A vámpírvadász, Elena Deveraux álma valóra vált: angyallá változott – de időre van még szüksége, hogy megerősödjön és szárnyra kaphasson. Pedig éppen ideje nincs: gyorsan fel kell készülnie a legrosszabbakra.
Lijuan, a legősibb arkangyal, aki már a halálon is uralkodni akar, rettenetes meglepetést készít elő a lány számára. Rejtélyes bűncselekmények jelzik: valaki ki akarja használni, hogy az arkangyalok között megbomlott a hatalmi egyensúly – a felderítéshez is szükség lenne Elena vadász képességeire.
A lányt nem csak saját gyengesége bosszantja: azt sem tűrheti, hogy bárki irányítsa őt – lenyűgöző és veszélyes arkangyal szerelme, Raphael azonban már túlságosan hozzászokott az uralkodáshoz. Szerelmük megkérdőjelezhetetlen, de a gyakorlatban halálos is lehet.
Lijuan, a legősibb arkangyal, aki már a halálon is uralkodni akar, rettenetes meglepetést készít elő a lány számára. Rejtélyes bűncselekmények jelzik: valaki ki akarja használni, hogy az arkangyalok között megbomlott a hatalmi egyensúly – a felderítéshez is szükség lenne Elena vadász képességeire.
A lányt nem csak saját gyengesége bosszantja: azt sem tűrheti, hogy bárki irányítsa őt – lenyűgöző és veszélyes arkangyal szerelme, Raphael azonban már túlságosan hozzászokott az uralkodáshoz. Szerelmük megkérdőjelezhetetlen, de a gyakorlatban halálos is lehet.
"(…)Nem tudott
kiigazodni Raphaelen, nem ismerte még eléggé ahhoz, hogy le tudja olvasni róla
az érzéseit, vagy azt, mikor mond igazat, és mikor hazudik. Ők ketten fájdalom
és félelem közepette találtak egymásra, a halál fenyegetése hozta őket össze
egy olyan szoros kapcsolatba, ami különben csak évek alatt fejlődhetett volna
olyanná, amilyen ma volt(…)"
"– Ne ejts le csak azért, mert félsz, hogy túl szorosan fogsz!
– Nem foglak leejteni – meghitt suttogás Elena füle mellett. Azzal felszálltak.
– Híres utolsó mondat – morogta Elena."
"– Raphael! – Elena megremegett, ujjaival az angyal hajába túrt. – Galennek igaza van. Én sebezhetővé teszlek téged. Ő pedig ismeri a gyenge pontomat.
Én is ismertem, Elena. Mégis neked adtam a szívem.'
Én is ismertem, Elena. Mégis neked adtam a szívem.'
"A szerelemnél, gondolta Raphael, miközben a szívére szorította Elenát, nincs nagyobb kín."
"– Inkább legyen halandó szívem – válaszolt Elena csendesen –, mint egy olyan, ami már képtelen érezni."
"A tőr – suttogta az angyal – és a hüvely együtt jár. A te hüvelyed pedig már csak az én tőrömet fogadhatja be."
"– A szempilláid is olyanok, mint a hajad?
Az angyal a legkisebb zökkenő nélkül felvette a fonalat.
– Igen. Gyönyörűek, meg akarod őket nézni?
Elena elmosolyodott.
– A hiúság bűn, Illium.
– Én pedig azt mondom, ha már van, hát hadd lobogjon!"
Az angyal a legkisebb zökkenő nélkül felvette a fonalat.
– Igen. Gyönyörűek, meg akarod őket nézni?
Elena elmosolyodott.
– A hiúság bűn, Illium.
– Én pedig azt mondom, ha már van, hát hadd lobogjon!"
"Nem tudsz megijeszteni, küldte az angyalnak a gondolatot Elena.
Hazudsz, vámpírvadász. Érzem, ahogy a szíved ver, olyan gyorsan, mint egy riadt nyúlé.
Bolond lennék, ha nem félnék. De nem fogom hagyni, hogy elrontsd, ami kettőnk között van, csak mert ma kicsit morcosabb vagy a szokásosnál."
Bolond lennék, ha nem félnék. De nem fogom hagyni, hogy elrontsd, ami kettőnk között van, csak mert ma kicsit morcosabb vagy a szokásosnál."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése