Vi Keeland & Penelope Ward - Nagyképű öltönyös

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?
A szokásos reggelnek indult a vonaton.
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.
Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.
Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

Egy újabb történet Vi Keeland tollából amit ezúttal nem egyedül hanem Penelope Ward írónővel közösen hoztak össze.

Nem tudom de itt is visszaköszön valami olyasmi ami nekem nemrég Vi Kelland - Órákon át kívánlak című könyvénél. De rögtön kitérünk erre is.

Nagyon vártam a sztorit. Ígéretes borító és nem utolsó sorban fülszöveg is az. Ráadásul két olyan szerző hozta össze akiknek imádom a történeteit. Mégis ezzel most akadt némi fenntartásom. Sajnos nem hozta a várt hatást.

Nem volt rossz de lehetett volna még sokkal jobb is. Főleg az írónők  miatt.

Szerintem nem igen kell mondanom, hogy a főszereplő pasit imádtam. Oké egy kíméletlen, nagyképű és bunkó alak. Mégis mi csajok imádjuk. Egy irtó dögös pasiként látjuk magunk előtt az írónők leírása alapján. Aki nagyon jó a munkájában és akivel pokoli is együtt dolgozni. Valljuk be nem sokáig bírja mellette senki. Ami érthető is. Kíméletlen ha a munkáról van szó. Egy bunkó alak legtöbbször. Mégis lehet ezért olyan jó abban amit csinál. És talán ezért nem sikerül egy könnyen megközelíteni őt. Persze nem szenved hiányt nőkben de csak semmi komoly. Ahogy az ilyen férfiaknál ez várható.

Mégis bírtam benne, hogyha valaki netán mégis felkelti az érdeklődését akkor addig nyomul amíg meg nem szerzi amit akar. Nem éppen ismerni a nem kifejezést a pasi. Ráadásul ha te vagy az a nő akit megszeret akkor azt mindenével, tiszta szívvel teli. A nagyképű és bunkó énje mellet tud érzékeny, szenvedélyes és kedves pasi is lenne. Ráadásul eszmétlen jó beszólásai, humora van. Én összességében imádtam őt :)

" – Ne félj a sérüléstől! Sokkal jobb az, mint soha nem élni át valami eget rengetőt. "

A női főszereplő Soraya is szimpatikus volt. Igaz ő például munka fronton nem olyan szerencsés mint Graham. Most éppen ő is egyedülálló de azért próbálkozik. És pont nem egy ilyen önelégült, nagyképű seggfej pasira van szüksége mint Graham. Tetszett, hogy képes volt odamondani a magáét ha kellett.

Graham és Soraya egymás személyében emberükre akadtak.

Imádtam ahogy az írónők kiagyalták az első találkozásukat. Azt, hogy miként kezdődött a kapcsolatuk. Eszméletlen jól meg lett írva. Kettejük karakteréből kifolyólag rengeteget nevettem, szuper jelenetek születtek. Amik szenvedélyesek és forróak is lettek. Pont úgy ahogy kell. Tökéletesen működik a kémia kettejük között. Csak úgy perzseltek az oldalak.

Imádtam ahogy húzták egymás agyát. Ahogyan a kis apróságok bele lettek építve a sztoriba és, hogy ezáltal végül minden összefüggött mindennel. Le a kalappal mert ezt a két írónő remekül megcsinálta.

" Egy pillanatig megpróbáltam ellenállni, de olyan volt, mintha egy jégkocka próbálna harcolni a nap melege ellen. Lehetetlen volt. "

A már említett erotikus, romantikus jelentetek is tökéletesek lettek. Az első pillanatoktól kezdve ott volt a szikra kettejük között. És amikor ez lángra is lobbant? Tökéletes lett. Egyáltalán nem volt túlzás. Pont úgy és annyi amennyi kellett a történetbe.

Remek helyszín: New York. Imádom. Remekül lefestve a helyszínek, a karakterek. Maga a történet is jó elgondolás. Tetszett ahogy megismerkedtek és ahogy alakulni látszott a kapcsolatuk. És akkor már ki is térhetünk arra ami nem tetszett.

A karakterek szimpatikusak voltak, ahogy megismerkedtek, a kapcsolatuk alakulása. Szenvedély, szerelem, humor. Imádtam.

" Ha művészet lett volna a seggfejség, én tökélyre fejlesztettem. "

Viszont amit a két írónő kitalált problémaként a történetbe? Csak pislogtam, hogy ez komoly? Annyira lerágott csont már ez a történés. Ráadásul, hogy Vi Keeland és Penelope Ward? Hát tőlük valami sokkal többet vártam. Nem egy olyan szálat bonyodalomként amit már hatezren megírtak előtte. Ennél azért többet is ki tudtak volna hozni magukból ők ketten.

Ez nagyon nem tetszett. Annyira várható is volt és ahogy olvastam semmi.....Valami sokkal nagyobbat szóló dolgot is ki tudtak volna találni. Ez miatt csalódtam a könyvben. Nem tetszett. Oké, hogy az ehhez tartozó karaktert ahogy sejthető utáltam és irritált de maga a cselekmény is. Semmi újat nem tudott mondani.

Tetszett, szerettem a párost. Amíg róluk a kapcsolatukról volt szó. Annak alakulásáról. Annyi tetszett még ezzel a problémás résszel kapcsolatban, hogy újabb oldaláról ismerhettük meg Graham Morgant. Szerettem ezt a pasit. Annyira édes is volt. Ha másra nem erre jó volt ez a szál. Hogy egy gyengéd és komoly érzelmekre is képes férfiként is láthassuk őt.

" – Lenyűgöző vagyok? 

  – Igen, az vagy. 

 – Szinte biztos vagyok abban, hogy még sosem neveztek lenyűgözőnek. 

 – Gyanítom, mert a legtöbben csak a külvilágnak mutatott seggfej énedet ismerik. " 

Egyébként pedig ahogy bejött ez a szál onnantól nekem unalmas volt és sajnos nem tetszett. Remélem ha lesz legközelebb akkor valami eredetibbet találnak ki. Egyébként szeressük a Nagyképű Öltönyöst :)

Hamar megkedvelhető karakterek. Egy bunkó, öntelt de pokolian dögös férfi, egy megszerethető női karakter Soraya személyében. Két erős jellemmel megáldott karakter. Aminek hála nagyon sok humorral, csipkelődéssel és még több szenvedéllyel, tűzzel teli pillanat születik. Remek barátokkal. És sajnos nekem annyira nem bejövős szállal ami megnehezítette az életüket és a kapcsolatukat. A többit nézve lehettek volna sokkal eredetibbek az írónők. Talán legközelebb.





Értékelés: