Rachel Van Dyken - Egyetlen

Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?





Még egyszer köszönöm először is @kellyolvas nak mert most mielőtt megvettem volna egy ismételt fülszöveg elolvasás után főleg az utolsó mondat miatt elbizonytalanodtam. Volt mostanság ilyesmi miatt egy könyv amiben úgymond csalódtam és félbehagytam nem akartam ezzel is így járni. De mivel abszolút bízok Kellyben így elolvastam. Hát nem is csalódtam.

Volt előtte egy könyv ami igencsak az idei könyvek nagy kedvence lett és ezt most mellé rakom. Sőt. Fantasztikus volt.

Az első pillanattól kezdve imádtam. Teljesen lekötött. Tiszta rosszul voltam esténként mikor melózni kellett menni és leraktam.

Minden percét élveztem. Ahogy megismertük a karaktereket. Kierstent és West. Imádtam már az első pillanattól kezdve a kettejük párosat.
A kis szócsatáikat és beszólogatásokat egymásnak. Remek volt.

Persze ezek a szuper pillanatok mellett itt is megvoltak azok amik mindkettőjük életét megnehezítették. Gondolok is főleg Wesre.

De ez mellett hihetetlen jó volt olvasni ahogy elkezdődik és alakul a kapcsolatuk. Ahogy kezdik megismerni és megszeretni a másikat. Hogy számítanak egymásra egy bizonyos pillanatokban átsegítik az élet nehéz pillanatain egymást.

Szerintem minden nő egy ilyen társat szeretne maga mellé. Mondom ezt mi a nők nevében.
Imádtam őket. Ami pedig a mellék szereplőket illeti különösen nagy kedvencem volt Gabe. Talán nem is meglepő :) nagyon szerettem az ő karakterét is ahogy persze Lisáét is.

És ez ismét egy olyan könyv is volt ami engem nem egyszer megríkatott. Hol együtt nevettem a szereplőkkel, hol sírtam. Hihetetlen volt. Szerintem remekül megírtam az író nő. Minden úgy volt jó ahogy. Ahogy megalkotta a karaktereket, magát a történet. Egy olyan sztorit hozott létre amit ha egyszer elkezdesz nem tudod letenni és végig izgulnod, hogy mi is lesz. De ahogy írtam egyáltalán nem csalódtam benne.

Egyetlen egy dolog van ami nem tetszett az egészben. Ez pedig nekem a borító. Inkább lett volna az eredeti mert nekem ez nagyon nem jött be. Ez a páros a képen? Mert még a lány talán, de a srác? Nekem így totál mintha egy 15 éves kis hapsi lenne a képen, közel sem egy olyan pasi akit a leírás után Wesnek elképzel az ember. Na az eredeti borítón már annál inkább :)

Ennek ellenére persze kíváncsian várom, hogy mire is számíthatunk a folytatásban. Bár ha jól jött le akkor ott talán Gabe-et ismerhetjük meg kicsit jobban? Annak is nagyon örülnék. De addig is szerintem fogom én még ezt újraolvasni.
Csak ajánlani tudom :)



"-Vicces.- A szememet forgattam. -Ez most komoly, Lánykolit kértem, erre koedukált épületben helyeztek el, és most kiderül, hogy az ET-m egy…-majdnem mondtam, hogy jóképű srác, de nem hoztam még kínosabb helyzetbe magam.
-Szexisten. -Kimondta helyettem. -Tudom vannak ilyen mázlisták."

 

Értékelés: