Savannah úgy hiszi, nincs már visszaút Gideon árulása után.
A fiú azt reméli, téved.
Megbocsátás. Remény. Megváltás. Gideon megfogadta, hogy visszaszerzi a lányt, aki elrabolta a szívét. És ha egy Royal elhatároz valamit, a végsőkig elmegy, hogy valóra váltsa.
A szédítően népszerű Royal családban mindig történik valami.
Hagyd, hogy kiragadjon a hétköznapokból!
Háááááát....... Sajnos nem éppen azt kaptam a könyvtől amit vártam. És piszkosul vártam ezt a sztorit.
Mindig is gyengéim voltak az idősebb testvéres sztorik. Pont ezért kedveltem meg és voltam kíváncsi Gideon Royal történetére. A három eredeti részben ahol Ella és Reed sztoriját kaptuk már nyerhettünk egy kis bepillantást Gideon életébe. Akkor mégsem eleget.
Pont ezért örültem nagyon mikor láttam a hírt, hogy neki is van saját könyve. Aztán már kevésbé mikor megtudtam, hogy lényegében nem vastagabb egy cuki kis novellás könyvnél. Nem éppen egy olyan hosszúságú mint a sorozat első három része.
De oké lépjünk ezen túl. Igaz így elolvasva ismét oda jutottam, hogy ahhoz, hogy normális, teljes és nem egy kusza képet akarunk kapni Gideon Royal életéről akkor ennek egy normális vastagságú könyvnek kellett volna lennie.
Pedig alap járaton mondhatom azt, hogy maga a sztori tetszett. Gideon karaktere. Valamelyest már megismerhettünk őt. Itt még inkább bizonyossá volt, hogy joggal kedveltem meg őt. Igaz ahogy a testvéreinek neki sem volt és nincs könnyű élete. Elveszítették az édesanyjukat és hát valljuk be az apjuk sem egy hűha minta apuka... Ráadásul még több teher hárul rá hiszen ő a legidősebb testvér. És nesze neked így próbálj meg rendes, átlagos, nyugodt életet élni.
Túl korán kell felnőnie. Pont ezért nem sokban különbözik például bizonyos értelemben a már megismert öccsétől Reedtől......Tipikus férfi legtöbbször, aki pont emiatt csinál nem kevés ostobaságot. Ugyanakkor egy helyes, rendes, szerető és szerethető férfi.
Aki mégis szerelmes lesz. Talál egy nagyszerű lányt aki imádja őt, mellette van. Mégis a család, a tragédiák, a sors, egy kegyetlen szereplő és máris belekerül egy olyan hálóba amiből nem igazán tud szabadulni. Inkább feláldozza magát. Bizonyos szempontból meg lehetett érteni őt, másfelől mégis fejbe tudtam volna kólintani, hogy nem képes összekapni magát és tenni valamit a helyzet ellen.
Pedig hát ő is egy Royal. Erős, okos, mindig megkapja amit akar. Mégis tud gyengéd, gyenge, érzelmes és kegyetlen is lenni. De minden okkal történik.
Mégis ahogy indul a sztori úgy fest kap egy új esélyt az élettől, hogy végre lépjen. Lezárja a dolgait, helyre tegye az életét és kitöröljön belőle minden olyan elemet, személyt aki csak árt neki.
Ahogy mondtam tehát továbbra is kedveltem Gideont. Na természetesen az is hozzásegít a dologhoz, hogy milyen egy pasit láttam magam előtt a szerző leírásai alapján. Mert hölgyeim valljuk be nem sokunkat hagynak hidegen a Royal fiúk :)
És ehhez jön még hozzá, hogy alap járaton egy rendes, aranyos, jó lelkű pasi. Csak éppen nem kis galibába keveredett amit azért valljunk be, hogy saját magának is köszönhet.
Savannah karaktere is szimpatikus volt, igaz néha egy kicsit túl tolta a visszaemlékezős részeknél az ömlegnést Gideonról. Akármennyire is jó pasi.
A történet ugyanis két idősíkban játszódik. Van ugye a jelen amikor már "felnőttebbek". Valamint a szerző visszaemlékezős részekbe bepillantást nyújt az olvasónak, hogy miként ismerkedtek meg a szereplőink, hogyan indult a kapcsolatuk. Ez nekem kissé átlagos, tipikus volt.
Nyilván jobban örültem volna - én legalábbis - ha a jelenről olvashatok többet. Hogy miként is kerülnek újra közel egymáshoz. Hiszen ismerve az írónőt kaptunk szenvedélyes, perzselő, szerelmes pillanatokat is a történetbe.
Ami sajnos a rövidsége miatt számomra nem kicsit lett összecsapva. Az említett idősík váltakozások miatt. Oké, tök jó persze ismerjük meg a sztori elejét is. De akkor kellett volna egy normál könyv hosszúság, hogy ne legyen összecsapva a sztori. Így semmiből sem volt elég rendesen. És pokolian sajnáltam mert nagyon vártam Gideon Royal sztoriját.
Amiben ismét találkozhattunk a többi Royal családtaggal, Ellával és a már megismert többi karakterrel. Ilyen téren rendben volt a sztori. Örültem, hogy felbukkantak a kedvenceink. Igaz ami a szereplőket illeti...... Nem éppen tudtam örülni mindenkinek... Ella apja.... háááát húú nálam ebben a regényben is kiérdemelte a világ legnagyobb rohadékja címet. Elmondhatatlanul utálom ezt az ipsét.. Mi tagadás a legunszimpatikusabb karakterek megalkotásában is toppon van Erin Watt :D
A többi Royal fiút továbbra is imádjuk. Jó volt újra olvasni róluk. Csak kevés...
Kissé össze vissza lett így a dolog. Sokat akart a szerző és össze lett csapva. A bonyodalom része sem lett csak olyan amiről nem egyszer olvastunk már. Ez még oké is lenne hiszen imádom a szerző írásmódját, a stílusát. Csak ehhez kevés volt ez a picike könyv, hogy el tudja nekünk mondani rendesen Gideon és Savannah történetét. Itt, ehhez sajnos kevés volt ez az oldalszám.
Mire összeraktad volna a történéseket és elkezdted volna élvezni a sztorit már csak arra eszmélsz fel, hogy vége.
Nem volt olyan rossz, de klasszisokkal jobb is lehetett volna. Olvasva az írónő eddigi három könyvét Elláékról ez sajnos most nem sikerült. Én többet vártam. Remélem azért a fennmaradó két kötetet is olvashatjuk és, hogy azok hasonlóak lesznek az elsőkhöz.
Azért nem vagyunk egyformák, hajrá mindenkinek. Rossznak nem mondom mert nem, de sajnos olyan hűha sztorinak sem mint amennyit elvártam tőle. Talán legközelebb :)
A végére néhány kedvenc idézet:
" – Épp itt lazulok a medencénél, Gid kedvenc helyén, úgyhogy nyomassátok azt a szívességet!
– Az csak a második kedvenc helyem – pontosít Gideon.
Megfogja a kezem, és a térdére húzza. – Az első Sav mellett van.
Elpirulok az elcsépelt, nyálas kijelentéstől.
– Óóóóó! – cukkol minket Ella. – Milyen édes! És romantikus. Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy, Gid. "
" Erősebben szorítom a kormányt.
– Adrian az a filmes srác, akivel a múltkor beszélgettél?
– Igen. – Úgy tűnik, jól szórakozik a dolgon. – Az, akit meg akartál verni.
A szemem sarkából gyors pillantást vetek rá.
– Észrevetted?
Erre önelégülten vigyorog.
– Royal vagy. Naná, hogy az az első gondolatod, hogy kiütöd a fickót, aki nem szimpatikus.
– Hé, az Reed – tiltakozom.
– Én nem vagyok verekedős típus.
– Ó, valóban? Akkor nem te verted ki John David fogát a téli bálon?
Próbálom leplezni a vigyoromat.
– Ráesett az öklömre, és kilazult a foga. "
" Nem számít, mekkora a távolság, hány ember húzódik közöttünk, akkor is vonzzuk egymást. Nem tagadhatjuk le a múltunkat és a kapcsolatunkat, mindegy, mennyire igyekszünk. De amikor összefutunk, mérhetetlen fájdalmat okozunk egymásnak. "
" – El sem hiszem, hogy még van képed idejönni – sziszegi. – Ha lenne igazság a földön, agyoncsapott volna egy villám, amikor először megálltál a felhajtónkon. "
" – Gondolkodj nagyban! – tanácsolja. – Írj ki valamit az égre! „Sajnálom, hogy szemét voltam! Kérlek, bocsáss meg a hülye seggemnek!”
Felhorkantok.
– Ez ám a nyerő üzenet. "
" – Hatásosabban is lehet fájdalmat okozni valakinek, mint hogy megütöd. Ez olyasmi, amit ti, Royal fiúk nem tanultatok meg. Isten a tanúm, én próbáltalak titeket megtanítani rá, de túlságosan is az apátokra ütöttetek. "
" Valóban megmozdulok. Lábujjhegyre állok. Közelebb hajolok. Elég közel ahhoz, hogy a legkisebb távolság se maradjon közöttünk. Elég közel ahhoz, hogy az ajkam üdvözölhesse az övét. Elég közel ahhoz, hogy érezzem mellkasának emelkedését és süllyedését, ahogy levegőért kap. Elég közel ahhoz, hogy eltöröljem a múltat, a fájdalmat, a megbánásokat. Elég közel ahhoz, hogy csak őt érezzem.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése