2018. április 14.

R.Kelényi Angelika - A párizsi nő

Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonyál…

1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik.
Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a francia fővárosba.
Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a velencei Mariani házhoz kötődnek.
Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi cselszövés legmélyebb bugyrait.
Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön, hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban.

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el, mely szokás szerint nem nélkülözi a romantikát, a cselszövést és a korhű történelmi hátteret sem.


Ahogy a sorozat első két része ez is teljesen elvarázsolt. Csak megköszönni tudom ismét Angelikának ezt a fantasztikus élményt amit a könyvének az olvasása jelentett. Egyrészt örülök, hogy Flóra és Mariani méltó lezárást kaptak, másfelől pedig akármennyit tudnék olvasni róluk.  :)

Biztos vagyok benne, hogy ezután is imádni fogok mindent amit az írónő ír de nálam ez a páros visz mindent. Sosem szerettem a történelmi regényeket de Angelika megszerettette velem őket. Imádom az írásait. Bámulatos történetet kaptunk tőle ismét.

A már jól ismert és nagyon szeretett párosunk Flóra és Lorenzo ezúttal kénytelenek a csodás Velencét elhagyni és tovább állni. Kalandjaik ezúttal egészen a Francia fővárosig Párizsig sodorják őket. Nekem eddig ha nagyon választani kell akkor azt mondom, hogy a második rész és Velence. De nem kérdés, hogy ezt a részt is ugyanúgy imádtam.

Igaz ebben talán még inkább meg kellett küzdenie a párosunknak az élet állította akadályokkal. Az biztos, hogy ezúttal sem kímélte őket a sors. Vagy inkább az írónő? :)

Immár hivatalosan is egy párként hagyják el Velencét. Nem egészen az ismeretlen felé hiszen ahová tartanak a vendég látójuk jól ismeri a Mariani házat és Lorenzo-t úgyszintén.

Szerettem a történet elejét amikor még a kettesben létet élvezhette Flóra és Lorenzo. Mindig is imádtam ezeket a pillanatokat. Flóra továbbra is az a nő akit a történetek elején azonnal megkedveltem, megszerettem. Keményebbé is tették az eddig átéltek ugyanakkor még mindig egy naív nő is. Vagyis inkább a kettő elegye. Ebben a részben ugyanis megmutatja azt az oldalát is amikor megharcol azért akit szeret. Itt egyre többször kell elővegye a keményebb énjét. Továbbra is az egyik nagy kedvenc női karakterem. Egy szerethető néha naiv nő. Aki kedves, törődik másokkal. Ugyanakkor aki egyre inkább belelát az élet sötétebb dolgaiba is. Aki ha kell egy igazi harcossá változik csak, hogy megvédje a saját és a szerettei életét. Az már más kérdés ebben mennyi segítsége van.

" Mond-e egy leány nemet annak a férfinak, aki a világot jelenti számára? "

Itt van ugye neki Lorenzo. Akit az első pillanatoktól ugyanúgy imádok. A szurkálódós, beszólogatós, vicces pillanatait. Hogy ennyire törődik Flórával. Akivel immár összekötötték az életüket. Párizsba azzal a reménnyel érkeznek, hogy itt egy kis nyugodtság vár rájuk. De hiú ábrád mert ahová a párosunk megy ott felüti a fejét a baj.

Ők ketten pedig továbbra sem olyan emberek akik ha kell nem segítenek másoknak, vagy akik eltudnék kerülni a bonyodalmakat. Vagy inkább azok találják meg mindig őket.

A legjobban imádott részek szerintem legtöbbünknek a sok sok Lorenzo-s rész. Jajjjj Angi köszönjük! Imádom! Kellett szerintem ez most így, hogy őt, az ő érzéseit is jobban megérthessük, megismerhessük. Nem is csalódtunk ebben a részben, eszméletlenül szerettem ezeket a pillanatokat. Lorenzo Mariani imádlak! Engem teljesen elvarázsolt ismét a pasi. Igaz akadtak pillanatai amikor na mondjuk ki picit megcsapkodtam volna de na ennyi kellett, hogy aztán úgy alakuljon a történet ahogy.

Angelika ismét tökéletesen átadta a kor, a hely hangulatát. Ahogy olvastam a történetet úgy láttam is magam előtt az egészet. A karaktereket, a történéseket. Bámulatos ahogy szőtte a szálakat. Egy pillanatra sem hagyott unatkozni. Sosem tudhattam mi fog történni. Nem kevés meglepetést tartogat a regény. Ahogy elkezded onnantól csak sodródsz te is az árral és nincs megállás amíg abba nem hagyod.

Flóra és Mariani kettőse mellett akiket imádtam akadtak természetesen nem éppen kedvenc karakterek is. Én rögtön ide soroltam Adele Serra karakterét. Persze minden regényben akad legalább egy ennyire ellenszenves karakter szóval innen sem hiányozhatott. Ki nem állhattam de hát van ilyen :D

Akit én nem igazán tudtam hova tenni az Henri de Rouvroy volt. Eleinte szimpatikusnak tűnt, majd jó ideig nem volt a szívem csücske. Végül pedig elnyerte a kegyeimet még így is, hogy jelenthetett volna akadályt is. Remekül kitalálta ezt a szálat is Angelika.

Azt a nem kevés bonyodalmat és cselszövést is ami ismét útját állta Flóráéknak. Szerintem ebbe a részbe jutott ki nekik a leginkább. Sok fájdalom, szenvedés, féltékenység, ármány. Mind emellett mégis akadtak vicces, beszólogatós pillanatok. Romantika, szenvedély, szerelem, vágy.

Mindezek keveréke ez a tökéletes regény. Nem véletlenül mondtam én, hogy R.Kelényi Angelika a történelmi regények királynője! Imádom a történeteit. Teljesen elvarázsol a világ amibe elvisz bennünket minden alkalommal. Le a kalappal előtte.


Nem kevés munkát is igényelhetett ismét, hogy ilyen tökéletesen visszaadja így ezt a kort. Gratulálok Angelika és még sok sok ilyen csodás könyvet!

Nem kérdés, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek Az Ártatlan sorozatot! Bátran olvassák el azok is akik nem szeretik a történelmi regényeket :) Én is Angelikának hála szerettem meg őket! Ezzel a résszel tökéletes lezárást kapott a sorozat!


Kalandozhatunk Csejtén, a lagúnák városában Velencében, majd Párizsban zárul a történet. Kihagyhatatlan! Zseniális! Köszönöm az élményt az írónőnek! Hajrá Mindenkinek!

Legvégül pedig a borító: Tökéletesen illik a sorozat eddigi részeihez. Amik szintén csodásak de ha lehet ez még gyönyörűbb lett. :)


A kiadónak és az írónőnek nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt!

Értékelés:




Az első két rész értékelés:   A grófnő árnyékában
                                            Bűnös örömök városa





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése