📚 Könyvajánló 📚
Ha tetszett az A Milllion Kisses in Your Lifetime!
Whit Lancaster az elit Lancaster középiskola hideg, szívtelen és pokolian jóképű rosszfiúja.
A gyönyörű Summer Savage nem pazarolja az idejét Whitre, de a fiú átható pillantása megbűvöli és csapdába ejti, és olyan vágyódást ébreszt benne, amit magának sem tud megmagyarázni.
Amikor egy éjszaka Whit bajba kerül, Summer behívja magához. Ellátja a sebeit. Ha csak egy pillanatra is, de megfeledkezik az óvatosságról…és Whit éppen ekkor, éjnek idején meglép…
És magával viszi Summer naplóját.
Whit most már tudja Summer legsötétebb titkait, és azzal fenyegeti, hogy közhírré teszi az iskolában. Summer ezért egyezséget köt Whittel. Az egyezség miatt Summer zárt ajtók mögött ki van téve Whit kényének-kedvének…
De mi van, ha ez éppen fordítva igaz?
Hűha. Eléggé bajban vagyok ezzel a könyvvel... 😏
A sorozat korábbi kötetét, az Egymillió csók egy életet át című részt imádtam! Ezt elolvasva bizton mondhatom, hogy az a kedvenc.
Mert erről nem tudom eldönteni....
Pedig annyira vártam. Mindig is gyengéim voltak az idősebb fiú tesók történetei, pláne ha még ebben jelen van a tiltott szerelem és az ellenségekből szerelmesek momentum is.
Ez itt mind megvolt. Mégsem lett az a hűha, mint a korábbi kötet. Nem hozta azt amit vártam. Sőt! Igencsak meglepett amit kaptam, nem feltétlen jó értelemben.
Talán ennek az az oka, hogy egy majdnem 600 oldalas könyvről beszélünk, aminél szerintem nem sokat túlzok ha azt mondom, hogy ebből 400 oldal csak szex.
Oké várható volt, hogy lesz benne, az elsőben is volt. Nem is csak az, hogy a Szürke 50 árnyalatát idézzem, vanília szex, hanem igencsak extrább sokszor. Oké legyen benne. De hogy ennyi? Épp hogy a 18.évüket betöltő fiatalok. Nyilván más időket élünk mint régen, de azért ezt erős túlzásnak éreztem. És akkor még finoman fogalmazok.
Nekem ennél a kiadónál a hibák mindig előkerülnek, helyesírás. De most felmerült bennem, hogy a fordítás miatt is lehet? Hogy ennyire brutálisan nyers, már-már közönséges, alpári volt a szöveg sokszor?
Az írónő korábbi regényei is igen, szókimondóak, de azért ennyire nem tapasztaltam ilyen nyersnek, durvának az írásait. Igaz lehet itt maga a szereplők élete, a történet követelte meg, de hűha hát nekem ez legtöbbször már kiverte a biztosítékot.
A tömérdek szex jelenet, azok durvasága. Még talán nem is maguknál a cselekményeknél, hanem a szóhasználatoknál.
Whit és Summer mindkettőjük karaktere elég elcseszett. Sokkal több mint ötven szeresen. Csak, hogy megint egy kis Szürkével éljek.
De az, hogy főleg a srác amilyen mocskos, durva, lekezelő, bunkó és még sorolhatnék hasonlóakat milyen volt a viselkedése a lánnyal szemben..... Számítottam ilyesmire, de nem ennyire durva és néha már felháborító szinten. Ami pedig még jobban meglepett, hogy volt ami fájt és nagyot ütött a lánynál is, de legtöbbször ő élte és élvezte ezt.
Az biztos, hogy érdekes egy történet volt. Sokszor toxikus, erőszakos. Családon belüli erőszak témája is felmerül. Nehéz. Lehet nem éppen kis tinilányoknak ajánlanám. Pedig sajnos pont ez a korosztály veszi le a polcról nálunk a boltban is. Nem éppen ilyen példát kéne maguk előtt látniuk szerintem. Ez igaz mind magukra a romantikus kapcsolatokra és a szexre is.
Ettől függetlenül ha ezeket, a nagyját nem nézzük szimpatikus volt Whit és Summer is. Amikor épp normális volt a kapcsolatuk. Abban a kis időben. 😅 Voltak azért jó, vicces, szerethető pillanataik. Főleg mikor a gyűlölet, ellenségeskedés, bántások kezdtek törődésbe, féltésbe, gyengédségbe átvenni.
Sokszor már-már mint a függők, mint a drog, olyanok voltak egymás számára ők ketten. Mégis azért akadtak jó pillanataik, amiket szerettem. Például a szülinapos részek.
Jobban tetszett ott az a Whit, mint aki általában volt. A seggfej, durva, bunkó alak nem volt akkora kedvenc. Azt már jobban szerettem látni mikor végre elkezdett érezni. Rájönni, hogy nem a lány hibás a szülők hibáiért, döntéseiért. Jó volt látni ahogy kezdett Summerbe beleszeretni.
Noha ha valami, akkor az ő kapcsolatuk igencsak tiltott volt. Millió nehézséggel kellett szembenézniük. De a könyv utolsó negyede volt a kedvencem. Mikor a lány is végre talpra ált, kiállt magáért, tette amit kellett. Ugyanakkor végre Whit is belátta, hogy a saját sorsát csak ő irányíthatja és nem a szülei, a nevével és rangjával járó elvárások.
Itt voltak a legszimpatikusabbak. Már felnőttként, ha lehet rájuk ezt mondani. A végére jött le igazán, hogy milyen emberek, milyen gyerek és fiatalkoruk volt. Közel sem könnyű. De látjuk milyen hatással volt a személyiségükre mindez, ahogy idősebbek lesznek, egymás hatására miként változnak.
Noha végig voltak nekem olyan momentumok, amik nálam kiverték a biztosítékot, de azért próbáltam értelmet keresni benne. Hol sikerült, hol nem. Nem éppen ilyen történetre számítottam.
Ettől függetlenül megvoltak a hibái amiket írtam, de azért voltak benne számomra jó részek is. Noha közelében sincs azért annak, amennyire szerettem az első részt.
Ezek után kíváncsi leszek a következő sztorira, amiben Whit egyik húga, Slyvie a főszereplő és Whit egyik haverja, Spencer. Ebben a részben már amolyan beharangozó is volt erre a párosra. Volt, hogy szerettem a lányt, de volt sajnos, hogy előjött belőle a tipikus Lancester. Na ilyenkor nem volt a szívem csücske. Elég homályos Slyvie karaktere, az élete, azért kíváncsi leszek rá is. Remélem kevésbe lesz sokkoló, mint sokszor ez a rész volt.
Ha olvastátok már akkor meséljetek, kíváncsi vagyok Nektek mi a véleményetek!
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.
Az Ön bejegyzése a ragyogás jelképe! Áttekintő, jól kidolgozott és alaposan lebilincselő. Köszönjük, hogy megosztotta velünk véleményét. Kattints ide, hogy elolvashasd az Aviator játékról szóló blogunkat.
VálaszTörlés