📚 Könyvajánló 📚
„Csontig hatoló feszültség.” (People)
„Tökéletes kikapcsolódás.” (Bustle)
Ellie Mack egyszerűen tökéletes volt. Tizenöt éves, a legkisebb a három testvér közül. Szerették a szülei, a barátai, a tanárai, a pasijával álompárt alkottak. Már csak néhány nap volt hátra, hogy kezdődjön az idilli, vizsgák utáni nyári szünidő. Előtte állt az élet.
Amikor a föld nyelte el.
Tíz év telt el, Ellie édesanyjának, Laurel Macknek időközben tönkrement a házassága. Most egy kávézóban megismerkedik egy férfival, aki váratlanul vonzónak bizonyul. Laurel meglepetten érzi, hogy a flört kezd komolyra fordulni: máris ott tartanak, hogy a férfi, Floyd bemutatja a lányainak. És Laurel lélegzete elakad – mert Floyd legkisebb lánya szakasztott úgy néz ki, mint Ellie.
Hogyan lehetséges mindez? Egyáltalán hova tűnt Ellie? Laurelben újra feltolulnak a nagy nehezen szőnyeg alá söpört kérdések.
Na jó, lehet ide a Könyvajánló szó erős lesz. Lehet inkább Könyv lebeszélőnek fog hangzana ez a kis szösszenet..... 😬De igyekszek jobban megfogalmazni az érzéseimet ezzel a regénnyel kapcsolatban.
Az írónő, szintén a 21.század kiadónál megjelent másik két regényét: A fenti lakókat és Az éjjel, amikor eltűnt című köteteit imádtam. A szerző írásmódját, a történeteit. Krimis elemeit amiket használ, de ő inkább a thriller kategóriába sorolható. Inkább lelki részekkel, pszichológia elemekkel tarkítja a regényeit.
Erre hirtelen nemtudom mit mondhatnék....... Pedig már eltelt jó pár nap mióta elolvastam... Emlékszek, hogy leraktam és egyetlen dolog volt amit éreztem: düh.
Vonatkozott arra amik történtek a regényben, bizonyos szereplők iránt, a végkifejletre. Végig reménykedtem. Aztán, hogy mi történt végül? Miért ezt éreztem? Olvassátok el ti is és meséljetek mit gondoltok.
Adott nekünk egy tizenöt éves lány, Ellie. Aki egyszer csak eltűnik. Egy nap elmegy otthonról és soha többet nem látják.
A regény brutálisan tökéletesen adja át az érzelmeket. Miket él meg a családja, miként hullik az szét. Ki mit érez. Miközben azért Ellie gondolataiba, érzéseibe is bepillantást nyerhetünk. Ez a része tetszett. Hogy elég sok szereplő szemén keresztül "láthatjuk" a sztorit. Így tökéletesebb képet kapva mindenről.
Mégis másrészt ott volt, hogy így bizonyos részei még nehezebbek voltak. Itt jött be nekem nagyon sokszor a düh, a fájdalom. Átélni az egészet ezzel a szegény kislánnyal, a szüleivel. Belegondolva, hogy manapság mindez mennyire része az életünknek. Mennyi gyermeket, embert rabolnak el. 😞
Hogy gyilkosságok áldozatai legyenek, erőszaké, ki tudja még mennyi borzalomé.
Egy sajnos nagyon is hétköznapi témát dolgoz fel a regény. Ami olvasva félelmetes, de inkább fájdalmas és dühítő lehet az olvasónak. Nekem inkább ez a két érzelem jött át miközben végigkövettem Ellie történetét.
Miközben újabb szereplők jöttek a képbe a kislány családja mellé. Szépen lassan teljesen összefonódik mindenki élete, sorsa, mindenkiével. Ez a része mindig tetszett a szerzőnél, hogy úgy tudja összerakni a történeteit, hogy egészen az utolsó oldakig fenntartsa az érdeklődést. Hogy végig, állandóan meglepjen. Sosem lehet tudni mire számítson az olvasó.
Most volt egy félelmem, ugyanakkor mégis reménykedtem egy bizonyos befejezésben. Részben meg is kaptam. Hiszen az egész történet sok dologra ébresztette rá a többi szereplőt. Ahogy ők, úgy az olvasó is tanulhat ebből a regényből. Hogy hasonló helyzeteket miként lehet feldolgozni, ha pedig olyan szerencsés helyzetben van az ember, hogy van esélye folytatni az életét. Megtaníthat, hogy sosem lehetünk elég óvatosak. Szomorú, de sajnos ilyen egy elcseszett, borzalmas világot élünk.
Azért a végére mégis próbálok valami ajánló félét összehozni inkább. Eszemben sincs elriasztani tőle senkit. Nem vagyunk egyformák, rám ilyen hatással volt.
Mindezek ellenére nemtudom jó szívvel kijelenteni, hogy szerettem. Valahogy nem is tudom, mintha nem tudtam egy fikcióként kezelni. Túlságosan valósághű volt az egész. Persze tudom, hogy ez csak egy regény. Mégis mivel annyira hétköznapi a téma, sajnos bármikor, bárkivel történhetnek ilyen borzalmas dolog. Talán ezért is érintett meg ennyire erősen.
Annyira szerettem és szurkoltem ennek a kislánynak. Együtt éreztem az édesanyjával. Miközben láttam miként próbálják élni az életüket. Volt egy karakter.... Annyit mondhatok, nem ilyen véget érdemelt volna. Én ugyanazt adtam volna neki amit ő is adott. Még most is nagy levegőket kell vennem ha mindezt felidézem.
Nagyon nem egyszerű történet. Félelem, bizonytalanság, fájdalom. Miközben többen mesélik a történetet. Lassan kezd össze állni a kép. Mégis tartogat óriási fordulatokat a szerző. Könnyek, mosolyok. Reménytelenség és remény. Hogy melyik marad végül? Melyikből mennyi jut?
Olvassátok el és döntsétek el ti is!
Tanulságos történet volt az biztos. Nehéz, fájdalmas.
Ha szeretnétek beszerezni KATT IDE
