2017. május 28.

Anne L.Green - A remény hajnala

Vágyaink által vezérelve átlépjük a saját határainkat?

Amy Avens makacs farmerlányként nevelkedett Tennessee egyik csendes kis tanyáján. A megszokott, nyugodt életéből azonban egészen San Francisco zajos forgatagáig menekül erőszakos zaklatója elől.
Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első napon elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések közben vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet reménytelenül igyekeznek elnyomni.

A sors azonban újra és újra próbák elé állítja őket. Mélyen rejtőző érzelmek, hétköznapi, hibás döntések, fájdalmak, erő és félelem kíséri az útjukat.
  
Anne L. Green az Aranykönyv-díjra jelölést és a 2015. év elsőkönyves felfedezettje díjat A remény hajnalának köszönheti. A romantikus, érzéki jelenetekben bővelkedő, izgalmas regény most nemcsak új köntösbe öltözött, de lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és szívbemarkoló borzongással találkozhatunk.

Azt hiszem ismét akárcsak a többi ALG regénynél most is elmondhatom amit mindig gondolok ilyenkor. Mindig képes ismét meglepni és még csodásabb történetekkel elvarázsolni az olvasóit. Atya ég imádom. Annak idején hiszen ez az első története már akkor is imádtam Mattet és Amyt na de most?

Ismét fantasztikusat alkotott Anne.


A könyv maga is gyönyörű. Ez a borító, a szerelők rajta, fantasztikus választás lett. Ők Amy és Matt. Nagyon eltalálták a szereplőket. És illik az új ALG könyvek stílusához. Imádom.

Hihetetlen volt ennyi idő ismét elmerülni ebben a csodás de ugyanakkor nem kevés gonddal és még sok mindennel teli történetben. Ezúttal egy sokkal bővebb kiadásban. Minden sorát imádtam. Csütörtök vagy, hogy szereztem és pedig még előtte megfogadtam, hogy kibírom hétvégéig és szépen egy ültő helyben kiolvasom. Naná, hogy ez nem jött össze és rögtön nekiálltam. De mint mindig ilyenkor ennek is megvolt az előnye. Egy kicsit tovább tartott. Pedig akármeddig tudnék olvasni róluk.

Lehet mert őket ismertünk meg Anne-től először de mindig is ők lesznek a legnagyobb kedvenc páros. És, hogy ezúttal ilyen formában olvashattunk róluk hát teljes a szerelem, Fantasztikus, hogy megkaptuk így ezt a sztorit. Olvastam én a megjelenés óta szerintem nem is egyszer újra de így még jobban imádom.

Eszméletlen jó volt, hogy Amy mellett végre annak a csökönyös Mattnek is belepillanthattunk a gondolataiba. Szerintem nagyon sokan vártuk ezeket a részeket.

Amyt ismét a szívembe zártam. Már annak idején is nagyon kedveltem őt. Egy igencsak sok mindent átélt fiatal nő aki a zaklatója elől menekül San Franciscóba. És álmai munkája reményében is. Amihez mi tagadás igen nehéz utat kapott a sorstól (Vagy inkább Anne-től). Egy nem kicsit kiállhatatlan, kemény és sokszor mondjuk ki bunkó főnökkel. Na de azért Amyt sem kell félteni. Ezért is szerettem őt meg már az elején. Ahogy Matt mondja egy kis bestia. De egy ilyen pasi mellé annak is kell lennie. Ő egy olyan nő akivel még Matt sem találkozott. Hiszen a pasi megszokta, hogy a stílusa miatt mindenki retteg tőle na de Amy igencsak felvette a kesztyűt. Nagyon bírtam ezt benne, hogy kiáll magáért és nem hagyja magát Mattel szemben. Ez mellett még jót is tesz neki az új környezet, munka. Kijutott neki eddig igencsak így végre ráfér egy normális élet, egy kis nyugalom. Na már ha ezt annak lehet nevezni mikor egy ilyen főnöke akad az embernek.

És akkor jöjjön a drága Matt. Aki ahogy már említettem még mindig :D egy kiállhatatlan, folyton dirigáló és ordibáló seggfej néha. Bocsi Anne :D de az a helyzet, hogy így is imádjuk őt. És ehhez még hozzá jön, hogy hogyan is néz ki ez a pasi.... és végünk van. Így teljes mértékben megértjük Amyt. Na de mindez mellett nagyon jól tudjuk, hogy Matt miért ilyen amilyen. Egyrészt örültem, hogy az ő gondolatain keresztül is olvashattuk a történteket másfelől pedig még szomorúbb volt mert még jobban beleláthattunk miken is ment keresztül az életben. Nem egyszer siratott meg Anne ismét. Egyszóval imádtam a pasit. Ismét. Még jobban. A sokszor kiállhatatlan stílusa ellenére. De ugyanakkor pedig igenis tudott szeretni, törődni másokkal. Még ha ő sokáig ezt képtelen is elfogadni. Megérteni, hogy ez neki is kijár és, hogy meg kell próbálnia élnie a saját életét, boldognak lenni. Még ha pokolian nehéz is neki mert ami az ő történetét illeti Anna nem kímélte őt.Pokoli dolgokat élt át az életében de egy olyan férfi lett belőle akire büszkék voltunk. Aki képes szeretetet adni és elfogadni is. Aki végre képes élni és élvezni az életét. És biztos vagyok benne, hogy Martin is büszke lenne a testvérére  És mindezt hála Amynek. Egy teljesen más ember lett mellette Matt akit még jobban szeretünk.

"Szenvedély, szerelem, mámor, megszállottság, vágy, ezek jellemeztek, mióta csak ismertem ezt a nőt"

Kettejüket együtt pedig atya ég imádom. A már szikrázó pillanatok kettejük között az első oldalaktól kezdve majd amik néhol éppen hogy csak lángra nem lobbantották a lapokat. Na de persze nagyon sokáig ment a kié az utolsó játék kettejük között. Imádtam ezeket a kis csatározásaikat. Matt mindig szerette volna ha övé az utolsó szó és ő nyer de Amy személyében emberére akadt mert ő nem hagyta magát. Na és ebből születtek sokszor igazán vicces és ugyanakkor néha forróbb pillanatok is.

És persze ez a dolog kettejük között nagyon hamar kezdett többé alakulni. Hiszen Matt látta, hogy Amy nem egy üres fejű csinibaba és nagyon hamar jól tudtak együtt dolgozni. Amy pedig előhozta Matt egy olyan oldalát amit senki sem ismert. Amit ő maga is régen elfelejtett már szerintem és amit a jégcsap álarca mögött rejtegetett. Ezzel kapcsolatban imádtam a becenevet amit Amy adott neki :D ami egy ideig tényleg találó is volt.

Egyszerűen lehetetlen nem imádni ezt a történetet. Az eleinte csatározó párost. A sokszor szemét és kiállhatatlan főnököt, valamint az asszisztensét aki aztán nem hagyja magát és igenis megmutatja milyen fából faragták. Majd ahogy "láthatjuk" amint szépen valami többé alakul a kapcsolatuk. Ami által főleg Matt változik nagyon sokat. Amit nagyon is jó látni. Persze akad egy bizonyos pont ahol végre mindketten megadják magukat az eddig rejtegetni próbált vágyaiknak. Na akkor indultak csak igazán be a dolgok. Akadtak igencsak forró és szenvedélyes, erotikus pillanataik. Ezekről is nagyon szerettem olvasni mert így volt tökéletes. Ami ezeket a részeket illeti azt hiszem egy pluszt is kaptunk ami nekem az eredeti könyvből nem rémlik....

Na igaz Matt mindig tudta, hogy kell elrontania a pillanatokat mert nem hitt magában. De szerencsére Anne-t sem kell félteni mert jól helyre rakta őt és az egész sztorit. Mindig tudja mi kell nekünk az olvasóknak.

Ráadásul mindezek mellett jelent volt a már jól ismert szál amiből adódtak csak igazán a problémák. A félelem és rettegés amit nem csak Amy és Matt élnek át hanem mi is. Főleg azok akik netán ebben a verzióban olvassák először a történetet. És ha ez nem lenne elég akkor még sok mással is fűszerezte az írónő a történetet amitől még jobb,még izgalmasabb lett. Amitől képtelen vagy letenni és csak falod az oldalakat.

Ismét szeretjük és imádjuk Amy családját. Adam, Johnathan bácsi és Maggie néni személyében. De itt van még Cat, Laurie akiket még kedvelünk. Valamint a már saját történetet kapott és még mindig imádott Alex Cross <3  Na meg persze a nem éppen kedvelt karakterek is...

Minden megvan ebben a történetben is ami egy fantasztikus regényhez kell. Jókat lehet nevetni Amy és Matt csatározásain, átélhetjük velük mi is azokat amiket egymás iránt éreznek. Szenvedély, vágy, szerelem. Probléma hegyek amik közben pokolian izgulunk kettejükért de ők ketten együtt bármire képesek. Imádom ezt a párost és a történetet.  Így már elolvasva is elmondhatom neked Anne amit a múltkori találkozásnál amikor beszélgettünk, hogy felesleges volt a félelem és izgulás mert ismét kitettél magadért. És ahogy láttam ezzel mindenki így van aki már olvasta, olvassa A remény hajnala új verzióját.

Aki netán pedig még nem olvasta ezt vagy az első verziót sem annak csak ajánlani tudom., Egy gyönyörű romantikus történet. Amin keresztül ugyan az írónő még nagyon sok más érzelmet is kivált mind a szereplőiből mind pedig az olvasóiból. Ezt az élményt kár lenne kihagyni szóval olvasásra fel :)


Értékelés:



  A végére pedig az eredeti és az új könyv 

Ja és egy kedvenc idézet. Szerintem főleg annak aki olvasta semmi olyan nincs benne ami lelövi a dolgokat de azért csak Saját felelősségre! :D

"- Nem lehetek az asszisztensed? - ugrott fel azonnal. 
- Nem. A társam leszel, ami eddig is voltál - kacsintottam rá.
- Akkor nem kell elviselnem szó nélkül a seggfej főnököm bunkó viselkedését?
.
.
- Hát, nem tudom, te mire emlékszel, de nekem úgy tűnt, eddig se igazán viselted el szó nélkül..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése