📚 Könyvajánló 📚
Kötetünk a Nobel-díjas író két kisregényét tartalmazza, amelyeket harminc év választ el egymástól. Mindkettő egy-egy szerelem története: Az Egyszerű szenvedély narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált Annie Ernaux, aki szenvedélyesen beleszeret egy kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba. Ernaux szégyenérzet és önigazolás nélkül dokumentálja az elsöprő érzelmet, amely több mint egy éven keresztül uralta minden pillanatát és gondolatát. A fiú, Ernaux legutóbbi, tavaly megjelent írása egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott. A társadalom megrovó pillantásaitól kísért viszonyának köszönhetően a sikeres párizsi tanárnő és író újraéli fiatalkorát.
Annie Ernaux két kisregénye a szenvedély természetét tárja fel, és mindazt, amit a másik ember iránt érzett szenvedély tanított neki az emlékezésről, az időről és önmagáról.
Azt hiszem már a fülszöveg tökéletesen leírja és ajánlja ezt a kötetet. Volt aki mondta nekem, nyilván egyformák sem vagyunk, hogy neki nem tetszenek az írónő regényei.
Nekem bejönnek. Végül is csak nem véletlenül kapott Nóbel-díjat igaz? :)
Eddig lehet ez volt az amelyik legjobban tetszett. Na jó, az előző is.
Külön tetszett, hogy ebben a két kisregényben is vannak visszautalások a korábbi kötetekre, amik az írónő gyermek és fiatal éveibe engednek bepillantást. Az pedig még jobban, hogy azokat is olvastam. Sokáig nem vett be a műfaj, de újabban kezdünk egész jóban lenni.
Kicsi, rövid olvasmányok. Mégis annál tartalmasabban. Könnyednek semmiképp sem mondanám. Az biztos, hogy igen tartalmas, néhol fájdalmas, nehéz életet élt az írónő. Ebben a két új kisregényben is újabb élményeiről, ha lehet így nevezni mesél nekünk.
Azt hiszem mondtam korábbi ajánlójában is, hogy talán engem ezért fogtak meg a művei. Mert nem fikciók, hanem a saját életéről mesél, a saját érzéseit, vágyait, titkait meséli el az olvasónak.
Ráadásul mindent kendőzetlen őszinteséggel.
Ahogy ő fogalmaz, ez számára is jó, hiszen így tudja akár feldolgozni a vele történteket, elfogadni, így tud továbblépni. Nem mellesleg pedig az olvasó is képes lehet akár magára ismerni egy-egy cselekmény okán, sőt, akár tanulni is belőle.
Ez a kis kötet az Egyszerű szenvedély és A fiú című kisregényeket tartalmazza.
Mindkettő tetszett, megvoltak a maguk "különlegességei".
Az Egyszerű szenvedély egy olyan időszakáról mesél a szerzőnek, amiben lehet szó szerint venni a címet. Szenvedélyesen odáig volt egy nős férfiért, akivel viszonyba bonyolódott. A mindezekkel járó kellemetlenségeket, fájdalmat, kétségeket, titkolózást meséli el a regény. Ami tényleg szó szerint szenvedélyes. Vagy inkább megrögzött és lehet néhol a túlzott ragaszkodásról mesél. Egyrészt érthető, hiszen ki tudja mikor keveredik az ember hasonló szituációba, de ha nem is pont ebbe, akkor szerintem manapság senkinek sem ismeretlen a viszonzatlan vágyakozás fogalmas. Direkt nem szerelmet írtam. Érdekes volt mindezt a szerző szemén keresztül végigkövetni. Mit, hogyan élt meg. Mindezek milyen hatással voltak rá és akár a későbbi éveire.
Maga a stílusa ezúttal már nem lepett meg. Ahogy korábban írtam, a szerző szeret igencsak szókimondó lenni. Nem köntörfalaz, kíméletlen igazsággal és őszinteséggel meséli el minden történetét. Ez egyrészt abszolút újdonság is számomra, ugyanakkor mégis nagyon tetszik.
A fiú című kisregény pedig, egy olyan kapcsolatát mutatja be, amit egy nála 30 évvel fiatalabb fiúval folytatott. Mi tagadás ez is érdekes volt. Hogy megmutatta a dilemmáit, ugyanakkor azt, ahogy ő maga a regényeit is meséli, hogy miként lett teljesen nyílt és elfogadó ezzel a viszonnyal. Főként ami a külvilágot illeti. Hiszen tudjuk, hogyha fordított esetben egy férfi teszi ezt meg, azért még vállon is van veregetve és teljesen elfogadott. De ha már egy nő tesz így, akkor őt kibeszélik, megbélyegzik. Az írónő még mindig szeret tabudöntögető témákról mesélni. Mégis azt hiszem jól teszi. Ez is egy olyan téma és tartalom, amiről lehet, kell beszélni és amivel szintén elfogadóbbnak kéne lennünk. Itt is feljön az, hogy mindenkit úgy és olyannak kellene elfogadni amilyen. Ha neki ez volt jó akkor az ő dolga. De tudjuk, hogy ez nagy valószínűséggel sosem lesz így, mert marad az emberiség az ítélkezésnél. Ami nagyon szomorú.
Na de hagyjuk a nagy szavakat. Összességében nekem ismét tetszett a szerző kötete. A gondolatai, amiket brutálisan nyersen tár elénk ezúttal is. Erről a két teljesen más kapcsolatáról, amit bemutat. Mit érez, mit gondol, milyen hatással vannak rá a kapcsolatok, vagy a későbbi románcaira. Érdekes volt végigkövetni. Szerettem az őszinteségét és hogy mindig képesek tanítani az írásai.
Ha kedvet kaptatok akkor KATT IDE a beszerzéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése