📚 Könyvajánló 📚
A remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.
A téli napforduló egy hét múlva lesz. Még mindig újnak éreztem királynői szerepemet, és csak halvány elképzelésem volt hivatalos teendőimről.
Egy éve. Te jó isten! Rhys közel egy éve hajtotta be rajtam a megállapodásunkat, mert mielőbb ki akart engem szabadítani a mérgező Tavasz udvarából, és ezáltal megmenteni az összeomlástól kétségbeeséstől. Ha csak egy percet késik, csak a Jó Anya tudja, mi történt volna, és hol lennék most.
Eszembe jutott a párom, aki oly' keményen és önzetlenül küzdött, pedig semmi reménye nem volt arra, hogy mi együtt leszünk.
Mind a ketten megküzdöttünk a szerelmünkért, a vérünket adtuk érte. Rhys meg is halt érte.
A Hybern elleni háború nem múlt el nyomtalanul Feyre, Rhys és barátaik életéből, mégis mindent megtesznek, hogy újjáépítsék az Éjszaka udvarát. A küszöbön álló téli napforduló kiváló alkalmat kínálna arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak. Ám az ünnepi hangulat sem tudja visszatartani a múlt árnyékait. Miközben Feyre az Éjszaka úrnőjeként próbál helytállni, szembesülnie kell vele, hogy barátai sebei mélyebbek, mint hitte, és az udvar jövőjét is tönkre tehetik.
Erről a könyvről 2020-ban írtam. Ez is azért jó pár éve volt.
Először is, annak a linkjét beteszem ide, így ez már tényleg csak egy amolyan rövidebb ajánló lesz.
Pár hetes kihagyás után, jó volt újra visszatérni ennek a sorozatnak az újraolvasásához. A világba amit imádok, a kedvenceimhez.
Főleg, hogy ez a rész egy viszonylag nyugodt, cuki kis sztori. A nagy Hybern elleni háború után játszódik. Bele leshetünk kedvenc szereplőink életébe. Miként is próbálják helyreállítani a világukat, az otthonukat a háború után. És nem csak a helyeket és miegymást, hanem saját magukat is. A testi és a lelki sebeiket. Hiszen nem mindenki úgy tért vissza a csatából, mint ahogy nekivágott.
Nagyon szerettem, hogy ez a rész több szereplő szemszögéből volt megírva. Majdhogynem mindenki gondolataiba bele leshettünk kicsit. Lehet mondanom sem kell, hogy Rhys-é volt a kedvencem. 😍 De ugyanígy jó volt mindenkivel kalandozni kicsit.
Voltak persze és még mindig vannak nyitott szálak a sztoriban, gondok, kérdések, kételyek, de azért majd szép lassan ezekre is kapunk majd még választ. Mégis összességében egy amolyan aranyos kis téli történet. Hiszen közeleg a téli napforduló és az ez alkalmából megrendezett ünnep. Ajándékok, zene, tánc, evés, ivás, humor és boldogság. Néha egy kis feszültség... De összességében a szeretet, a szerelem jellemző a történetre. Nem mondom, hogy nincsenek benne komolyabb gondolatok, de azért mégis pont így volt jó arányban minden.
Eleve a kedvenc évszakom a tél. Imádtam a téli, havas Velaris városáról olvasni. A szerző még mindig bámulatosan ügyel és adja vissza a legapróbb részletet is. Szinte minden mozzanatát magam előtt láttam a sztorinak. Nem kérdés, hogy imádtam amit láttam!
Egy szép téli ünnep, a kedvenc karaktereink, olyanok akik nem annyira, vagy még nem a szívünk csücskeik. De összességében egy remek kis történet lett a 3.rész folytatásaként.
Ha szerettétek az előző köteteket, akkor ezt se hagyjátok ki! Én pedig hamarosan még elolvasom az Ezüst lángok udvarát.
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése