📚 Könyvajánló 📚
Harmincöt éves vagyok.
Nem akarok gyereket.
Erről másokkal nem beszélek. Olyasmi ez, amit szégyellek, amitől tartózkodom, hosszú szóbeli kerülőket teszek körülötte. Amikor a barátaim a gyerekvállalásról beszélgetnek, másra terelem a szót. Nem akarok hajthatatlan vagy makacs lenni, mert aztán egy nap hirtelen arra ébredek, hogy olyan lettem, mint ők, egy átlagos, harmincas nő, aki teherbe akar esni, családot akar alapítani, ki akarja bővíteni az életét, a testét, a szívét, hogy önmagán kívül más is elférjen benne. Szabad meggondolni magunkat.
Azt hiszem amilyen nehéz olvasmánynak gondoltam ezt a könyvet, annyira gyorsan és jól haladtam vele. Talán segített maga a könyv formátuma, szerkesztése is. Elég szellős, lehet pörgetni. Engem mégis rögtön beszippantott.
Nagyon hamar értelmet nyert számomra a cím. Szerintem még egy regényben sem olvastam ennyiszer ezt a szót: soha.
Kicsit tartottam a regénytől. Tartalom, fülszöveg és azok alapján, amit a barátok meséltek róla, kicsit olyan CoHo - Minden tökéletesed feelingre számítottam. Tévedés ne essék az is egy meghatározó kedvenc volt, de tény, hogy nem egy szipupos, rózsaszín olvasmány. Picit lehet is őket egy lapon említeni, mégis más volt. Abszolút lehet szeretni az ilyen olvasmányokat is.
A regény hősnője és mesélője egy olyan nő, aki nem akar gyereket. Soha. Ez nála eldöntött tény, teljesen tudatos. Semmiféle betegség vagy ilyesmi oka nincs, ő egyszerűen nem akar. Ez nála mindig így is volt. Ebben jóformán teljesen megingathatatlan. Noha mi tagadás, voltak pillanatok amikor igenis eljátszott a gondolattal, bizonyos élethelyzetekben. Hogy mi lenne ha? Mégis mindig érdekes volt látni, ahogyan abba az irányba kanyarintja az érveléseit, hogy miért nem akar, miért jobb így neki.
Azt hiszem olyan gyöngyszem ez a regény, amit minden nőnek ajánlanék. Igen nem vagyunk egyformák és szerintem valóban tényleg így van, hogy a nők többsége szeretne gyereket. Kevesebben vannak szerintem azok, akik nem, akik ennyire tudatosan nem szeretnének.
Ahogy a regény is mutatja, nagyon sokan ítélkeznek emiatt a másik felett. Akik családosak, vagy szeretnének gyermeket, ezek többsége igenis elítéli az ilyen nőket, mint a hősnő, aki itt van 35 éves és váltig állítja ő nem akar gyereket.
Olvastam ezt a könyvet és nem értettem ezt. E nélkül is sejhető, hogy ez így van. Szerintem igenis itt is előjön az, mint sok más élethelyzetben, hogy el kell fogadjuk az embert olyannak amilyen. Egyáltalán nem kellene így kezelni ezt a döntést, mint ahogy itt a regényben történt sokszor. Nyilván egy-egy ilyen nő döntése sok más helyzetre, más emberre is hatással van. Itt például a nő párjára, az édesanyjára, aki unokát szeretne. Mégis én azt mondom, el kell fogadnunk azt, aki így dönt, így érez.
Ezért is ajánlanám minden nőnek ezt a regény. Brutálisan őszinte és tanulságos. Persze így is biztos van aki váltig ragaszkodik a véleményéhez, szíve joga, de legalább kicsit meg lehetne érteni ezt az oldalt is.
Magában a sztoriban nagyon tetszett a szerkesztése mellett, ami könnyen, jól olvashatóvá teszi, hogy igen egy regény volt, egy történet, mégis mintha egy olyan könyv lett volna, amit egy könyvesboltba belépve leemelek az Életmód részleg egyik polcáról. Már-már nem csak egy sztoriként, hanem egy ilyen gyermekvállalással kapcsolatos, hogy is mondjam tanulságos könyvként is vehetjük.
Le a kalappal a szerző előtt. Az pedig külön tetszett, hogy egy norvég szerző regénye. Nem sokat olvastam norvég írótól, vagy akár ilyen nevű szereplőkkel ellátott történeteket, skandináv helyszínű történeteket, de nagyon tetszett. Ahogy mondtam Linn Strømsborg regénye akár oktatási célra is alkalmas lenne. Elképesztően életszagú és tanulságos. Lehengerelt ahogy megírta ezt a sztorit. Ahogy mesélt, az írásmódja, ahogy átadja ezt a sokféle érzést.
Nekem szimpatikus volt a női karakter, a párja, a barátok, az édesanyja. Persze egyikük sem, ahogy senki, ők sem tökéletesek. A történet tökéletesen rávilágított az emberi hibáikra. Megmutatta hogyan vélekednek a témában. Mindkét oldal érveit és ellenérveit megismerhettük. Aztán döntse el mindenki ő melyikbe tartozik. Én azt mondom, akárhogy is vélekedik egy-egy nő, sokkal elfogadóbbnak kellene lenni ilyen téren is.
Igazán elgondolkodtatott engem is. Irtózatosan sok érzést, gondolkodnivalót képes átadni az írónő ennek a regényének hála. Örülök, hogy belekezdtem. Pillanatok alatt, szinte egy ültő helyben ki is olvastam. Nagyon szerettem. Nem könnyű téma, sokszor drámai, nehéz pillanatokkal találkozhat az olvasó. Azt hiszem a témából kifolyólag legtöbbször inkább volt életszagú, tanulságos és nehéz, mint vidám és jókedvű. De azért ilyen perceket is szőtt bele a szerző, ezzel remekül ellensúlyozva az említett komoly témát.
Mindenkinek megvan a maga története, élete és ezt olvasva, még inkább eltöprenünk a saját utunkon. Hogy mi nem adatott meg? Vagy eddig nem? Megfog-e vajon? Akarjuk-e vagy sem? Brutálisan őszinte, elgondolkodtató. Telis-tele érzelmekkel, valós élethelyzetekkel. Miközben a végére járunk, magyarázatot kapunk sok kérdésre. Megtudhatjuk vajon milyen sors vár a szereplőkre. Nekem tetszett ahogy alakult végül a történet, ha lehet ilyet mondani. Illett, így volt életszerű ahhoz nézve, amit végig olvastunk.
Volt benne egy számomra nagyon is valósnak látható szép rész. Ami emlékeztetett engem, hogy valószínű nekem is ilyen sorsom lesz. Amit szeretnék és nem is. Hogy aztán így alakul-e az életem, vagy mást tartogat? Ez a jövő zenéje. De ahogy mondani szokták sosem lehet tudni mit tartogat a holnap. Mindesetre megmutatta, hogy mire is képes akár ez a regény, mennyit lehet tanulni belőle.
Le a kalappal az írónő előtt. Nagyon köszönöm és örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet! Igazán sokat adott, mély a mondanivalója. Ajánlom mindenki figyelmébe!
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek beszerezni, akkor KATT IDE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése