Ha eszébe jutsz… meghalsz.
Egy bizarr baleset folytán egy még bizarrabb gyilkosságra derül fény egy amerikai kisvárosban. A férfira azonban, akit a kettős gyilkosság vádjával letartóztatnak, hamarosan egy még sokkolóbb gyanú árnyéka vetül: legalább huszonöt éve folyamatosan rabolja el, kínozza és csonkítja meg az áldozatait. A gyanúsított azt állítja, ártatlanul keveredett bele az egészbe, és egy titokzatos idegen követte el a bűntényeket. De vajon lehet-e hinni neki?
Az FBI azonnal nyomozni kezd az ügyben, nemsokára azonban külső segítséget kell kérniük. A sorozatgyilkosokra specializálódott, elismert kriminálpszichológust, Robert Huntert bízzák meg azzal, hogy hallgassa ki a gyanúsítottat. Ez a nyomozó számára az eddigi pályafutása során kapott legnehezebb feladatnak bizonyul. A kihallgatás alatt ugyanis borzasztó titkok kerülnek napvilágra, amilyenekre senki sem számított. A legnagyobb titok mégis a gyilkos kilétét fedi, akinek az elkapásához Hunternek a saját magát kísértő démonokkal is szembe kell néznie…
A sorozat minden kötetéről jöhetne egy értékelés. Volt amelyikről írtam. De aztán már a többinél nem akartam ugyanazt szajkózni.
Lényegében én minden részéről a sorozatnak csak áradozni tudnék. Imádom! Még így is, hogy egy igen brutális, sokszor kegyetlen, lélekőrlő, nehéz történetekről van szó.
A szerző, Chris Carter maga is végzett kriminálpszichológusként. Ezek után nem véletlen, hogy ennyire érzekletesen tudja átadni ezeket a sztorikat. A két nyomozó érzéseit, gondolatait. De főleg mindent ami Robert Hunter.
Magukat a gyilkosságokat a részekben. Ezek leírásait, amiknek hála kendőzetlenül el tudjuk képzelni a legvéresebb részletet is. A pszichológia részét, a megfigyeléseket, az apró infókat, amikből végül mindig összeáll a nagyobb, teljesebb kép.
Részről részre, brutálisabbnál brutálisabb gyilkosokat mutat be. Minden résznél úgy vagyok vele, hogy ennél nincs tovább. De van! Minden újabb könnyvel meg tud lepni. Mikor milyen értelemben.
Regényei sokkolóan zseniálisak. Nemtudom, hogy a saját tapasztalataiból mennyi ihletet merít ezekhez...... Mennyi a fantázia? De az kétségtelen, hogy zseniálisan szövi minden története szálát. Olyan szintű csavarokkal, hogy én még sose tudtam rájönni a gyilkos kilétére soha.
Erről a részről azért is gondoltam, hogy mindenképp írnék, mert ez most nagyon más volt mint az előző 5 könyv.
Picit ennek félve kezdtem neki, mert előtte olvastam, hogy ebben a részben a társa, Garcia nem lesz benne. Annyira szeretem a kettejük párosát, nemtudtam így milyen lesz. De igaz ami igaz, bízhattam volna a szerzőben.
Abszolút így is egy tökéletesen felépített sztori volt.
Mégis szerintem az eddigi részek közül ez volt a legnehezebb, legsokkolóbb, legfájdalmasabb.
Mert eddig, normálisan úgymond, a többi résznél adott volt a gyilkos, egy szellem, akit végig a regényen át kerestek. Gyilkosok, akik elképesztő kegyetlenséggel szedték áldozataikat.
Itt viszont? Végig szemtől szemben ülnek a gyilkossal. Szó szerint. Végig tudjuk ki a gyilkos. Na ez volt óriási meglepetés számomra. Elég hamar kiderült, hogy miért is csak Robert szerepel ebben a történetben. Ez a rész teljes mértékben csak ról szólt.
Persze itt is voltak áldozatok, leírások a gyilkosságokkal kapcsolatban. Aminél Chris Carter ezúttal sem hazudtolta meg ömmagát. Mégis a megszokottnál talán kevesett ilyen volt. Ez a rész teljes mértékben inkább egy pszichothriller volt. A lélektani részét hozta el ezúttal a szerző.
Mivel magát a gyilkost ismerjük az elejétől fogva. Ajánlották és érdekelt is egy hasonló könyv korábban. Aminek a lényege az volt, hogy belelássuk a sorozatgyilkosok, pszichopaták agyába, gondolkodásába. Sajnos még nem jutottam oda, hogy elolvassam. Viszont tavaly egy ilyen előadáson is voltunk és hihetetlenül érdekes volt.
Krimik kedvelőit szerintem érdekli ez a téma. Engem biztosan.
Nos a sorozat ezen része simán elmenne annak az említett könyvnek.
Persze, a gyilkosságok része is, de ennek inkább a lelki része volt brutálisan megterhelő. Hogy végig tudod ki a gyilkos. Ott van előtted. Ő maga mondja el ezeket a szörnyűséges tetteit. Egy gyilkos, aki 25 éve gyilkol. Eddig mégsem tudta senki.
Egy gyilkos, aki hihetetlenül megtévesztő tud lenni. Megmutatja mennyire okos. Hiába van az FBI erre szakosodott részlegén, ahol pszichológusok és viselkedéselemzők elemzik ki minden mozzanatát, tettét, mondatát. Még őket is megdöbbenti ez az ember. Hogy mennyire okos, eszes. Hogy mindennek van értelme, amit tesz vagy mond. Minden egy nagyobb egész része.
Ami engem teljesen sokkolt, az ennek az embernek a viselkedése. Ahogy leírta a szerző láttam magam előtt azt a végtelen gonoszságot amire képes. Ugyanakkor ez egy olyan arcból sugárzott, akit semmi nem érdekel. Nem érez bűntudatot, megbánást. Semmit.
Iszonyat volt ezt végigkövetni. Olyan szempontból mégis azt mondom, hogy jobb mint az említett könyv, amit még nem tudtam elolvasni, hogy itt mivel maga a szerző is jártas ebben a témában, szó szerint szinte tényleg egy ilyen kegyetlen gyilkos gondolataiban járhattunk.
Az biztos, hogy egy nagyon kemény olvasmány. Mégis, mi, hétköznapi emberek számára is átlátható, érthetően vannak elmondva ezek. Nem valami flancos szakszavakkal. Igaz picit én lassabban haladtam vele, hogy át tudjam gondolni, mindent megérteni.
Nagyon nehéz volt. Megdöbbentő, fájdalmas.
Főleg Robert részére. Akit végig teljes mértékben érintett mindez. Még mindig meglep, hogy azért így már a hetedik résznél járok, de még mindig tudunk meg új momentumokat az életéről. Itt főleg a múltjáról.
Nem akarok semmit lelőni, érdemes elolvasni. De az biztos, hogy hihetetlen önfegyelemre és erőre volt és lesz is szüksége, hogy mindezt feldolgozza. Annyira megszerettem, már az első résznél a karakterét. Eleve nehéz, fájdalmas gyerekkora is volt. És még ez is. Mégis jó volt látni, hogy még ebben a helyzetben is képes higgadt maradni.
Pedig itt nem sok választotta el, hogy egy bizonyos határt átlépjen. Sőt! Amire direkt rá akarták venni őt. Le a kalappal! Nem véletlenül kedveltem meg anno rögtön. Csak annyit remélek ezek után, hogy végre majd valamikor, egy kis, vagy inkább sok jó neki is kijut végre. Amilyen embernek megismerhettük igazán kijárna neki. De tény, hogy a szakmájából kifolyólag neki minden sokkal nehezebb.
Az biztos, hogy ez a rész még többet segített, hogy megtudjuk miért lett Robert Hunter olyan ember, amilyen.
Durva egy rész volt. Döbbenetes, félelmetes, fájdalmas. Igazi szívszaggató pillanatokkal. Váratlan fordulatokkal. Ismét végig meg tudott lepni a szerző. Amit imádok tőle!
Még akkor is, ha ez most nem a megszokott sztori volt. Itt ezúttal az emberi lélek legmélyebb bugyraiba áshatunk le. Megláthatjuk milyen az igazi gonosz. Azt hiszem találóbb címet nem is kaphatott volna a regény.
Még mindig elképedek, szörnyülködök ilyenkor. Főleg ennél a résznél. Hogy miként képes egy ember ilyen tettekre? Pláne, mindenféle érzés nélkül. És itt tényleg mindent megtudhattunk. Miként lett belőle gyilkos? Ki volt előtte? Mi vitte rá? Mit érez? Mit gondol? Mindent!
Magát a sztorit ezúttal is éles eszűen, páratlanul hozza el nekünk a szerző. Le a kalappal! Nem igazán néztem utána, meg a borítón se annyira merültem bele a kis részbe ahol a szerzőről írnak. Eddig. Ezek után plán érthető lett, hogy miért is képes ennyire jól, magunk előtt láthatóan és átérezhetően átadni az írásait.
A nehéz, fájdalmas, dühítő és megannyi ilyen érzelmet kiváltó rész ellenére is én nagyon szeretem ezt a sorozatot. Krimi, thriller kedvelőknek továbbra is ajánlom. De olyanoknak is akik eddig nem, vagy csak most ismerkednek a műfajjal.
Igazából mindenkinek remek tanulási lehetőség is lehet. Ugyanis sosem lehet tudni. Mindig félelemmel tölt el ez a rész, ha belegondolok egy egy sztorijába. Hogy sosem lehet tudni kire mi, vagy ki leselkedik. Főleg a mai, internet világában, ahol annyi mindent megosztunk magunkról, az életünkről.
Sajnos olyan világban élünk, ahol ilyen dolgok is bármikor megtörténhetnek, sajnos bárkivel. Sosem lehetünk elég figyelmesek, óvatosak. Nyilván nem ijesztgetni akar az ember, ezek sem arra íródnak, de azért érdemes és lehet is tanulni belőlük.
Én ezek után nem bírtam ki, pedig nem akartam folytatni, valami kis cukiságot szerettem volna olvasni. Úgy éreztem ezután kellene a lelkemnek. Másfelől pedig már csak 3 könyv van, sietni se akartam annyira. Ki tudja mikor jelenik meg újabb.... De annyira felcsigázott a következő, hogy azt még elkezdtem. :)
Idézetek:
"A legtöbb sorozatgyilkos azt gondolja, hogy ha ugyanazt az elkövetési módot alkalmazza, akkor ugyanazok az érzések jönnek elő, mint a korábbi gyilkosságok alatt. "
" Maga azért él, hogy a hozzám hasonlók elméjét tanulmányozza. És higgye el, sosem találkozott még hozzám hasonlóval. "
" Ahogy Freud mondta, ha mélyre akarunk ásni egy ember lelkében, ha meg akarjuk érteni a személyiségét, akkor legjobb, ha a gyerekkorával kezdünk, és megnézzük, milyen volt a kapcsolata a szüleivel. "
"– Néha vannak helyzetek, amikből nem lehet jól kijönni, bármilyen higgadt is az ember – felelte Hunter. "
"– Meg akartam érteni, mi hajt egy olyan embert, aki szenvtelenül, lelkiismeret-furdalás nélkül megöl másokat. Az igazi kérdés az volt számomra, hogy vajon pszichopatának születni kell, vagy akaratlagosan is tudunk így viselkedni. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése