Oliver Flagg két lábon járó
közhely. Legalábbis June szerint. A srác jóképű, népszerű,
élsportoló, és a pomponlányok vezetőjével jár. Ő az amerikai
álompasi gimis kivitelben… June köszöni, nem kér belőle.
Csakhogy a végzős évükben Oliver viszi mindennap suliba, ami azt
jelenti, hogy a lánynak olyasvalakivel kell töltenie a reggeleit,
akinek egy összetett mondat megértése valószínűleg komoly
nehézséget jelent, a zenei ízlése pedig ugyanolyan fájdalmasan
kiszámítható, mint ő maga. Úgyhogy veszekednek. Sokat. Az
életről, a gimiről, az együttesekről, a benzinzabáló autókról,
mindenről. (Oké, Oliver talán mégis tud összetett mondatokban
beszélni.) Az világos, hogy ők ketten tűz és víz. Ami nem
világos, miért számít ez egyre kevésbé…
Utólag mindig beigazolódik amit olyankor gondolok mikor elkezdek netán véletlen egy egy LOL történetet. Hogy öreg vagyok én már ehhez :D De néha azért mégis jók esik egy egy ilyen kis fiatalos, gondtalanabb sztori.
Igaz én eddig nagyon kevés LOL könyvet szerettem igazán. A legtöbb valahogy nem jött be sajnos. Ez tetszett. Nem az az imádom, hűű de jó volt kategória de egyszer elolvasni remek kikapcsolódást nyújtott.
A történetet a főszereplő lány June meséli el nekünk. Egy középiskolás korú lányt ismerhetünk meg a személyében. Akinek tipikusan ahogy ilyenkor lenni szokott megvan a kis baráti köre és aki a világért sem vegyülne a suli menő csajaival és pasijaival. Igencsak határozott véleménye van mindenről. Így a középiskoláról is, aminek ő szerinte nem sok jelentősége van az életben, max annyi, hogy ezután kezdődik a valódi élet de ennyi.
" – Szóval csak négyéves voltál,
amikor összeházasodtunk a játszótéren?
Összerezzenek.
–
Te emlékszel erre?
– Úristen, pedofil vagyok! – kiált
fel Olivér drámaian, és a homlokára csap. "
Párjául pedig egy pont teljesen ellentétes nézeteket valló srácot kap. De pont ezért lesznek remek páros.
Oliver ahogy említettem teljes ellentéte June-nak. A suli sztárja, a focicsapat hőse, a csajok kedvence noha van barátnője. Szerinte igenis van jelentősége annak ami a középiskolában történik a fiatalokkal. Ráadásul egy igencsak helyes, dögös, fiatal pasinak látjuk magunk előtt az írónő leírása alapján.
" …mert ez a srác Oliver, akit
olyan régóta ismerek, és mégis minden apró mozdulattal egy új
világot fedezek föl benne. "
Mi kelhet még?Mégsem jönnek ki egymással. Hiába ismerik egymást pici koruk óta. June alapból egy nagyképű és egy olyan pasinak tartja Olivert aki egy értelmes mondatot nem tud kipréselni magából.
No de a sors mégis úgy hozza, hogy June minden reggel Oliver kocsijába kényszerül aki suliba viszi őt. És ugye az út hosszú és nem ülhetnek kukán. Na itt kezdődik minden.
Eleinte ahogy várható csak a civakodás megy. Milyen zenét hallgassunk mert persze ha semmi másban akkor miért pont ebben egyezne az ízlésük? Vannak is ebből problémák. Persze semmi komoly, a legtöbbször inkább hihetetlen jót lehet nevetni rajtuk. Nem semmi egy páros. Teljes ellentétei egymásnak és pont ettől illenek össze.
" – Hogyan bánnátok jól Jimmy McKay
nagybátyjának nagyon szelíd tehenével?
Oliver
elgondolkodik.
– Hát, mondjuk, hoznánk neki finom
falatokat.
– Úgymint?
– Szénát meg lucernát…
vagy kockacukrot! A tehenek szeretik a kockacukrot, nem?
–
Azok a lovak. De folytasd csak.
Kitalálnak maguknak egy játékot. Ennek hála egész normálisan telnek az útjaik. Sőt! Még beszélgetni is tudnak! "
Ezzel minket is de főleg a lányt lepi meg. Hogyha el is tér a véleményük mégis "általában" egész jól eltudnak beszélgetni. Persze a beszólogatások és hasonlók nem hiányozhatnak a párbeszédeikből.
Ahogy várható volt én nagyon bírtam a srácot. Nagyon jó fej, értelmes. Ő is tudja mit akar és általában el is éri azt. Hamar megkedveltem.
Maga a sztorijuk pedig a majdnem szokásos amit várhatunk egy ilyen történettől.
A népszerű fiú és a kevésbé népszerű lány. Ahogy ők jóban lesznek úgy kerül June bele ebbe a társaságba és jön is rá, hogy lehet őket sem kellene elsőre rögtön elítélni.
" És ekkor megtörténik. Egyszerre
minden elnémul körülöttünk. Oliver tekintete az enyémet
fürkészi, és hajának angyalszőkesége az egyetlen fényforrás a
teremben. Nemcsak szívdöglesztő külsejét látom, hanem azt is,
ami emögött van – és a szívem egy töréssel kitárul. Hirtelen
letaglóz a fájdalmasan biztos tudat, hogy ez a srác valami
megmagyarázhatatlan módon beférkőzött oda. Hiába építettem
falakat magam köré, hiába a gondos tervezés és tagadás, valahol
volt egy kis rés, és Oliver megtalálta. "
Itch: Na örülök, hogy ő hamar kikerült a képből. Valahogy engem iszonyatosan irritált a karaktere. Huhh nagyon nem bírtam szegényt. A szülők is a szokásos jó fejekre sikeredtek, kedveltem őket.
Adott két eltérő karakter akik rájönnek mégis jöhetnek jól ki egymással. Hogy mennyire kitudnak jönni. Aranyos perceik akadnak. Néha egy egy szenvedélyesebb, váratlan pillanat is akadt. Hiszen azért csak egy fiú és egy lány. Hiába van itt, hogy csak barátok vagyunk.
A sok együtt töltött idő. Kedvelik egymást. Várható, hogy előbb utóbb kezdenek másként gondolni a másikra. Ebben segítenek a néha megtörténő pillanatok amikor közelebb kerülnek egymáshoz. Nagyon helyesek együtt. Szerettem őket.
" Felkavaró érzés lehet, ha valakiért
ennyire odavagy. Ha a másik elszúr valamit, vagy nem ugyanúgy érez
irántad, ha túl elfoglalt, vagy csak távol van, és ezért nehezen
tud bepréselni téged az életébe, mindenképp sérülni fogsz. Ha
ki is gyógyulsz belőle, a sebek megmaradnak. A sebek
mindig megmaradnak. "
Egynek remek kikapcsolódás volt.
Szuper borítóval! Ez amivel mindig megtudnak fogni a LOL könyvek. Az eszméletlen jó borítókkal. Ez most is így volt. De ennél az is tetszett amit rejtett. :)
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése