Kihívás! Első hét: A szemtanú

Sziasztok!

Itt is van az első vasárnap. Főszerepben Carrie Cooper - A szemtanú című regényével.

Na ki olvasta még újra? Vagy olvasta most először? Én személy szerint már nem is számolom, hogy hányszor olvastam :)

Aki netán még csak most ismerkedik a sorozattal jöjjenek az alapok:

Ki ne várná repesve, hogy beteljesíthesse gyermekkori vágyát?

Hogy kiszakadva a hétköznapok egyhangúságából végre nekivághasson egy kalandos világ körüli útnak?

Lili Green izgatottan készül a régóta szervezett utazásra. Összekészített csomagokkal és új élmények reményével vág bele az indulás előtti utolsó munkanapjába. Ám egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll, amikor Lili egy bűncselekmény szemtanújává válik, és ezáltal egy bérgyilkos céltáblájának közepére kerül. A teljesen félresiklott utazás pedig immár nem a szép emlékek gyűjtéséről, hanem az életben maradásról szól.

Carrie Cooper kalanddal, érzelemmel, humorral és váratlan fordulatokkal teli története során végigizgulhatjuk, hogy egy teljesen hétköznapi lány mit tesz olyan cseppet sem mindennapi helyzetek sodrásában, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét.

A könyvről az értékelésem ITT olvashatjátok. 

De azért ez a regény mellett most sem lehet szó nélkül elmenni :) 

Nem olyan régen felmerült A kérdés: Mi a kedvenc könyved? 

Most őszintén, rögtön az fordult meg a fejemben, hogy leszek képes erre csak egy könyvet mondani? Mert nagyon sok olyan van ami a szívem csücske. Erre jött az én drága kolléganőm azzal, hogy melyik az a könyv amit különösen szeretek? Amit bárhol, bármikor és bármennyiszer eltudnék olvasni? 

Rögtön rátudtam vágni, hogy A szemtanú. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak Carrie Cooper összes könyve. 

Egyszerűen imádom az írásait. Tényleg bármikor, bármennyiszer képes vagyok újra elolvasni. Megunhatatlan. Bámulatos, hogy most olvastam már sokadjára, mégis mindig képes újat mutatni, új érzéseket ébreszteni bennem miközben olvasom. Mindig képes ugyanúgy elvarázsolni mint a legelső alkalommal. 

Én legalábbis nem sok történetnél mondhatom ezt el. Oké persze sok könyvet imádok és ha úgy van idő olvasok is újra. De az írónő könyvei minden vittek. Annyira imádom őket. És szerintem még nagyon sokszor fogom újraolvasni a regényeit. Valami bámulatosak. 

Ez az írónő első könyve. Mégis a legnagyobbakat megszégyenítő módon írta meg. Nemcsak ezt hanem a többi történetét is. Egyszerűen hihetetlen. Csodálatos regényeket kaptunk tőle. 

Már a fülszöveg és borító is felkelti az olvasó figyelmét. Aztán pedig ahogy elkezded olvasni nincs megállás. Teljesen elbűvöl Lili története.

Fantasztikus sztori, a karakterek, a leírások. Remek volt újra átélni Lili kalandjait. Nemrég jelent meg a 4.rész és jó volt visszatérni a kezdetekre. Ahonnan minden indult. Annyira imádtam ismét elmerülni ebben a kalandban. Egy pillanatra sem tudtam letenni.

Mindig képes teljesen elvarázsolni. Hiszen ez mindennek a kezdete. Itt ismerhetjük meg a zűrtündér Lilit. Nyugodtan mondhatom, hogy egy szuper karakter. Az biztos, hogy nem mindennapi lány. Az olvasó azonnal és végig kedveli, szereti őt. Ezúttal is vele együtt féltem, izgultam. Éltem át az új érzéseket. A szenvedélyt, a szerelmet, a magányt. Mindent.

Imádtam a fiúkat. Na jó John nééééha hagy némi kívánnivalót maga után. De imádtam ahogy Lili viselkedett. Nemcsak vele hanem az egész helyzetben. Zseniálisan kitalált és véghez vitt mindent a szerző. És még itt van az én nagy szerelmem. A Görög. Bámulatos ez a szála a történetnek.

Imádtam, hogy újra átélhettem ezt a kalandot Lilivel. Mindig olyan volt mint a legelső alkalommal. És szerintem pont ezért le a kalappal az írónő előtt. Hogy képes ezt elérni az írásaival. 

Hatalmas köszönettel tartozom neki ezekért a történetekért. Hála neki csodás utazásokon vehettem részt. Aminek minden pillanatát élveztem és imádtam. A regényeit olvasva teljesen ki tudunk szakadni a hétköznapokból. Mostanság még inkább szükségem volt erre. A nehéz percekben hatalmas segítség volt elszakadni a problémáktól. Ebbe az izgalmas, fordulatos, titkokkal teli, szenvedéllyel és szerelemmel teli világban csöppenni. Tökéletes kikapcsolódás. Bármikor.

Mindenkinek csak ajánlani tudom. A legfantasztikusabb történetek. 

Ahol minden ezzel a kalanddal kezdődik. Lili kalandjai. Aki szemtanúja lesz egy bűncselekménynek. Egy bérgyilkos követi őt, az FBI embereinek a kezébe kerül. Akik megmentik őt de egy újabb és ha lehetséges még veszélyesebb ügybe keverik őt. 

Ugyanakkor egy olyan kalandba amit igen pokoli nagy veszélyt jelent de másfelől jó mert teljesen új pillanatokat, érzéseket élhet át a lány. Vele együtt pedig mi is. 

Imádtam újraolvasni ezt a könyvet. Csupa kaland, izgalom. Eszméletlen jókat nevettem. Lili nem semmi egy csaj. Az biztos, hogy nem kell őt félteni. A fiúkat szintén nem. Sok humor. Igaz akadt sok kemény és félelmetes pillanat. De  szenvedély, vágy, szerelem is. Gyönyörűen megírva. Annyira szeretem. :) 

És akkor jöjjön néhány :D na jó lehet, hogy sok kedvenc pillanat.

" Határozott, karakteres vonásaival, görögös ívű orrával, napbarnított bőrével, rövid, kusza, fekete színű hajával inkább a régi westernfilmek negatív hőseire hasonlított. Lili mégis úgy érezte, még soha életében nem találkozott ennyire vonzó férfival. Olyan magabiztosság és férfiasság sugárzott belőle, ami teljesen lenyűgözte. Magas, izmos testalkata, laza eleganciája, egyenes, mégsem merev testtartása csak fokozta a lányra gyakorolt hatást. " 

" - Ha már itt tartunk - szólt közbe Lili -, szerintem ez a Nikosz észrevette a nyakamon lévő sérüléseket. 

- Ez már a legkevesebb. Majd beleszőjük a történetbe - nyugtatta meg Zac. 

- Majd megmondjuk, hogy John összevissza ver. Szerintem hihető lenne - kuncogott Lili. 

- Nagyon vicces - mondta John. "

" - Csak tudnám, hogy miért vonzza a félelem és a veszély az embereket. A természetes az lenne, ha menekülnénk előle, nem? 

- Az adrenalin miatt - érkezett az egyértelmű válasz. - És az ember szeret kérkedni a mindenfelett állósságával. Ezt igazolva feszegeti állandóan a saját kereteit, ezért keresi a veszélyt. Ez is a természetéhez tartozik. " 

" - Na jó, bevallom odavagyok a részeges, undorító, erőszakos perverzekért. Ők a gyengéim. Ez a válasz már feldolgozhatóbb számodra? 

- Valamivel - nevetett Nikosz. - Azt hiszem, hogy elszoktam az egészséges gondolkodású emberektől. Igazából csak egy gond van ezzel a válasszal. 

- Éspedig? 

- Hogy ezek szerint nagyon nem vagyok az eseted - mosolygott rá Nikosz olyan elbűvölően, hogy Lili teljesen elolvadt tőle. Még hogy nem az esetem! " 

" - Tényleg remek ötlet, cicám! A legjobb módja, hogy elfeledkezz arról, hogy egy bérgyilkos van a nyomodban, ha egy rettegett drogkereskedő alá fekszel. " 

"- Ahogy elnézem, rád azzal lehet leginkább hatást gyakorolni, ha vadember módjára a hajadnál fogva vonszollak végig a barlangomig. Most miért nézel ilyen döbbenten? - kérdezte vigyorodva, amikor meglátta a lány arcát. - Johnnynak bejött, nem? " 

" - Nem akarsz esetleg egy szalagot kötni a nyakamba, szép masnival, kis ajándékkártyával, azzal az üzenettel, hogy " Görögnek sok szeretettel az üzletért ajándékba" ? - kérdezte ellenségesen Lili. " 

"- Ha el akarsz menni, most még megteheted. Később már nem hiszem, hogy el tudlak engedni. " 

" - Jó, hogy te ezen ilyen könnyen túlteszed magad, de én valahogy nehezebben dolgozom fel, hogy egy maffiózó többször húzott ki a bajból, mint te, akinek ez lenne a dolga! - vágta a fejéhez Lili....." 

"– El sem hiszem, hogy a kézzel motozást és testüreg-vizsgálatot kihagyták – súgta oda a lány Johnnak, miután végre beértek az előtérbe.

– Szeretted volna, mi? Kis huncut! – vágta rá azonnal a férfi, és vihogva átkarolta a lány derekát.

– Ökör! – lökte oldalba kicsit Lili, de ő is elnevette magát. " 

" – Tényleg, velem mi volt a terved? – vetette fel. – Megpróbálsz többet megtudni, és

közben jól kiszórakozod magad?

– Őszintén? Pontosan így gondoltam. De aztán mindent borítottál azzal a konok és

öntudatos természeteddel, az őszinteségeddel, az érzékiségeddel, a gyönyörű szemeiddel, na meg a többi, nem elhanyagolható részeddel.

– Most ugye a lelkemről beszélsz?

– Egyértelműen. " 

" – Hogy ti, férfiak, milyen kiszámíthatóak vagytok! – mondta a lány halkan, halvány mosollyal az arcán. – Egy jól megválasztott ruha, és a figyelmeteket máris egy bizonyos irányba lehet terelni. Ezen a téren legalább sosem okoztok csalódást. " 

" Hiába volt tisztában azzal, hogy milyen ember is valójában, a teste egyáltalán nem foglalkozott az agyában elraktározott információkkal, és ugyanolyan hevesen reagált a férfi közelségére, mint korábban. Mi az, hogy egy ilyen gyilkos gazember nagyobb befolyást gyakorol a testére, mint a saját elméje?! " 

" John, ahogy meglátta Lilit, elfüttyentette magát.

– A mindenit, cicám, de jól nézel ki!

– Köszönöm, mackókám, igyekeztem – mosolyodott el a lány a váratlan bók hallatán. " 

" – Ennek a nőnek van fogalma arról, hogy kivel beszélt így?! – kérdezte döbbenten és mérhetetlenül felháborodva. – Mégis mikor beszélt veled utoljára ilyen hangon egy nő?!

– Már nem is emlékszem – felelte Nikosz szórakozottan.

– Nem értem, hogyan hagyhattad ezt ennyiben! – mérgelődött tovább. – És meglep, hogy ez téged szórakoztat – mondta Nikoszra nézve.

– Nem mondom, hogy nem dobtam egy hátast attól, amit mondott, és attól, ahogy mondta. De szerintem mégis üdítő jelenség a parancsra mosolygó és bólogató lányok után.

– Nem értek egyet. És ahogy elnézem, mégsem lesz annyira könnyű falat, mint gondoltad. Az önérzetes kis tündérke nagyon berágott rád valamiért, te meg csak úgy elengedted.

– Hogy te, barátom, mennyire nem ismered a nőket! – mondta vigyorogva Nikosz.

– Lehet, de nem is megismerni akarom őket. " 

" Ekkor azonban bizsergő érzés fúródott a gyomrába, és egy pillanattal később észrevette Nikosz Sztatopuloszt. Nem messze tőlük néhány emberrel beszélgetett, és Lilit figyelte. Ahogy találkozott a tekintetük, a lánynak úgy elkezdett zakatolni a szíve, hogy meg volt győződve róla, még a terem túlsó végében is hallják. Hosszú másodpercek teltek el anélkül, hogy bármelyikük is félrepillantott volna, mint akiket megbűvöltek. " 

" Most aztán megkapta a kalandot, amire vágyott: egy nap leforgása alatt kétszer akarták lepuffantani, meg akarták fojtani, és ráadásként még jól össze is zúzták. Ennyi még James Bondnak is sok lenne! " 

És ez csak néhány kedvenc. Ezt el kell olvasni. De akkor így a végére ne csak én beszéljek. 

Ahogy említettem erre a négy hétre amikor is elolvassuk az írónő könyveit ő maga is csatlakozik hozzánk. Minden résznél mesél nekünk. 

Következzenek tehát Carrie Cooper gondolatai A szemtanúról :)

A szemtanú volt az első történet, amit valaha leírtam, ezért nagyon közel áll a szívemhez. A leírása előtt évekig motoszkált a fejemben, így mire papírra vetettem, már a teljes történet készen állt. Igaz, írás közben bizonyos dolgok, események megváltoztak, hiszen a helyszínek, a történések konkrétabbá váltak, a karakterek személyisége sokkal jobban kirajzolódott, élesebbé vált, és sokszor egészen másképp reagáltak bizonyos helyzetekre, mint ahogy azt terveztem.

Olyan régen kikívánkozott már belőlem ez a történet, hogy néhány hónap elteltével egyszer csak azon kaptam magam: befejeztem a kéziratot. El sem hittem, hogy ennyi oldalt írtam tele a gondolataimmal! Egyfelől büszkeség fogott el, másfelől pedig egy kis szomorúságot éreztem, hogy el kellett búcsúznom a szereplőktől, akik olyan közel kerültek hozzám, mintha jó barátaim lennének. És érdekes módon, ahogy leírtam az utolsó betűt, lenyomtam az utolsó pontot, többet nem bukkantak fel a fejemben A szemtanú jelenetei. Mintha kiírtam volna magamból.

Lili karaktere első perctől kezdve élesen rajzolódott ki előttem, szinte életre kelt. Bár csupán annyiban hasonlítunk egymásra, hogy ő is alacsony és barna haja van, nagyon szerettem a bőrébe bújni, átélni vele a kalandokat. Sokszor egészen másképp döntöttem volna, mint ő, de éppen ettől vált izgalmassá számomra az írás. Feltehetően én már a bérgyilkossal való első találkozás után lemondtam volna az utazást… de abból nem is lett volna könyv.😊

Johnt eredetileg jóval ellenszenvesebb figurának terveztem, de ahogy haladtam a történettel, úgy követelt ki magának egy jóval szimpatikusabb szerepet. Annak ellenére, hogy A szemtanúban mutatott viselkedése sok ponton kifogásolható, mégis igazán megkedveltem, és a Lilivel folytatott párbeszédeiket, csipkelődéseiket pedig igazán szerettem!

Nikosz rejtőzködő, titokzatos személyisége nekem is sokszor fejtörést okozott, és az első epizódban leginkább arra kellett figyelnem vele kapcsolatban, hogy az események sűrűjében ne áruljak el semmi olyat, ami a könyv végén fellebbentett titokból bármit is előrevetíthet. Mivel én a kezdetektől tudtam, hová szeretnék eljutni, Nikosszal kapcsolatban nagyon ügyelnem kellett a legapróbb részletekre is.  

Zac a történetben a „villámhárító”😊, ő az, aki a feszült helyzeteket feloldja, és békés személyiségével elsimítja a hullámokat. Mivel Lili ebben a kalandban a barátai nélkül marad, kellett valaki, akivel meg lehet beszélni a problémákat, akivel Lili megoszthatja a gondolatait. Ahogy már többször beszéltem róla, Zac amiatt is különleges, hogy ő az egyetlen karakter, akit valós személyről formáltam…

Kedvenc jelenetem: Nikosz és Lili első találkozása. ♥

Legnehezebben megírt jelenet: Nikosz „távozását” egy egész estén át írtam, annak ellenére, hogy a könyvben csupán néhány bekezdést ölel fel. Teljesen rá kellett hangolódnom a pillanatra, mert meggyőződésem, hogy csak akkor lehet egy érzelmi állapotot megfelelően átadni, ha szívvel-lélekkel beleéli magát az ember a szituációba, a szereplők helyzetébe. Minden egyes szónak tökéletesnek kell lennie, és amíg nem érzem azt a visszaolvasásnál, amit szeretnék elérni, addig folyamatosan formálom a mondatokat. Így történhetett, hogy a sokadik óra elteltével a férjem döbbenten nézte, ahogy potyogó könnyekkel ütöm a klaviatúrát. Szegény el sem tudta képzelni, mi ütött belém, én pedig nem tudtam, hogyan mondjam el neki, hogy több órája benne ragadtam egy meglehetősen kiborító jelentben, és már ki tudja hányadszorra élem át Lili fájdalmát. 

Egy kis kulisszatitok: Volt egy olyan variáció, hogy a könyv végén Nikosz „marad úgy, ahogy van”, és Lilit összeboronálom Johnnal. Be kell hogy valljam, ez bizony sehogy sem ment: vagy négy különböző szituációba próbáltam összehozni őket, de kivétel nélkül mindegyik akkora veszekedésbe torkollott, hogy végül feladtam. Rá kellett döbbennem, hogy ezek ketten nagyon nem illenek egymáshoz, így maradt az eredeti változat. 😊

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy időt szánt erre! Szerintem sokunk kedvenc része ez a pillanat, amikor ő maga mesél nekünk. Remek lett, köszönöm :) Az élményt is amit a könyveinek hála kapunk! 

Ha nektek is van kedvenc pillanatotok, élményetek a könyvvel ne habozzatok megosztani :) 

Kezdésnek ennyi lett volna! Olvassatok Ti is Szemtanút! És ne felejtsétek jövőhéten Ügynök tűsarkúban! Ugyanígy, ugyanitt vasárnap :)

Részletek a kihívásról ITT