Jo Nesbø - Denevérember

Az ausztrál tengerparton holtan találnak egy fiatal norvég nőt. Megerőszakolták és megfojtották. Harry Hole, az oslói rendőr-főkapitányság nyomozója Sydneybe utazik, hogy segítségére legyen ottani kollégáinak. Bár a vendéglátók csak jelképes szerepet szánnak az idegen nyomozónak, Harry alaposan belekeveredik az ügybe. S miközben az őslakos legendák halált hozó denevérembere után kutat, megismeri a többmilliós város sötétebb oldalát, a prostik, stricik, drogdílerek világát. És találkozik a megölt lány kollégájával, a gyönyörű, vörös hajú Birgittával, aki Harry számára hamarosan többet kezd jelenteni, mint egy egyszerű tanú…
Az első Harry Hole-sztori!

Ha már megvolt a szerzőtől a Hóember ami hozzáteszem a sorozat 7.része akkor illik a többit is elolvasni. Igaz mind különálló történet de így lehet csak igazán átlátni a dolgokat, megismerni a karaktereket. Az emberünket Harry Hole-t.

Ráadásul nagyon bírom a pasit, imádtam magát a sztoriját a Hóembernek szóval mindenképpen el szerettem volna olvasni a többit is. Ahogy a fülszöveg is mondja ez az első Harry Hole sztori.

Igaz összességében ez csak egy erősebb négy csillag lett nálam. De erre is nemsokára kitérünk.

" Az emberek változnak. Az a személy, aki után vágyódik az ember, talán már nem is létezik. És a fenébe is, maga az ember is változik. Amikor legelőször átélsz valamit, utána már késő, soha többé nem élheted át pontosan ugyanazt az érzést, mint a legelső alkalommal. Szomorú, de ez már csak így működik. "

Nyomozónk ezúttal elhagyja a hazáját és Ausztráliába utazik, hogy ott segítsen kézre keríteni egy gyilkost.

Ahogy már említettem a sorozat közepével kezdtem. Így sem volt rossz, sőt :) De mégis szerintem a többi regény is kell hozzá, hogy igazán megismerhessük a főszereplőnk Harry karakterét. Hogy mi történt vele a Hóember előtt. És meg kell mondjam az író remekül elmondja. Itt ismerhetjük meg a férfit igazán. A férfit akinek gondja van az alkohollal, akinek kissé érdekes a modora néha, aki tud humoros is lenne. Törődni, szeretni a másikat. Örülök, hogy nekiestem a sorozatnak rendesen.

Nagyon megkedveltem a pasit annak ellenére, hogy nem egy tipikus dögös szépfiúról van szó mint az eddig olvasott regények nagy többségében. Igaz ez egy krimi szóval :) De ettől függetlenül, hogy nem zúgtam bele a pasiba nagyon megszerettem.

" Itt ülök egy bárban, gondolta Harry, és egy transzvesztitát hallgatok, aki ausztrál politikai kérdésekről tart kiselőadást. Hirtelen körülbelül annyira érezte otthonosan magát, mint Harrison Ford a Csillagok háborúja bárjelenetében. "

Remek ember, jó a munkájában. Itt ismerhetjük meg őt. Megtudhatjuk mi vezetett ahhoz, hogy sok esetben inkább az alkohol okozta mámort válassza. És meg kell mondjam valamilyen szinten érthetőek a tettei. Hogy így könnyebb elviselni a valóságot. Igen ám de csak egy ideig. Sajnos ez soha nem megoldás. Remélem erre ő is rájön. Hosszabb távon.

Ettől függetlenül kedvelem, bírom a pasit. Ahogy mondtam remek nyomozó. Igaz ha kigondol valamit igencsak oda tud szólni, de képes poénkodni is ami valljuk be néha ebben a kegyetlen világban jól jön. Hiszen gyilkossági nyomozó és ez nem éppen séta galopp és vidám munka. Nap mint nap szembe kell néznie a brutális és kegyetlen emberek tetteivel. Nem könnyű. Ő mégis remek ebben, okos egy fickó. Még ha néha gyenge is. De szorítottam neki.

" Ti nők, miért nem vagytok képesek egyszerűen csak közölni, hogy mit akartok? Túlértékelitek a férfiak értelmezési képességeit. "

Az író ezúttal Ausztrália szép tájaira kalauzol el bennünket. Ami hiába gyönyörű a bűn, a veszély, a halál itt is megtalál. Szóval a nyomozónknak ezúttal is kijutott. Igaz nem egyedül nyomoz, hiszen csak amolyan tanácsadó féleségnek érkezett ide. Érthető is, hogy az itteni kollégák inkább ültetnék kispadra. De nem is Harry Hole lenne ha nem mászna nyakig bele.

" Harry szívesen végighallgatta volna a folytatást. A legszívesebben mindent végighallgatott volna, a legapróbb részletekig, hogy milyen volt (…) gyermekkorában, mikor ölt először, hogy miért nem voltak állandó rituáléi, miért volt az, hogy néha csak megerőszakolta a nőket, hogy hogyan érezte magát a gyilkosságok után, és hogy más sorozat gyilkosokhoz hasonlóan ő is lehangolt lett-e az extázist követően, mert már megint nem volt tökéletes a dolog, nem olyan volt, amilyennek megálmodta, eltervezte. Tudni akarta, hányan voltak, mikor és hol, a módszereket és az eszközöket. És meg akarta érteni az indítékot is, a szenvedélyt, ennek az egész őrültségnek a mozgató rugóját. "

De szerencsére a legtöbb társa szimpatikus volt. Remek leírásokkal ismerhettük meg Ausztráliát. Mind a helyszíneket, a politikát, a legtöbb mindent ami Ausztráliával kapcsolatos. Remekül átad mindent az író. Egy tökéletes, izgalmas filmként látod magad előtt.

Ahol egy kegyetlen gyilkos szedi az áldozatait. Az biztos, hogy a szerző ilyen témában toppon van. Remekül kitalált és a helyére tett mindent. Igaz ami a krimis, gyilkolászós részét illeti itt jön be az a bizonyos négy csillagos rész.

" – Egy gyilkossági ügy felderítése során az ember mindig megsérül valamelyest. Sajnos, egy-egy ilyen történet mögött rendszerint kevesebb rafinéria és több emberi mocsok meg szomorú sors van, mint amennyit az ember az Agatha Christie-krimik alapján feltételez. Kezdetben én is az igazság bajnokaként tekintettem magamra, de mára már inkább érzem magam kukásnak. "

A Hóembernél pont azt imádtam amit ebből a regényből hiányoltam. Jól felépítette a cselekményt, élvezhető volt, izgalmas. Ugyanis egyáltalán nem voltam képes rájönni ki a gyilkos. Mégis ezt egy kissé ezúttal finomabban adta elő. A másik regényében ez a rész, hogy is mondjam..... Sokkal véresebb, brutálisabb, ijesztőbb volt. Sokkal félelmetesebb. És pont ezért volt képtelenség letenni, eszméletlen izgalmas volt.

Nem mondom, hogy ez nem volt az mert nagyon szerettem de az imént felsoroltakból lehetett volna több a regényben. De talán a következőben :)

" A klasszikus krimikben minden valamire való nyomozó csalhatatlan szimattal kiszúrja, ha valaki hazudik. Baromság! Az emberi természet egy hatalmas és átláthatatlan rengeteg, ahol senki sem ismeri ki magát igazán. "

Ettől függetlenül ahogy mondtam nagyon szerettem. Örülök, hogy még jobban megismerhettem Harry-t. Az itteni kollégákat. Akiket szintén megkedveltem. Igaz persze itt is akadtak nem mindig szimpatikus karakterek.

Birgitta azok közé tartozott akiket kedveltem. Nem azt mondom, hogy húú mennyire odavoltam érte és milyen tökéletesek voltak Harryvel de az biztos, hogy például Rakel karakterénél a Hóemberből sokkal szimpatikusabb volt.

De maradjunk annyiban, hogy az író ezt is megoldotta.

" Ha egyszer megtalálod a mérgedet, akkor kitartasz mellette, nem? "

Néha kegyetlenebb módon de zseniálisan. Az biztos, hogy számomra ez most nem szólt akkorát mint a már említett rész. De mivel nagyon megszerettem az író stílusát, a karaktert akit teremtett haladunk tovább :)

Ha nem is a legkiemelkedőbb része a sorozatnak ez az első, akkor is érdemes elkezdeni. Csak ajánlani tudom. Az említett apróbb észrevételektől függetlenül remek olvasmány. A későbbiekben pedig még jobb lesz.  Ezt már tanúsíthatom :)

Értékelés: