Várjuk együtt az új Carrie Cooper regényt! - Viszlát, ​józan ész! - 4.állomás - ÉRDEKESSÉGEK + RÉSZLET

 Sziasztok! 

Meg is érkezett mint látjátok a turné 4.hete. Csak úgy szalad az idő. És már el is indult a visszaszámlálás. Jövőhét elején ugyanis érkezik a regény. Elképesztően várom! 😍😍

Ahogy ígértem, a héten érdekességek jönnek. Az írónőről, a regényről. Ismerjük meg egy kicsit őt is jobban. 💖

Valamint egy egész hosszú részlet a közelgő könyvből. Érkezzenek is: 

Voltál már szerelmes?

A legtöbben erre a kérdésre igennel felelnének. Akadnak, akik már többször átélték, néhányan pedig csupán egyszer tapasztalták meg ezt a különleges lángolást. Ez a könyv is erről a mindent elsöprő érzésről szól, ám nem csak egy szerelmes történet…

Evey Harmon belsőépítésznek készül, és utolsó éves egyetemistaként az átlagos fiatalok mindennapjait éli. Évfolyamtársával és egyben legjobb barátjával, Tommy Palmerrel hónapok óta dolgoznak egy pályázaton, ám a leadás előtt egy nappal veszni látszik addigi munkájuk. Utolsó esélyként Tommy a bátyját, Dominicot hívja segítségül, akinek létezéséről Evey mit sem tudott.

Sok mindent elárul a két testvér kapcsolatáról, hogy Tommy a négy év alatt egyszer sem említette, hogy van egy testvére, ám bátyjával való távolságtartó és feszült magatartása egyértelművé teszi, hogy a két ember kapcsolata rengeteg, mélyen gyökerező sérüléssel terhelt. Evey, ismerve Tommy nehézségekkel teli fiatalkorát, remek ötletnek tartja, hogy a két fivér ismét közel kerüljön egymáshoz. Azonban egy homokszemnél jóval nagyobb kő kerül a gépezetbe: maga számára is érthetetlen módon Evey elkezd vonzódni Dominichoz…

Mit rejt a két testvér múltja? Képesek lesznek a megbocsájtásra? Ha igen, vajon végleg összezúzhatja a kettejük között épülő hidat Evey vonzalma Dominichoz?

Mennyire határozzák meg az életünket, döntéseinket a családtól kapott, belénk rögzült minták? El tudjuk ezeket elengedni, vagy mindig követjük a tanult sémákat?

Az Aranykönyv-díjra jelölt Carrie Cooper ezúttal a romantikus műfaj keretein belül varázsolja el sajátos stílusával az olvasókat, és mutatja be, hogy egy szerelem bizony képes a feje tetejére állítani a világot!

„Az írónő ebben a számára új műfajban is elképesztőt alkotott.” – Lizzyke írásai blog

Érdekességek: 

• Eddig krimis, kalandos regényeket írtam, ez az első romantikus történetem.
• Gyógypedagógusként dolgozom, enyhe értelmi fogyatékosoknak tanítok matekot!
• 16 éve élek  boldog házasságban.
• Van egy 11 éves imádnivaló lányom.
• Zenei általánosba jártam. 6 évig zongoráztam, a zene imádata máig megmaradt.
• A karaktereimet sosem valós emberekről formálom, és annak ellenére, hogy biztosan keverednek bennük az általam ismert, tapasztalt személyiségek, de nem emelek be egy az egyben élő emnereket a regényeimbe.
• Az erotikus jelenetekkel meggyűlt eleinte a bajom, de mivel a történet megkívánta, hogy ne kapcsoljam le a villanyt a csók után, nem volt menekvés, meg kellett adnom magam a szereplők akaratának.😁

Részlet: 

..

..

..

"...Evey koccintásra emelte a poharát, amire viszonzásul Dominic is hasonlóan tett.

Ezzel a mozdulattal azonban Evey látókörébe került a férfi keze, és ahogy rápillantott, azonnal felvillantak az előző esti buja gondolatai. Na már csak ez hiányzott! – esett kétségbe.

Dominic is ivott egy keveset, majd a könyökével a pultra támaszkodva továbbra is a magasban tartotta a poharát, forgatta, mozgatta a benne lévő italt, közben pedig Evey egyre zavartabb ábrázatát figyelte, ahogy a tekintetével a keze mozgását követi. Egy kis idő után a férfi elnevette magát és letette a poharat a pultra.

‒  Tegnap este is ugyanígy reagáltál a kezemre – mosolygott tovább vidáman Dominic. – Gerjedsz a kezekre? Kézfetisiszta vagy?

‒  Nem… vagy legalábbis eddig nem voltam az – hajtotta fel Evey feszülten a maradék koktélját. – Valamiért a te kezed van rám ilyen hatással. Ne is kérdezd, miért, mert gőzöm sincs – vallotta be őszintén. Dominic kendőzetlenül pimasz vigyorát meglátva hozzátette: – Nem kell ennek olyan nagy jelentőséget tulajdonítanod, egyszerűen csak szépnek tartom a kezed és kész.

‒  Gyakran reagálsz így, ha egy általad szépnek vélt dolog kerül eléd?

‒  Iiigen… előfordul – fogalmazott óvatosan Evey.

‒  Veled izgalmas lehet elmenni egy művészeti kiállításra vagy egy múzeumba – húzódott még szélesebbre a férfi mosolya. – Az eddig látottak alapján úgy harmadik vagy a negyedik Monet kép után rántanál be teljesen felajzva egy félreeső helyre.

Evey egy pillanatnyi meglepődés után jóízűen kuncogni kezdett.

‒  Azért, ahogy látod, remekül tudom türtőztetni magam. Legalább öt perce társalgunk, és sem rád, sem a kezedre nem vetettem még rá magam.

‒  Bámulatos az önuralmad – nevette el magát Dominic is, és a poharát felemelve ismét kortyolgatni kezdett, majd elkapta Evey ujjaira tapadt tekintetét. – Na jó, most már igazán el kell mondanod, mi jár ilyenkor a fejedben!

‒  Kizárt!

‒  Miért nem? Az én kezeimről van szó, szóval igazán érthető, ha tudni szeretném, hol járnak és mit csinálnak?

‒  De a képek az én fejemben vannak, ami viszont nem tartozik másra. Nem hinném, hogy veled szeretném megosztani a még számomra is arcpirító gondolataimat. És mivel egyáltalán nem vagy az esetem, feleslegesen gerjesztenénk a hangulatot azzal, hogy az erotikus fantáziámat kezdenénk elemezgetni. Éppen elég zavarba ejtő ez nekem anélkül is – öntötte szavakba az érzéseit, és így utólag egyáltalán nem tartotta jó döntésnek, hogy már megint nem gondolkodott, mielőtt beszélt.

És ahogy várható volt, Dominic is kíváncsisággal kevert meglepődéssel húzta fel a szemöldökét.

‒  Mindig ilyen őszintén osztod meg másokkal a gondolataidat?

‒  Igen, sokszor megesik. Felmerült már bennem, hogy terápiára járjak annak érdekében, hogy megtanuljam befogni a számat… Ráadásul az alkohol csak tovább ront a helyzeten.

‒  Én értékelem! Bár ettől a magyarázattól sem lettem kevésbé kíváncsi. Még egy koktél? – vetette fel széles mosollyal, és már intett is egy újabb italért.

‒  Inkább egy vizet kérek, köszönöm. És megtennéd, hogy nem hadonászol előttem a kezeiddel? Felháborítóan kihívóan viselkedsz!

Dominicból ismét kitört a nevetés, majd néhány pillanattal később Evey elé rakott egy újabb színes koktélt és egy kis üveg vizet. Evey elmerengett, mennyivel könnyebb tulajdonosként italhoz jutni, hiszen a percekig tartó várakozás helyett Dominic egy intésére szinte azonnal megkapták a rendelést.

A pincérlány jelenlétére viszont azonnal megindult az újabb körre áhítozók tömege, és már meg is kezdődött a lökdösődés a pultnál. Evey most előre felkészült, így ezúttal szerencsére nem nyomták teljesen Dominicba, de a távolság közöttük vészesen lecsökkent.

Evey csendesen iszogatta a vizét, és ugyan nem értek egymáshoz, úgy tűnt, a közöttük lévő maximum harminc centiméter éppen elegendő távolság a férfiból áradó illatmolekulák koncentrált terjedéséhez, ami a lányból a korábbihoz hasonló hatást váltott ki. Némán álltak egymással szemben, és Evey kétségbeesve állapította meg, hogy – talán az illattól, talán a nem kevés alkoholtól vagy ki tudja, mitől – immár a férfi szemét, száját, sőt, az egész megjelenését izgatóan vonzónak találja. Észveszejtően vonzónak.

A tömeg továbbra sem csökkent, minden oldalról szórakozó emberek vették őket körül, így Evey hiába próbálkozott távolabb húzódni, nem járt sikerrel. Szótlanul álltak a pult mellett, és a rájuk telepedett csendben egymás arcát figyelték, mintha néma kérdezz-felek játékot játszanának. Evey zavara egyre csak nőtt a benne kialakult, szokatlanul intenzív érzésektől, na meg másik kutató tekintetétől, és csak remélni tudta, hogy nincs rikító betűkkel a homlokára írva, mi is jár a fejében, vagy ha mégis, a félhomályban csak nem lehet kibetűzni.

Hogy szabaduljon a meglehetősen bizsergető helyzetből, nagy nehezen rákényszerítette magát, hogy elnézzen. Előkotorta a táskájából a mobilját, hátha érkezett valamilyen üzenet, amivel elterelheti a figyelmét a mellette álló férfiról, és főként az általa ébresztett letaglózó vonzalomról. Szinte rimánkodott magában egy máskor falra mászónak titulált, anyukájától kapott, lelkizős sms-ért. De legnagyobb sajnálatára senki sem kereste, így lemondóan rakta le a készüléket a pultra. A tekintete ekkor a mobilja mellé siklott, épp a férfi pohárral játszó kezére. A középső ujja szórakozottan, lassan rótta a köröket az üveg oldalán, ami Evey amúgy is kínosan felfokozott állapotán csak tovább rontott. Le merném fogadni, hogy direkt csinálja – futott át agyán. Egy mély levegővétel után jobbnak látta, ha a továbbiakban inkább a pult mögött szorgoskodókra koncentrál.

Egyszer csak Dominic megszólalt:

‒  Komolyan kezdem úgy érezni, hogy égbekiáltó gonoszság lenne a részemről, ha közéd és a kezem közé állnék, szóval szívesen a rendelkezésedre bocsátom – vetette fel a lehetőséget.

Evey megrökönyödve pislogott fel rá, és a viccelődés jeleit kereste a másik arcán, de nem igazán találta. Ez most komolyan beszél?!

‒  Köszi, hihetetlen nagylelkű felajánlás, de azt hiszem, megleszek nélkülük – jelentett ki, és bár próbált határozottságot magára erőltetni, érezte, hogy még a füle töve is lángol. – Nekem is van, éppen kettő – tette hozzá, ám ahogy kimondta, már meg is bánta.

‒  Ahogy csak jól esik – jelent meg egy kaján vigyor a szája szélén. – Ha gondolod, van hátul egy csendes irodám.

Evey egy pillanatra kibillent az egyensúlyából, ahogy a testéből kiszaladt a vér, és a könyöke lebillent a pultról. Gyorsan visszatette a karját, hogyha már a józan eszére nem, legalább a bútorra támaszkodhasson. Nem tudta eldönteni, hogy a férfi viccel vagy sem, hogy csupán barátian ajánlgatja a hátsó szobát a célból, hogy magával játsszon, vagy ő szeretne vele testközeli ismeretséget kötni ugyanott, és végképp nem tudta, hogy az ajánlaton megbotránkozzon vagy mélységesen szégyellje magát, amiért ilyen helyzetbe került. Zsigerből taszították a kapcsolatra képtelen, egyik nőről a másikra szálló férfiak, és ennek tükrében még értetlenebbül állt azelőtt, hogy ennyire erős hatást gyakorol rá Dominic. A legkétségbeejtőbb mégis az volt, hogy az irodában megejtett légyott lehetősége felháborodás helyett heves vágyakozást generált benne.

Evey zaklatottan toporgott, a szíve össze-vissza kalapált, buja képek villantak fel egyre-másra a fejében. Keservesen igyekezett rendet teremteni kusza gondolatai között, a kitartóan őt figyelő barna szempár pedig végképp nem könnyítette meg a dolgát. Dominicot láthatóan egyre jobban szórakoztatta a lány néma tipródása.

‒  Azért megnézném az arcod, ha most lelkesen rábólintva az ajánlatodra elvonulnék abba a hátsó irodába a fantáziámmal és a kezeimmel – jegyezte meg Evey csakhogy letörölje férfi egyre önelégültebb vigyorát.

A kijelentésével ugyan a remélt eredményt elérte, ám Dominic meglepett arcát látva ismételten le kellett szögeznie: jobban járt volna, ha nem szólal meg.

‒  Ha a tetteidet is olyan ösztönösen engeded szabadjára, mint a gondolataidat, simán el tudom képzelni, hogy megteszed. – Dominic nem is leplezte, mennyire ínyére lenne ez a lehetőség.

‒  Nagyon szép időnk volt ma, nem igaz? – váltott Evey egy éles kanyarral témát, mire Dominic felnevetett.

‒  Valóban szép időnk volt – ismételte a férfi vidáman.

Evey nem örülhetett sokáig az eredményesnek vélt témaelterelésnek, mert Dominic hosszú szempillái alól továbbra is ugyanolyan érdeklődéssel pásztázta az arcát, amitől egy fikarcnyit sem csökkent a benne felébredt, korábban sosem tapasztalt vonzalom.

A helyiségben közben egy ismert sláger dallama dübörgött fel, amitől az ott mulatozók szinte egyszerre kezdtek őrült ugrándozásba. Mindenfelől éneklő és táncoló fiatalok hullámzó tömege vette őket körül. Evey meg akart megszólalni, és az időjárásról, a békák táplálkozási szokásairól vagy ehhez hasonlatos izgalmas témáról társalogva megtörni a kettejük között kialakult, egyre sistergőbb légkört, ám úgy tűnt, a fejében és testében cikázó zűrzavartól az agyában kiégtek a biztosítékok és teljes zárlat keletkezett. Egy hangot sem bírt kinyögni.

A percek teltek, ők pedig szótlanul fürkészték egymás arcának rezdüléseit. A feszültség lassan kézzelfoghatóvá vált, ami kezdett elviselhetetlen lenni. Aztán Dominic a szemkontaktus megszakítása nélkül elgondolkozva az állát kezdte dörzsölni. Ez az ösztönös mozdulat Evey számára most olaj volt a tűzre. Egyre csak figyelte, ahogy a szépen ívelt ujjak ide-oda siklanak a férfi arcán, száján, és kezdte úgy érezni, hogy lassan spontán égés következtében fog elporladni. Dominic a lány reakcióját látva azonnal megállította az ujjait, és olyan elmélyülten kezdte vizsgálni Evey vonásait, hogy a lány még levegőt venni is elfelejtett.

Aztán Dominic egyszer csak megmozdult, és Evey füléhez hajolt:

‒  Egyszerűen muszáj kipróbálnom – suttogta.

..."

Hát ő lenne...... 💖💖 Alig várom, hogy ti is a kezetekbe vehessétek. 

Addig is nézegessétek ezt, az eddigi posztokat. És kitartás! Pár nap és érkezik. 

A turnéról, a végén lévő játékról a képre kattintva tudhattok meg többet. Jövőhéten pedig a Játék következik. 💖