Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
A könyv elolvasására a lehetőséget nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak! 🌸💙
Egy újabb CoHo regény amit imádtam! Igaz, akadt olyan, ami nekem nem jött be, de az nem ez a regény volt. Igaz őszinte leszek, utána nehezen, kissé félve kezdtem neki ennek. De nagyon örülök, hogy megtettem, mert nagyon szerettem!
Egyrészt ismét egy tipikus CoHo regény. Gyorsan, jól olvasható. Ugyanakkor eseménydús, remek cselekmény szálakkal, fantasztikus karakterekkel megfűszerezve. Vidámság és dráma lehengerlő egyvelege. Ahogy az írónőtől megszokhattuk. Meglepetés hegyek, izgalmak, fordulatok, titkok. Egy ültő helyben kiolvasós, csodás kis történet.
Megismerhetjük Fallont, a hősnőnket. Akiről hamar elárulja a szerző, hogy milyen karakter is ő. Sajnos kellett már elég sok fájdalmas pillanatot, szörnyűséget megtapasztalnia Aminek a nyomait a mai napig magán viseli. Emiatt pedig egy visszahúzódó, félénk, semmi önbizalommal nem rendelkező fiatal nő. Pedig nem mindig volt ez így. Próbál a saját maga létrehozott takarásba bújni. Hogy senki se láthassa a teljes valóját. Ami pedig igazán gyönyörű. Azonnal megkedveltem őt.
Férfi hősünk pedig Ben. Ha lehetséges őt méginkább. És most itt nem azért mondom, mert az írónő a tőle megszokott és megkövetelt elképesztően helyes, dögös, szexi pasinak írja őt le. Nyilván ahogy elképzeli az olvasó ez is szerepet játszik. De engem most inkább a belső tulajdonságai fogtak meg. Ahogy reagált és viselkedett a lánnyal. Nagyon szerettem olvasni, milyen volt az első találkozás. Az a bizonyos November 9. Ahogy egy hirtelen ötlettől vezérelve ők megismerkedtem. Ahogy az első pillanatoktól segített megnyilni Fallonnak, erősítette, vagyis elkezdtem újra felépíteni a lány önbizalmát. Imádtam őt ezért. Mert ő tényleg ilyennek látta őt, nem csak duma volt, hogy elszédítse.
Igazán kellett ez a lánynak. Jó volt látni, hogy Fallon ezálltal, hogy kezd megnyilni, elfogadni az életét ilyennek. Erősebb és magabiztosabbá vált. Remekül vezetett végig a szerző a történet által ezen az útkeresésen. Már csak ez miatt is ajánlom. Rengeteget tanulhatunk ebből a történetből. Hasonlóan sérült emberek is, mint Fallon. Segít önmagunk elfogadásában, valamint mindenki másnak is, hogy igenis elfogadjuk egymást úgy és olyannak amilyenek vagyunk. Bámulatos történet volt.
Közben pedig ahogy várható, nem is lenne igazi Hoover regény, romantikus szál nélkül. Mondanom sem kell szerintem, de azért megteszem, hogy nagyon szerettem a kettejük párosat.
Okos, erős és még erősebb szereplők lesznek ők folyamatosan a történet vége felé haladva. Külön-külön is imádtam őket, együtt pedig főleg.
Azt pedig különösen, ahogy kitalálta a szerző és hamar értelmet nyer a November 9.
Párosunk, Ben és Fallon ezen a napon ismerkedett meg. Ráadásul ez az egy nap adatott meg nekik, ugyanis Fallon épp költözni készült. Mégis egy lehengerlő, vicces, érzéki, millió érzelemmel átszőtt órák voltak ezek. Rövid idő, mégis hihetetlenül tartalmas. Aggódtam, nevettem velük.
Ismét remekül adta az írónő a történethez a kettejük közti romantikus szálat. Csupa izzó szenvedély. A kémia tökéketesen működött kettejük között. Se nem kevés, se nem túlzó. Pont ahogy kell. Imádtam nyomon követni ahogy elkezdték megismerni egymást. Ahogy az első percektől egymásra voltak hangolódva. A vicces, húzzuk egymás agyát momentumokat. Miközben azért komoly témák is merültek fel.
Kellő egyensúlyban volt minden. Igaz, ha már CoHo és volt egy regénye ami nekem sajnos csalódás volt, nem nekem írodott, picit ott volt bennem a félsz. Ugyanis nála tényleg sosem lehet tudni mire számíts. Olyan szinten képes mindig meglepni a történetei alakulásával, hogy csak na. Mit ne mondjak, voltak olyan fordulatok, titkok itt is, hogy a földön koppant az állam. De le a kalappal ahogy mindez végül összeért. Álmomban sem erre gondoltam volna.
Néha féltem, de reménykedtem egy bizonyos végben.
Nekem tökéletes regénye volt ez. Maga a történet, a cselekmények, ahogy azok alakultak. Imádtam a szereplőket. Egy csodás érzelmi utat jártam én is be velük. Igazi lelki fejlődéseket élhettünk meg a karakterekkel. Csodás volt mindezt végigkövetni.
De hogy vajon miként is alakul ezeknek a november 9. napokban a sorsa? Hogy miként végződik Fallon és Ben regénye? Olvassátok el ti is, hogy választ kapjatok!
Én minden percét imádtam! Pláne, hogy mivel Ben írja azt a bizonyos regényt, így egy kicsit az ő gondolataiba is belepillathattam. 💙
Egy igazi CoHo regény. Mégis ezúttal is teljesen új élményt ad az olvasónak. Engem lenyűgözött. Hogy szórakoztat a sztori, mégis tanít is. Fantasztikus karakterekkel, leírásokkal. Sokszor egy fájdalmas történet, de máshol boldog és gyönyörű. Mindezek szédítő keveréke.
Idézetek:
"– Mire a fenére való a szerencse, ha nem arra, hogy kísértsem? – kérdezi nevetve. "
" Rá kell vennem magam, hogy megteremtsem az életemet, mielőtt felemészt az az élet, amit nem élek. "
" Megkönnyebbülök attól, hogy ő… egyáltalán létezik. És amiért annyira szerencsések vagyunk, hogy ugyan abban az időben, a világnak ugyanazon pontján, ugyanabban az államban létezünk. "
" Bármennyire is igyekeztem, hogy simán menjen, nem sikerült macskaléptekkel beosonnom ennek a lánynak az életébe. Helyette úgy trappoltam be, mint egy héttonnás elefánt. "
" Sohasem fogod tudni megtalálni önmagad, ha elveszel valaki másban. "
" – Tehát gyakorlatilag összesen huszonnyolc órát töltöttünk együtt a megismerkedésünk óta – szólal meg.
– Ez bőven elég hozzá, hogy az ember tudja, hogy szeret valakit. "
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése