Kathy Reichs - Ne törj csontot

Tempe ​Brennan régészhallgatók terepmunkájának levezénylésére érkezik a Charleston partjait övező számos sziget egyikére. Az ősi temetkezési helyen azonban ősi indián csontvázak helyett egy jóval frissebb tetem maradványai kerülnek elő…

Tempe, hogy kisegítse betegeskedő halottkém barátnőjét, ott marad az ódon városkában. Na meg azért, mert mint mindig, most is erkölcsi kötelességének tartja, hogy a névtelen holtak igazságot és ne jeltelen sírt kapjanak. Hiszen a halottakkal dolgozik, de az élőkért.

A holttestek száma azonban hamar szaporodni kezd, miközben az egyre szövevényesebbé váló ügybe ügyvéd exférje is belekeveredik, aki iránt az antropológusnő érzései sosem hűltek ki teljesen. A helyzetet ráadásul még tovább bonyolítja a Montrealból váratlanul odaérkező égszínkék szemű Andrew Ryan nyomozó.

A csontokba rejtett nyomok egy magánklinikához vezetnek, ahol szörnyű felfedezés várja a csapatot. Tempe-nek minden ügyességére, szakmai tudására és tűéles logikájára szüksége lesz ahhoz, hogy a borzasztó kirakós játék darabjait össze tudja illeszteni, miközben magánélete fenekestől felfordul, ahogy két férfi verseng érte.

A helyszínelős thrillerek királynőjének egyik legizgalmasabb regénye, szokásos csípős humorával, és az amerikai Dél utánozhatatlan varázsával fűszerezve!

Kezdjük azzal, hogy ismét egy remek Tempe Brennan történetet kaptunk. Igaz ahogy a legutóbbinál is erre se tudom azt mondani, hogy húú az a csillagos ötös de egy erős négyest mindenképpen kap.

Talán az első pár részre volt jellemző nálam az a hú de imádtam feeling. Sőt ha választani kell akkor egyértelműen az elsőre. Az minden tekintetben vitte a prímet. Karakterek, az a sok részletes leírás, a titkok, találgatások és a sok izgalom és félelem. Na az volt igazi Tempe Brennan regény aminek emlékszem az olvasása mindig estére esett. És csak úgy mertem járkálni a lakásban ha mindenhol villanyt kapcsoltam, vagy kutya sétáltatásnál minden lépésnél a hátam mögé néztem annyira para volt. Ez imádtam benne és hiányzik.  Az utolsó pár résznél sajnos már ennél sem volt meg ez a része a dolognak. Na nem azt mondom, hogy ez nem tetszett de lehetett volna még jobb.

Hiszen ismerhetjük Brennant. Ismét hozta a formáját. Elmegy egy egyszerűnek tűnő terepmunkára ahol a tanulóit kell értékelnie és rögtön egy friss tetemre bukkan. Ez már tipikus Brennan. Na aztán csak, hogy ne csak egy eset legyen és ne legyen egyszerű a dolog akad még holttest. Brennan barátnője pedig betegeskedik így nem is kérdés, hogy marad segíteni. Ehhez pedig minden segítséget meg is kap így is, hogy itt idegennek tekintik.

Ő semmit sem változott. Ugyanolyan mint eddig. Kitűnően, alaposan végzi a munkáját. Nem hiányozhatnak a tőle megszokott néha vicces néha szarkasztikus beszólásai. Ő már csak Brennan. De az biztos, hogy nagyon érti amit csinál. Ennek hála pedig lehet, hogy nem éppen nyeri el egy két ember tetszését.

De szerencsére most is több a segítője mint az ellensége.

Itt kerül a képbe rögtön az exférje Pete. Az előző regényekből is mondhatni ismerjük már a férfit de inkább csak távolból. Na itt viszont jobban megismerhetjük őt. Rendesen hiszen az ügyvéd Pete aktuális esete kapcsolódik Brennanéhez.

A fülszöveg alapján ennél többre is számíthatunk. Na ez a része annyira nem jött be a dolognak. Nem magával a pasival volt gondom. Mert egy jó humorú, helyes,rendes pasit ismerhettünk meg a személyében. Inkább az a része nem tetszett amit képviselt. Mert ahogy várható Brennan még mindig nem teljesen közömbös iránta.

Ezt az egész kalamajkát már csak az tette még érdekesebbé, hogy nagy örömömre végre felbukkant Ryan. Persze ha Brennan nyomoz valahol és hullák veszik körül a nyomozásból Ryan sem hiányozhat. Az égszínkék szemű Montreali nyomozó. Érdekesen indult hármójuk találkozása ahogy várható volt. Hiszen Brennan és ő már jó ideje amolyan kapcsolat félében vannak.

Ez a háromszög része nem tetszett a történetnek. Abból a szempontból örültem, hogy mivel olyan sokat hallottunk már az ex Pete-ről jó volt végre "személyesen" is megismerni. Az viszont nem tetszett, hogy képben volt ami Ryanéket illeti. De másfelől jókat is szórakoztam Ryan és Pete szócsatáin. Nem kell egyikőjüket sem félteni az biztos.

Na de visszatérve arra ami nem tetszett ebben, hogy Brennan mellett itt a két pasi. Persze jó volt, hogy ő érzéseibe is jobban beleláthattunk de nekem ez az agyalás a pasikon tőle nekem sok volt. Megértem persze, hogy a múltja a pasi, de a jelenben van neki egy másik akkor döntse már el, hogy mi van. Szerintem ez magából a történetből is sokat vett el.

Ezek a sokszor túl agyalós, tipródós részek helyett lehetett volna több izgalom benne. Ezért voltak még sokkal jobbak a sorozat első részei. De főleg a legelső. Tetszett a nagyon sok szakmai dolog elmagyarázása. Itt már abból is jóval kevesebb volt a megszokottnál. És izgalom se volt az a nagyon sok. Na nem mondom, hogy nem volt min törni a fejünket. De itt jóval hamarabb rá lehetett jönni, hogy mi is folyik itt. Persze érzelmek, pasi akadt a korábbi részekben is de egy pasival teljesen elég volt szerintem. És nálam egyértelmű, hogy az a pasi Andrew Ryan. <3

De mégis összességében most is jól fel lett építve, ki lett találva a történet. Hozta a megszokott formáját az írónő ezt a kis részt leszámítva amit említettem, hogy nekem  ez elvett belőle. Igaz lehet egy ilyen nyugisabb rész is kell ha lehet ilyet mondani legalábbis az eddigiekhez képest. Ahol jobban beleláthatunk a szereplők érzéseibe. Brennannél pedig ez nagy szó. Hisz ismerjük őt.

Itt volt tehát egy holttest, majd a számok rohamosan növekedni kezdtek. A barátnője esete. Az újból feltűnt exférj, a jelenlegi pasi. (Akit még jobban imádok :) A szokásos rejtélyek, titkok amik felfedésre várnak. A csapat pedig Brennannel az élen most is mindent megtesz, hogy nevet adjanak az áldozatoknak és kiderítsék ki vagy kik a hunyók.

Összességében szerettem mint mindig. Nagyon szeretek Brennanről és a kalandjairól olvasni mert neki sosem unalmas az élete. Izgalmakból most sem volt hiány igaz az említett részek helyett akár még több is lehetett volna. De ennek ellenére is a szokásos, remek Tempe Brennan történetet kapjuk.

Talán a következőben visszatérünk a megszokott helyszínekhez ahol megismerhettük őket. Remélem még több izgalommal, szakmai leírással. Mert az biztos, hogy rész akad még bőven. Nem annyira voltam képben de utána lestem és a külföldiekhez képest van mit behoznunk. Szóval én nem vetném senki szemére ha még jó sok részt kapnánk. És hamar :D Bocsánat de ezek után még kíváncsibban várom majd a folytatást. Hogy mit talál ki nekünk az írónő.

A borítót pedig én ezúttal is imádom. Volt már nem egy kiadónál a sorozat és eddig a Fumax borítójai legjobbak. Remekül passzolnak a történethez.

Addig aki szereti a sorozatot ezt a részt se hagyja ki. :)

Az olvasásra a lehetőséget nagyon köszönöm a Fumax kiadónak! 

Értékelés: