📚 Könyvajánló 📚
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.
Ahogy a regény fülszövege is írja, a szerző egyik leghíresebb regénye ez. Méltán. Hihetetlen, hogy eddig még nem olvastam. Bár, ahogy mondani szokták: jobb későn, mint soha.
Óriási kedvenc lett. Még így is, hogy nem volt benne például a kedvenc karakterem az írónőtől. Természetesen Hercule Poirot-ra gondolok.
Egy zseniális regény lett szerintem. Nem olyan, mint a mai krimik többsége, mégis abszolút időtlen.
Ahogy eddig egyik regényében sem, a szerzőnek nem voltak azok a brutálisan véres gyilkosságok. Az írónőre ezek nem jellemzők. Persze, itt lehet egy csomó áldozat, mégis épphogy körül van írva az áldozat. A szerző sikerében maguk a megoldások állnak. A szereplők, akiket felvonultat. Hogy mesterien keveri a szálakat. Végig csepegteti az információkat, amikből a végén összeállhat a teljes kép.
Nekem mégsem sikerült még eddig soha összerakni azt a bizonyos nagyobb képet. Itt sem. De nála soha nem is bánom. Élvezem és sodródom a sztorival. Persze, próbálok agyalni, hogy mi folyhat például ezen a szigeten is? Ahová egy idegenekből álló csoport érkezett. El vannak vágva a külvilágtól. Mindannyiukról derülnek ki dolgok. Majd szép lassan valaki elkezdi szedni az áldozatait.
Vajon milyen szerepe van a híres néger figuráknak a címből? Vagy a regény újrakiadása miért kapta a „Mert többen nincsenek” címet? Csak olvassátok el a könyvet, és mindenre választ kaptok. Remek volt!
Szeretek töprengeni Agatha regényei közben. Ez most is így volt. Mégis, én jobban élvezem, mikor a szereplők vagy a mesélő a végén összerakja nekem és elmeséli a finálét. Az apróbb jeleket, amiket menet közben nem vettem és raktam össze. Imádom!
Néhol azért kissé para volt a sztori. Tipikus krimi. Agatha Christie-re jellemző, utánozhatatlan elemekkel és csavarokkal. Itt talán kicsit jobban kellett figyeljek a sok szereplő miatt: ki kicsoda, ki kit ismer. De tetszett, imádtam a sztorit. Nem véletlenül a szerző egyik ikonikus regénye.
A boltban látom nap mint nap, hogy a mai olvasók is szeretik a szerző munkásságát. Remélem, még többen veszik kézbe a könyveit. Igazán megéri. Méltán lett ilyen híres ez a regény is.
Irány a sziget, ahol senki és semmi nem az, aminek látszik! 🙈
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése