Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.
Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.
Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd bele magad!
Nos, kicsit kalandosan indult a kapcsolatom ezzel a regénnyel. Ugyanis elég hamar rájötem, hogy kevertem egy másik hasonló, pilótás, romis, drámás, regénnyel. Mert ahogy elkezdtem olvasni semmi sem volt ismerős belőle.😅 De ennek is megvolt az előnye. Az igazi újdonság varázsa.
Valószínű, hogy végül akkor mikor megjelen,t csak nem jutottam el hozzá. Csak akartam olvasni. Ugyanis a borító megvett, a fülszöveg anno is tetszhetett. És akkor még volt róla szó, hogy film is lesz belőle. Egy előzetes meg is lett hozzá, de aztán hamvában halt a dolog sajnos. Pedig a könyv után megnézném. Bár jobban belegondolva lehet jobb így........ Nem rontja el a könyv élményét.
Majdnem sikerült egy ültő helyemben kiolvasni. Egy kis időre kellett csak letennem. Na igaz, az kész kínszenvedés volt.
Eddig főleg a már említett okok miatt nem olvastam még CoHo könyvet. Pedig irdatlanul fogy nálunk a boltban is. Valamit tudhat a szerző. Most még egy regényét csak, de ezt elolvasva, igazat adok azoknak akik imádják az írónőt. Azt hiszem én magam is Hoover fan lettem.
A másik ok, amiért eddig kerültem, hogy nem annyira szeretem a csupa dráma, fájdalom átszőtte történeteket. Igaz itt például volt más is. Itt megvolt azért többnyire az egyensúly a jó és a rossz között. Picit talán jobban billent a mérleg nyelve a rossz felé, de azért sok jó, mosolytató, szenvedélyes, érzelmes pillanatban is volt részünk.
Maga a sztori nem hatott akkora újdonságkért. A fülszöveget elolvasva legalábbis. Aztán ahogy szép lassan vitt előre a történet, olyan elemekkel látta el ezt a regényt azt írónő, olyan karaktereket formált, hogy az abszolút egyedülálló és egyedi lett. Fantasztikus!
Szerintem már az első mondatok alatt tudtam, hogy szeretni fogom ezt a történetet. Ugyanakkor az is kiderült számomra, hogy ez nem lesz egy csak vidám és könnyű utazás. Sejtettem, és be is igazolódott, hogy sok fájdalommal, félelemmel és szenvedéssel is ki van kövezve ez az út.
De hogy végül megérte-e végigmenni rajta? Abszolút! 💙
Érdekes volt és remek volt így olvasni, hogy mindkét főszereplő gondolataiba bele "láthattunk". Tate a jelent mesélte nekünk, Miles szemszögén keresztül pedig a múltat ismerhettük meg fokozatosan.
Kezdjük akkor először picit a szereplőkkel.
Tate. Egy remek, erős, dolgos lány. Most költözött a bátyjához, új munka is hamar kilátásba kerül. Az egészségügyben dolgozik. Imádja, remek benne. Jó barát és testvér. Egy igazi, szimpatiksu női karaktert ismerhettem meg benne. Nekem talán picit még jobban szimpatikus lett. Mert bizonyos döntéseiben, élethelyzeteiben, pillanataiban teljesen magamra ismertem. Voltam ilyen helyzetben. Hihetetlen volt olvasni. Úgymond újra átélni. Abszolút megtudtam őt érteni. Az érzései, a döntései miatt. Én se tudtam ilyen helyzetekben soha inkább az eszembe hallgatni és erős maradni. Nagyon kedveltem őt. Végig szurkoltam, hogy neki sikerüljön. Vagy elég erősnek lenni, vagy, hogy megkapja amit szeretne.
Hogy végül melyik sikerült? Ha elolvastátok, akkor már ti is tudjátok. Ha pedig még nem, akkor derítsétek ki gyorsan! 😉
Itt van nekünk Miles is. Egy igen érdekes belépővel és szituációval, amikor is megismerkedett a párosunk. Várható volt, hogy egy ördögien dögös, szexi férfi. Amin még inkább lendít, hogy egy pilóta.... 😍💘 Egy férfi, aki remek barát. Kiváló a munkájában, imádja is azt. Sajnos korán elveszítette az édesanyját. Az édesapjával pedig nehézkes a kapcsolata. A miértek pedig csak szép lassan derülnek ki az olvasó számára. Az is, hogy Miles miért lett ilyen férfi. Egy férfi, akinek ha a szemébe nézel nem látsz örömet, boldogságot. Aki soha többet nem akar szeretni. Jobban mondva nem mer. Azért természetesen vannak jó pillanatai is.
Ahogy említettem a múltját az ő szemén keresztül kapjuk vissza néha, fejezetenként. Ez a szál teljes meglepetés volt számomra. A történtek pedig megdöbbentőek. A vége felé volt már egy pillanat, amikor sajnos sejtettem miket élt ált. Minek a hatására lett belőle ez a férfi. Mégis iszonyatos volt elolvasni, átérezni vele.
Itt jött igazán le, hogy azóta is mekkora erőre van szüksége. Érhető volt a hozzáállása a kapcsolatokhoz. Hogy semmmi komoly, semmi kérdés. Ahogy a fülszövegben is mondja:
" Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől! "
Abszolút nem lehetett őt élítélni. Csak remélni mertem végig, hogy helyre tud magában mindent tenni. Megbocsátani. Esélyt adni annak, amit az élet kínál neki.
Tate és ő ugyanis elképesztően remek párost kezdtek alkotni. Nagyon hamar. Az első pillanatoktól kezdve ott volt köztük az a vonzás. A hatalmas szikrák, amik bármikor lángra gyúlhattak. Nagyon hamar meg is történt ez.
Egy amolyan csak szex kapcsolat alakult ki köztünk. Nem nagyon beszéltek egymásról. Nem lehettek kérdése. Néha tudtak nagyon keveset meg egymásról. Hiszen azért szót csak kellett váltaniuk, de igyekezték ezt a kapcsolatot tényleg csak a szexre fektetni.
Sejthető, hogy Tate nő lévén hamar rájön, hogy ő többet szeretni. Miles viszont határozottan nem. Hogy milyen pillanatok, problémák születnek ebből, azt végig remekül kitalálta a szerző. Fantasztikusan szőtte kettejük ezen kapcsolatát. Minden velük kapcsolatot percet, érzelmet kiválóan át tudott adni.
Hol velük nevettem. Hol éreztem a tüzet, ami kettejüket hajtotta. Az aggodalmat Miles részéről, hogy nem tudja megadni Tate-nek amit akar. A lány érzéseit. Hogy próbálja ő is csak annak látni ezt amit megbeszéltek. Amit Miles akar. A gyenge perceit, amikor el kell nyomnia az érzéseit.
Pedig annyira csodás páros ők ketten. Akaratlanul is borzasztóan fontosan lettek egymásnak.
Ha sokszor félelmetes és fájdalmas is volt ez, imádtam végigkövetni. Megtudni azokat a bizonyos miérteket. Sokkoló volt néhol, majd minden értelmet nyert. Ahogy az írónő mindent a helyére tett. Wow! Lehengerlő volt!
Addig is akadtak vidám pillanatok. Sok szenvedély, erotika. Szerintem remekül tette bele ezeket a pillanatokat is. Nem keveset, nem sokat. Pont így volt jó.
Nagyon megkedveltem Corbint, Tate bátyját. Miles jó barátja, Ian is szimpatikus lett. Na Dillon már kevésbé. Jesszus.... 😅 És a Kapitány? Egek! Óriási kedvencem lett, nagyon bírtam.
Volt a vége felé egy abszolút meglepetés fejezet számomra. Egy szemszög, amire nem számítottam, de nagyon örültem neki. Gyönyörű lett és nagyon kellett. Hogy minden a helyére kerüljön. Nekünk olvasóknak. Miles és Tate számára is.
Megérdemelt véget kapott ez a történet.
Hogy vajon Miles eltudta-e engedni a félelmeit? Vajon boldogok lettek ők? Együtt? Vagy külön?
Méltón a könyv címéhez mindenre a tökéletes választ kaptunk. Miközben a jobb perceikben remekül szórakoztunk Miles és Tate társaságában. Én velük együtt sírtam, reménykedtem. Millió érzelmet vonultat fel a sztori. Néhol nehéz volt, de imádtam velük bejárni ezt az utat! 💙💙
Az első CoHo regényem, de nem az utolsó. Az biztos, hogy egy néha nehéz, de csodálatos történetet rejt ez a könyv. Ha még nem tettétek olvassátok el ti is!
Kedvenc pillanatok:
" Gyűlölöm ezt.
Gőzöm sincs, mi zajlik a fejében. Sosem mosolyog. Nem nevet. Nem flörtöl. Az arca páncélként takarja el az érzelmeit a külvilág elől. Az ilyen hallgatag fickók a gyengéim. "
"– Ismeri azt a mondást, hogy: Ha az élet citromot ad…
– Készíts belőle limonádét – fejezem be helyette.
A Kapitány megrázza a fejét.
– Nem így folytatódik. Ha az élet citromot ad, tudd, kinek a szemébe kell spriccelned a levét.
Nevetve kiveszek egy újabb szelet pizzát, és közben azon tűnődöm, hogy a fenébe lett egy nyolcvanéves ember a legjobb barátom. "
"Menekülnöm kellene, de ehelyett legszívesebben átölelném, és megadnék neki mindent, amit hajlandó elfogadni tőlem. "
" Hiába is próbálom védeni tőle a szívemet, tudom, hogy úgyis összetöri, de ennek ellenére hagyom, hogy beleférkőzzön. "
" Ha képes lennék bárkit is szeretni… az te lennél. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése