Agatha Christie - Tíz ​kicsi néger

          📚 Könyvajánló 📚

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?

A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Ahogy a regény fülszövege is írja, a szerző egyik leghíresebb regénye ez. Méltán. Hihetetlen, hogy eddig még nem olvastam. Bár, ahogy mondani szokták: jobb későn, mint soha.

Óriási kedvenc lett. Még így is, hogy nem volt benne például a kedvenc karakterem az írónőtől. Természetesen Hercule Poirot-ra gondolok.

Egy zseniális regény lett szerintem. Nem olyan, mint a mai krimik többsége, mégis abszolút időtlen.

Ahogy eddig egyik regényében sem, a szerzőnek nem voltak azok a brutálisan véres gyilkosságok. Az írónőre ezek nem jellemzők. Persze, itt lehet egy csomó áldozat, mégis épphogy körül van írva az áldozat. A szerző sikerében maguk a megoldások állnak. A szereplők, akiket felvonultat. Hogy mesterien keveri a szálakat. Végig csepegteti az információkat, amikből a végén összeállhat a teljes kép.

Nekem mégsem sikerült még eddig soha összerakni azt a bizonyos nagyobb képet. Itt sem. De nála soha nem is bánom. Élvezem és sodródom a sztorival. Persze, próbálok agyalni, hogy mi folyhat például ezen a szigeten is? Ahová egy idegenekből álló csoport érkezett. El vannak vágva a külvilágtól. Mindannyiukról derülnek ki dolgok. Majd szép lassan valaki elkezdi szedni az áldozatait.

Vajon milyen szerepe van a híres néger figuráknak a címből? Vagy a regény újrakiadása miért kapta a „Mert többen nincsenek” címet? Csak olvassátok el a könyvet, és mindenre választ kaptok. Remek volt!

Szeretek töprengeni Agatha regényei közben. Ez most is így volt. Mégis, én jobban élvezem, mikor a szereplők vagy a mesélő a végén összerakja nekem és elmeséli a finálét. Az apróbb jeleket, amiket menet közben nem vettem és raktam össze. Imádom!

Néhol azért kissé para volt a sztori. Tipikus krimi. Agatha Christie-re jellemző, utánozhatatlan elemekkel és csavarokkal. Itt talán kicsit jobban kellett figyeljek a sok szereplő miatt: ki kicsoda, ki kit ismer. De tetszett, imádtam a sztorit. Nem véletlenül a szerző egyik ikonikus regénye.

A boltban látom nap mint nap, hogy a mai olvasók is szeretik a szerző munkásságát. Remélem, még többen veszik kézbe a könyveit. Igazán megéri. Méltán lett ilyen híres ez a regény is.

Irány a sziget, ahol senki és semmi nem az, aminek látszik! 🙈 

Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.    

Agatha Christie - Halloween ​és halál

📚 Könyvajánló 📚

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad – Poirot zsenialitása.

Azt hiszem keresve sem találhatnánk jobb regényt erre az időszakra. Ősz, tökök, itt a hűvös, közeleg a halloween. Egy Hercule Poirot történet remek választás. 

Nekem ezúttal is tetszett ez a regény. Hozta a Christie-től megszokott szintet. Remek lett ez az új kiadás. Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő és lényegre törő a borító. Na jó, én lehet kicsit elfogult vagyok az ősz és a tökös téma miatt. 

Ami magát a regényt illeti, már egy ideje várja a sorát a polcolom. A fülszövege se nagyon rémlett, így gyorsan átfutottam mikor agyaltam, hogy mit is kéne olvasni. 

Kicsit lesokkolt, hogy ezúttal a zseniális és eszes Poirot, egy kislány, egy gyermek halálának ügyében nyomoz. Nyilván normál esetben is maga a gyilkosság, de mikor egy gyerek az áldozat? Borzasztóan kíváncsi lettem ahogy elindult a történet, hogy vajon mi történt? Mi folyik itt? 

Igazi őszi időt, hangulatot idéző jeleneteket olvashattuk. Gyerekeknek tartottak épp egy halloween partit, amikor az esett történt. A kis Joyce-t valaki egy vödör vízbe fojtotta. Mielőtt ő meggyőzően hangoztatta, hogy korábban egy gyilkosság szemanúja volt. Több nem is kellett, rögtön be is indult a sztori.

Szép lassan elkezdte a regény bemutatni a szereplőket. Mit ne mondjak, mint az eddig összes általam olvasott Christie regényben, szereplőknek nem voltunk híján, akadtak bőven. Mégis azt mondom, hogy ezúttal is abszolút nyomon lehetett követni őket és az eseményeket. 

A csavaros észjárású kedvenc detektívünk is a helyszínre érkezett, hogy barátja kérése kézre kerítse ennek a szörnyű és megrázó esetnek a gyilkosát. 

Természetesen én mint olvasó is próbáltam összerakni azt a bizonyos nagyobb képet, ami esetleg elvezethet a gyilkoshoz és magyarázatot adhat a miértekre. Volt egy két kósza pillanat amikor tippeltem a gyilkosra, de persze biztos nem voltam benne. Elég sok elméletem volt. 

Hogy aztán végül ismét, mint a szerzőtől mindig megkapom, egyik ámulatból a másikba essek. Ezúttal is totálisan sikerült meglepnie. Halál, titkok, sok-sok kérdés, több szálon futó cselekmények. Remek karakter ábrázolások. Poirot ezúttal is hozza  tőle megszokott stílust. Nagy kedvencem. Családi és romantikus kapcsolatok, bűnözés, árulás, meglepetések. Volt itt minden. Remek leírások, amiknek hála tökéletesen ezekre az egyébként szép helyszínekre tudja magát képzelni az olvasó. Ugyanilyen fantasztikus volt megírva az egész regény. 

Egy jól megszokott töprengős, nyomozós Agatha Christie történet. Kedvenc nyomozónk Poirot társaságában. További kedvelhető és nem épp szimpatikus szereplőkkel. Egy igazán az évszakhoz illő, remek sztori. Örülük, hogy egy újabb darabbal bővült a Christie gyűjteményem és hogy egy újabbat olvashattam. 

Ha szeretitek a szerző munkáit, akkor mindenképp ajánlom. Ha pedig netán még nem olvastatok tőle, akkor remek kezdet lehet. Igazi klasszikus darab. 🎃🎃

Ha Ti is kedvet kaptatok és elovasnátok akkor KATT IDE. 

És ne feledjétek, hogy nemrég került a mozikba a regényből készült film: 

https://www.youtube.com/watch?v=3iLSt78tbWE

https://www.cinemacity.hu/films/szeansz-velenceben/5807d2r#/buy-tickets-by-film?for-movie=5807d2r&view-mode=list   

Robert Merle - Mesterségem ​a halál

📚 Könyvajánló 📚

Robert Merle húsz évvel a Mesterségem a halál megírása után, 1972-ben így jellemezte regénye főhősét: „Mindazt, amit Rudolf tett, nem gonoszságból cselekedte, hanem a kategorikus imperatívusz nevében, a vezér iránti hűségből, a parancsoknak engedelmeskedve, az állam iránti tiszteletből. Röviden, kötelességtudó emberként: és személye éppen emiatt iszonyatos.”

A könyvben Rudolf Lang néven szereplő Rudolf Höss (aki a háború vége után letartóztatásáig Lang álnéven bujkált) már 16 évesen embereket öt, igaz ekkor még szemtől szemben, a saját életét is kockára téve az I. világháború különböző frontjain. A fegyverletételt követő nehéz időszakban a német szabadcsapatok egyikében harcolt tovább, aztán belépett a nemzetiszocialista pártba. Hitler hatalomra jutása után pedig felvételét kérte az SS-be. Eleinte a dachaui koncentrációs táborban szolgált, majd átvezényelték az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba, ahol az ő irányításával épültek fel a gázkamrák és a krematóriumok.

Mint látjátok újabban szeretek II.Világháborús könyveket olvasni. Pedig sose voltam egy nagy történelem rajongó. Nyilván bizonyos dolgokat ismer, tud az ember. De ennyi olvasmány közepette pláne, folyamatosan tanulhatunk még. 

Nagyon megszerettem az ilyen jellegű történeteket. Ha mondhatok ilyet. Ezen belül is a Holokaosztról szóló történeteket. Amik megrázóak, fájdalmasak és dühítőek. De mégis néha lehetnek reménnyel teliek. Köszönöm Marietta barátnőmnek az ajánlásokat ezekre a könyvekre! 

Robert Merle írása ezúttal nem a foglyok, a túlélők szemszögén keresztül mutatja be a koncentrációs táborokat. Ezúttal a nácik szemléletét ismerhetjük meg. Pontosabban egy bizonyos náci szemén keresztül. Szerintem sokatoknak nem kell ezt a férfit bemutatni. Rudolf Höss. 

Aki több táborban is megfordult, táborról táborral egyre feljebb jutva a ranglétrán. Akiről szerintem hiába írta a fülszövegben a szerző, hogy nem volt szörnyeteg, szerintem ez nem egészen így van. Sőt! Hiába vakíthatták el a feljebbvalói mindenfélékkel, akkor is tudta mit csinál. Rosszul hangzik, de ha csak egy sima gyilkos lenne, aki másvalaki hatására megöl egy embert, akkor még talán lehetne ezekre a kifogásokra hivatkozni. De itt közel sem egy ember halt meg... 

Iszonyatosan megrázó regény. Igaz neki magának az életét is bemutatja. Egészen kicsi gyermek korától. Igen, nem volt könnyű élete. A családi élete pláne nem. Mégsem lehet erre mentség. Volt egy kis része amit én ki is hagytam volna a sztoriból. Nem igazán érdekelt a politikai része. Azt hiszem itt a koncentrációs tábori részeken volt a hangsúly. 

Miközben nyomonkövethettünk ennek az embernek az életét. A munkáját. Megismerhettük a családját. Annyira nem volt mindez egyensúlyban. Az az ember, aki otthon volt a felesége és a gyereki körében, azzal az emberrel ellentétben, aki rezzenéstelen arccal küldte az embereket a halálba.....

Brutális olvasmány. "Látni", hogy nem is tudja nevén nevezni, embereknek őket. Nyilván ő is parancsot teljesített. De akkor is.... Mindezekre nem lehet mentség. Mégis azt hiszem ez is egy olyan könyv, amit olvasni, ismerni kell. 

Egy másik nézőpontból mutatja be történelmünk ezen sötét időszakát, de ugyanolyan pokolian fájdalmasan. 

Ha szeretnétek beszerezni KATT IDE