Hali! Nos egy kicsit más dolog is felkerül ide. Van egy mint a cím is mutatja egy régi párosról szóló csoportunk a lányokkal a facebookon. És mivel sajnos az életben már nem így állnak a dolgok jött az ötlet erre és megígértem a csajoknak egy fejezetet a régi RobSten párossal. Na persze kb a mostani helyzethez illő történettel. Imádtuk őket és hiányoztak nagyon hiszen régen rengeteget olvastam és írtam róluk. Szóval amolyan kikapcsolódás nekünk :) A képet köszönöm Nikkynek!
1.fejezet
3 évvel később: Los Angeles
/Kristen/
Már csak egy nap és tiszta ideg vagyok. Hihetetlen de már években számolom az időt amióta még csak nem is találkoztunk. Amióta egy másik nővel van. És amit ha lehet mindenki a címlapra emel, hogy még csak véletlenül se kerülje el a figyelmem, hogy biztos ne tudjak elmenekülni előle. Szánalmas igen, de még ennyi idő elteltével is fáj. Úgy látszik tényleg van akin az ember nemtud túllépni. Nekem Rob ilyen.
Szóval igencsak régen mióta elváltak az útjaink nem találkoztunk. Azokat a bizonyos okokat nem érdemes emlegetni hiszen a lényegen már nem változtat. És ő volt az aki ezt akarta. Én meg azóta nézhetem, hogy milyen boldog - ejtem ki ezt a mondatot egy fintorral az arcomon.
Néha komolyan el akarom hitetni magammal, hogy csak egy kép amit a világnak mutat magáról. Mert néha tényleg annak tűnik. Vagy csak én akarom ezt látni? Már nemtudom.
Bár biztos ezt is én akarom látni. Biztos boldog igaz? Hiszen minden honnan ez folyik. Boldog és ő már képes arra amire én nem, hogy túllépjek rajta hiába látja rajtam a világ az ellenkezőjét. A külvilág számára mást mutatni ebben mindig nagyon jó voltam. Túl lépett és ő úgy tett ahogy az utolsó találkozásunkkor mondta. Járja a saját útját. Olyan annyira, hogy azóta jóformán sehol sem jelent meg ahol nekem is meg kellett. Ebből is tisztán látszik mi is a valódi helyzet.
A picsába Stew. Hiába mondja anyám is, hogy lépjek már túl rajta. Vannak jobb és rosszabb napok. A mostani az utóbbi kategóriába tartozik. Hiába a sok új szerep, megjelenés, fotózás és minden más akad pillanat amikor hiányzik a régi életem az a Kristen aki mellette voltam. Most is látnak nevetni ami csak látszólagos boldogságról árulkodik. Ennyi.
Ráadásul most még itt ez az egész buli. Komolyan annyi kedvem van hozzá mint amennyi most látszik rajtam, de Stepnek ki mondana nemet? És a többieknek is persze tetszett az ötlet. Bár arra nem is mertem rákérdezni, hogy Rob mit szólt az ötlethez. Holnap lesz ugyanis 3 éve, hogy bemutattuk az utolsó Twilight részt. Stephanie pedig szeretne egy kis bulit ennek örömére. A színészek, a stáb, a média és persze vetítések. Vacsora, buli és lenne egy kis közönség találkozó is a rajongókkal. Ez még oké is lenne és imádnám is a gondolatot mert hiányoznak a srácok akikkel a legjobb éveket és pillanatokat éltem át ha olyan lenne a helyzet mint néhány évvel ezelőtt. De már nem az és ez nem igen dob most fel. Hogy ennyi idő után ismét találkozzunk. Hiszen mióta szakítottunk nem is láttam őt. Ha az újságok nem számítanak bele. Valamiért úgy érzem életem legkínosabb hétvégéje elé nézek.
Egyetlen porcikám sem kívánja ezt az egészet. Na jó megint hazudsz Stew. Egy ici pici részem talán igen de csak egy nagyon pici kíváncsiság van bennem, bár sok jóra nem számítok.
Ami pedig még szebbé teszi a dolgokat, hogy mindenki hozhat magával valakit, akár többeket is. Na ez az amitől igazán rettegek. Hiszen a barátnője nélkül sehová sem megy csak, hogy láttassa milyen boldog. Miért pont ez az esemény lenne a kivétel? Ez az amitől egyenesen rettegek. Nem hiszem, hogy élőben kibírnám, hogy együtt lássam azzal a nővel.
Nemcsak én hanem Ash és Nikki is ezen a véleményen vannak. Igaz mióta vége lett a filmünk őrületének már nem tartjuk olyan sűrűn a kapcsolatot de azért nem távolodtunk el teljesen egymástól. Persze ők már örömmel várják a bulit így beszéltünk is. A barátaimat leszámítva akikben teljesen megbízom ők ketten tudják mi történt anno Robbal és velem. És a mai napig nem értik őt. Ahogy ők mondják nemtudják, hogy lehetett ekkora idióta. Szóval ők is kétkedve indulnak ennek az egésznek ez amiatt, hogy mi sül ki ebből az egészből ha minket ismét összeeresztenek. De nem kerülhetjük el egymást örökké még ha ő próbálkozik is.
Már csak azért is mint mindig most főleg a nyilvánosság előtt ismét a legjobb formámat fogom hozni. Nem láthatja meg, hogy még a gondolata is összetör, hogy mással látom. Na abból nem eszel Pattinson. Te akartad ezt. Ő már túllépett rajtam és ő is ezt fogja látni. Odamegyek, végigmosolygom a hétvégét és ha belül ordítok is jó képet fogok vágni ehhez. A többiek is megérdemlik. Jó lesz ez Stew. Ismét ennyi idő után láthatjuk a filmjeinket, találkozunk a kollégákkal, barátokkal. Jó lesz - nyugtatom magam kisebb nagyobb sikerrel.
Holnap. Egek.
A barátnőimmel sem beszéltem pár napja. Most tudják jobb ha egyedül hagynak kicsit. Csak essek túl ezen és minden a régi lesz. Ismét egyedül. Csak Nikkiékkel beszéltem tegnap és ma. El akartak holnap értem jönni, hogy együtt menjünk de már akadt kísérőm.
Ahogy eszembe jutott Nick abban a pillanatban szólalt meg a mobilom.
- Nem lehet, hogy van valami különleges képességed? - szóltam bele vidám hangon a telefonba.
- Miért is? - kérdez vissza Nick.
- Csak mert pont rád gondoltam.
- Akkor az vagyok. Helyes kislány. És miért is? Beparáztál igaz? - kérdezi mert az utóbbi időben amíg együtt forgattunk igencsak kiismert. És mi tagadás nagyon jóba lettünk. Nick remek barát. A híresztelések ellenére tényleg csak ennyi. Igaz ma este ez lehet még jól is jön. Hogy Nicholas Houlttal kavartam össze. - mosolyodtam el és ismét tudta min jár az eszem.
- Ne aggódj Stew. Minden rendben lesz, bulizunk egy jót. Egy remek szakasza volt az életednek ez hidd jó lesz ismét egy kicsit visszatérni. Vele meg ne foglalkozz ott leszek melletted.
- Nem is tudod milyen hálás vagyok ezért. Imádlak.
- Tudom és jól teszed kislány. Én is téged - válaszol vigyorogva Nick aki mindig képes felvidítani és ezt imádom benne.
- Szóval azon kívül, hogy rám gondolsz mit csinálsz éppen? - kérdezi.
- Azon kívül semmi érdekeset, csak a kertben vagyok.
- Ja igen az új ház. Jó választás. Azért remélem valami jó kis kerti bulira majd meghívsz minket. Ha holnap jó fejek lesznek a kollégáid akkor csinálhatnál egy ház avató bulit. Azt mondtad hiányoznak neked. Nem kell mindenkit meghívnod - teszi hozzá Nick.
- Nem rossz ötlet de tudod, hogy nem vagyok az a háziasszony típus.
- Ez is igaz kislány, de még szerencse, hogy nem muszáj neked főznöd.
- De vicces ma valaki - vágok vissza de én is mosolygok. - Ezt még átgondolom. Holnap akkor értem jössz?
- Naná. Addig lazíts. Élvezd ki a házad, pihenj megérdemled. A hétvégén pedig pikk pakk túl leszünk - próbál nyugtatni Nick több kevesebb sikerrel mielőtt elköszön mondván, hogy holnap úgyis találkozunk.
Ezután ismét magamra maradok a gondolataimmal. Inkább csinálnom kellene valamit ami eltereli a gondolataim - gondoltam és a nappaliba indultam mivel még igen sok minden van amit nem tettem a helyére a házban. A zenés dobozaim is a nappaliban voltak. Elővadásztam belőlük pár cédét és benyomtam valami zenét egy picit hangosabbra a kelleténél és nekiálltam folytatni a kipakolást. A ház nagy részében elpakoltam már, igaz ami a konyhát illeti a hétvégén nem ártana és nagy bevásárlást tartani - jegyeztem fel gondoltban.
Végigjártam a lakást, hogy lássam mik a tennivalók még. A vendégszobánál úgy döntöttem az marad úgy ahogy van, de a saját hálómat mindenképp át akarom rendezni. Azért amit tudtam a cuccaimból így is elpakoltam. Igencsak későre kezdett járni mikorra végeztem a pakolással. Éhes már nem voltam, egyébként se ment volna egy falat se le a torkomon.
Viszont álmos sem voltam pedig holnap délelőtt kezdődik a móka. Inkább, hogy a maradék kis nyugalmas időt ami hátravan addig kiélvezzem magamra kaptam egy bikinit és kimentem úszni egyet. Ilyenkor este csodás az idő, a víz tökéletes. Nagyon is kellemes lazítás ez most. Nem is tudom meddig voltam a vízben de remekül éreztem magam. Akkor másztam csak mikor már éreztem, hogy akár képes is lenne a kellemes víz elaltatni.
Semmire se volt már erőm amikor kijöttem a vízből éppen, hogy csak annyi, hogy a fürdőben ledobáltam magamról a vizes bikinit, megtörölközzek és már az ágyba is zuhantam. Szerencsére semmire sem gondoltam és már el is nyomott az álom. . . . .
Másnap reggel azonban tiszta görcs volt a gyomrom. A kedvem is valami ilyesmi volt. De jó képet kell vágnom ehhez a hétvégéhez.
Ma találkozok ugyanis a volt kollégákkal, a stábbal. Ma nekünk lesznek a vetítések, este vacsora és buli utána. Holnap pedig a nap a rajongókkal. Nem is tudom melyiktől kellene jobban tartsak? Persze ő mindkettőn ott lesz, de nemtudnám megmondani miért a rajongóstól kicsit jobban tartok. Hiszen a kollégák nagy része úgy is tudja mi velünk a helyzet, a rajongók viszont az örök szerelmes párt Bellát és Edwardot akarják majd látni. Mit fogok akkor csinálni? Hiszen mikor még ez a dolog igaz volt könnyen ment de most? Ennyi év után mikor már egy másik nő van az oldalán?
Elég ebből. Ne parázz - mondaná Nick. Profi vagy Stew. Menni fog. Végül is színész vagy a picsába is. Vedd úgy mint egy szerepet. Felveszem a legszebb mosolyom, mindenki Bellája leszek arra a napra ismét amíg visszatekintünk a sorozatra és ennyi. Menni fog. Mennie kell.
Vettem egy nagy levegőt mielőtt tovább agyalnék rajta és még inkább bekattanok és kimásztam az ágyból. A forró zuhany akárcsak az esti fürdő remek hatással volt rám majd itt volt az ideje készülődni.
Most az egyszer tanácstalanul álltam a szekrény előtt. Végtére is a mai is valami elegánsabb dolog lesz, na nem kell estélyi de azért mégis csak ki kéne nézzek valahogy pedig egy trikó farmer párosnak jobban örültem volna. De ma nem. Ma ki fogok tenni magamért bármennyire is utálok kiöltözni. Nem láthat másképp csakis a legjobb formámban. Had lássa csak mit veszített - mondtam határozottan.
Kiválasztottam a ruhát, egy kis smink előtte és már készen álltam az egész alakos tükör elé. Na ez az Kristen. Most már kész vagy - mondtam hangosan majd vettem egy nagy levegőt. Nick mint mindig most is remekül időzített mert pont meghallottam a csengőt.
Ajtót nyitottam neki és már a kocsinak támaszkodva állt vigyorogva. Felkaptam a táskám és mentem is felé. Egy hangos füttyentés hagyta el a száját.
- Azt hiszem ezzel a cuccal adsz a hapsi pofájának. Jól teszed, lássa csak mit veszített.
- Ahogy mondod. Ha csak látszat is de megmutatom neki, hogy boldog vagyok. Nem kell senkinek sem tudnia, hogy egyébként mindenki előtt milyen jó színésznő vagyok. Elég ha én érzem - mondom neki már a kocsiban ülve.
- Nem szeretem ha ilyeneket mondasz.
- Bocs, néha rám jön.
- Semmi baj. Ezt kibírod és utána nem kell látnod többet. Találsz egy hapsit, hiszen minden ujjadra jutna egy és elfelejted.
- Jó lenne már ott tartani. De tudod, hogy nekünk nem megy úgy mintha egy olyan ember lennék akit senki sem ismer.
- És mi van azzal az a másik vámpírral aki bukik rád? Akire az exed mindig ki volt akadva ha valamilyen megjelenésen a közeledben látta?
- Ian? Na rá nem is gondoltam. Egyébként sosem bukott rám.
- Ugyan már, elég megnézni a hapsit ahogy rád néz. Tökéletes lenne neked. És jól kijöttetek.
- Igen, amikor Rob nem balhézott, hogy minek állok le vele. Szerinte egy nőcsábász a hapsi.
- És akkor? Legalább jól éreznéd magad aztán ki tudja. Úgy tudom még mindig szingli. Egyébként ő is ott lesz ma. Este a bulin.
- Mi van? Minek?
- Ő is vámpír. Azok meg tartsanak össze. Tudod, hogy bírta a filmeteket, vagyis téged. Beszéltem ma vele, és már várja, hogy lásson.
- Te őrült vagy. Veled megyek oda, rólunk is pletykálnak és még Ian is. Még a végén valami ribancnak tartanak majd.
- Mióta is érdekes téged mások véleménye? Eddig tettél rá.
- Végül is. Igazad van. És Ian tényleg dögös pasi és bírtam őt
- Na végre. Ez a beszéd - nevette el magát Nick. És hálás voltam neki amiért itt van velem és amiért ilyen remek barátra leltem hála egy filmnek.
- Itt is vagyunk - mondja a következő pillanatban amikor leállt a Four Seasons előtt.
Még ő is hallotta, hogy vettem egy óriási levegőt és kifújtam. Leállította a bejárat előtt a kocsit és bátorítólag megszorította a kezem.
- Gyere és mutasd meg neki. Bulizunk egy jót.
- Oké - nyögtem csak ennyit ki és már ki is szállt, hogy kisegítsen a kocsiból majd azt elvitték leparkolni.
Az előcsarnokba lépbe az emberek rögtön megismertek minket. A recepciótól az igazgató jött oda köszönni nekünk és eligazított, hogy a legfelső emeleti teremben van a helyszín és, hogy ha minden igaz már csak ránk várnak.
Na ettől kösz nem lett könnyebb.
Nick felajánlotta a karját amit elfogadtam és beléptünk a liftbe ami a legfelső emeletre repített minket.
- Micsoda belépő lesz - mondta és már ki is nyílt az lift ajtaja ami egyenesen ebbe a bizonyos terembe nyílt.
Eddig bizonyára mindenhol folyt a társalgás most azonban néhány pillanatra csend ült a teremre és mindenki felénk fordult. Ekkor már az arcomon ült az a bizonyos mosoly. Nem csalódtam mert Ash volt az aki nevetve elsőnek a nyakamba vetette magát.
- Végre itt vagy Kris. Már azt hittük meggondoltad magad.
- Eszemben sem volt - hazudtam igencsak jól. Ashley huncut mosolyából persze tudtam, hogy ő rájött. Erre én is elnevettem magam.
Utána sorban jöttek megölelni a többiek. Kellan, Nikki, Jackson, Peter, Liz, Taylor és mindenki akivel az évek során dolgoztam. És ez nem kevés ölelést és kérdést jelent. De nagyon örültem mindenkinek.
- Végre kislány. Csodásan festesz - ölelt meg Kellan a szokásos vigyorával.
- Kösz maci. Te is hiányoztál.
- Ez a beszéd - mondja majd átadta a helyet a többieknek. Végül is a nap folyamán lesz még időnk többet is beszélgetni.
És nem túloztak mikor azt mondták mindenki itt lesz aki részt vett a filmekben. De persze a nap nagy részét a közelebbi kollégákkal töltöttem. Na a sajtó sem hiányozhatott egy ilyen eseményről. Már csak ezért is még jobb képet kellett vágnom mindenhez mert most aztán végképp minden mozzanatomat lesik.
Majd miután agyonölelgettek és ölelgettem én is a barátokat, kollégákat bemutattam Nicket. Kellannal azonnal egy hullámhosszra kerültek.
- Jajj nekem, hogy most már kettő van belőled Nick.
- Nem baj az Stew. Mellettünk legalább nem unatkozol - mondta Kellan.
- Na az biztos - válaszoltam nevetve mikor Step és az utolsó két rész rendezője Bill lépett oda hozzánk.
Ekkor jött az a rész amitől a világon mindennél jobban rettegtem.
- Robbal még nem is találkoztatok azt hiszem itt beszélgetett valakivel - mondja Step és a tekintetével keresni kezdte őt akárcsak mellettem a többiek de előtte főleg Ash és Nikki egy aggódó pillantást vetettek rám.
- Rendben leszel? - kérdezte Nikki amikor mellém lépett persze mindkettőnk arcán mosollyal.
- Igen. Remélem - tettem hozzá halkan.
Ekkor pillantottam meg őt. Vagyis őket. Őt és a barátnőjét azt a Tahliah nevű nőt. Hát ebben a pillanatban ahogy ennyi idő után élőben is látom őt és ha gonosz lennék mondanék egy két dolgot. Kellant azonban nem kellett félteni.
- Ne haragudj Kris de fel nem tudom fogni, hogy tudott erre lecserélni. - a hangjából arra jutottam, hogy nem éppen nyerte el a tetszését a nő.
- Persze elfogadja az ember a döntését az ő élete, de tudja, hogy melletted állunk azzal a nővel szemben.
- Remélem azért legalább udvariasak vagytok - mondtam.
- Igyekeztek kicsim - válaszolta Liz egy megértő mosollyal.
- Egyébként is annyira fenn hordja az orrát az a nő, csak azt tudnám mire? - szólalt meg Nikki a többiek csak mosolyogtak rajta.
- Hagyjátok. Ha ő boldog egészségére. - mondtam miközben végigmértem őket. A nő persze Robon csüngött aki a derekánál fogva ölelte magához őt. Pont mint ahogy anno én szerettem hozzábújni.
Most hagyd abba Kris mielőtt rossz vége lesz. Mosolyt fel és légy erős.
Ekkor azonban meghallottam egy számomra igen kedves hangot és a hang és a mondat hallatán legalább volt ürügyem, hogy könnybe lábadjon a szemem.
- Papa nézd itt a mama - szaladt felém Nessie, vagyis az őt alakító Mackenzie, akit mi még így is csak Nessienek hívunk. És aki már igazi nagylány lesz lassan.
Erre pedig a teremben mindenki persze Ő is felfigyelt és a tekintete találkozott az enyémmel egy pillanatra mielőtt inkább a kislányra figyeltem. Jól megölelgettük egymás ennyi idő elteltével.
- Nagyon szép vagy mama - mondta az ölelések után mert ő meg így hív engem.
- Te is kicsim. Igazi nagylány lettél - mosolyogtam rá és ezek a pillanatok eszembe juttatták az utolsó filmünket a még boldog időket. Mivel Nessie is nagylány már egy igencsak felnőttes mondat csúszott ki a száján pont mikor Rob és a kísérője odaértek hozzánk. Na és persze a mindenre éhes média.
- Nem értem a papa, hogy engedhetett el téged - mondta aranyosan és mivel mindenki tudja, hogy a filmbeli szerelmünk örök azt is tudják, hogy mire célzott. Igyekeztem semmilyen reakciót nem mutatni erre. Hiába vagyok színésznő ez pokoli nehéznek bizonyult.
- Van akiket nem egymásnak rendelt a sors - válaszoltam neki mert úgy látszik itt senki sem rajong Rob mostani választásáért. De az ő élete. Hihetetlen de még Nessie sem. És nem volt szív bajos ezt kijelenteni ennyi ember, ő előttük is. De végül is érthető is hiszen annak idején az örök szerelmet egymás iránt érző szülei voltunk. Az életben is egy pár amíg el nem romlott mindent. Rob is csak mosolygott erre nem mondott semmit. Persze, hisz ilyenkor ő is ezt veti be és próbál a külvilágnak semmit se mutatni. Majd következett a pillanat amit nemtudok tovább halogatni és szembe kellett néznem vele. Eddig ő is Nessie-re figyelt és csak most jött el a pillanat, hogy a szemembe nézzen.
Úgy tűnik egyedül állt elém. Egy röpke pillanatra elnéztem a válla felett és a nő egy kicsit hátrébb ment beszélgetni valakivel, bár mint mindenki más az ő tekintete is bennünket vizslatott.
Néhány végtelennek tűnő pillanatig elmerültem azokban a szemekben amiket annyira imádtam régen majd visszatértem a földre és emlékeztettem magam, hogy hol is vagyok és, hogy játszanom kell a szerepem.
- Rob.
- Kris - ejtette ki a nevem szinte suttogva miközben nem vette le a szemét rólam. Én is képtelen voltam. Hiszen évek teltek el mióta elment és nem találkoztunk. Holott előtte minden percünket együtt töltöttük.
Ezek a végtelennek tűnő pillanatok alatt a legtöbb és legszebb pillanataink pörögtek le a szemem előtt. A szívem eszeveszetten vert a mellkasomban és éreztem ha így folytatom nem lesz jó vége ennek. Legszívesebben kiáltottam volna egyet Nicknek, hogy vigyen el innen.
Szerencsére ő volt az aki észhez tért és újra az a Rob lett akit csak az újságokban láttam mostanság. Akiről azt beszélik még a rajongói is, hogy távolság tartó és beképzelt lett. De legalább jól néz ki. Pont mint régen. Legalább most kitett magáért és nem úgy néz ki mint a barátnője általában.
Egek Stew. Ez tényleg az én számon szaladt ki? Még jó, hogy csak gondolatban.
Most túlságosan is jól nézett ki.
- Örülök, hogy látlak Kris.
- Én is. - válaszoltam röviden mert nemtudtam, hogy ezek és ennyi idő után mit mondhatnék neki.
Nessie pedig igencsak éles eszű és szájú lányka lett.
- Ugye milyen szép a mama? - fordult Rob felé aki magához ölelte őt.
- Igen az. Mint mindig - válaszolta Rob az én szemembe nézve. Egy röpke pillanatra úgy éreztem mintha semmi sem történt volna és minden a régi lenne. De ez a szomorú valóság. Ideje visszatérnem. Csak kerülhessek már minél messzebbre tőle, a közeléből.
- Köszi.
Szerencsére ekkor Kellan közbelépett. Imádom ezért.
- Na ha ilyen szépen összejött a kis család akkor kezdhetnénk lassan a vetítést. Mindenkinek megvan a helye. Utána úgy is lesz időnk dumcsizni - mondja Kellan.
- Megvan a helyünk, jöttök? - lépett mellém Elizabeth és jöttek vele a lányok is, a lányom is.
- Jössz kicsim? - lépett mellém Nick is és végre megnyugodtam, hogy mellettem van. Rob viszont csak meresztette a szemét és méregette Nicket.
Ő persze udvarias volt és bemutatkozott Robnak. Persze ezer wattos vigyorral majd a derekamra tette a kezét és a helyünk felé indultunk.
- Köszi - suttogta mosolyogva a fülébe.
- Ez necces volt. Még mindig nem semmik vagytok - mondja és nem értettem mire céloz de most nem igazán volt alkalmas a hely és a pillanat, hogy kifaggassam.
A Cullen család úgymond legelöl ültünk és persze mellettünk ültek azok akiket magunkkal hoztunk. Vagyis szerencsére Rob valamivel arrébb a párjával mellettem pedig Nick. A többiek példásul a lányok Nikki és Ash a fiúkkal Kellanékkal jöttek.
Velük jó volt ismét együtt lenni ennyi idő után. Annak azért örültem, hogy Robék nem mellénk ültek. Az egyik oldalamon Nick a másikon Nessie ült. Hálás voltam ezért. Nem hiszem, hogy kibírtam volna ha mellettem ül. A nőről már nem is beszélve.
Ebben a pillanatban azt kívántam legyen már vége ennek a napnak.
Ekkor kezdődött el a vetítés ismét levetítve előttünk egy olyan szerelem történet amilyennek a sajátomat is gondoltam. Csak, hogy én óriásit tévedtem. Közel sem lett olyan vége mint a filmbeli szerelmünknek.
Nem véletlenül volt a mai nap csak a vetítésé hiszen nem kevés, öt filmet néztünk végig ismét és láthattuk újra a munkánk gyümölcsét. Persze nem egyszerre, hanem szünetekkel amikor is volt alkalma mindenkinek csevegni mindenkivel, enni, inni.
Az ötödik rész végén pedig Step tartott egy kis beszédet Bill társaságában.
- És mielőtt kezdődne a vacsora és utána a buli megjegyezném, hogy ilyen kori hagyomány holnapra marad egy egy ilyen évekkel későbbi stábtalálkozó után. Vagyis ez a rajongós napon lesz aktuális drágáim. Holnapra marad a nagy jelenet - mondja Bill mire mindenki kérdőn néz rá Kellan persze nem is bírja ki, hogy ne kérdezzen rá.
Ő pedig elmondja, hogy a több részes filmeknél mások is csináltak már ehhez hasonló eseményt és mi sem hagyjuk ki holnap azt a részt ahol a rajongók a részekből egyetlen egy részt kiválaszthatnak amit a részben szereplő színészek eljátszanak majd akárcsak anno.
Na ez volt a pillanat amikor elöntött a pánik. Mert biztos voltam benne, hogy nem egy akármilyen kisebb szereplős jelenetet fognak kérni. Baszki. Ez nem volt benne a pakliban.
- Szóval holnap színészkedünk de előtte vacsora és buli. Jó szórakozást mindenkinek és köszönjük, hogy ennyi idő után ismét összegyűlt ez a remek kis csapat - végzett a mondókájával Bill és ő is bevette magát az oszladozó tömegbe ahogy visszafelé indultunk a terembe ahol a vacsora és a buli is lesz.
Nick szerencsére végig velem volt és voltunk annyian, hogy eltudjam kerülni Robot. Na persze végig nem volt ilyen szerencsém.
A srácokkal a régi időkről beszélgettünk, Kellannak hála jókat nevettünk mikor Rob csatlakozott hozzánk. Eleinte kissé lassan indult be ismét a beszélgetést mert mintha mind a kettőnk társaságában ők is zavarban lettek volna de Kellan hozta a formáját és Nick is velünk volt.
- Hol rejtegetted eddig a pasit eddig Kris? Jó fej az ürge - mondja Kellan.
- Sose voltam az a reklámozós fajta tudod. De tényleg az - mondom majd Nick magához ölel. Hálás vagyok neki mert biztonságban érzem magam vele és próbálok nem felé nézni hiába érzem magunkon az Ő pillantását.
- Láttam a filmeteket is egyébként, gratulálok nagyon szuper lett - mondja Nikki és ilyesmikről kezdtünk beszélgetni amíg végül szép lassan mindenki felszívódott és csak hárman maradtunk. Én, Rob és Nick. Remek.
Ráadásul Nick is lelépett mielőtt küldtem neki egy "ezért megöllek" pillantást.
Kínos csend állt be köztünk. Noha tudtam, hogy a teremben mindenki minket les. Vagy ha a kollégák nem is, a média biztosan. Nem is csalódtunk. Egy fotós lépett oda hozzánk egy riporterrel aki feltett pár kérdést egyenlőre szerencsére a normálisabb verzióból akik tényleg csak a munkánkról kérdeztek nem a kapcsolatunkról. Egyenlőre fellélegezhettem. A fotós pedig néhány közös képet szeretett volna rólunk.
Ennek a gondolata már kevésbé tetszett. Hiszen nyilván nem csinálhat úgy közös képet rólunk, hogy kilométernyire állunk egymástól. Rob ekkor szorosan mellém lépett, átkarolta a derekamat és én teljesen lefagytam. Az érintése, a közelsége ennyi idő után. Nem tudtam semmit csinálni néhány pillanatig csak álltam mire az agyam egy kis része magához kapott és felvettem a legszebb mosolyom noha belül éppen darabokra törtem ismét.
Egy örökké valóságnak tűnt még megcsinálta a rohadt fotóit és Rob elengedett végre. Mint akit tűz égetett meg léptem el mellőle. Mondanom nem kellett semmit mert a barátnője megjelent mellettünk.
Persze várható volt, de reméltem, hogy nem kell megismernem. Ennél jobb napom már tényleg nem lehetne.
- Kristen. Végre megismerhetlek. Édes be se mutatsz minket? - bújik a csaj Robhoz aki rögtön magához öleli őt ahogy néhány pillanata és évekkel ezelőtt még engem. A nő meg sem várta Rob válaszát bemutatkozott és felém nyújtotta a kezét.
- Tahliah Debrett Barnett.
- Kristen Stewart. Örülök, hogy megismerhetlek - válaszoltam a legszebb mosolyommal amiért komolyan Oscart is kaphatnék.
Egek mikor lesz már ennek vége? Nem fogom kibírni. - gondoltam magamban és miközben a nő Robra pillantott és míg Rob rám nézett egy röpke pillanatra lehullott a viselt álarcom és biztos vagyok benne, hogy Rob belátott mögé.
El kell tűnnöm innen most azonnal.
Ekkor lépett mellém a megmentőm.
- Mi újság Kris?
- Minden oké - mosolyogtam Nickre.
A nő persze neki is bemutatkozott. Mit ne mondjak nem szív bajos a csaj.
- Kristen párja vagy? Együtt érkeztetek gondolom, hogy . . . . - érdeklődött Tahliah és Rob is ránk nézett.
- Olyasmi, még alakul a dolog - válaszolta Nick.
- Láttam a filmetek egyébként gratulálok - mondja a csaj miközben Rob tekintetét végig magamon érzem.
- Ott is jól mutattatok együtt, szép pár lennétek - mondja egy fölényes vigyorral a képén. Naná, hogy azok lennék. Annak örülnél mi? Egek,de utálom ezt a nőt. És Robot is.
- Kris Ian most futott be, a többiekkel van a túl oldalon köszönhetnél neki, már kérdezett rólad. - mondja egyszer csak Nick mire akaratlanul Robra pillantok és olyan érzelmet látok az arcán amire nem számítottam. Dühöt. Nem is értem miért. Ne figyelj rá Kris - mondtam magamnak.
- Ez remek. Megkeresem, örültem a találkozásnak - köszöntem el a pártól és Nick is intett, hogy menjek.
Átmentem hát megkeresni Iant aki Kellanékkal lógott éppen. Rögtön arra a veszélyes ugyanakkor csábító mosolyra húzódott a szája ahogy meglátott.
Megölelt és arcon puszilt ahogy odaléptem mellé.
- Gyönyörű mint mindig.
- Köszönöm. Örülök, hogy látlak. Mi szél hozott a másik vámpír családhoz?
- Csak látni szerettelek volna, gondoltam átnézek az ellenséghez - kacsint rám majd Kellan is elröhögi magát.
- Oké, most a tiéd a csaj de később mi is akarunk egy kis Stew-t - mondja Kellan.
- Talán - válaszolja Ian majd a barátaim magunkra hagynak minket.
- Tényleg örülök, hogy látlak - mondom neki miközben ő az arra járó pincértől elemel két pezsgős poharat.
- Akkor erre igyunk - mondja majd koccintunk.
- Főleg, hogy most már szabad nő vagy. Ugye?
- Persze. Miért?
- Hát beszélnek ezt azt - mondja Ian.
- Tudod, hogy megy.
- Az a zombis hapsi? - céloz Nickre egy korábbi filmje az Eleven testek miatt.
- Ő csak barát.
- És az exed? Még mindig ex? Ugyanúgy megtudna ölni a tekintetével mint régen. - Ahogy ezt kimondja akaratlanul őt keresem. Megtalálom és Iannek igaza van. Rob bennünket figyel igencsak gyilkos tekintettel.
- Elvileg boldog párkapcsolatban él, semmi oka ilyesmire szóval erre a kérdésedre is megvan a válasz. - mondom neki és szerencsére nem faggat ezzel kapcsolatban.
- Sajnálom, nem akartam . . . . .
- Nincs mit, már elmúlt. Ne is beszéljünk róla. Inkább táncolsz velem? - kérdeztem a sarok felé pillantva ahol már kisebb tömeg táncolt az élő zenére. Persze javarészt Twilight zenékre.
- Jól hangzik - mondja és már a karjaiban is vagyok.
Éppen néhány érzelmesebb, lassú dalt játszanak. Köztük azt amire Bella a bálon táncolt Edwarddal.
Pont elkezdődött és ekkorra már ki tudja hányadik számra táncoltunk de nagyon jól éreztem magam addig amíg el nem indult ez a szám és egy túlságosan ismerős hang meg nem szólalt mögöttünk.
- Lekérhetem a hölgyet? - kérdezte Iant Rob.
Ismét lefagytam és legszívesebb elküldtem volna a pokolba de nem akartam jelenetet rendezni. Mi az istenért akar pont velem táncolni? Ott a barátnője.
- Kris? - nézett rám Ian kérdőn.
Csak egy bólintásra futotta.
- Nemsokára szépségem - mondja majd egy puszit nyom az arcomra túlságosan is közel az ajkaimhoz aminek persze Rob is a tanúja. Nyilván nem véletlen, de Ian régen is élvezte ha bosszanthatta Robot most meg gondolom pláne, hogy már nincs beleszólása a dologba.
- Rögtön jövök - mondom neki mosolyogva majd magunkra hagy minket.
Néhány pillanatig tétován állunk egymás előtt, majd Rob felém lép és óvatosan a karjaiba zár .Túlságosan óvatosan. Mint aki attól fél, hogy ellököm magamtól. Tényleg ezt kéne tennem mert nem lesz ez így jó. Túl sok ez nekem.
A karjaiba zár pont ahogy régen. Hihetetlen érzés volt. Néhány pillanatra örültem volna ha megáll az idő és így maradhatunk. Mintha minden olyan lenne mint régen. Hiszen semmi sem változott. Még mindig ugyanolyan hatással van rám az érintése. Kár, hogy ez fordítva nem igaz - emlékeztettem magam.
Erre a pár röpke pillanatra engedtem utat az érzéseimnek utána ismét visszazártam a dolgokat az álarcom mögé. Persze igen nehéz amikor így tart a karjaiban. Amikor úgy hajol hozzám, hogy a leheletét a nyakamnál érzem. A szívem pedig őrült táncot jár a mellkasomban.
Egy kósza pillanatra úgy érzem ő is azt érzi amit én. De nem, az nem lehet. Akkor most nem itt tartanánk. Akkor mégis miért van itt? Miért tart így a karjaiban? Mint régen amikor még az övé voltam.
Éppen sikerült úgy fordulnunk, hogy ráláttam Tahliah-ra aki ránk sem nézett. Mintha nem érdekelte volna, hogy a pasija éppen a volt barátnőjét tartja a karjaiban. És mintha Rob is tudta volna, hogy nem figyelik árgus szemek és a terem sarka felé táncoltunk ahol alig látszottunk hála oszlopoknak.
Elhúzódtam tőle, már amennyire a szorosan körém zárt karjai engedték.
- Eressz el Rob, vissza kell mennem.
- Persze, vár a vér szívód igaz? Vagy a kis zombi? Vagy mindkettő?
- Mekkora egy seggfej vagy. Különben sem tartozom neked semmiféle magyarázattal. Már nem. Te döntöttél így Rob nem emlékszel?
Erre persze nem válaszolt, de továbbra is a szemembe nézett.
- Tényleg boldog vagy Kris? - kérdezi tőlem és most már komolyan majd felrobbanok. Legszívesebb pofon vágnám csak az tart vissza, hogy nyilvános helyen vagyunk.
- Nincs jogod ilyesmit kérdezni. Semmi közöd hozzám. De igen az vagyok és igen lehet az egyik sráccal de lehet, hogy mind a kettővel ahhoz sincs semmi közöd. - vágtam a képébe és ott hagytam.
Kiléptem a táncolók közül és a lányok találtak meg.
- Mit akart? Kellan elszórakoztatta a nőt de már indult volna Rob után aki meg utánad koslat. Mit mondott Kris? - kérdezte Ash.
- Majd később oké? Most kell valami pia, hogy lenyugodjak. Miért nem hagy békén? Évekig nem láttam, barátnője van akivel elvileg boldog. És van képes azt kérdezni, hogy boldog vagyok e? Na meg kérdőre vonni Nick és Ian miatt.
- Jó tényleg beszéljünk később ez nem a legjobb pillanat. Remélem legalább fotók nem lettek erről - mondtam nekik.
Kellan éppen ekkor bukkant fel mellettünk és magával vonszolt minket egy asztalhoz ahol ott volt Billy, Taylor, Jacks és a többiek. Rögtön leszaladt valami erősebb pia a neve se érdekelt csak, hogy hasson.
Persze Nick is itt volt és nem messze tőlem Ian.
- Mi történt? Mondott valamit? Nagyon félrevonszolt - suttogott a fülembe Nick.
- Otthon beszélünk - mondtam neki és éppen hallotta a mellettünk elő Kellan is és Robék éppen ekkor csatlakoztak.
- Otthon? Együtt laktok? - kérdez vissza Kellan.
- Nem, csak Kris velem jött és megy is haza - válaszol Nick de Robra nem is néztem rá valahogy sejtettem milyen arcot vághat. Nesze neked - gondoltam magamban.
- Biztos vagy ebben? - kérdezi hirtelen Ian. - Ha nem bánod elrabolnám majd Kristent - mondja Nick felé majd felém pillant a válaszomra várva.
- Ahogy gondolod - mondja Nick és igent mondok Iannak persze széles mosollyal az arcomon amit viszonoz.
Ekkor azért mégis rápillantok Robra. A keze az asztalon nyugszik és csak szegény whiskys poharat sajnálom amit olyan erővel szorít, hogy azon csodálkozom, hogy nem roppant még össze a kezében.
Ismét felháborítással töltött el az imént vele töltött néhány perc és úgy összességében a mai reakciói. Ennyi idő után, hogy van képe úgy viselkedni mintha a tulajdona lennék? Mintha bármi közünk lenne egymáshoz. Mintha én akartam volna, hogy így legyen. Hát csessze meg és egye meg amit főzött. Nem fogok ismét ezen az egészen rágódni. Túl kell lépjek rajta.És itt van Ian. Miért ne lehetnék vele?
Erre inkább ittam még egyet lezárásképpen és innentől fogva az idő hátralevő részében nem foglalkoztam Robbal és a nyakán csüngő barátnővel sem.
Beszélgettem a régi kollégákkal és barátokkal. Emlékeztünk a forgatásokra, az utazásokra, a remek bulikra, arra a sok sok emberre világszerte akik imádták, imádják amit csináltunk. Jó volt évek után ismét ezek között az emberek között lenni akikkel régen minden percemet töltöttem. A már nem olyan kicsi Nessievel is rengeteget beszélgettünk, lassan tényleg felnőtt nő lesz belőle. Annyira hihetetlen, hogy repül az idő pedig mintha ha csak tegnap kezdődött volna minden.
A lányokkal is sokat beszélgettünk, a fiúknak főleg Kellannak és Jacksnek hála sokat nevettünk, de Lizzel és a többiekkel is nagyon jó volt a hangulat. A buli végére szerencsére a fotósok és a riporterek elunták a bulit és leléptek. Ekkor indult be igazán a Twilightos buli. Zene, tánc, alkohol, emlékek egy remek csapattal. Kizártam minden rossz emléket csak jól éreztem magam. Az idő nagy részében Iannal persze.
A végére azonban akadt egy kis meglepetés is. Bill vont félre, hogy beszélni akar velem. Kíváncsi voltam mit akarhat. Mint kiderült egy új filmet szeretne és ha nekem tetszene az ötlet akkor engem szeretne a főszerepre. Ha minden igaz a férfi főszereplő már megvan.
- Hétfőn bejöhetnél hozzám addig odaadom a forgató könyvet a buli után. Ha tetszik az ötlet bejössz és beszélgetünk. Örülnék ha vállalnád.
- Szerintem így olvasás nélkül is igent mondok. Örülnék ha ismét együtt dolgozhatnánk.
- Nagyon öröm, hogy ezt mondod. Keress még a végén és odaadom - mosolyog rám majd visszamegy Stepékhez.
Én is visszamegyek az asztalhoz.
- Ti tudtok valamit Bill új filmjéről? - kérdeztem rá a többieknél, de tőlük nem lettem okosabb.
- Hát most már igen - válaszolja Jackson.
- Azt mondja Step, én tőle hallottam annyit, hogy nagy durranás lehet és ugye a Breaking Dawn filmeket is remekül megcsinálta szóval ebben nem kételkedem. És mindenképpen téged akar a női szerepre. Ja és, hogy a pasi már megvan bár Step nem akarta elárulni ki az - mondja Ash.
- Hát most már aztán tényleg kíváncsi lettem - mondtam.
- Első dolgod legyen mesélni ha beszéltek - köti a lelkemre a mindig mindenre kíváncsi Kellan.
- Ígérem - válaszolom neki mosolyogva.
- Erre remek alkalom lenne a dolog amit beszéltünk tegnap kislány - szólal meg Nick és Kellan persze rögtön ugrik a dologra.
- Mi is lenne az?
- Nemrég költöztem és Nick javasolta, hogy tarthatnék egy ház avató bulit ahol összejöhetne a banda.
- Haver, ez király ötlet. Kedd nekem jó - mondja rögtön Kellan és persze nem is csalódunk benne.
Liz, Peter, Taylor, Billy, Nikki, Ash, Jack és még az asztalnál ülő Nessienek is tetszik az ötlet.
- Persze téged is várlak - fordulok Ian felé.
- Örömmel szépségem - kacsint rám.
- Akkor a kedd? - kérdezem és mindenki benne van.
Persze Rob ismét a legjobbkor bukkant fel mikor már örültem, hogy talán leléptek míg Billel beszéltem. Csatlakoztak hozzánk. Ő a fiúkkal kezdett társalogni míg Liz a barátnőjével váltott pár szót.
Nikki száján véletlenül kicsúszott a keddi buli. Mit volt mit tenni hát megtettem amit nem akartam. Mégsem akartam bunkó lenne, hogy meghívom a barátainkat őt meg nem.
- Ha ráértek gyertek ti is - mondom neki és a barátnőjének.
- Remekül hangzik igaz édes? Egy ideig úgy is LA-ben leszünk. - fordul Tahliah Rob felé.
- Persze, köszönjük a meghívást - válaszol Rob egy mosollyal és a nő már az ölébe is ült. Na ennyi elég is volt nekem.
Míg a többiek elkezdtek ismét dumálgatni lehúztam a poharam maradékát ami talán valami koktél lehetett de nem volt elég erős ellentétben a szemben ülő látvánnyal. Kell egy kis friss levegő.
Elnézést kértem a társaságtól és mielőtt eljöttem ránéztem. Egy olyan pillantással találtam szembe magam amin nemtudtam kiigazodni és ami még inkább menekülésre ösztönzött. Kicsit sietősebben tettem meg az utat a liftig. Alig vártam, hogy végre bezáruljon az ajtó és egy kicsit magam mögött tudhassam ezt a napot. Azonban a kívánságom nem teljesült. Vagyis valaki az utolsó pillanatban belépett hozzám.
Az Ő tekintetével találtam szembe magam. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó és megindult a lift várt néhány emeletet és megállította a liftet. Ekkor már legszívesebben menekültem volna, bárhová csak el innen ebből a kis börtönből ahol össze vagyok zárva vele.
- Mit művelsz Rob? Indítsd el ezt a vackot.
Nem válaszolt csak bámult rám. Nem is akárhogy. Olyan tekintettel mint régen. És amit nem akarok látni. Miért csinálja ezt velem?
- Szerintem a barátnőd nem örülne ha tudná, hogy itt vagy - mondom neki a legtávolabbi sarokba húzódva tőle, de erre sem mond semmit csak egyre közelebb jön és nincs menekvés.
- Ne csináld ezt Rob - kértem tőle halkan mert kezdtem elgyengülni. - Mit akarsz ennyi idő után? Eressz ki innen - mondom el akarok lépni mellette de nem hagyja. A lift falának dönt és egyre közelebb hajol. Felemeli az egyik kezét és végigsimít az arcomon. Ekkor már szabályosan remeg a térdem és az egész testem. Hogy lehet, hogy ezek után, ennyi idő múltán még mindig képes ezt kiváltani belőlem?
Ami pedig a legrosszabb tudja is mint mindig is tudta milyen hatással van rám. Próbálom lesütni a szemem, hogy ne kelljen azokba a szemekbe néznem de nem engedi.
- Tényleg elmész vele Kris? Azzal az alakkal akarsz lenni? Tudhatnád, hogy te is arra kellesz neki mint a többi nő.
- Lehet, hogy én is ezt akarom. Semmi komolyat.
- Te nem vagy olyan Kristen.
- Már nemtudhatod Rob. Megváltoztam és szerintem tudod kinek köszönhetem - céloztam rá és láttam a tekintetében, hogy nagyon is tudja mire gondolok.
- Akkor sem mehetsz el vele. Nem teheted Kris.
- Komolyan mondod Rob? Már nagyon régen nincs jogod ilyesmihez. Minek cseszel el mindent? Már nem érdekelsz, elfelejtettelek ne kínozz tovább.
- Sosem fogsz elfelejteni Kris - mondja miközben ha lehetséges még közelebb jön hozzám. Már a teljes testével a lift falának szegez. A ruhákon keresztül is érzem a testéből áradó forróságot és semmit sem szeretnék jobban mint elveszni benne de már ehhez nincs jogom. Neki se megint ezt tenni velem.
- Miért Rob? Miért csinálod ezt? Te akartad így, most már hagyj békén ennyi idő után. Boldog vagy, hagyj engem is.
- A picsába én veled voltam boldog - ejti ki a száján majd a következő pillanatban megindul a lift. Hála az égnek. Ki kell jutnom innen - mondogatom magamban próbálva kizárni azt a mondatot amit az imént mondott.
- Gyere velem Kris - mondja mikor az egyik emeleten megáll a lift és egy kártyát húz elő a zsebéből.
Ugyanazt a tüzet látom lángolni a tekintetében mint régen. El se hiszem, hogy ezt mondom de az este folyamán egyszer sem láttam, hogy rá így nézett volna. Vagy csak én akarom ezt hinni? Mit akar tőlem? Hiszen ő ment el. Mit művelsz Kris? Már régen nem kéne itt lenned - mondja az eszem józanabbik fele, de sose a józanságomról voltam híres ha Robról volt szó.
Míg arra kért, hogy menjek vele picit távolabb lépett de most ismét szorosan hozzám simult.
- Kérlek Kris - ejti ki a száján majd egyre közelebb hajol. Elfordítom a fejem és az ajkai a nyakamat érik és oda hinti a csókját. Hiába, hiszen ez sincs kisebb hatással rám mintha a számat érte volna a csókja. Ismét remegtem a karjaiban.
- Neked is hiányzok Stew. Tudom - suttogja a fülembe amíg tovább kínoz és amíg ismét miattunk áll a lift.
Mikor már teljesen elgyengített ellépett mellőlem, hogy kiszálljon a végre megálló liftből de visszafordul és felém nyújtja a kezét várva, hogy elfogadjam . . . . . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése