Alice Clayton - Faldöngető

Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.
Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.


 Hát igazság szerint már a címe miatt se igazán akartam elolvasni. Eléggé sejthető, hogy miről is szól – legalábbis ezt gondolná az ember. Utána egyszer egy unalmas pillanatomban mégis belenéztem átfutottam a könyvet, és hmmm tetszett. És most, hogy karácsonyra meglett ki is olvastam. És mit ne mondjak kellemesen csalódtam benne.

Nagyon jó volt. Maga a történet is, a karakterek akiket nagyon bírtam és kedvelhetőek. Rengeteget nevettem, kellemes, jó kis olvasmány volt így szilveszter éjszakára.

És örültem, hogy az a bizonyos dolog Caroline és Simon között elég sokára történet meg, de ettől ugyanolyan aranyosan voltak. Örültem, hogy nem a sok khmm résszel volt tele a könyv, bár mi tagadás a végén behozták. De ettől függetlenül nagyon tetszett, és igen egy ilyen Faldöngető szomszédot ide nekem is :)


" – Caroline? – szólt le nekem.
(…)
– Igen, Simon? – kiabáltam föl.
– Későn értél haza.
– Mi az, netán figyeled az ajtómat? – (…)
– Aha. Kenyérért jöttem. Ide a cukkinivel, asszony!"

  "Kék pulóver, kék szempár. Kék. Gyönyörű szép kék. Majd pedig én kékültem el a dühtől, amikor ráismertem a kék szín tulajdonosára."

 

Értékelés: