Victoria Bennett, a fiatal és tehetséges szobrászművész
tizenöt év után tér vissza szülővárosába, San Franciscóba, ahol egy fontos
művészeti ösztöndíjra készül. A zsűri egyik tagja azonban szemet vet rá, így
nemcsak ő, de a karrierje is veszélybe kerül. Vicki jól tudja, hogy legjobb
barátja, a híres és rendkívül jóképű baseballjátékos, Ryan Sullivan a
segítségére siet majd, hiszen a férfi az egyetlen, akiben középiskolás kora óta
megbízik.
Ryan lelkesen fogadja Vicki visszatérését, és bármit
megtenne, hogy megóvja őt a zsűritag zaklatásától – még abba is belemegy, hogy
eljátsszák, egy párt alkotnak és eljegyezték egymást. Ám amikor színlelt
csókjaik és simogatásaik egy rendkívül érzéki, mámoros éjszakába torkollnak,
mindketten aggódni kezdenek, hogy örökre elrontották másfél évtizede tartó
barátságukat.
Vajon életük legsúlyosabb hibáját követték el? Vagy pedig
épp ellenkezőleg: a barátság és a szerelem tökéletes elegye csak most került
elérhető közelségbe mindkettejük számára?
Végre itt az újabb Sullivan család történet. Igaz sajnos nem voltam annyira elszállva tőle mint amennyire vártam a könyvet.
Annak idején egy számomra gyenge résszel indult a sorozat de ettől függetlenül mégis megfogott. Noha lehetett volna sokkal jobb az az első rész. A másodikat már imádtam. Bár lehet ennek az is oka, hogy abban az úgymond nagy testvér Marcus Sullivan volt a főszereplő. A testvérek közül ő a legidősebb és nemtudom az ilyen sorozatoknál vegyünk pl a Maddox fiúkat ott is a nagy szerelem nálam a legidősebb testvér Thomas története. Na de mindegy is egy szónak is száz a vége a másodikat már imádtam. A sorozat harmadik részét is szerettem a tűzoltó Gabe Sullivan sztoriját. Ezek után volt szintén nagy kedvenc immár az egyik Sullivan lány Sophi története. Az ezután következő rész amiben Zach-et ismerhettük meg nekem sajnos szintén nem annyira jött be.
És végül elértünk ehhez a részhez amit szintén reménykedve vártam. Hát sajnos nem éppen váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Lehet azért mert maga a sztori is olyan amiről már kismilliószor olvashattuk.
Valamint párjául kapta Vickit. Ryan és ő már nagyon régóta barátok. Itt jön a képbe az a rész amit már említettem, hogy nem egyszer olvashattunk. Hogy a páros csupán barát. Ezzel még nem is lenne baj mert ebből is lehetne nagyon jót kihozni. Na de térjünk vissza egy picit Vickire.
Lényegében ő is szimpatikusra sikerült. Egy fiatal nő aki agyag szobrokat készít. Imádja a munkáját. Nem mellesleg a legjobb barátját Ryant is. Akinek nem éppen volt felhőtlen a múltja kijutott neki ugyanis a rossz döntésekből. De sok év után visszatér San Franciscóba és ismét Ryan közelébe kerül.
Itt pedig jön a másik már sokat ismert fordulat a történetben. Vicky segítséget kér a legjobb barátjától. A lány egy ösztöndíj elérésére pályázik éppen aminek a tagja egy nem éppen szimpatikus, nagyon nyomulós pasi. Itt jön a képbe a megmentő barát Ryan. Akivel előadják, hogy együtt járnak csak, hogy leépítsék a pasit.
És ami természetesen más szálak miatt idővel még bonyolódik. Már amennyire úgy vesszük. Hiszen ez a része is kiszámítható volt a történetnek.
Ezzel együtt sajnos az is ami történt. Mert ebből következik, hogy semmi extrával nem volt feldobva a történet.
Vicki és Ryan nagyon jó barátok akik mindig számíthatnak egymásra. És akik titkon mindig is többet éreztek a másik iránt. Ráadásul el kell játszaniuk, hogy egy pár. Aminek következtében persze végre megtörténik, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. Az első csókok, ölelések és szenvedélyes pillanatok. Ez mind várható volt. Mégis ami a többit illeti nekem nagyon semmilyenre sikerült.
Ami nekem nem jött be, hogy semmi más nem történt. Sejthető volt, hogy mi, mik fognak történni velük azokból amiket főleg Vickiről megtudtunk. De azokkal kapcsolatban sem volt semmi extra. Általában a legtöbb romantikus történet vége felé mindig akad valami nagy bonyodalom, veszekedés, külön válás a pároknál amit persze legyőznek és minden happy. Na itt ezt hiányoltam.
Hiányoltam ez kis izgalmat a történetbe. Ki lehetett volna többet hozni belőle. Barátok, akik többet éreznek egymás iránt de nem vallják be. Csak miután el kell játszaniuk a szerelemes párt és közelebb kerülnek egymáshoz. Elmondják egymásnak amit mindig is éreztek. Vágy, szenvedély, szerelem, erotikus pillanatok stb. De ennyi.
Semmi balhé vagy komolyabb bonyodalom amitől kicsit izgalmasabb lenne. Ez a része nagyon uncsira sikerült. Mert oké összejönnek minden szép és jó de itt kb ennyi is. Jó egy pici valami volt ott azokkal a bizonyos pasikkal de szinte semmi. Én az írónő helyében egy kicsit jobban megbonyolítottam volna az életüket aztán persze jöhetett volna az édes békülés. Szóval ez nekem valahogy nem jött be. Pedig lehetett volna sokkal jobb.
Komolyan ahogy a végére értem a könyvnek megkérdeztem magamtól, hogy akkor most tényleg ennyi volt? A vége is számomra olyan semmilyenre sikerül.
Az dobta fel nekem komolyan a történetet, hogy ismét nem hiányozhatott a Sullivan familía. Imádom őket. Ismét találkozhattunk az eddigi párosokkal akiket megszerettünk. Láthattuk mennyire szereti is egymást ez a család és mennyire kiállnak egymásért. Ugyanakkor a humor sem hiányozhat egy ilyen népes családnál. Ezt a részét még mindig imádom.
Ami pedig számomra feldobta ezt a semmilyen véget az volt, hogy megtudhattunk mire vagyis kire számíthatunk a továbbiakban. A következő történetben ugyanis az eddigi részekből már ismert és kedvelt Smith Sullivant a mozi sztárt ismerhetjük majd meg. Nagyon remélem, hogy az ő sztorija jobban be fog jönni. Ez most nem volt annyira nyerő sajnos. De mivel nem vagyunk egyformák másnak lehet, hogy nagyon tetszik. Szóval hajrá nektek :) Ki olvasta már?
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése