A lelkeket festményekbe zárja, hogy örökké ragyoghassanak
A rendőrség egy kivéreztetett női holttestet talál Houston egyik sötét sikátorában. Scott C. Flynn nyomozó kapja meg az ügyet, aki azonnal nekilát a rejtély felgöngyölítéséhez. Amikor végre áttörést ér el, Flynn ismét nehéz helyzetben találja magát.
John M. McGlothlin látszólag egy hétköznapi festőművész életét éli, a felszín alatt azonban szörnyű titkokat őrizget. Munkái a női szépséget és a nőies ragyogást ábrázolják, ám többek ezek hétköznapi festményeknél.
Egy festő. Egy nyomozó. Megannyi áldozat. És egy nő, aki közelről látta a gyilkost, mégis túlélte! Ő az álcázás mestere, egy agyafúrt szélhámos, és talán a kulcs a gyilkos elfogásához.
Ludányi Bettina legújabb regényében bepillantást nyerhetünk egy sorozatgyilkos megborult elméjébe. Izgalmas és brutális utazást teszünk a művészetek világába, és választ kapunk a valódi nőiesség kérdéseire.
Mindig is szerettem volna eljutni az írónő regényeihez, de sajnos az idő.... Olyan kevés. De most ajánlásra ennek azonnal nekifogtam. Nem is csalódtam. Így ahogy lehet, veszem szépen a kezembe a szerző többi regényét is.
Azt biztosan amiben Scott szerepel. Annyira még nem ismertem Ludányi Bettina műveit, de ahogy képben lettem, hogy Scott nyomozó már szerepelt egy könyvében biztos lett, hogy kerül sorra következőnek. És mivel mint ember itt nagyon a szívembe lopta magát, róla még biztos fogok olvasni. Kezdhettem volna azzal a regénnyel is, az elgondolás megvolt, de most a borító és fülszöveg alapján ez a történet volt amire azt mondtam, hogy oké akkor ez nekem most kell.
Ugyanis a külső amit kapott a könyv, már az nagyon figyelemfelkeltő. Aki szereti a lélektani thiller, krimi regényeket azokat rögtön megfogja. De annyira elképesztően jól illő borító készült a könyvhöz, hogy biztos vagyok benne, hogy sok új, akár még olyan olvasó a kezébe is veszi a regényt, aki korábban, vagy eddig még nem szerette ezt a műfajt. Borzongató és gyönyörű külső. Egy borító ami hűen tükrözi azt. amit rejt ez a könyv.
Na aztán még ha az ember el is olvassa?
Egy igazi lélektani regény. Ami fogva tart az utolsó betűkig. Aminek a hatására te is elgondolkozol. Hogy a környezetedben bárki lehet egy ilyen férfi...... Hiszen senki arcára nincs ráírva, hogy sorozatgyilkos. Honnan tudhatod? Ezek a gondolatok azért rendesen ilyesztőek voltak miközben olvastam. Egy félelmet keltő, sokszor hideg rázós,vérbeli krimi is.
Ami nálam óriási meglepetés volt és olyan kevés ilyet olvasni,vagy csak én nem futok bele.Hogy végig tudod ki a gyilkos. Sőt! Az írónő tett rá még egy nagy lapáttal.
Imádtam ezt a regényben, hogy két férfi szemszögéből olvashattuk. A már említett nyomozó, Scott szemén át láthattuk a történetet. Valamint a gyilkos gondolataiba is bele pillanthattunk. Ez azért elképesztő volt. Ahogy meg lett írva, kitalálva, véghez víve az egész. Zseniális! Nincs mese, csak ezt lehet rá mondani.
Egyfelöl itt volt nekünk Scott. Aki olvasta a már említett könyvet amiben szerepel, akinek nem ez az első Ludányi Bettina regénye, ők már ismerhetitek őt. De nekem ez volt az első találkozásom a nyomozóval. És meg kell mondjam nagyon tetszett amit kaptam. Nagy kedvenc karakterem lett. Így külön örülök, hogy ezután olvashatok majd még róla.
Egy végtelenül lelkiismeretes, a munkáját remekül végző férfi. Aki remek férj,csodás apa. Ugyanakkor egy férfi, aki iszonyatos dolgokat látott már. És akkor most jön ez az ügy. Ha lehet ilyet mondani ez lelkileg őt minden eddiginél jobban megviseli. De magát a történetet olvasva ez teljesen érhető is.
Hiszen a két férfi szemén keresztül látott sztori olyan tökéletes átjön nekünk olvasóknak, hogy akár még az olvasás után sok idővel is képes fogva tartani.
A már említett idő hiányában én magam is csak most, pár héttel később az olvasás után jutok ide, hogy írjak róla. Így újra elő jöttek az olvasás során szerzett érzések, élmények. Még ennyi idő után is képes az ember töprengeni rajta. Annyira sokat adott a szerző az olvasónak a regény mondanivalójával.
De vissza is Scotthoz. Nincs könnyű dolga, mert sajnos a meggyilkolt áldozatok csak kerülnek elő. Míg a gyilkos valahogyan mindig egy lépéssel előtte jár.
Már a leírások, a gyilkosságok, az áldozatok, minden annyira élethűen volt megírva. A cselekmények minden mozzanatát magam előtt tudtam látni. És mivel nem egy cukormázas történetről beszélünk, ez igencsak sötét, lélekölő, véres és fájdalmasra sikeredett. Töprengőre, reménnyel telire. Egy érzéki hullámvasútra. Lelkig hatóra. Milliónyi gondolat és érzelem amit kivált a történet olvasása, miközben mi magunk is próbálunk rájönni, hogy mi is történik itt. Hiába van itt a regény másik különlegessége, hogy ismerjük a gyilkost, mégsem tudjuk még csak körülbelül se eltalálni, hogy mi lesz a csattanó.
Ezért is óriási gratuláció Bettinek! Hiszen így kigondolni a történet.... Wow! Le a kalappal!
És akkor itt van még nekünk az ezek után mondhatom híresnek, a borítót és a történetet ihletőt festőnk. John M.Mcglothlin.
Furcsa, kettős érzése lehet az embernek vele kapcsolatban. Hiszen az egyik arca amit mutat az egy művelt, sokat tudó, okos, elbűvölő férfi arca. Aztán ha magára marad és megszállja az ihlet, akkor egy szerintem minden érzést kizáró, hideg, férfi lép a helyébe. Egy férfi, aki gondolkodás nélkül képes ölni. Aki a maga nyakatekert módján ezt helyesnek is látja, megtudja magyarázni. Hát nekem ez a része nem jött át. Hiába adott magyarázatott adni a tetteire, nálam nem áltta meg a helyét. Ahogy senki másnak, szerintem neki sincs joga már-már Istenként ítélkezni mások felett. Hiába látja ő, és valóban abban van valami, hogy milyen séma alapján válaszotta ki ezeket a nőket. De akkor sem, legyen bárkinek bármilyen,bármi szenvedés, fájdalom, reménytelenség az életében, neki magának kell eldöntenie mit is akar kezdeni vele. Soha nem lenne szabad másnak döntenie. Jól ki van természetesen gondolva az egész szál, és átadva mégis dühítő olvasni. És akaratlanul is végig, belegondolni, hogy sajnos mennyi ember gondolkodik így. Nem véletlenül szaladgál ennyi gyilkos köztünk. Akár a valóságban is. Mert sosem tudni. És Johnnak is megvoltak a miértjei. Ahogy szép lassan megismerhettük őt, kezdett összeállni a teljes, nagyobb kép. Hogy miért lett az aki. Ettől függetlenül én nemtudtam megérteni őt.
Aztán itt volt a végső mű, ami okozott csak igazi meglepetést.
De mivel ez egy regény, maradjunk a képzeletek talaján mert annak tökéletes volt. Csak nyilván megérinti az olvasót a történet. Nyomot hagy bennünk. Akaratlanul is át hozzuk a valóságba. Hiszen azért valljuk be egy egy ilyen jellegű sztori olvasása után eltöpreng az ember, hogy egek bármelyik ember aki szemszejön veled az utcán, vagy akár ismered is lehet ilyen. Ki tudja kiben mi rejlik? Sajnos amilyen világot élünk. Elgondolkodtató.....
Maga a regény pedig ahogy említettem tökéletes volt. Az egész sztori. Scott karaktere adott. Akárcsak a többi szereplő. De ahogy mondtam főleg John személye. Hogy így bele lehetett látni az életébe, a gondolataiba. Felmenteni nem lehet, de mindig is jó, ha egy ilyen életszagú és elgondolkodtató embert ismer meg az ember. Egy ilyen történetet.
Hiszen tudjuk ki a sorozatgyilkos, megismerhetjük őt mint hétköznapi embert. Egy jó nevű művészt. Aki aztán az "éj leple alatt" pedig a maga nyakatekert módján szabadítja meg a nőket a félelmeiktől, fájdalmaiktól, reménytelenségeiktől. Az biztos, hogy a Festménybe zárt lelkek illő és tökéletes címet kapott. Mesterien választ kapunk a címre. Minden felmerülő gondolatunkra válaszol a történet.
Ami az első betűktől az utolsóig fogva tart ha elkezded olvasni. Remek karakterekkel. Akik próbálnak az ügy végére járni. Veszteségekkel, félelmekkel, borzongással, reménnyel, meglepetésekkel. Érzelmek sokaságával. Egy történet aminek a mondanivalója van. Amit nem tud átélés nélkül elolvasni az ember. Ami a végső jelenetekben képes csak igazán sokkolni és meglepni.
Mesteri mű! Ha egy igazán jó regényre vágytok, szerettek töprengeni, jó kis hideg rázós thriller, krimi keverékre, akkor ez a ti regényetek! Vagy ha netán még ti sem olvastatok eddig Ludányi Bettina könyvet, vagy csupán a műfajt nem szeretitek, vagy eddig nem olvastatok, akkor egy tökéletes első ez a regény. Tudjátok, egyszer mindent el kell kezdeni! Legyen ez a Festménybe zárt lelkek!
Egy a lélek legmélyéig hatoló, fordulatos, megdöbbentő és ámulatba ejtő regény. Olvasni kell, nincs mese! Szerezzétek be! Jó szívvel ajánlom nektek! Én pedig megyek tovább Scott nyomozó újabb gyilkos kalandjára.... 🙈😬 Vagyis az előzőre....
Néhány kedvenc idézetem:
" Úgy érzem, hiába zártam be duplán az ajtót, és akasztottam be a láncot, egyetlen zár sem tud megvédeni a szörnyektől, amik a sötétben lakoznak. "
" Talán találkozunk még, talán nem.” Csakhogy én soha semmit nem bízok a véletlenre. A lelke az enyém lesz. Vagy így, vagy úgy. "
" A sorozatgyilkosok kiszámíthatatlanok – akkor is, ha pszichopaták, és akkor is, ha őrültek. "
" Gyilkos – mondja a közvélemény. Új életet adó – mondom én. "
" Eszembe jutnak gyermekkorom meséi. A legtöbben a gonoszok mindig rút, ocsmány lények vagy sebhelyes arcú emberek voltak, akiktől a hideg is végigszaladt az ember hátán. A valóságban azonban a gonosz nem mindig rút és kiállhatatlan. Néha álruhát ölt, a vonzó külső és a kedvesség mögé bújtatja csúf lelkét. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése