Vigyorogva tartotta maga elé a papírt.
– Nem illik órán levelezni – mormolta.
– Add vissza! – sziszegtem. Daemon a fejét rázta, és én, na meg Carissa és Lesa legnagyobb rémületére, kibontotta a papírt. Szerettem volna meghalni, amikor ragyogó szeme végigszaladt az üzeneteken, és pontosan láttam, mikor ér az én soraimhoz, mert szemöldöke a magasba szökött. Elvigyorodott, a szájával vette le a tolláról a kupakot, aztán odaírt valamit a lap aljára. Nyögve Lesáékra néztem. Lesának leesett az álla, Carissa pedig épp úgy elvörösödött, mint én. Jó ég! Meddig írogat még?
Végre befejezte, visszahajtogatta a papírt, és a kezembe nyomta.
– Tessék, cica.
– Utállak. – Megfordultam, éppen idejében, mert a tanár járkálni kezdett. Amikor visszaért a táblához, magam elé tettem az átkozott levelet, óvatosan, mintha bomba volna. Lassan, vigyázva nyitottam ki.
És egy kicsit még jobban meghaltam.
Ez a papír soha, de soha nem láthat újra napvilágot.
Visszahajtogattam, és merev mozdulatokkal a táskámba gyűrtem. Az egész testem lángolt.
Daemon halkan nevetett mögöttem."

" – Szent szar – kaptam a szívemhez. – Azt hiszem, infarktusom lett.
– És még a fenekedet is eltörted. – Daemon hangjában nevetés bujkált. Fekve maradtam a keskeny folyosón, igyekeztem lélegzethez jutni.
– Mi van már? Csak így besétálsz mások házába?
– És kihallgatom, ahogy a lányok pillanatok alatt hazavágnak egy dalt? Igen, ez régi szokásom. Mellesleg többször kopogtam, de aztán meghallottam, hogy… énekelsz, az ajtó meg nem volt bezárva. – Vállat vont. – Úgyhogy beengedtem magam.
– Látom – morogtam, és fintorogva talpra kecmeregtem. – Ó, a fenébe! Lehet, hogy tényleg eltörtem a fenekemet.
– Remélem, nem. Különösen vonzódom a fenekedhez. – Rám mosolygott. – Elég piros az arcod. Biztos, hogy nem vágtad pofon magadat közben?"

" – Mondd ki!
– Mit?
– Amit korábban mondtál.
A szívem a torkomba ugrott. Sok mindent mondtam neki, de tudtam, mit szeretne újra hallani.
– Szeretlek.
A szeme elsötétült, és úgy csókolt meg, hogy a pokolba kívántam az egész csináljuk-jól-dolgot.
– Csak erre van szükségem.
– Csak erre az egy szóra?
– Mindig erre."


" Úgy nézett rám, mintha én volnék a világon az utolsó darab csoki."

" – Ha kell anyu autója, engem is megkapsz vele. Akciós ajánlat, kettő az egyben.
Daemon töprengést imitálva megütögette az állát, leeresztett szempillái alól sandított rám.
– Megkaplak? Na, ez már igen érdekes ajánlatnak hangzik."

" – Átöltözöm – közöltem.
– Segítsek?
– Nahát, Daemon, igazán lovagias vagy!
Kiszélesedett a mosolya, arcán mély gödröcskék jelentek meg.
– Nos, az élmény mindkettőnk számára kellemes lenne, ígérem."



" A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében."
 

" – Ebben az életben nem, haver.
– Cica, hiábavaló az ellenállás.
– Akár a csábításod.
– Majd meglátjuk."

" – Szóval akkor, jössz Ash bulijába? – kérdezte végül témát váltva.
– Nemtudom – feleltem a kardigánom gombját csavargatva. – El nem tudom képzelni, minek kellek én oda neki, de…..
– Nekem kellesz.
Rásandítottam: a szívem egyszerre ki akart ugrani a helyéről. Ez szép és gyengéd eltérítés volt.
– Cica? – nézett ő is felém.
– Rendben, elmegyek."

 " Pofonként ért a felismerés: mindvégig azzal voltam elfoglalva, hogy ellökjem magamtól, csak azt ismételgettem, hogy ami közöttünk van, nem valódi. És most, amikor megláttam, milyen mélyek valójában az érzései irántam – és az enyémek iránta –, elment."

" – Mit művelsz? – kérdeztem riadtan.
– Lefekvéshez készülődök.
– Levetkőzöl?!
– Van rajtam bokszeralsó – vonta fel a szemöldökét. – Most mi van? Azt akarod, hogy nadrágban aludjak?
– A múltkor úgy volt. – Szerettem volna meglegyezni magam.
Daemon felnevetett.
– De az pizsamanadrág volt."

" Valamivel később eszembe jutott amit korábban mondott.
– Megtaláltad? – kérdeztem álmosan.
– Hogy mit találtam meg, cica? – A keze megcsúszott a hasán.
– Amit kerestél.
Felpillantott, egymás szemébe néztünk. Újra éreztem azt a feszítést a mellkasomban, de most szétterjedt az egész testemre. Valami szikra – izgalom? – ébredezett az alhasamban, amíg vártam a választ a végtelen csendben.
– Igen, néha úgy érzem, megtaláltam. "


ÉS végül az a nagy kedvencem Daemon szemszögéből <3

"Kat hátrahajtotta a fejét, és a szemembe nézett. Lassan mondta ki a választ.
– Azthiszem, nem kizárt, hogy szeretlek.
Kiszaladt belőlem a levegő. Magamhoz szorítottam, és abban a pillanatban tudtam, ha kell, a világegyetemet felgyújtanám érte. Bármit megtennék, hogy biztonságban tudjam. Ölnék. Gyógyítanék. Meghalnék. Bármit, hiszen ő volt számomra a mindenség. "


 És végül egy picit magáról a könyvről is. Igaz ez az a könyv amiről ha bárki is kérdez csak áradozni tudok. Igaz vegyes érzésekkel vágtam neki. Egyrészt alig vártam mert tudtam, sejtettem, hogy imádni fogom. Másfelől pedig picit ott volt az, hogy mit tud mutatni az első után. Vajon lehet még inkább imádni? Akár Daemont is?
És erre a két kérdésre a válasz, egy hatalmas IGEN :)


Nagyon tetszett, kár, hogy pillanatok alatt kiolvadtam. Daemont és Katyt még jobban imádtam. Daemont mint mindig hozta a formáját, imádtam kettejük szócsatáit. Igaz szerencsére ebben a részben Daemon bunkóbbik oldala, hogy úgy mondjam szerencsére eltűnt. Hiszen még közelebb kerültek egymáshoz.

Igaz néha Katy kiakasztott a kételkedésével, hogy Daemon biztos csak a kötődésük miatt közeledik felé. De aztán ezzel kapcsolatban is helyre álltak a dolgok.

Bár ami őket illeti az első után furcsa volt egy egy bizonyos helyzetben látni őket. Ahogy Daemon Katyvel bánt, az együtt töltött pillanataik. Hogy mindig ott voltak a szikrák, a vágy ugyanakkor a törődés is a másikkal. Ezeket imádtam. Jó volt így olvasni róluk.

És ugye mint várható volt, gondok amik megnehezítették az életüket akadtak itt. De ugye anélkül unalmas is lett volna. Hát okozott ilyen téren a vége egy két meglepetést bár az egyik "rosszfiúról" úgymond sejthető volt, de volt aki meg is lepett. Lehet sejti aki olvasta már kikre gondolok. És nem meglepő, hogy egyik sem volt szimpatikus.

Daemont és ami az új srácot Blaket illeti, hát azok a részek is ott voltak a toppon. Főleg Daemon aki a történet folyamán az összes létező B betűs nevet felsorolta és soha nem találta el a srác nevét :D

Rengeteget nevettem a sztorin, voltak persze nem éppen vidámabb részek is. És  kiderül jó pár dolog, ami Daemon és Dee testvérét Dawsont illeti. Igaz ezzel kapcsolatban is maradtak jócskán nyitott kérdések.

Ami pedig a végét illeti, falat kaparva várom a következőt. És külön imádtam, annyira örültem a végén az ismételt Daemon szemszögnek.

Lupi barátnőm tudja, hogy ilyen könyves álompasik terén nekem Nalini Raphaelje és Dmitrije a csúcs, a nagy szerelmem, de Jennifer Daemonja ezennel végleg kiütötte őket a nyeregből. Imádom a pasit :)

 

Értékelés: