Rob és Kristen 2.fejezet

Sziasztok! Na végre kész lett. Közel sem vagyok annyira elégedett vele de azért jól esett ismét róluk írni. Hiányoztak a régi szép idők és nagyon jól kikapcsolt. Szóval hajrá csajok :) És aki olvasta ezeket a sztorikat régen tudhatja, hogy naon szeressem a bonyodalmakat és ha most még nem is annyira látszik lesz itt még ez az :D Várom a véleményeket. Jó olvasást. Puszi.

Rob és Kristen 2.fejezet

K


Pokoli nagy erő kellet, hogy megtegyem azt ami tenni készültem. Miközben legszívesebb megfogtam volna a kezét és vele mentem volna. De tudtam, hogy az semmin sem változtatna. Ő ugyanúgy nem bízna bennem, ott van a barátnője, a szeretője pedig az életben nem leszek. Szóval csak ez az egy út maradt.

Ő még mindig a kezét nyújtotta felém mikor hirtelen egy alak jelent meg mögötte megmentve engem. Sőt még jól is jött.

Ian furcsán pillantott rám az előttem álló Rob mellől aki már leeresztette a kezét.

- Mehetünk Kris? – kérdezte tőlem miközben tudtam, hogy még Rob is a válaszomat várja.

- Persze. Örültem, hogy láttalak Rob – válaszoltam neki majd felvéve a legszebb mosolyom elléptem mellőle és Ian felém nyújtott karjába karoltam.

Ahogy távoztunk a szállodából készült még néhány kép rólunk mert akadtak még itt paparazzók de még jól is jött noha már Rob így is tudja kivel távoztam. A többit pedig a képzeletére bízom. Az úgy is mindig jól működött neki.

Ian kocsija már várt ránk szerencsére. Ahogy beszálltunk elindult a lejátszóból valami nyugis, megnyugtató, kellemes dal. Nem igazán rajongok ezekért de a lelkemnek most különösen jót tett.

Tudtam, hogy nem így kellene viselkedtem Iannel de kellett pár pillanat, hogy összeszedjem magam.

Azt szintén utáltam, hogy így lát és tudtam, hogy nagyon is tudja mi mehet végbe bennem. Képtelen voltam tovább fenntartani az álarcot amit egész este viseltem.

Néhány perccel később tudtam csak felé pillantani aki nyugodtan vezetett tovább és várta, hogy mikor vagyok kész beszélni. Hálás voltam neki ezért. Igaz annak idején sem beszéltünk olyan sokat azt a néhány eseményt kivéve ahol mindketten jelen voltunk mégis mindig kedveltük egymást. Annak idején Rob nem nagy örömére.

Oké, most felejtsd el Kris.

Ian éppen felém pillantott és egy megértő mosolyt küldött felém.

- Ha jól láttam akkor pont jókor érkeztem.

- El sem tudod képzelni mennyire örülök, hogy jöttél – mondtam félig őszintén. Hiszen az agyam bolondabb fele bármit megadott volna, hogy Robbal mehessen.

- Sajnálom Kris. Ahogy látom nem tesz jót neked ha róla beszélünk de mi történt veletek? Azt hittem a ti szerelmetek ugyanolyan mint a filmetekben.

- Tudod az a vicces – mondom neki egy keserű mosollyal az arcomon  - , hogy én is azt hittem. Bolond voltam.

- Mit művelt az a fajankó? Mert tuti, hogy ő baszta el.

- Ez most hosszú lenne ne haragudj. Nem hiszem, hogy lenne kedved engem hallhatni.

- Lenne hidd el. Mindig is kedveltelek de akkoriban még rád nézni se nagyon volt lehetőségem. Most pedig már van – mosolyog rám azzal a szexi vámpír vagyok mosolyával amitől a nők elolvadnak. És nem véletlenül. Ian nemcsak a sorozatban szexi.

- Valamikor elmesélem. Most csak valami még erősebbre vágyom, hogy elfelejtsem ezt a napot és, hogy rávegyem magam, hogy kibírjam a többit.

- Nem gondoltam, hogy ennyire kikészített a dolog. Igaz én sem tudom pontosan, hogy mi történt veletek mert senki sem tudja. Mindenki csak találgat. Én is csak azt tudom amit mindenki. Hogy egyszer csak semmi rólatok aztán ennyi és jött ez a nő. Ne haragudj de mocskosul mellé nyúlt az exed. A nőre gondolok főleg. És a karrierje sem éppen ível mióta nem vagytok együtt. Neki sem tesz jót ahogy látom.

- Pedig ő döntött így hidd el. Igyekszem túl lenni rajta. Csak néha vesz erőt rajtam ez az egész le hangoltság, kesergés mikor magam vagyok. Senki sem látta rajtam eddig, hogy hat rám ez az egész és hidd el eztán sem fogja.

- Nagyon erős vagy Kristen. De neked sem tesz ez jót. Előbb utóbb túl kell lenned rajta. Neked is jobb lenne. Ahogy látom ő is kezdi kapizsgálni mit veszített. Ne engedj neki Kris. Ha képes volt eldobni téged sosem érdemelt meg. Azt érdemli amit most kap. Sikerülni fog. Találsz valakit aki boldoggá tesz.

- El sem tudod képzelni mennyire örülnék neki. Talán ezért is dolgozom annyit. Ez eltereli a figyelmem. Ha látnak akkor nem lehetek szomorú.

- Ez végül is jó. Nem véletlenül az a sok díj és filmek Kris. Jó vagy abban amit csinálsz és sokat is segít. Látom sok volt neked ez az este. – mondja Ian és látom, hogy kérdezne még valamit de nemtudja, hogy feltegye e. Mintha látná a beleegyezésem csak kérdez. – Mióta nem találkoztatok?

Veszek egy nagy sóhajt mielőtt kimondom. Akaratlanul megakad néhány pillanatra bennem a válasz amíg eszembe jut a nap amikor elment Rob.

- 3 éve. Nem láttam őt mióta elment otthonról. – gondolok a Los Angeles-i   házra amire azt hittem mindig az otthonunk lesz.

Néhány pillanatig hallgatott mielőtt reagált volna a válaszomra.

-  Azóta egyáltalán nem is láttad?

- Nem. Mióta kitette a lábát a házból. Általában sose jelentünk meg ugyanott.

- Baszki. - csúszott ki a száján. -  Ne haragudj. Megint csak azt tudom mondani, hogy egy idióta, hogy elbaszta. Bár hazudnék ha azt mondanám, hogy sajnálom. Ne érts félre miattad sajnálom mert látom mennyire szarul esik és még itt is ez az egész de miatta nem. Ha ekkora marha volt meg is érdemli. És te is sokkal jobbat érdemelsz.

Ez már csak Ian. Ha kemény is de mindig kimondja amire gondol. Ez tetszik benne. És végre kezdem jobban érezni magam a társaságában.

- Mondjuk téged? - fordultam felé immár egy kis mosollyal az arcomon.

- Ez magától értetődik - válaszolta szintén rám pillantva azzal a szexi vigyorral a képén és azzal a tekintettel amivel a nőket veszi le  a lábáról.

Erre elnevettem magam.

- Na látod. Ez tetszik. Amikor ilyen vagy. Mással ne foglalkozz. Nem éri meg.

- Lehet, de megtenni már nem olyan könnyű. Még ha kifelé más is látszik. És itt van még, hogy túl kell élnem két napot.

- Két napot? - néz rám Ian kérdőn.

- Igen. A többiek eljönnek hozzám kedden. Remélem te is - teszem hozzá. - De nem akartam bunkó lenni mert pont ott voltak és őket is elhívtam. Ha nincsenek ott eszembe sem jutott volna.

- Baszki. Az gáz.

- Látom imádod ezt a szót - nevetek rá majd ismét elkomorodom.

- Olyasmi és a legtöbb ilyen szitura illik. De nézd a jó oldalát. Lehet, hogy nemtudnak eljönni. Legalábbis ha maradt egy kis esze az exednek - amit kétlek, hogy valaha is volt neki - tette hozzá Ian - akkor nem jönnek el.

- Vagy azt hiszed eljönne? Már csak azért is?

- Őszintén? A mai este után azt mondom igen. Ő ment el érted? Ő hagyott el és kezdett pikk pakk új életet ezzel a nővel. Erre volt pofája ma este kérdőre vonni miattad és Nick miatt?  És arra kért, hogy menjek vele mielőtt megjelentél a liftnél.

Ian erre csak leesett arccal figyel miközben leállítja a kocsit a ház előtt.

- Ez komoly? Azért van pofája. Akkor külön örülök, hogy nem hagytam ki a ma estét és, hogy ehette ma fene. Bár akkor nem értem miért ha azt mondod ő ment el. Akkor nincs joga ilyesmihez és már semmi joga beleugatni kivel mit csinálsz.

- Hát ezt mondtam neki én is. És volt képe azt kérni, hogy menjek vele - jutott eszembe a pillanat a liftben.

- Megtetted volna ha nem jövök? - tette fel a kérdést Ian amire én magam sem tudom a pontos választ.

Erősen hallgattam egy ideig mielőtt válaszoltam volna.

- Nemtudom - feleltem őszintén. - Miért csinálja ezt velem? Ha tudnád, hogy esett ez az egész akkor és azóta. Hogy azzal a nővel mutogatja mennyire is boldog. Rohadtul az lehet ha engem akart magával vinni. A szemét még mindig tudja, hogy hat rám. Pedig kurvára nem kellene. De mit csináljak neki? Nem akarom, hogy így legyen. Gyűlölni akarom mert elhagyott. Akkor nem kellettem neki. Hagyjon békén most is - fakadtam ki mert már nem bírtam tovább és inkább kifelé bámultam  a kocsiból miközben próbáltam néhány nagy levegőt venni, hogy lenyugodjak.

Ian ismét aranyos volt mert adott időt, hogy összekapjam magam.

- Még csak meg sem érdemelné, hogy gondolj rá Kristen. Bemész szépen egy pohárka whisky lefekvés előtt. Reggel pedig érted jövök előtte és megreggelizünk aztán együtt odamegyünk. Megmutatod neki, hogy már nem érdekel. Nem szabad foglalkoznod vele. Meg sem érdemli, hogy gondolj rá. Kedden is ez lesz ha netán eljönnek. Itt leszek én is és a barátaid is ahogy látom ők is melletted állnak. Nem vagy egyedül. Erős csaj vagy menni fog.

- Nem akarlak arra használni, hogy neki visszavágjak. Én nem olyan vagyok.

- Tudom. De mond meg őszintén. Kedvelsz engem? - kérdezi komoly tekintettel.

Ezen nem kellett gondolkodnom.

- Persze. Mindig is kedveltelek igaz nem sok időnk volt még beszélgetni sem régen de ezen változtathatunk és örülnék neki. - Tényleg így is éreztem. Eszem ágában sincs Iant arra használni, hogy Robnak visszavágjak. Ha találkozni akarok vele akkor az azért lesz mert tényleg ezt akarom. Hihetetlen de talán már korábban össze kellett volna futnunk. Ki tudja akkor lehet már nem itt tartanék? Még mindig. Hogy valami olyat siratok amit már értelmetlen. Ezt Iannek is elmondtam.

- Örülök, hogy így gondolod. Én is hasonlóképpen. Igaz tudom miket beszélnek és egy része lehet igaz is. Gondolom az exed ismét előjött ma ezzel mikor félrevonszolt. Hogy megpróbáljon elriasztani tőlem.

- Jól gondolod. Megpróbált. De tudod mindig is buktam a vámpírokra - válaszoltam neki mosolyogva amin még magam is meglepődtem. Ahogy Ian arcán láttam ő is. Rögtön elnevette magát. Nagyon dögös volt ilyenkor.

- Na látod máris jobb - kacsintott rám.

- Miattad van. Nemtudom. Jól érzem magam veled.

- Nos ezt örömmel hallom és kölcsönös - mondta majd felém nyújtotta a kezét, hogy megfogja az enyémet és színpadiasan kezet csókolt mire ismét elmosolyodtam. Végre kitudom jelenteni, hogy nem rágódok semmin és jól érzem magam. Talán Nicknek is igaza van és pont Ian lesz aki mellett kikötök.

Egyenlőre nem rágódtam ezen. Hagyjuk csak a sorsra. - Ejha Stew. Micsoda nagy szavak - mosolyodtam el magamon.

- Együtt reggelizünk? Utána jelenésem van. - kérdezem tőle.

- Persze, királyul hangzik. Ha gondolod utána szívesen elkísérlek. Már ha Nick barátod nem bánja.

- Majd ott találkozok vele. Remek lenne - válaszolom őszintén.

- Akkor reggel találkozunk. Pihenj le bébi.

- Bébi? Máris? - vigyorgok rá. Lehet, hogy más elsőre soknak találná de nem Iantól, nemtudom..... Másra lehet kiakadnék ha le bébizne.

- Oké bébi - vigyorgok vissza rá mire ismét azt a szexi mosolyt kapom tőle.

Felém hajol, egy gyengéd puszit nyom az arcomra. Picit talán hosszabban is tartja ott az ajkait de nem teszem szóvá. Nemtudom mi van velem de remekül érzem magam vele. Ezt végre jónak érzem.

- Akkor reggel - mosolygok rá majd kiszállok a kocsiból és nézek utána ahogy elhajt.

Persze mielőtt belépnék a házba az út túloldalán felfedezek néhány alakot akiket eddig a nagynak hitt nyugalmamban észre sem vettem. Remek. Azt hiszem meglesznek a holnapi címlapképek. A picsába velük - gondoltam mert nem hagyom, hogy tönkre vágják az estém végét ami szintén jó volt.

Mivel igencsak későre járt az idő ahogy beértem a házba elvégeztem a szokásos esti teendőket és ágyban is voltam. Hulla fáradnak éreztem magam, nem is fizikailag hanem érzelmileg merített ki ez  a nap. Ennyi idő után.

Már már bántam, hogy ilyen hamar elment Ian. Mellette legalább nem pörgött hülyeségen az agyam. Kell valami ami lefoglal Kristen - mondtam magamnak és az éjjeli szekrényem fiókja felé nyúltam. Nem vagyok az a könyv moly típus de néha jól esik. Elővettem hát a Kindle-t vagyis akartam. Úgy tűnik jó ideje nem kotorásztam ebben a fiókban - gondoltam magamban mikor egy nagyon is ismerős kulcs csomó akadt előbb a kezembe a kütyüm helyett.

Na nesze neked. A fenéért nem adtam már túl rajta? - kérdeztem magamtól de rögtön meg is lett a válasz. - Képtelen vagy rá Kristen - sóhajtottam mikor a kezembe vettem a régi házunk kulcsát. Ami immár 3 éve üresen áll.

Emlékek sokasága öntött el. Remek. Ismét pokolian érzem magam. Nem hagyhatom így el magam. A picsába engedjem már el - szidtam magam majd felkeltem és a táskámba dobtam a kulcsokat.

Utána a telefonért nyúltam.

- Máris hiányzom? - szólt bele Ian férfias szexi hangja.

- Mondhatjuk. De egy kis segítséget is kérnék.

- Mond csak.

- Reggeli utánra tudnál nekem szerezni egy ingatlanost?  El szeretnék intézni valamit mielőtt a hotelbe megyünk.

- Nem probléma. Neked bármit. De ne agyalj annyit bébi. Igyál egy pohárkával és nyomás az ágy. Jót fog tenni hidd el.

- Igenis - mosolyodtam el majd jó éjt kívántunk egymásnak.

És tényleg úgy tettem ahogy Ian javasolta pedig nem vagyok egy nagy whiskys de jól esett. Szinte rögtön el is tudtam aludni mindenféle nem kívánatos gondolatok nélkül.

Másnap reggel a helyzethez képest jól éreztem magam. Vagyis már amennyire lehet. Mert nem semmi egy nap vár rám ma is.

Gyorsan elkészültem mert Ian nemsokára megjön. Éppen, hogy kész lettem csengetett. Mára annyira nem öltöztem ki, csak rajongói találkozó is lesz és a reggeliken  sem akartam kis estélyiben ülni. Valamit kikaptam a szekrényből ami mindkét vagyis mindhárom alkalomnak tökéletes megfelel.

A harmadik alkalomra se gondolok szívesen de ez is egy lépés, hogy mindent magam mögött hagyjak. Egy csodás reggeli erejéig azonban ismét kizártam mindent.

Ian nem akármivel érkezett hozzám. A tegnap esti jóslatommal. A mai újságokkal velünk a címlapon. Remek.

- Ezt nem hagyhattam ki bocsi. Kicsit görény vagyok de örülök neki. Remélem az első példányt az exednek dobták be - vigyorog Ian és rám is átragasztja. Úgy tűnik már ketten vagyunk akik nem bírjuk őt.

- Hol reggelizünk?

- Itt - mutatja Ian a csomagokat amiket még hozott. Gondolom a reggeli hozzávalói vannak benne. - Ne utálj meg de nem nézel ki nagy főzősnek...

- Mintha Nicket hallanám. És te fogsz kaját csinálni? - nézek felé kihívón.

- Azért a vér szíváson kívül máshoz is értek ám. Nem csak azt reggelizek - kacsint rám és a konyha felé indult. Ahhoz képest, hogy először van itt nagyon otthonosan érezte magát. Én pedig vele éreztem jól magam.

Igencsak megtudott lepni noha reggeli készítéshez nem kell egy nagy tudás - bár nekem ez is meghaladja a képességeim - de ő úgy tűnt profi ebben.

- Hány nőnek csináltad már ezt? - kérdeztem tőle a szuper reggeli végén miközben a kávénkat ittuk a kertben.

- Egynek sem. Te vagy az első.

- Ezt megtiszteltetésnek veszem. De tényleg te vagy a legjobb. Köszönöm. Ehhez azért hozzá tudnék szokni - csúszott ki a számon mielőtt végiggondoltam volna. Ian is csak nézett rám egy pillanatra majd sötét tekintete tovább tartott fogva mint kellett volna.

- Még hozzászokhatunk bébi - kacsint rám majd visszatérünk a földre a komoly és gázos életembe.

- Sajnálom, hogy mennünk kell pedig még körbe sem vezettél de nemsokára jön az ingatlanos.

- Ja igen, tényleg. Egyébként összehozzuk azt is. Ha már ilyen reggelit kaptam. Ide jön egyébként?

- Igen mert nem mondtál konkrétat.

- Nem itt akarok beszélni vele. Ha még nem késő mondanál neki egy címet? - csúsztattam egy papíron a címet Ian elé. Ide megyünk - mondtam egy nagy levegő vétel kíséretében.

- Oké - mondta és már nyúlt is a mobilja felé és elintézte. Semmit nem mondtam ezután de abból ahogy ismét elkomorultam sejthette miről van szó de egyenlőre nem kérdezett.

Nagyjából elpakoltunk magunk után és elindultunk. Nemsokkal később leparkoltunk a ház előtt aminél évek óta nem jártam. Mióta ő elment és utána én is eljöttem.

- A címet nem tudtam csak újságokban láttam kívülről a házatok. Legalábbis ha jók az értesüléseim. Vele laktál itt mi?

- Igen - válaszoltam röviden.

- Nem szeretem ha ilyen vagy. De legalább tudom mikor gondolsz rá. Olyankor rögtön más, szomorú
 leszel.

- Nem szándékos hidd el. Akkor akadtam a kulcsokra mielőtt hívtalak az este. Tudtam, hogy itt az ideje, hogy túl adjak rajta. Túl kell lennem rajta,

- Jó döntés és ideje. Menni fog hidd el. Ha akarod elmondod nekem mit akarsz utána beviszem én ha te nem akarsz . . . . .  .

- Nem kérnék tőled ilyet. Ezt nekem kell . . . .

- Na most hagyd abba bébi.  Nem véletlenül mondtam. Elég volt már neked eddig. Engedd el. Teljesen. Én ezt intézem. Bízd rám. Elmondod amit tudnom kell, én nekik és lerendezem - mondta határozottan. Ezen meg sem lepődtem hiszen ő mindig elintézi és megkapja amit akar.

- El se hiszed mennyit jelent ez nekem. Hogy itt vagy - válaszolom és a házra nézek a kocsiból. Hiába akarom megállni nem megy. Néhány kósza könnycsepp folyik végig az arcomon. Ian keze azonnal ott terem, hogy letörölje őket. Nagy levegőt veszek és felé fordulok inkább.

Elhadartam neki gyorsan amit az ingatlanosnak tudnia kell és már itt sem volt. El se hiszem, hogy ezt teszi értem. De tényleg ideje volt, hogy rávegyem magam. Ez lesz a kezdet. Amit már akkor meg kellett volna tennem.

Mégsem tudtam csak úgy nyugodtan így ülni így kerestem a kocsiban valami zenét és egy kicsit hangosabbra csavartam. Hátradőltem és behunytam a szemem. Próbáltam nem gondolkozni. Így nem is igazán tudtam mennyi idő múlva ült be mellém ismét Ian.

- Elrendezve. Velem tartják majd a kapcsolatot én meg veled beszélem meg amit kell. Nem kell ezzel foglalkoznod. Maradt azért még sok dolog a házban azokkal mi legyen?

- Megtennéd, hogy elvitetsz mindent? Dobják ki vagy ajándékozzák el. Csak ne tudják honnan van.

- Intézve.

- Még egyszer köszönöm - nézek rá hálásan.

- Oké. Akkor felejtsd most ezt el és essünk túl a mai napon - mondja egy sóhajjal Ian majd a hotel felé indulunk ahol ismételten a buli lesz. A rajongós nap és persze a paparazzók napja is. Ettől a részétől is már előre félte. Főleg ha eszembe jutott a reggeli újság.

- Parázol?

- Igyekszem nem tenni. Legalábbis ha nyilvános helyen vagyok akkor nem teszem. Nem látja senki ha szétesek. Ezt az örömöt neki se adom meg.

- Na ez a beszéd - mondja vigyorogva Ian a szexi képével és én nem vagyok ennyire vidám mert pont megérkeztünk.

- Remélem megint utoljára. Imádom a hatásos belépőket - teszi hozzá majd kiszáll, hogy elém jöjjön.

- Te menthetetlen vagy - mosolygok rá mikor felém nyújtva  a karját. - És igazi gentleman.

- Ahogy mondod bébi. Na mutassuk meg nekik - néz rám majd alig láthatóan bólintok egyet és befelé indulunk.

Persze Iannak igaza volt. Megint én, mi jöttünk utoljára. Persze ahogy beléptünk a terembe minden tekintet felénk fordult. Na ennek nem nagyon örültem. De megcsinálod. Fel a mosolyt és hajrá. Ian is itt van velem.

Nick siet elénk. Üdvözli Ian majd kapok egy puszit tőle.

- Végre itt vagytok. Már mindenki kezdett rosszra gondolni a reggeli újságok után - néz ránk kérdőn.

- Már látták mi?

- Naná. Tudod, hogy a keselyűk semmit sem hagynak ki. Gondolj bele mekkora sztori ez. Ennyi után találkozol az exeddel akivel anno mindenki odavolt értetek és aki azóta egy khmmm..... másik nővel van. Ráadásul egy Twilight bulin. És végül a rivális vámpírral távozol este és érkezel reggel. Ez most az év pletyije lesz.

- Hé hazamentem az este igaz bébi? - néz felém Ian és próbál ártatlan bárány képét vágni. Nem nagyon megy neki. Nyilván mindenki a sorozatbeli karakterével azonosítja őt is és Damon nem éppen volt jófiú. Bár ő  kivételesen az volt.

- Persze.

- Hát mindenki más gondol de ha ti mondjátok.

- Mi szarunk rá. Jól éreztünk magunkat a többi nem érdekel. Igaz bébi? - fordulok Ian felé aki erre hangosan felnevet.

- Lehet,hogy ez a vámpír mégis csak rossz hatással van rád? - kérdezi Nick de az arca vigyorog.

- Talán épp ez hiányzott nekem.

- Örülök, hogy ilyennek látnak. Gyertek essünk túl ezen. Rám férne valami pia. Bocsi de az exed nője...... no comment. - teszi hozzá halkan - mire eszembe juttatja hol is vagyunk és kik vannak.

Még mindig Ianba karolva akaratlanul őt keresem a tömegben, de rögtön ahogy összeakadt a tekintetünk mielőtt láthatnék benne valamit gyorsan el is fordulok és a barátaink felé igyekszünk.

Nevetve köszöntjük és pusziljuk meg egymást. Szerencsére ahhoz képest, hogy Ian az "ellenséghez" tartozik jól kijön a többiekkel. Basszus. Főleg Kellannal és Nickkel. Kellanból egy is elég hát akkor ezek hárman együtt? Jajj nekünk. De imádom őket.

A lányokkal Ashsel és Nikkivel jó lenne beszélgetni egy kicsit mert igencsak kíváncsinak tűntek, hogy kivel is jöttem de halkan megígértem neki, hogy kedden lesz rá időnk. Most inkább ezen essünk túl.

A mai nap is elindult és akkor még nem tudtam milyen kínok is várnak rám.

Átlagosan indult a napnak ez a része ha lehet ezt mondani hiszen ismét abban őrjöngő és imádó tömegben találtuk magunkat akik szeretnek minket és a filmeket amiket csináltunk. Ez a része fantasztikus a dolognak. Jó ismét ezekkel a srácokkal lenni.

Jelen van persze a média is. Miért is hiányoznának?

A mai nap mint már említettem a rajongóké. Autogrammok, fényképek, beszélgethettek velünk. És persze számukra is voltak vetítések a sorozat emlékezetes pillanataiból amiket Step és az utolsó két rész rendezője Bill konferált fel.

Voltak visszaemlékezős játékok, színészkedés. Ezzel telt a napunk. A tegnapi rólunk szólt, magunk közt voltunk a mai nap a rajongóké. Így nem sok időnk volt a többiekkel csevegni Ian azért sokat volt velem. Ilyenkor éreztem nyugodtnak magam. Nem értettem miért. Hiszen korábban alig ismertem de úgy érzem tegnap óta közelebb került hozzám és ezt nem sok embernek engedem meg.

Persze nem volt folyton velem az már még feltűnőbb lett volna. De végül is kit érdekel?

A külön külön találkozás a rajongókkal még elviselhető volt. Utána jött a fekete leves. Mikor Edwardot és Bellát együtt akarták. Persze a rajongók is tudják mi a helyzet ennek ellenére mégis mintha sokan lennének akik a régi RobSten akarják ahogy együtt hívtak bennünket. Ugyanakkor kellemetlen nekik is hiszen tudják, hogy ez már lehetetlen. Nekünk mégis profiknak kell lenni és odaállni egymás mellé mosolyogva. Na ezeket a perceket utáltam. Pedig pokoli sok ilyen volt.

Az első alkalom volt kegyetlen. Az este vége után ismét látni őt. De szerencsére ezúttal ő is profin alakította Edwardot. Mégis szar volt. Így állni mellette. Hagyni, hogy átölelje a derekam, közel lenni hozzá. A rajongókért bármit. Bár szerencsére lehet, hogy a mostani helyzet miatt kevesebben kértek közös képet. Többre számítottam. Végre egy jó hír nekem.

Akkor lett végre tényleg jó mikor Nessie és velünk volt. Ennyi idő után ismét együtt a boldog család. Kár, hogy ez csak a látszat. De Nessiet mindketten imádjuk. Vele Rob ugyanolyan fesztelenül, boldogan viselkedett mint a forgatásokon.

Oké Kris légy profi. Ez már nem a múlt - emlékeztettem magam.

A fotók után visszatértünk az autogrammokra ahol hárman egymás mellett ültünk le. Vagyis Nessie ült közénk mikor felém hajolt.

- Ne szomorkodj. A papa egy idióta.  - súgta a fülembe Nessie.

- Hihetetlen, hogy már nem az a kislány vagy. - mosolygok rá mire egy puszit kapok tőle az arcomra akárcsak régen amikor a lányomat játszotta. Azért belegondolni is hihetetlen mennyi idő telt el azóta. Lassan ő is felnő. Bárcsak más is ilyen gyorsan változna - gondolom és Rá pillantok egy pillanatra.

Vesztemre ő éppen engem és Nessiet figyeli. Most is azt érzem mit régen is sokszor nála, hogy tényleg képes a fejembe látni.

El is fordítom inkább a tekintetem róla. Pont időben mert ennek a résznek vége és felbukkan mellette az asszony akit eddig szerencsére nem láttam.

Van egy kis szünet de mielőtt elmennénk inni valamit udvariasan - na persze miközben Robhoz bújik odaköszön nekem.

- Örülök, hogy látlak Kristen. Remekül csináljátok ezt. Ez a hatalmas tömeg aki imád titeket - mondja Talilah és talán most ez őszintének tűnik.

- Szia. Én is örülök. Köszönjük. Sok évünk volt gyakorolni - válaszolom kissé talán kétértelműen is de jól esik.

- Tényleg ne felejtsétek el a bulit nálam kedden. Várlak titeket is. - mosolygok rájuk már csak azért is.

A nő persze nem hagyja magát.

- Persze, hogy ott leszünk igaz édes? - pillant Robra.

- Igen. - válaszol röviden de közben csak engem nézz. És nem úgy ahogy kellene. Nem úgy mint aki mellett ott áll a barátnője. Ne nézz így Rob. Ne nézz így. Ez nem tesz jót nekem - mondom magamban.

- Pont jó lesz a kedd mert hétfőn tárgyalni mész - néz Robra.

- Új film? - kérdezem tőle udvariasan hiszen tudom, hogy minden lépésünket és mondatunkat lesünk. Hiszen igencsak gatya a helyzet. Együtt Rob én és az új barátnője.

- Igen. Imádtam a történetet és a rendezővel is dolgoztam már. Elvileg a párom is megvan hozzá. - teszi hozzá.

Végre valami mást is csinálsz a barátnő mutogatáson kívül - csúszik ki a számon szerencsére csak gondolatban.

- Jól hangzik - mosolygok rá a legszínészibb mosolyommal.

- Mama bemutatsz a barátodnak? -  töri meg a hirtelen beállt csendet Nessie és felé fordulunk. - Mindig is imádtam Damont. Bocsi papa - fordult Rob felé de amilyen pillantást küld felém a kislány tudom, hogy szándékosan hergeli Robot. Ejnye Nessie.

- Persze. Menjünk. Lassan úgy is a színpad jön, bocsássatok meg - hagyjuk ott a párost majd mintha ő is tudná, hogy róla van szó előttünk terem Ian két frissítővel.

- A legjobbkor, már majd szomjan haltam - köszönöm meg neki. Majd bemutatom őket egymásnak Nessievel. Úgy tűnik a kislány tényleg odavan a másik vámpírért. De Ian nagyon türelmes és aranyos vele.

- Azt hiszem apád nem nagyon örül nekem - pillant Ian Rob felé és mind oda nézünk. Ugyanaz a gyilkos tekintet mint tegnap. Mint régen.

- Hát a papa egy idióta volt igaz mami?

- Igen kicsim - mondom neki őszintén és mind elnevetjük magunkat.

- Helyes kis csaj vagy - nevet rá Ian Nessie pedig odáig van, hogy ezzel a dögös vámpírral haverkodik.Nem is tudtam, hogy ekkora rajongója Ian sorozatának.

Mivel egy kis szünetünk van és a rajongóknak is van időm beszélgetni a srácokkal. Lizékkel, Taylorral, Billel. Aki ismét emlékeztet, hogy holnap vár.

Gyorsan elröppen ez az idő és folytatódik a buli. A színpadra várnak minket és riporterektől kapnak kérdéseket a szereplők majd a rajongókon lesz a sor.

Valamiért a riporterestől félek jobban és mint utóbb kiderül nem alaptalanul. Van köztük néhány igen pofátlan.

Mindenkit kérdeznek az életéről, mi történt vele a sorozat vége óta, hasonlók. Majd rám kerül a sor. És ahogy meghallom a kérdéseket legszívesebben elbújnék a föld alá. Naná, hogy nem csak szimpla kérdések.

- Kristen úgy tudjuk Ian Somerhalder és ön közelebbi ismeretségbe kerültek most, hogy újra találkoztak. Igaz, hogy ő árulja azt a házat amiben ön és Robert együtt éltek? - teszi fel a pofátlan hapsi a kérdést és csak lesek.

Nem is konkrétan azon, hogy ilyen pofátlan hanem azon, honnan és, hogy tud máris a házról?

Akaratlanul Robra pillantok. Szinte leforrázva, dühösen néz rám. Mint aki alig akar hinni a fülének. Oké Kristen. Nagy levegő és tisztázd a szitut.

Na persze nemcsak engem bámul mindenki hanem akkor már az említett Iant is aki bátorítólag biccent felém.

- Először is cseppet sem ide illő a kérdése de jó napja van és a bunkó kérdésekre is válaszolok - mondom és erre engem tapsolnak meg. Tudják, hogy sose voltam beszari ha ilyen alakokról volt szó. - Ami Iant illeti ez maradjon a mi dolgunk akaratlanul úgy is meg fognak tudni mindent már tudjuk, hogy ebben a szakmában ez óhatatlan hála a maguk fajtának - válaszolom a hapsinak. - Ami pedig a házat illeti jók az értesülései. Eladás alatt áll. Van saját házam és én nem tervezek még egyet fent tartani. Ian pedig remek barát és segít ebben a dologban. Legyen ennyi elég. Azt hiszem már ez is bőven sok mint amit tudniuk kell és nem is éppen ide tartozik. - zárom le ezzel a dolgokat.

- Ez az kislány - súgja oda nekem Kellan. Ian is csak vigyorog odalentről. Robra inkább rá sem merek nézni. Hiába tudom, ezek után pláne, hogy megfogja találni a módját,hogy beszéljen velem erről.

- Nos akkor azt hiszem Kristen mindent elmondott folytassuk inkább azzal amiért itt vagyunk. Jöjjön a végére az a bizonyos hagyomány amiről tegnap beszéltem. A kedves rajongók már érkezéskor leírták nekünk a kedvenc jeleneteiket a Twilight filmekből. És ez idő alatt mi összesítettük őket. Meg is lett a végeredmény - újságolja Bill aki mellett mosolyogva ott áll Step.

Minden szereplő itt van velünk a színpadon mikor nagyon kíváncsian várjuk Bill válaszát.

Na ekkor kezdett el a pánik kerülgetni. Nagyon rossz érzésem volt. Ash aggódva nézett rám. Mintha tényleg látná előre akárcsak Alice mi fog történni. Vagy már tudja tényleg mi következik. Bassza meg. Ez nem lesz jó. Tuti, hogy nekem nem lesz jó.

- Lássuk azt a jelenetet - mondja Bill és mindenki a mögöttünk lévő kivetítőre néz.,

Nagyot nyeltem és egy pillanatra behunytam a szemem, na nem mintha elkerülhetném ezt.

És ekkor megláttam. Na jó. Most akarok világgá menni. Bármire képes vagyok de erre nem - gondoltam magamban ahogy ennyi idő után ismét magam előtt láttam a jelenetet és előttem volt amikor felvettük.

Néma csendben nézte végig a terem a jelenetet aminek végül is a vége volt a lényeg. Edward és Bella jelenete a tánc odakint. Míg mindenki néma csöndben nézte a videót én rettegtem. Mégis ránéztem Robra aki  úgy tűnik egész végig engem figyelt. Ami a legrosszabb, hogy az ő szemében most ebben a pillanatban ugyanazt látom mint annak idején. Mikor ezt játszottuk el és még nagyon sokáig utána is. Addig a napig. 

Nem akarom ezt. Nagyon nem. Hiszen mindenki azt várja tőlünk néhány pillanat múlva, hogy ölelgessük egymást, szerelmesen nézzünk a másikra. És egek, hogy megcsókoljam. Megcsókolni., Istenem ezt nem fogom kibírni? Akármilyen színésznő is vagyok. Ez sok lesz nekem. 

Nikki közben óvatosan mellém somfordált. 

- Basszus Kris mit fogsz csinálni? 

- Félek - válaszoltam röviden és ránéztem. A szememben is ezt láthatta Nikki. - Miért teszik ezt velem? De nem hátrálhatok meg. Nem volt az olyan hosszú csók. Színészek vagyunk. Valahogy kibírom. Elmenekülnék de csak bizonyítanám, hogy még mindig hatással van rám és, hogy ennyi idő után sem közömbös. Ezt nem engedhetem meg magamnak. Ennyi ember előtt nem. Nem lehet Nikki - mondom neki halkan szinte kétségbe esve. 

- Profi vagy menni fog. Mutasd meg neki. Utána leisszuk magunkat - kacsint rám. 

Na igen előtte még túl kell esni ezen. Éppen véget ér a videó. A legtöbb szem pár persze rá és rám szegeződött. 

- Hát nem nagy meglepetés, hogy egy ilyen páros videó lett a kérés. Persze ha vállaljátok - pillant főleg felém Bill. Gondolom nem szokás ilyet kérdezni, hogyha már megszavazta a közönség vállaljuk e de értékelem azért, hogy megtette. Nagyon ügyesen visszatáncolhatnék de nem engedhetem meg magamnak. 

Gyorsan mondj igen Stew és ess túl rajta - mondtam magamnak és már válaszoltam is. 

- Persze. Hajrá - mondtam elsőként megelőzve Robot aki ahogy a tekintetén látom nem gondolta volna, hogy belemegyek. Na ebből nem eszel apám. És az a köcsög újságíró sem. Megmutatom, hogy már nem érdekel. Legalábbis kívülről ezt kell látniuk a többi majd lesz valahogy. 

Komolyan nem értem miért büntetnek, hogy egy ilyen szar napot fogtam ma ki. Először az a pofátlan fickó a házas kérdéseivel most meg, hogy ennyi ember és a nője előtt kell csókolgatnom ezt az idiótát. 

Még magam is megleptem ezzel a gondolattal. Na ez már haladás. Majd csak jobb lesz. - gondoltam és közben a többiek szép lassan elszivárogtak a színpadról. Majd elhúzták a függönyt a színpad hátsó részéről ahonnan a jelenetünkhöz előkerült egy kis díszlet. Bassza meg. 

Nagy levegőt vettem majd nem volt mit tenni elkezdtük. Felcsendült a zene amit annyira imádtam és játszani kezdtünk. Rengeteg érzés öntött el egyszerre. Egyszerre féltem és boldog is voltam. Boldog, hogy legalább erre a kis idő ismét Bella lehetek. Ugyanakkor irigy is voltam. Mert  ő örökre megkapta Edwardot. Nekem nem volt ekkora szerencsém. Miért nem történetet úgy mint a filmekben? Mert ez sajnos a valóság Kris - mondta egy undok hang a fejemben. 

Ezekben a percekben nem Rob és Kris hanem Bella és Edward voltunk. Úgy mondtuk a jelenet alatt a mondatainkat mint akkor. Mintha csak tegnap lett volna nem évekkel ezelőtt. Úgy is játszottuk a szerepünket. Ő legalábbis igen hiszen most Bellát szereti ellenben Robbal aki egy másik nőt szeret már. 

Akkor kezdődtek a gondok ahogy táncolni kezdtünk. Az érzés amikor a karjaiban voltam . . . .  Több mint három éve nem ölelt így, sőt sehogy. Nagyon nem lesz ez így jó. A szívem mintha ki akart volna ugrani a helyéről de folytatnom kellett. Játszani a szerepem. 

Robon semmi nem látszott. Vagyis Edwardon látszik mennyire szereti Bellát. Nem gondolhatok másra. Hiszen ő már nem érez semmit. Nagyon könnyen eltudott hagyni. De akkor mégis mivel magyarázod  a tegnapi napot? - kérdezi a rosszabbik énem. Sosem sült ki abból semmi jó ha erre és nem a józan eszemre hallgatok. De mikor tudtam én arra hallgatni Rob közelében? 

Oké, koncentrálj mert jön a rész amin túl kell esnetek. A csók. A tekintete fogva tartott és egy pillanatra mintha ő maga akart volna megcsókolni. A tűz amit a szemében láttam.... Felém hajolt és elvesztem.

Megcsókolt. Pont úgy ahogy kellett. Ugyanolyan tökéletes csók volt mint Edwardék csókja a vásznon. Noha ebben sokkal több volt. Azok után ami velünk történt álmomban sem gondoltam volna - na jó ott talán igen -, hogy lesz még esélyem az életben megcsókolni őt. 

Kívülről nézve remélem úgy csókolt ahogy kellett mégis teljesen másnak, fantasztikusnak éreztem. Ahogy az ajkai az enyémhez értek, ahogy közben szorosan a testéhez ölelve a karjaiban tartott. Maga volt a mennyország. Vagyis az lett volna ha Edward és Bella csókjának nem kellene véget érnie. De abba kellett hagynunk pont úgy ahogy kellett. 

Erre a közönség tapsban tört ki és soha nem voltam még ennyire hálás Billnek amiért ezzel többé kevésbé nemcsak a szenvedésemnek hanem a mai napnak is véget vetett. A színészek és a stáb persze még elmerülhetett a rajongókkal de én csak el akartam tűnni innen. Elsőként mentem le a színpadról. Ian rögtön a színfalak mögött várt. Még magamon is meglepődtem amikor a karjaiba vetettem magam. Na persze semmi sírás meg ilyesmi annak nem itt van a helye. Csak élveztem ahogy átölel. De közben mégis éreztem egy tekintetet ami lyukat égetett a hátamba. Tudtam, hogy figyel. Ian pedig nyilván látta is. 

- Remek voltál bébi - mondta vigyorogva és erre elnevettem magam. A közelsége és ő hiányzott, hogy megnyugodjak és nevetni tudjak. 

- Köszi - néztem rá mosolyogva majd belekaroltam és elindultunk előkeresni a többieket. Nikki lóg nekem azzal az igyuk le magunkat dologgal. 

- Mit szólnátok ha beülnénk valahova? - kérdezte Taylor mikor odaértünk a kis csapatba verődött barátainkhoz. 

Míg a többiek döntögették, hogy ki is van benne Ian kérdőn nézett rám. 

- Mi kihagyhatnánk bébi. Kedden úgy is buli nálad. Ha beéred csak velem - veti be a csábító, szexi pillantásait. 

- Persze bébi - válaszoltam neki nevetve és magához ölelt a többiek csak nevettek. Na és persze ezt már Rob és a párja is hallották mert pont épp akkor értek oda hozzánk. 

- Nessit nem láttam egy ideje elköszönök tőle és mehetünk - néztem Ianra. 

- Intézem a kocsit addig, kint találkozunk. 

- Rendben - válaszoltam majd gyorsan elköszöntem a többiektől. Azért nem mindenki érdemelt ilyen köszönést. Lehet bunkó voltam de Robnak és Tahliahnak csak egy sziasztokra futotta de akkor is inkább a nőre néztem. Robra képtelen voltam mióta elszakadtunk egymástól. 

- Hívsz majd holnap mit mondott Bill? - kérdezi Kellan mielőtt elengednek. 

- Kedden mesélek oké? - kérdezem tőle és Kellan majdnem olyan képet vág mint egy morcos kisgyerek aki nem kapja meg a játékot amit akar. - Egy napot csak kibírsz nem? 

- Benne van a kérdésedben a válasz Stew. De egye fene - kacsint rám, kapok egy puszit és egy ölelést tőle majd Nessie keresésére indulok. Bill szerint a színpad mögött lehet a kislány. Nem sokat tudtunk beszélni ma de mindenképpen el szeretnék köszönni tőle. 

A sors azonban úgy tűnik ma nekem kedvez. 

Éppen egy a színpad mögött nyíló ajtó előtt haladtam el mikor valaki kinyúlt és berántott. Éppen sikoltani akartam annyira a frász jött rám mikor becsukódott, pontosabban bezáródott Rob és mögöttem az ajtó. 

Ezért még kinyírom Billt. Ha nem mondja, hogy erre látta Nessit eszem ágában sem lett volna itt keresni. 

- Mi az istent akarsz? Azonnal nyisd ki azt a kurva ajtót Rob - mondom neki szinte magamból kikelve de ő mintha csak jót szórakozna rajtam. 

- Ejnye Stew nem illik egy nőhöz az ilyen beszéd. 

- Érdekes régen még szeretted. Ahogy engem is - teszem hozzá és éppen ellépnék mellette az ajtó felé de naná, hogy nem enged. 

- Eressz ki Rob. Nem kéne itt lenned. Nekem meg pláne. 

- Ja igen a vámpírod. Ahogy látom csak azokra buksz. A házról akarok beszélni veled. - kezd el erről beszélni és jobb is mert csak kihozott volna még inkább a béke tűrésből ha megint Iannal jön elő. Rohadtul semmi köze hozzá. 

- Emlékeztetlek, hogy ahhoz sincs sok közöd. Úgy mentél el három éve, hogy nem tartottál igényt rá. Semmi jogod beleszólni mit kezdek vele. Eladom és kész. 

- Hogy vagy képes eladni? - kérdezi tőlem és egy pillanatig csak nézek rá, hogy mi van? Ezt most komolyan kérdezi? És baszki tényleg. 

- Mit gondoltál? Majd örökké megtartom? Már akkor kellett volna. Nincs értéke számomra. Minek tartsak fent kettőt? Én azok közé tartozom akinek nem kell minden sarkon villa. 

- Te is nagyon jól tudod, hogy hazudsz.  Arról, hogy nem jelent neked semmi. Akkor miért a vámpírod küldted be, hogy adja el? 

Honnan  a pokolból tudja, hogy Ian ment be? 

- Ja persze a fotók. Ehhez sem sok közöd van. 

- Azt áruld el miért hazudsz? - jön egyre közelebb felém engem az ajtónak szorítva. Nem lesz ez így jó. Nagyon nem. 

- Nem hazudok hiába is hiszed azt. Sem most, sem akkor. Na nem mintha már érdekelne, hogy hiszel e nekem. 

- Pedig most is hazudsz. Még mindig fontos neked az a ház és nem felejtettél el Kris - mondja nekem de kerülöm a tekintetét. 

- Hát neked aztán van pofád. Szerintem a barátnőd is díjazná ha ezt hallaná. 

- Most csak ránk figyelj. 

- Már jó ideje nincs olyan, hogy ránk. 

- Szerintem megint hazudsz - mondja és a kezét az állam alá téve kényszerít, hogy a szemébe nézzek. Na most legyél jó színésznő Stew - mondom magamnak. 

- Nem adhatod el a házat Kris. Olyan boldogok voltunk ott. 

- Jól mondod. Voltunk. Eressz ki Rob. Már várnak. 

- Sajnálom Kris - mondja hirtelen és fogalmam sincs már mi folyik itt. Teljesen összezavar ez az idióta. 

- Hogy azt tettem amit. Akkora marha voltam. 

- Azért érdekes, hogy erre most kezdesz rájönni mikor már látod, hogy érdekel valaki. Nem gondolod? Mert 3 évig nem zavart. 

Erre bezzeg már nem tudott mit mondani csak bámult rám amolyan szomorú kiskutya tekintettel. 

- Ugyan mit eszel azon a vámpíron? 

- Megkapom tőle azt amit tőled nem - mondom neki szándékosan így, hogy gondolja csak azt, hogy már van köztünk valami.   - Mellette boldog leszek Rob. Az vagyok. - Ez a része viszont teljesen igaz. - Te is annak tűntél eddig a barátnőddel szóval maradjunk ennyiben - mondom neki és már fordulnék ki a karjából az ajtó felé, hogy kinyissam mikor ismét meglep és szó nélkül visszafordít magához és ismét a karjaiban vagyok. 

Ami még rosszabb, hogy az ajkait is az enyémen találom. Még meglepődni se nagyon van időm és már engem csókol. Vesztemre pont ahogy régen. Az agyam józanabbik fele próbál ellenkezni de szorosan tart. Karjai a derekamat ölelik, majd mikor érzi, hogy el akarom lökni magamtól egyik keze a tarkómra csúszik, hogy véletlenül se tudjam ellökni magamtól.

Na ezen még dolgoznom kell - gondolom magamban miközben az a kicsi ellenállásom is szerte foszlik ami eddig megvolt. Miért nem tudok ellenállni neki ha így csókol? 

Érezhette ő is, hogy lassan megadom magam mert már finomabban csókolt noha ugyanolyan szenvedélyesen. Nyelve a számba csúszott és nem volt megállás. Ismét érezhettem az illatát amit imádtam, az ölelését amiért megőrültem és a csókját ami boldoggá tett. Most nem úgy csókolt mint nemrég a színpadon Bellát. Ennyi idő után ezerszer jobb érzés volt. Lehet, hogy azért is mert már tiltott. 

Ugyanakkor felmerült közben bennem a kérdés, hogy is jutottunk el idáig? Ja igen ez Rob hibája. Ez a gondolat menet kezdett visszahozni a földre és épp kész voltam még egy pillanatot adni magamnak ebből a lopott boldogságból mikor kopogás hallatszott a hátunk mögül. . . . . .

UI: Hozzáteszem aki alapból nem szereti a párosról a töriket és hasonlók az már most spórolja meg magának az időt. Tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák akiknek netán nem tetszik akad ezer blog ahol találhat jó törit magának. Köszi. A többieknek meg hajrá :)