A fülszövege a történetnek de főleg ahogy kezdődött nagyon hasonlít Kim Karr - Kötődés című könyvére ami nem volt rossz, de a vége annak nem igazán jött be meg amit kitalált bele az írónő de ha ezt épphogy csak elkezdtem is másnak tűnik. Remélem tényleg jobb lesz mert tényleg még nagyon az elején járok de eddig nagyon tetszik és nagy reményeket fűzök hozzá :) remélem tényleg annyira fogom imádni mint a fülszövegét. Meglátjuk. Most van időm olvasni. Valamint remélhetőleg mivel jóformán kiolvastam a Könyvheti szerzeményeket most már csak írni kell róluk. :)
És ahogy időm engedi bár magánügyileg vannak más dolgok is amiket remélem, hogy hamar megoldok és jól alakulnak és akkor végre lenne időm a Forgotten Memories blogot is írni. Mert ugye volt erről egy szavazás is nem olyan régen de végül csak annál maradtam, hogyha marad időm akkor arra írogatok:
Addig is aki még esetleg nem olvasta ezt a könyvet és akar egy jót olvasni itt egy kis ízelítő:
Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom?
A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.
A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.
Fiatal lányként ő tanította meg, milyen, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.
És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.
És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.
Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése